2024. március 30., szombat

Harc az oktatási "reform" ellen Franciaországban

 


"Az egyéni cselekvési mód elszigetelné a matematika- és franciatanárokat".

A Seine-Saint-Denis-i tanárok - a "93-sok" - felhívást tettek közzé a következő címszó alatt: "Ahhoz, hogy Attal-Belloubet visszalépjen a szintcsoportok és a tudásbeli összeütközés ügyében, az összes szakszervezet egységes sztrájkfelhívására és országos mozgósításra van szükség, amíg a közzétett szövegeket vissza nem vonják!".

Felhívásukban a Seine-Saint-Denis-i tanárok megjegyzik, hogy ‘a minisztérium úgy döntött, hogy közzéteszi március 15-i rendeletét, amely a "tudássokk" intézkedéseit végrehajtó egyéb szövegek mellett a francia és a matematika tantárgyakból a kollégiumokban "szükségcsoportokat" (a képességcsoportok új neve) szervez. Visszatérnek ennek a reformnak a tartalmára, amelynek ‘célja a tanulók tudományos és szociális szortírozása, hogy - Belloubet miniszter úr szavaival élve - "szétszedjék" a 11 éves kortól kezdve e két tantárgyból nehézségekként azonosított fiatalokat, hogy 16 éves korukig a tanulmányi kudarc logikájába zárják őket’.

Több mint egy hónapja tiltakozik az intézkedések ellen a pedagógus szakma, amelyet a szülők is nagyrészt támogatnak. A felhívás szövege folytatódik: "Rá kell vennünk Attalt és Belloubet-t, hogy visszavonuljanak, ehhez pedig a szakszervezetek, a tanárok és a szülők egységes harcára van szükség, hogy követeljük és kikényszerítsük e szövegek visszavonását". 

"A szakszervezetek felelőssége, hogy egyértelmű ultimátumot adjanak Attalnak és Belloubet-nek".

A többségi szakszervezet - a Snes-FSU - kongresszusa a szövegek közzétételét követően nyílt meg. Úgy döntött, hogy 2024. április 2-án országos sztrájkot tart, hogy a "tudásharc" befejezését követelje. Ez mind szép és jó, különösen, ha a kezdeményezést a többi szakszervezet is átveszi. De amikor ugyanez a szakszervezet felszólítja "az összes alkalmazottat, hogy ne alkalmazza a "tudássokkot" annak semlegesítése érdekében", akkor a formula félreérthető. Ha ez arra irànyuló felhívás, hogy a személyzet ne alkalmazza ezt a reformot, iskoláról iskolára, kollégáról kollégára, akkor ez az egyéni engedetlenségre való felhívást jelenti, ami megosztottsághoz és konfliktushoz vezet a tanári szobában.

Igen, "nem vagyunk hajlandóak a tanulók válogatására"! De ezt a jelszót nem szabad egyéni cselekvési módként értelmezni, különösen nem a matematika- és franciatanárok esetében, ami elszigetelődésükhöz vezetne! Ezt olyan elvként kell felfogni, amely az egységes és kollektív fellépést kell, hogy vezérelje a közzétett szövegek visszavonásának kikényszerítése érdekében! Ezért ezek a tanárok úgy vélik, hogy "a szakszervezetek felelőssége - kezdve a többségi szakszervezettel -, hogy egyértelmű ultimátumot intézzenek Attalhoz és Belloubet-hez, amely így hangozhatna:

"Attal úr, Belloubet asszony, az önök szövegeit hatályon kívül kell helyezni, és ha önök továbbra sem hallgatnak erre a követelésre, akkor általános sztrájk lesz a kollégiumokban és a líceumokban, mert soha nem fogjuk elfogadni, hogy a tanárok legyenek a diákok szociális válogatásának szervezői, soha nem fogjuk elfogadni a nehéz helyzetben lévő diákok megbélyegzésének ezt a logikáját."

Ez az egységhez vezető út.


La Tribune des Travailleurs, a francia PT hetilapja 433. sz.

(Belgiumban parlamenti napirenden van a "tájrendelet", amely a felsőoktatásból 70 ezer diákot fenyeget kirekesztéssel - szerk.)


