2024. március 23., szombat

Fegyveres virrasztás és osztályharc

 


A francia hadsereg vezérkari főnöke, Pierre Schill tábornok a Le Monde-ban megjelent cikkében bejelentette, hogy a hadsereg "készen áll a nemzetközi helyzet alakítására (...). A francia hadsereg felkészült a legkeményebb kötelezettségekre." Az Élysée-palotában Macron egy sor nyilatkozatot tesz, amelyek célja, hogy felkészítse a közvéleményt a francia csapatok közvetlen ukrajnai harci szerepvállalására. Mindeközben Bruno Le Maire, francia gazdasági miniszter előadja azt a programot, amellyel indulni kíván a következő elnökválasztáson ( takargatva).

Ez is egy háborús program, háború a munkásosztály ellen. Javaslatai a nyugdíjak ("Az öregség súlyosan terheli a szociális számlákat"), az egészségbiztosítás, különösen a hosszú távú betegségek fedezése, és a munkanélküliségi biztosítás (amelynek ellátási ideje "az egyik legbőkezűbb Európában") támadásából állnak. 

Társadalombiztosítás (betegség és öregség) és munkanélküliségi biztosítás: amit megszereztek a munkavállalók 1945 óta.

Le Maire, mint a tőkésosztály kiváló jelöltje, egyszerűen ennek tönkretételére törekszik. Arról beszél, hogy a munkanélkülieket megfosztja minden valódi védelemtől, az időseket hosszabb és keményebb munkára kényszeríti, a betegséggel pedig mindenki boldoguljon, ha nem engedheti meg magának a magánbiztosítást! Mindez "súlyosan terheli" a gazdaságot, hirdeti az erényes Le Maire.

Nyilvánvaló, hogy az ő szemében a CAC40 (a legnagyobb tőzsdei cégek) részvényeseknek tavaly kifizetett több mint 140 milliárd euró osztalék, a katonai programozási törvényben szereplő 413 milliárd euró, és a 73 milliárd euró társadalombiztosítási járulék, amely alól a munkáltatók 2022-ben mentesültek, vagy szinte teljes egészében az állam kompenzált, nem "nehezedik" a gazdaságra! Ha a tőkéseket arra kényszerítenék, hogy visszaadják a társadalombiztosításnak azt a pénzt, amit minden évben elsinkófálnak az adómentesség nevében, ha a háborús hiteleket kórházi és iskolai befektetésekké alakítanák át, és ha a közszolgáltatásoknál történne a tömeges munkatoborzás, akkor láthatnánk, hogy mindez nem "terhelné" a gazdaságot.

Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből? Először is, hogy nem lehet a Parlamentben a háborús hitelek mellett szavazni, és ugyanakkor azt állítani, hogy a munkavállalók és a fiatalok érdekeit védik. Nem lehet milliárdokat önteni a háborúba anélkül, hogy a dolgozó lakosságot ne fosztanák ki.

Máshogy fogalmazva: nem harcolhatunk a külföldi háborúkba való bevonulás ellen az otthon vívott osztályharc nélkül. Másodszor: a dolgozók és a fiatalok a követeléseikért való mozgósítással a háború elleni küzdelemnek is élharcosai. Végül pedig az a következtetésünk, hogy a dolgozó emberek kormányára van szükség - sürgősen -, amely annak a többségnek a nevében cselekszik, akiknek csak a munkájukból kell megélniük, és nem pedig a kizsákmányolásból élő parazita kisebbség kormányára.

( La Tribune, a francia Parti des travailleurs hetilapja, 432.sz. vezércikk)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.