2010. február 26., péntek

Antifasiszta ellendemonstráció 2010-03-06 13 órakor.

Bp Hősök tere Szépművészeti múzeum előtt.

További részletek, és aláírásgyűjtés: http://antanaci.uw.hu
Ez egy csendes demó lesz, beszédek, hangosítás nélkül. Csak a létszám erejével akar hatni,

nagyon fontos, hogy sokan legyünk!!!!


Fogler Tibor

A gazdasági antikapitalizmus és a szónoki (demagóg) antikapitalizmus

- Avagy a kapitalizmus jobb(ikos) és baloldali bírálatáról –

A MEBAL sajtónyilatkozata



A kapitalista rendszer visszásságai ellen sokféle csoport és egyén tiltakozott már a történelem folyamán. Marx óta létezik az antikapitalizmusnak világos, tudományosan kidolgozott elmélete, amely alternatívát állított a kapitalizmusnak, mint rendszernek. Ez az alternatíva a kommunizmus, amely a szabadság és a társadalmi egyenlőség, a közösségi termelés megvalósulása, az osztálytársadalom megszüntetése - mindez egy történelmi lehetőség az emberiség előtt. Sok kísérlet bukott már el a tőke ellenállásán, de az elnyomott osztályok mindig újra és újra megkísérlik a talpra állást. A modern kapitalizmus radikális kritikája tehát, amelyen a Magyar Egyesült Baloldal egész tevékenysége nyugszik, rendszerkritika, a tőke kritikája, a tőke egyetemes korlátozása a termelői közösségek, a munkavállalók és a munkanélküliek érdekében, a tőke alárendelése a közjó érdekeinek. Ugyanis a kizsákmányolás, a munkanélküliség, a bűnözés, a korrupció, a prostitúció, általában mindenfajta társadalmi elnyomás forrása a tőkés magántulajdon uralma. A rendszer ilyen kritikája a MEBAL kiindulópontja. Mi tehát a tőkés magántulajdon és a tőkés állami tulajdon uralma helyett a társadalmi-közösségi tulajdon, a közösségi termelés kifejlődésének lehetőségét keressük. (A MEBAL rendszerkritikájának lényegét a honlapon a szervezet létrejötte óta olvasható alapelveink és programunk részletesen és világosan összefoglalják.)

Létezik a kapitalizmusnak egy másfajta bírálata, amely az osztályszempontot, az osztály- és általában a társadalmi-gazdasági ellentéteket nemzetiségi-etnikai ellentétekre fordítja át. A szegénységért nem a kapitalizmust és a kapitalistákat, nem a gazdagokat és az államhatalmi elnyomást teszi felelőssé, hanem a zsidókat, a cigányokat, az "idegeneket".

Magyarországon a legkövetkezetesebben ezt az álláspontot pártsíkon a Jobbik fogalmazza meg. A „másfajtájúakban” látja a gazdasági-társadalmi problémák forrását. Az önző profit a „külföldi” nagytőke oldalán jelenik meg, az utálatos szegénység pedig a társadalmi (szociális) problémák alfájaként tálalt cigánykérdéssel válik egyenlővé („a magyar-cigány együttélés kérdése a magyar társadalom egyik, ha nem a legsúlyosabb problémája.”- szól a Jobbik programja). A kettő között áll a magyar nemzet, amely jóravaló vállalkozókból és dolgozókból álló monolit egység („Mind a munkavállaló, mind a munkaadó méltósággal és küldetéssel rendelkező személy, akiknek egymással szolidaritásban, egymás érdekeit lehetőség szerint tiszteletben tartva, együttműködve kell tevékenykedni”). A magyar vállalkozón és dolgozón is a külföldi tőke keres (az fogja kemény munkára, söpri le a piacról), és a cigányság élősködik („a cigány társadalom egy része már egyáltalán nem vágyik sem integrációra, sem munkára, sem tanulásra, csupán a társadalom által biztosított segélyekre”).

Vagyis a Jobbik vezetői abból az előfeltevésből indulnak ki, hogy ha ők alkotnák az uralkodó osztályt, ha ők ellenőriznék a bankokat, ha ők lennének a tőke működésének, irányításának megszemélyesítői, minden jobbra fordulna, "megtanítanák a csürhét kesztyűbe dudálni". („A magyar vállalkozók pontosan tudják, hogy a multiknak járó kedvezmények és támogatások őket illetnék saját hazájukban.”… „Egyidejűleg több területen történő intézkedéssorozattal versenyképessé tesszük a hazai vállalkozásokat, megszüntetjük a gazdaság dualitását. Az esélyegyenlőség megteremtése miatt az országból esetleg kivonuló multinacionális vállalatok helyét a versenyképessé tett magyar vállalkozások hónapokon belül betöltik.”)