2024. március 28., csütörtök

A legnagyobb francia középiskolai szakszervezet, a SNES La Rochelle-ben márciusban tartotta kongresszusát – egy küldött megjegyzései

 


A kongresszus nem foglalt állást a rendelet hatályon kívül helyezése mellett... A Snes országos kongresszusa március 22-én fejezte be munkáját

A Snes kongresszusán, amelyen részt vettem, megdöbbentett mintegy ötven küldött kezdeményezése. A pódiumra léptek, hogy felolvassanak egy ünnepélyes közös nyilatkozatot. Ezekkel a megható szavakkal kezdődött: "Mi vagyunk a középiskolák irodalom- és matematikatanárai, a Snes-kongresszus küldöttei. Mi nem fogunk válogatni a diákjaink köreiben (“szintcsoportok” szerint)! Követeljük a tudás ütköztetéséről szóló összes törvényalkotási szöveg hatályon kívül helyezését. Azok, ha mégis életbe lépnek, többé nem gyakorolhatjuk a szakmánkat. Mély fájdalmat érzünk (...). Ez egy rémálom.”

Az egyik tudományos szekció titkára ugyanezt a kérést érintette: a Snes nemzeti kongresszusát ne zárja le a Journal Officielben (közlöny) március 17-én megjelent március 15-i rendelet hatályon kívül helyezése melletti állásfoglalása nélkül!

Az állásfoglalás tevezetét huszonegy küldött írt alá, és minden küldöttnek eljuttattak. Egy küldött módosító indítványt nyújtott be a határozattervezethez: "A Snes-FSU követelje a minisztertől, hogy helyezze hatályon kívül a 2024. március 17-i, a szintcsoportokról szóló rendeletet". A tribün nem vette át a módosító indítványt, szintelen magyarázattal: "Nem csak a március 17-i rendelet hatályon kívül helyezését kérjük - egyébként még nem is tették közzé az összes szöveget. Hiba lenne csak ezen a szövegen harcolni".

A Kongresszus vezetőségének elutasítása ellenére azonban a módosítás, amely egyértelműen megfogalmazta az előttünk álló harc célját, mégis harminchat szavazatot kapott. A kongresszuson tehát erőteljes mozgósítási szándékot fejeztek ki a miniszter hatalomátvétele ellen - ami tükrözi azt, ami a jelenlegi mozgósításban erőteljesen kifejezésre jut.

Tény azonban, hogy a kongresszus végén a rendelet visszavonásának követelése nem szerepel szervezetünk követelései között. Hogyan lehetséges ez? Vissza kell mennünk a szakszervezet vezetőségének március 14-i álláspontjához, a rendelet kihirdetésének napjához. Egy sajtóközleményben kifejtették: "Az SNES megkapta a minisztériumtól a konzultáció elvét a rendelet kihirdetése után. A rendelet kihirdetése után? Ezt írni annyi volt, mint harc nélkül elfogadni a rendelet közzétételét. Azt kell mondani, hogy a miniszter ezt meg is értette. Március 17-én (vasárnap!) közzétette a rendeletet és még a végrehajtási emlékeztetőt is. Kongresszusunk megnyitásának előestéjén történt. Ez is provokáció volt a szakszervezetünk ellen. De a szakszervezet megkötötte a kezét.

Itt az ideje, hogy összeszedjük magunkat. A helyzet sürgős. Ezekben a napokban az iskolaigazgatók a tanárokat kezdik behívni, hogy szintcsoportokat hozzanak létre. A kollégiumok igazgatótanácsai szavazni fognak a csoportok megalakításáról. Ennek a kongresszusnak az ellentmondásos elemeit le kell küzdeni, ha az egység és a közös fellépés akar érvényesülni a rendelet hatályon kívül helyezéséért folytatott küzdelemben. Egyetlen tanár sem akarja átélni ezt a "rémálmot".

Jack Lefebvre

 

"Fordulóponton vagyunk az oktatásban"

(Interjú Pierre Priouet matematikatanárral, Toulouse - Jack Lefèbvre)

Ön is részt vett az irodalom- és matematikatanárok közös nyilatkozatában, amelyet a kongresszuson olvastak fel (lásd fentebb). Miért vállalta ezt a kezdeményezést?

