A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) – a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért 4. kongresszusának üzenete (2020. szept. 26-27.)
Minden dolgozóhoz, aktivistához, a fiatalokhoz!
Mindenkihez, aki elutasítja a fennálló rendet!
Mindenkihez, aki a küzdelem útját választja!
Az elkövetkezendő hetekben a francia kormány ratifikáltatni fogja a nemzetgyűléssel «fellendítési tervét», jelentette be a miniszterelnök. 100 milliárd euró a tőkéseknek, amihez adjuk hozzá a már megszavazott 460 milliárdot. Összesen 560 milliárd, megegyezik az előzetes éves nemzeti költségvetés összegének kétszeresével!
Ugyanilyen «fellendítések» dollár- és eurómilliárdok százait szórják
szét a tőkés országokban. Soha nem láttuk a kapitalizmus történetében, hogy egy
kisebbség ennyi gazdagságot halmozzon fel ilyen kevés idő alatt a kezében: augusztus
végén a világ 500 leggazdagabb milliárdosának 209 milliárd dollárral emelkedett
jövedelme (Bloomberg, 2020 aug.29.)!
Miért
nem 560 milliárd a dolgozó nép oltalmazására?
A szavaknak egy a jelentése, akár «fellendítési terv», akár «gazdaságvédelem»
kifejezésekkel illetik - mivelhogy az ő gazdaságukról van szó. Az ő gazdaságuk épül a munkaerő kizsákmányolására, az nyugszik
a profit realizálásán. Minden olyan termelés, szolgáltatás, amely mégha
hasznos is a társadalomnak, haszontalan, ha nem termel elég profitot a tőkések
gazdagítására. Ezért van az, hogy napjainkban Franciaországban és az egész világban
a természeti kincsek, a termelési eszközök, üzemek, munkahelyek, s közöttük a
munkaerő tömeges tönkretételéhez kell asszisztáljunk. Világszinten hivatalosan is többszáz
millióval több lett a munkanélküli.
560 milliárd euró! Ha hiszünk a kormánynak és a munkáltatóknak, nem kell
mindent globalizálni, hanem ellenkezőleg, megkülönböztetéseket kell tenni az államilag
garantált kölcsönök, a vállalatoknak nyújtott szubvenciók, a «társadalmi
terhek» és az adók elengedése, a munkanélküség részleges finanszírozása, stb.
között.
Ezekkel a zagyva magyarázatokkal szemben a dolgozóknak joguk van azt válaszolni: "Miniszterhölgyeim és -uraim, tőkéshölgyek és -urak, úgy forgatjátok a
dolgokat, ahogy akarjátok, de az igazság mégiscsak az, hogy 560 millárd eurót
adtok ki azért, hogy a ti gazdaságotok
profitábilis legyen." A Renault 5 milliárdot kapott, 4 600 munkahelyet
szüntetett meg, az Air France 7 milliárdot, 7 500 dolgozót bocsájtott el, hogy
másokról ne is beszéljünk.
Ugyanakkor napi jelenség a dolgozók megsarcolása, a gyerekeknek a maszkért fizetni kell az iskolában, el kell viselnünk - hosszù időre - a részleges munkanélküliséget és az elbocsátásokat …ugyanakkor 560 milliárd a tőkéseknek.
Miért nem a népnek?
A márc. 19-i szavazás lezárta a szentszövetséget
A POID - a demokrácia, tehát a többség szempontjából – a Nemzetgyűlés márc.
19-i döntését ezért minősíti botrányosnak. A «baloldali» képviselők
egyhangúlag szavazták meg jobboldali és macronista kollégáikkal a munkáltatóknak
adandó 343 milliárd (!) eurót (azóta újabb milliárdokat a ford;). Végleg lezárult a szent egység, amelynek
összetartó ereje a «gazdaság fellendítése» volt, mert az csak a profit fellendítését
tűzi ki.