Velünk ellentétben nem az állam társadalmi ellenőrzéséből indulnak ki, mint lehetőségből, hanem csak nacionalizálni akarják a kapitalizmust, az állam rendőri funkcióit kívánják tovább erősíteni, egyenesen a horthysta rendőrség visszaállításában gondolkodnak. (A „közbiztonság megerősítése” és „cigánybűnözés felszámolása céljából” felállított csendőrség „Országos hatáskörrel, a rendőrség mellett működő rendvédelmi szervezetként fog működni, a belügyminiszter felügyelete alatt. Kimagasló eredményességét a csendőrök viszonylag kis szolgálati területe és az ebből adódó kitűnő terület- és személyismeretük fogja garantálni.”)

Nem a szabad közösségi termelés lehetőségeit keresik, hanem a munkások, a munkavállalók állami megrendszabályozásának erősítését akarják. Az erő és az erőszak mítoszában élnek, mindig a kisebbségeket teszik meg bűnbaknak. Annak módját keresik, hogyan lehet a "renitenseket", mindenekelőtt a szegényeket megrendszabályozni, ami a szemükben a cigányok üldözésével azonos. Sok tőkés álmodozik maga is ilyen terrorista államról, amely a profitrátát magasabban tarthatná. A Jobbik vezetői között többen megtanulták a történelemleckét: a náci Németországban a nagytőke, amely "német" volt és "nemzeti", történelmileg példátlan profitokat zsebelt be. Ha a Jobbik nevezné ki a hatalmasságokat, menedzsereket, a csendőrfőnököket és így tovább, hamar megtelnének a börtönök olyan emberekkel, akik vallási, etnikai vagy éppenséggel üzleti vagy politikai szempontból az útjukban állnak. Egy új, nemzeti uralkodó osztály képviselői ők, de idegenül mozognak a modern kapitalizmus világában. Ők a kapitalizmus valamely múltbeli formájához kívánnak visszatérni. („Európa hármas talapzatra épült: a görög gondolkodásra, a római jogra és a keresztény erkölcsre. Mi, jobbikosok, úgy hisszük, hogy Európának nem csak a múltja, de a jövője is ezen az értékeken alapulhat.”) A Jobbik látszólagos kapitalizmuskritikája valójában a kapitalizmus egy nemzeti válfajának romantikus és utópikus elképzelése. („Kormányra kerülve elkészítjük az elmúlt 90 év első Kárpát-medencei magyar gazdasági fejlesztési tervét, amely a gazdasági kapcsolatok – akár az uniós lehetőségek kihasználásával történő – megerősítésével gazdasági nemzetegyesítést indít el.”) Ez a nemzeti kistőke harca a globálissá vált nagytőke ellen.

A Jobbik látszólag a szakszervezetek és általában a munkásképviselet „antiglobalista” megerősítését hirdette meg programjában. Támadja a profit elsődlegességére épülő szemléletet, de csak a külföldi tőkének juttatott kedvezményeket veti el. Támogatja a szövetkezeteket a banki („Vidék Bankja”) és a mezőgazdasági értékesítési (Hangya Szövetkezet) szférában, de nem mint a termelés társadalmi megszervezésére irányuló törekvést (ahogyan a MEBAL), hanem elsősorban mint a magyar tőkések, a magyar vállalkozók szövetkezését.

Tehát a konkurenciaharc a tőkésosztályon belül zajlik, amelyhez a Jobbik, álságos, demagóg módon, a munkásosztály vágyaira rímelő jelszavakkal igyekszik megnyerni a gazdasági elnyomást elutasító tömegeket. A Jobbik úgy akarja a tőkéseket és a munkásokat egyesíteni "békésen", hogy közben a "béke" és a "szeretet" megteremtését az uralkodó osztály és az elnyomott osztály között az egyházakra bízza a kötelező hitoktatás és a keresztény vallással való állami visszaélés révén. („Minden honi alap- és középfokú oktatási intézményben kötelező hit- vagy erkölcstanoktatást vezetünk be.” „A történelmi egyházak előjogait elismerjük, ezeket állam- és egyházközi szerződésekkel megerősítjük.” „Szükségesnek tartjuk az egyházak által a magyarságnak mint közösségnek a saját küldetéstudatát erősíteni a társadalmon belül nemzetünk megmaradása érdekében.” „A cigányság integrációjában számítunk az egyházak közreműködésére. Az integrációt segítő szolgálatot kiemelten fontosnak tartjuk, ezért egy Cigánymissziós Alapot kívánunk létrehozni”)

A Jobbik azt sugallja a munkásoknak, hogy a nemzeti tőke jobban bánna velük, noha semmiféle bizonyíték nincsen arra, hogy a nemzeti vállalkozók magasabb bért, jobb munkafeltételeket biztosítanának, mint a multik, sőt – ezt tapasztalatból mindenki tudja – ennek éppen az ellenkezője igaz.