A gondolat az, hogy fordulóponthoz érkeztünk az oktatásban. A két tantárgyban, az irodalomban és a matematikában történtek alapján megmutatjuk, hogy ez a reform arra irányul, hogy a tanárokat megfosszák hivatásuktól, és megkérdőjelezzék képzettségüket és szakértelmüket. A kormány az egész szakmát át akarja alakítani tanár-tervezőből tanár-előadóvá, azzal a feladattal, hogy a fiatalokat, különösen a munkásosztályt formálja át: ez a fiatalok emancipációjáról való lemondás, egy több mint hatvan éves visszalépés az Ellenállás Nemzeti Tanácsáig visszanyúló nemzeti konszenzushoz képest. Január 16-i beszéde óta Macron egy 1930-as évekbeli iskolamodellhez próbál visszatérni, amely diszkriminatív és társadalmilag szeparatista.

La Tribune des Travailleurs, a francia PT hetilapja 433. sz.


2024. március 23., szombat

Fegyveres virrasztás és osztályharc

 


A francia hadsereg vezérkari főnöke, Pierre Schill tábornok a Le Monde-ban megjelent cikkében bejelentette, hogy a hadsereg "készen áll a nemzetközi helyzet alakítására (...). A francia hadsereg felkészült a legkeményebb kötelezettségekre." Az Élysée-palotában Macron egy sor nyilatkozatot tesz, amelyek célja, hogy felkészítse a közvéleményt a francia csapatok közvetlen ukrajnai harci szerepvállalására. Mindeközben Bruno Le Maire, francia gazdasági miniszter előadja azt a programot, amellyel indulni kíván a következő elnökválasztáson ( takargatva).

Ez is egy háborús program, háború a munkásosztály ellen. Javaslatai a nyugdíjak ("Az öregség súlyosan terheli a szociális számlákat"), az egészségbiztosítás, különösen a hosszú távú betegségek fedezése, és a munkanélküliségi biztosítás (amelynek ellátási ideje "az egyik legbőkezűbb Európában") támadásából állnak. 

Társadalombiztosítás (betegség és öregség) és munkanélküliségi biztosítás: amit megszereztek a munkavállalók 1945 óta.

Le Maire, mint a tőkésosztály kiváló jelöltje, egyszerűen ennek tönkretételére törekszik. Arról beszél, hogy a munkanélkülieket megfosztja minden valódi védelemtől, az időseket hosszabb és keményebb munkára kényszeríti, a betegséggel pedig mindenki boldoguljon, ha nem engedheti meg magának a magánbiztosítást! Mindez "súlyosan terheli" a gazdaságot, hirdeti az erényes Le Maire.

Nyilvánvaló, hogy az ő szemében a CAC40 (a legnagyobb tőzsdei cégek) részvényeseknek tavaly kifizetett több mint 140 milliárd euró osztalék, a katonai programozási törvényben szereplő 413 milliárd euró, és a 73 milliárd euró társadalombiztosítási járulék, amely alól a munkáltatók 2022-ben mentesültek, vagy szinte teljes egészében az állam kompenzált, nem "nehezedik" a gazdaságra! Ha a tőkéseket arra kényszerítenék, hogy visszaadják a társadalombiztosításnak azt a pénzt, amit minden évben elsinkófálnak az adómentesség nevében, ha a háborús hiteleket kórházi és iskolai befektetésekké alakítanák át, és ha a közszolgáltatásoknál történne a tömeges munkatoborzás, akkor láthatnánk, hogy mindez nem "terhelné" a gazdaságot.

Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből? Először is, hogy nem lehet a Parlamentben a háborús hitelek mellett szavazni, és ugyanakkor azt állítani, hogy a munkavállalók és a fiatalok érdekeit védik. Nem lehet milliárdokat önteni a háborúba anélkül, hogy a dolgozó lakosságot ne fosztanák ki.

Máshogy fogalmazva: nem harcolhatunk a külföldi háborúkba való bevonulás ellen az otthon vívott osztályharc nélkül. Másodszor: a dolgozók és a fiatalok a követeléseikért való mozgósítással a háború elleni küzdelemnek is élharcosai. Végül pedig az a következtetésünk, hogy a dolgozó emberek kormányára van szükség - sürgősen -, amely annak a többségnek a nevében cselekszik, akiknek csak a munkájukból kell megélniük, és nem pedig a kizsákmányolásból élő parazita kisebbség kormányára.