Ellenben a társadalom elsőrendű feladata az, hogy minden tagja méltón élhessen meg munkájából. Ezért kell a munkahelyeket fenntartani, az elbocsátásokat megtiltani, a társadalmat újraszervezni és rekonstruálni, a túlnyomó többség számára garantálni az élet jogát. Olyan terv kell, amely a méltó életet teszi lehetővé teszi a dolgozók, közöttük a legprekáriusabb rétegek számára (fiatalok, migránsok, családanyák, stb).
Több hónapja már, hogy az USA-ban tüntetők milliószámra ismétlik: «Black lives matter», «számít a feketék élete». S az egész világon igaz, számít a dolgozók, a fiatalok élete.
Országunkban az 560 milliádot el kell kobozni, a munkahelyek részére
kell mobilizálni, az elbocsátásokat meg kell tiltani. Ez az első lépés ahhoz,
hogy a demokrácia szabályai szerinti, a többség érdekeinek megfelelő társadalom
létrejöjjön.
Iskolákra,
egyetemekre, kórházakra, közszolgáltatásokra van szükségünk
Ki merné azt állítani, hogy nincs szükségünk a létező munkahelyek
fenntartására és újak létrehozására? Vegyük a tanév kezdetét. 12 millió
iskolásnak és 2 millió felsőoktatási hallgatónak mindenféle pluszjuttatás
nélkül kellett kezdenie késve, minden plusz pedagógus nélkül a megduplázódott
osztályokban és így megpróbálva behoznia az
elvesztett időt. Semmiféle segítséget nem kaptak a családok, pedig a helyzet
megkövetelné, hogy több tízezerrel több pedagógust vegyenek fel, nem pedig a
szerződésesek ezreinek elbocsátását, ahogyan a kormány teszi.
Mit mondjunk az iskolai és egyetemi egészségvédelemről? Lehet garantálni
a biztonságot a rendelkezésre álló eszközökkel és személyzettel? Nem,
ahhoz még több tízezer dolgozó kellene.
Ami pandémiát illeti… Kongresszusunkon egy kórházi dolgozó,
szakszervezeti aktivista mondja: «A Covid létezik, a második hulláma érkezik.
Az egyetlen különbség az első hullámmal szemben, hogy az azonnal mintegy nyílként
terjedt, most pedig lassabb. Nyáron már megjelent, az intenzív osztályok
megteltek és a hagyományos kórházi ágyak is. Készen áll a kórház? Nem. A
kórházak megtették a szükséges lépéseket a járvány második hullámának fogadására?
Nem. Az igazgatóság folytatta az ágyak megszüntetését. Azóta is. Néha pedig már
foteleket kell kitenni az ágyak helyére.»
A kormány, miután megtapsolta a gyógyító személyzetet és kénytelen volt engedni a mozgalom bérkövetelésének, cinikusan folytatja osztálypolitikáját. A járvány újabb hullámának közeledtével felkészületlenül az egész országban emelkedik a kétségbeesés, a düh.
Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, tömegközlekedésre van szükségünk,
építőipari fejlesztésekre, a köz érdekében végzett munkákra.
Na és mit mondjunk a kutatásokról? A koronavírus legyőzéséhez
nem kellenének kutatók, a vakcina megtalálásához, előállításához, a kezeléshez?
A szűréshez? Szeptemberben tört ki a botrány, hogy nincs elég eszköz hozzá,
napokat és napokat kell várni mielőtt teszthez jutunk, újabb napokat és napokat
míg az eredményt megtudjuk.
Nem kellene állandó, állami felügyelettel működő országos laboratórium-hálózatot
létrehozni, amely szisztematikus kutat, nyomon követ, mint más országokban?
Adjuk hozzá, hogy a munkahelyek és a fizetések fenntartása a fogyasztás
visszatérését jelenti, a termelés, szállítás, kereskedelem fenntartását …
Szakítás,
újjáépítés, újjászervezés
Jogunkban áll kimondani, hogy ez az 560 milliárd euró a munkahelyekre szánva
lehetővé tenné a valóságos fejlődést a nagy többség alapvető szükségleteinek
kielégítésére.