A nemzetfogalomra épülő kapitalizmuskritika legtisztább történelmi formája a nemzeti szocializmus, magyar hangja a fajvédő hungarizmus.

MEBAL, 2010. február 26.

ALÁÍRÁSGYŰJTÉS + DEMONSTRÁCÓ

No pasaran !



Tisztelt antifasiszta barátunk !


Magyarországon a Párizsi Békeszerződés szövege és szelleme ellenében fasiszta-hungarista hagyományokat felélesztő szervezetek működhetnek. Kirívó példája ennek az állapotnak az úgynevezett Nemzeti Forradalmi Párt, amely március 6-ra (a rendezvényt eredetileg betiltó BRFK döntését felülbíráló, megítélésünk szerint téves bírósági döntés miatt) olyan „kampánygyűlés” tartására kapott lehetőséget, ahol valójában az 1945 februárjában körülzárt, Várból kitörő náci német és nyilas magyar csapatmaradvá nyok „dicsőségét” tervezi megünnepelni. Ezen szándék megvalósulása, továbbá e szervezetről – különösen programjáról – beszerzett információk alapján a MAL kezdeményezni kívánja az említett párt működésének betiltását.

Álljon végre helyre a jogegység! Tiltsák be a hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásával ellentétes szervezeteket és ne engedjék újak létrehozását!

Ezen legújabb újfasiszta alakulat, a Nemzeti Forradalmi Párt betiltása érdekében állampolgári beadványt nyújtunk be a Fővárosi Főügyészségen. Ha egyetértesz a Liga kezdeményezésével, ha nem akarsz félelemben, rettegésben élni az ordas eszméket terjesztő, a közéletre és a demokratikus berendezkedésre egyaránt veszélyt jelentő politikai csoportosulások ellenséges tevékenységének következményeként, kérjük csatlakozz, és írd alá e kezdeményezést!

A beadvány majdnem végleges tervezete a csatlakozás kifejezésére nyitott oldalon, az

www.antinaci. uw.hu

címen olvasható. A szöveget - a 6.-i események figyelembevételével - 7-én fogjuk véglegesí­teni.

Az aláíráshoz kövesd a honlapon olvasható eligazítást.

Nem engedjük áttörni a fasizmust!

2010. február 24. MAL Ügyvezető Testülete



Ellendemonstráció

Ezúton is felhívjuk a figyelmet, hogy március 6-án 13 órától (illetve az addig még pontosításra kerülő időponttól) a MAL és a Baloldali Feminista Hálózat szervezésében – több, a korábbi megmozdulásokon résztvevő antifasiszta civil szerveződés és szervezet támogatásával –, csendes ellentüntetést is tartunk, a Hősök terén, a Szépművészeti Múzeum előtti járdaszakaszon. Lényeges, hogy az előd fasiszták és nyilasok „dicsőségét” hirdetni akarókkal szemben a neofasiszta provokációkat elutasítók minél nagyobb számban legyenek jelen, és a mondanivalójukat kifejező táblákkal, tiltakozó megnyilvánulá­sokkal mutassák meg minden jelenlévő, valamint a sajtó felé a társadalom határozott, elutasító hozzáállását.

Kérjük, tervezzél időt a megmozduláson való részvételre: VÁRUNK!!!

Európai Csendőrség – a népek, dolgozók ellen

Néhány napja Vertraulicher Schweizer Brief (10/1/23) forrásból különböző honlapokon a következő levél jelent meg:
« Mi rejtőzködik az ''EU-megszállási joggal'' rendelkező EuroGendFor - azaz (az Európai Csendőri Erők) - mögött?

..."Ha az EuroGendFor bevetését az egyik fellázadt EU-államban már eldöntötték, akkor a csendőrség támadása, behatolása után azok a területek, régiók, városok, városrészek, vagy épületek, melyeket elfoglaltak, lényegében kikerülnek az adott ország hatóságainak a fennhatósága alól és azon túl csakis az Európai Csendőri Erők irányítása alá tartoznak...
..."A bevethető fegyvereinek és módszereinek nincsenek korlátai, minden módszere csakis a győzelemnek van alárendelve..."