( La Tribune, a francia Parti des travailleurs hetilapja, 432.sz. vezércikk)




2024. március 13., szerda

Se nem Moszkva, se nem Washington: a független munkásmozgalom!



A francia-ukrán megállapodásról szóló vita (a francia) nemzetgyűlésben próbaképpen zajlik. Az alkotmány előírja, hogy katonai beavatkozás esetén a kormánynak három napon belül tájékoztatnia kell a parlamentet. Ez a március 12-e tehát a beavatkozás főpróbája: vajon a parlament minden tagja ugyanazon az oldalon áll?

Valóban. A Macronisták, a jobboldal, a Szocialista Párt és a Zöldek megszavazták a Macron-Zelenszkij-megállapodást. Az RN (Nemzeti Tömörülés, Le Penék pártja) tartózkodott, mivel nem értett egyet bizonyos záradékokkal. A France insoumise (FNI, Mélachon «engedetlenei»,)  és a kommunista párt ellenséges a csapatok küldésével szemben, ellene szavazott. De mindannyian azt állítják, hogy egy táborba tartoznak az "Ukrajna támogatásával".

Tekintsünk el a képmutatástól, amely különbséget tesz a csapatok küldése és a fegyverek és lőszerek szállítása között. Köztudott, hogy francia katonák vannak jelen Ukrajnában, hivatalosan "tanácsadóként". Emlékezzünk: az 1960-as évek elején az Egyesült Államok elismerte néhány száz "tanácsadó" jelenlétét Vietnamban; végül 550 000 fiatal amerikait - akik közül 58 000-en életüket vesztették - áldozták fel a vietnami nép elleni imperialista beavatkozásban. Franciaország tehát elkötelezett. Akár támogatták a Macron-Zelenszkij megállapodást, akár nem, minden frakció megszavazta, hogy fegyvereket és lőszert küldjenek Ukrajnába. Az európai intézmények és a tagállamok kétszázmilliárd eurót biztosítottak.

Az Országgyűlés "kommunista", "szocialista" és "zöld" képviselői megszavazták ezeket a hatalmas összegeket, ahogyan az Európai Parlament "szocialista", "zöld" és "engedtlen" képviselői is hét alkalommal. Paul Vannier, az LFI képviselője nem habozik a twitteren kijelenteni, hogy az LFI az "egyetlen erő a háború ellen", de "álláspontunk semmiképpen sem mond ellent a pénzügyi támogatásnak és bizonyos fegyverek küldésének a megtámadott Ukrajnába"!

A jelenlegi konfliktusban a munkavállalóknak az egyik vagy a másik szembenálló tábor mellé kell állniuk?

Az egyik oldalon a moszkvai rablók: ezek a Putyin körüli nomenklatúra rablói kifosztották az állami tulajdont, hogy hatalmas katonai-ipari birodalmat építsenek; az orosz fiatalokat a vágóhídra küldik, hogy megvédjék a jogukat, hogy elfoglaljanak egy kis helyet az imperialista lakomaasztalnál. A másik oldalon a washingtoni cápák: a fegyvergazdaságon hizlalják magukat, és az "ukrán szuverenitás" ürügyén bővítik a NATO-t, azt a katonai koalíciót, amelynek fő funkciója az amerikai finánctőke uralmának megőrzése és kiterjesztése.

Az egyetlen tábor, amelyben a munkások állást foglalhatnak, az orosz nők tábora, akik követelik testvéreik és férjeik visszatérését a frontról, ahová erőszakkal küldték őket, valamint a fiatal ukránoké, akik egyre inkább ellenzik a folyamatban lévő mészárlást.

Senki sem állíthatja, hogy ellenzi a háborút azzal, hogy a háborús hitelekre szavaz. Aki a háborús hitelekre szavaz, nem állíthatja, hogy ellenzi a háborút. Sem Moszkva, sem Washington, hanem csak a független munkásmozgalom képes leàllítani!

Egy fillért, egy fegyvert sem a háborúskodóknak! A százmilliárdokat iskolákra és kórházakra!