Tervezést igényel, nem azt, amit Macron
nevez tervnek, amelyet bizonyos «baloldal» hasznosnak tart megtapsolni. Ez a
terv az 560 millárd elkobzásával, a kártérítés nélküli államosításból indulna ki,
az ipar szektoraival, a bankokkal kezdve, a közszolgáltatások újraállamosításával,
a gazdaságot a népesség szolgálatába állítva.
A munkásosztály és a demokrácia oldaláról
nézve nem a spekulációs és parazita tőkés rendszer fellendítésére van szükség,
hanem szakításra ezzel a rendszerrel, a gazdaság újjáépítésére a népesség szolgálatában és a társadalom
újjászervezésére az emberi szükségletek kielégitése érdekében.
Sürgős, hogy szakítsunk az elmúlt 40
évvel, amelyben az egymást követő (jobb – és «baloldali») kormányok
privatizáltak, a közszolgáltatásokat tették tönkre, munkásellenes és antiszociális
reformokat vezettek be, ezekhez hozzácsatolták a szakszervezeteket; az európai
közös mezőgazdasági politikát pedig egyedül a nagy élelmiszeripari trösztök
érdekeinek vetették alá.
Legyen
vége ennek. Ne mondja senki, hogy meg kell várni a 2022-es elnökválasztást. Addig
a helyzet tovább romlana, még több munkahely veszne el, a kormány és a munkáltatók
még több kárt csinálnának. Az öt évente ismétlődő választások nem a demokráciát
jelentik. Országunk, az V. köztársaság eleve bonapartista rezsim, minden
hatalom az elnök kezében összpontosul egyedül és kizárólag a tőkés érdekek
szolgálatában. Korona nélküli királyunk monarchiája egyre inkább önkényuralommá
válik, a demokratikus jogok megsemmisítése, a megtorlás eszközévé.
A
népnek kell eldöntenie a politikai hatalom formáját és tartalmát
A Független Demokratikus Munkáspárt
szerint a kiút nem az elnökválasztások hozadéka. A népre tartozik – az aktív és nyugdijas
dolgozók, fiatalok óriási többségére –
meghatározni a politikai hatalom formáját és tartalmát. A köztársasági elnökválasztást
hatálytalanítani kell, az egy ember kezében összpontosuló hatalom-koncentrációt
meg kell szüntetni. Alkotmányozó nemzetgyűlés döntön a dolgozó nép választotta
képviselők révén, akik meghatározott mandátummal rendelkezzenek, vegyék kezükbe
a teljes hatalmat, kezdjék lebontani a létező intézményeket, az Európai Uniónak
alávetést.
Egy ilyen, a népet reprezentáló Alkotmányozó nemzetgyűlés
tudna dönteni arról, hogy az 560 milliárd euróval garantálni kell a
munkahelyeket és béreket. Ez a nemzetgyűlés helyreállítja majd a demokráciát, a
dolgozók autentikus kormányát nevezi ki a dolgozók által a dolgozókért, végképp
szakítani fog az V. köztársasággal, az Európai Unióval – a dolgozók és a demokrácia
Európájáért.
Egység
az elbocsátások megakadályozásáért
A POID ezen javaslatok megvitatására szólítja fel a dolgozókat, az
aktivistákat.
Cselekednünk kell, semmi kétség. Meg vagyunk győződve arról, hogy egység
kell az elbocsátások megakadályozásáért, ami lehetséges és kiinduló pont a tőkés
érdekekkel való szakítás felé.
Beszéljük meg és gondolkodjunk együtt:
– a következő hetekben az egész országban meghirdetett vitaösszejöveteleken;
– a Párizs, nov. 7-i központi meetingen.
Elfogadásra került a a Független
Demokratikus Munkáspárt 4. kongresszusán, 2020.szept.27-én
Bejegyzések