Daniel Gluckstein, La Tribune des Travailleurs, a francia Dolgozók Pártja hetilapja 431. szám 



2024. március 11., hétfő

Az afgán nők spontán mozgalmának (SMAW) közleménye, 2024. március



2021 augusztusa óta az afgán nők pokoli kínokat szenvednek a tálib rezsim uralma alatt, de a nagyhatalmak és a nemzetközi közösség engedményeket tesznek, és titkos vagy hivatalos megállapodásokról tárgyalnak a tálibokkal. Miközben a tálibok több mint 50, a nők ellen irányuló rendeletet adtak ki és hajtottak végre, hogy szisztematikusan megfosszák a nőket minden emberi és polgári joguktól, a nemzetközi közösség hallgat. Miközben a "kenyeret, munkát és szabadságot" követelő női tüntetéseket brutálisan elfojtják Kabulban és más tartományokban, a tüntetőket letartóztatják, megkínozzák és megölik, a nemzetközi közösség nem tesz komoly lépéseket a tálibok által elkövetett atrocitások megállítására. Miközben női tüntetők százait kínozzák fizikailag és mentálisan a tálibok magán- és hivatalos börtöneiben, és néhányuk sorsáról nincs információ, egyetlen helyi vagy nemzetközi szerv sem próbálja kiszabadítani őket. Miközben afgán női aktivisták százait fenyegetik a tálibok halállal, és titkos helyeken bujkálva táplálkozási, egészségügyi, oktatási és pszichológiai problémáktól szenvednek, az emberi jogokat tiszteletben tartó országok figyelmen kívül hagyják menedékjog iránti kérelmeiket.

Az afganisztáni nők, akik maguk is évtizedes háborúk áldozatai, teljes szívükből megértik az emberek fájdalmát és problémáit, különösen a gázai, palesztinai és ukrajnai nőkét, és őszinte együttérzésüket fejezik ki a nemzetközi nőjogi nap alkalmából. A Gázában és Palesztinában jelenleg zajló humanitárius katasztrófának és az ukrajnai háborúnak, amelynek a civilek, a nők és a gyermekek a legfőbb áldozatai, azonnal véget kell vetni.

Március 8-án, a nők jogainak nemzetközi napján az Afgán Nők Spontán Mozgalma (SMAW) ismét felszólítja az emberi jogi intézményeket, a nőjogi aktivistákat és minden önzetlen férfit és nőt, hogy folytassák az afganisztáni nőkkel való szolidaritási akcióikat, szemben kormányaik szégyenteljes közönyével az afganisztáni katasztrofális helyzet iránt. A biztonságukat fenyegető veszélyek és a tálibok általi megölés veszélye miatt az Afgán Nők Spontán Mozgalmának (SMAW) aktivistái idén március 8-át Afganisztán legtöbb tartományában titokban, otthonukban ünneplik. A tiltakozó nők, akár a tálib börtönökben, akár titkos otthonukban, nem engednek a tálib elnyomásnak és nyomásnak; minden lehetséges eszközzel felemelik a hangjukat a szabadságért és az igazságért.

Az Afgán Nők Spontán Mozgalma (SMAW) felhívja minden barátját világszerte, hogy az afgán nők hangját közvetítve követeljék jogaikat és szabadságukat a Női Jogok Nemzetközi Napján, és kérjék kormányaikat és parlamenti képviselőiket, hogy ne áldozzák fel az afgán nők jogait és szabadságát politikai célszerűségük érdekében. Kérjük őket, hogy a nők számára az iskolák és oktatási központok újranyitását, a nők munkáját és a polgári szabadságjogokat tegyék a tálibokkal folytatott tárgyalások előfeltételévé. A táliboknak fel kell hagyniuk a tüntető nők elnyomásával, letartóztatásával, kínzásával és megölésével, és azonnal szabadon kell engedniük minden börtönben lévő nőt.

Egyedül Önök, az emberi jogok védelmezői, a női jogvédők, az emberi jogokért küzdő nők és férfiak jelentik az élet és a szabadság reményét a tálibok által fenyegetett, házi őrizetben lévő női tüntetők számára, hogy azonnal menedékjogot kérjenek számukra. Vegyenek aktívan részt a kampányban, hogy menedékjogot kapjanak a hangjukat felemelő afganisztáni nők, és ne hagyják, hogy szerencsétlen nők százai veszítsék életüket a tálibok fizikai kínzása alatt a börtönben, és további százak a házi őrizetben, erkölcsi kínzásnak kitéve. Az afgán nőknek ebben a nehéz időszakban szükségük van az Önök segítségére és támogatására.

 

Éljen a Nemzetközi Nőjogi Nap és az egységes harc a békéért, az egyenlőségért és a szabadságért!

Éljen a szolidaritás az afgán nők és a nők között világszerte!

Afgán Nők Spontán Mozgalma (SMAW), Kabul, 2024. március

(https://defendafghanwomen.org/2024/03/08/communique-du-mouvement-spontane-des-femmes-afghanes-smaw-mars-2024/)

2024. március 2., szombat

Nem, Macron, a gyerekeink nem ágyútöltelékek!


Kép : a francia hadsereg Ukrajnának szállított Cézár-ágyúja

Macron tehát belevágott. Február 26-án, az Ukrajnáról szóló, sietve összehívott nemzetközi konferencia végén kijelentette: "Ma nincs konszenzus arról, hogy csapatokat küldjünk a terepre hivatalos, elfogadott és jóváhagyott módon. De dinamikusan nézve semmit sem szabad kizárni".

A beismerésen túl - valóban vannak francia csapatok a terepen, de nem "vállalt" módon - Macron kijelenti, hogy kész katonai beavatkozásra Oroszország ellen. Azoknak - Scholtznak és a többi európai államfőnek -, akik azt mondják, hogy ellenzik ezt az újabb eszkalációt, Macron így válaszol: "Sokan azok közül, akik ma azt mondják, hogy "soha, soha", ugyanazok voltak, akik két évvel ezelőtt azt mondták, hogy "soha tankok, soha repülőgépek, soha nagy hatótávolságú rakéták".

Tény: ma az orosz területen végrehajtott ukrán csapásokhoz francia katonai eszközöket is használnak. Tény: a háború eszkalációja, amelyben Franciaország és a többi kapitalista ország két éve részt vesz, már 500 000 orosz és ukrán halálos áldozatot és sebesültet követelt, civil és katonai személyeket egyaránt.

És holnap a mi gyermekeinket is hozzá kell majd adnunk ehhez a hátborzongató számsorhoz? Ez a világháború felé tartó menetelés logikája. Ez a fegyveripar profitéhes multinacionális vállalatainak logikája. Ez a logikája egy kétségbeesett politikai rendszernek, az Ötödik Köztársaságnak, amelynek vezetője azt reméli, hogy a válságot az "ellenséggel" szembeni szent szövetség megteremtésével tudja leküzdeni. De ez nem a dolgozó emberek logikája.

Háborúba kell-e menniük a gyermekeinknek? Mit kell megvédeni? A demokráciát? Ki hiszi el egy pillanatig is, hogy ez az egész erről szól? Két évvel ezelőtt, amikor Putyin megkezdte katonai beavatkozását Ukrajnában, e lap vezércikkében azt írtuk: "A népeknek nem érdekük a konfrontáció. Az orosz munkás nem ellensége az ukrán munkásnak, aki nem ellensége az orosz munkásnak. A francia munkás nem ellensége az orosz munkásnak, sem az ukrán munkásnak, sem az amerikai munkásnak". Ez továbbra is igaz. 

Az egyetemes nemzeti szolgálat (SNU) kiterjesztése és általánossá tétele a fiatalok militarizálása érdekében; a katonai programozási törvény elfogadása és a fegyverkezési költségvetés folyamatos növelése (és a közszolgáltatások megfojtása) - ennek a politikának neve is van: ez a háborúra való felkészülés. A francia dolgozó emberek nem fogadják el és nem is fogják elfogadni, hogy gyermekeik ukrán vagy orosz földön veszítsék életüket a multinacionális vállalatok érdekeinek védelmében. A mi gyermekeink nem ágyútöltelékek, mint ahogyan az orosz vagy ukrán gyermekek sem.

Le kell bontanunk az SNU-t, és a háborús költségvetést az emberek szükségleteire kell fordítanunk. Röviden, véget kell vetnünk a háború eszkalálódásának. És véget kell vetnünk Macronnak, kormányának és annak a politikájának, amely háborút folytat otthon és külföldön, minden nép ellen. Le a háborúval!

La tribune des travailleurs - a Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) hetilapja 2024.febr. 28.

(szerk. cikk)