..."A lázadások hangadóit kiemelhetik anélkül, hogy az illető országok a saját katonaságukkal vagy rendőrségükkel tennék azt, melyek esetleg a lakossággal szimpatizálhatnának!..."

Van egy félig-meddig titkos belügyi hadsereg az Unióban, mely már viszonylag régóta létezik, de csak kevesen tudnak róla. Ez az EuroGendFor, amely a European Gendarmerie Force rövidítése, magyarul; az Európai Csendőri Erő, vagyis, az EU Csendőrsége.

Ennek a csendőri - speciális rendőri erőnek meglepően nagy hatáskört adott az Európai Unió vezetése, az Európai Bizottság (feltehetőleg az Európa Parlament teljes támogatásával) és felhatalmazta olyan cselekmények megtételére is, mely csak a Liszaboni Szerződés teljes ratifikációja után vált lehetségessé. Ez az a bizonyos "megszállási jog", mely az EU Csendőrséget felhatalmazza a katonai beavatkozásra az Európai Unió bármely tagállamában.

Lényegében az adott ország törvényei feletti hatalommá teszi az Európai Csendőrséget.

Ennek a jelenleg már mintegy 3000 emberből álló európai különleges bevetési egység, az EuroGendFor (European Gendarmerie Force / németül; Europäische Polizeitruppe) – EU-Csendőrség, parancsnoksága az észak-itáliai Vicenzaban található meg.

Az EU Csendőrség életrehívásának a kezdeményezője a korábbi francia védelmi-miniszter, Michelle Alliot-Marie volt azzal a már egyáltalán nem is titkolt céllal, hogy az egyes tagállamok egyre jobban elégedetlenkedő lakosságának a lázadásai, ezen csendőri erő bevetésével, könyebben leverhetők legyenek. Első példa erre az évek óta nyugtalankodó franciaországi külvárosok bevándorolt lakossága lázadásainak a leverése volt.

EuroGendFor a jövőben az EU-tagállamokban kiiktatja, teljességgel hatályon kívül helyezi a nemzeti jogot és nemzeti szuverenitást! A különböző EU-tagállamokban történő bevetéséről egy EU-Haditanács dönt, amely az EuroGendForban résztvevő, valamint az érintett (fellázadt - a szerk.) állam védelmi- és biztonsági, belügyi (Magyarországon a rendészeti) minisztereiből áll.

Így fektették ezt le az új EU-Rendőrségi Alapító-Okmányban, melyet a Velseni (NL) szerződés az uniós jogban jártak számára tisztán és egyértelműen szabályoz.

Lényegében tehát ez a szerződés uniós törvényi felhatalmazást ad az EU Csendőrségnek arra, hogy bármely tagállamot erőszakosan megszállja - akár annak a felkelő népe ellenében is!

Nem más ez, mint egy teljes "EU-megszállási jog". Ugyanis ha az EuroGendFor bevetését az egyik fellázadt EU-államban már eldöntötték, akkor a csendőrség támadása, behatolása után azok a területek, régiók, városok, városrészek, vagy épületek, melyeket elfoglaltak, lényegében kikerülnek az adott ország hatóságainak a fennhatósága alól, és azon túl csakis az Európai Csendőri Erők irányítása alá tartoznak.

De a helyzet még még ennél is sokkal rosszabb! Az EuroGendFor (Európai Csendőrség) az adott esetben nem csak rendőrségi jogokkal van felruházva, hanem titkosszolgálati jogokkal is, és az adott ország katonaságával szorosan együttműködve kell a rendet és nyugalmat helyreállítania.

Szükség esetén az EuroGendFor minden szükséges eszközt és jogot megkaphat, amire csak szüksége van, hogy feladatát teljesítse. A bevethető fegyvereinek és módszereinek nincsenek korlátai - minden módszere csakis a győzelemének van alárendelve.

Az európai kormányok EuroGendFor-nak, az EU Csendőrségnek köszönhetően, kibújhatnak minden felelősség alól!

A jövőben egy szociális nyugtalanság vagy a nagy tiltakozások, demonstrációk, tüntetések esetén büntetlenül lövethetnek a tömegre!

Bevezethetik a rendkívüli állapotot, városokat, akár országrész eket katonai közigazgatás alá helyezhetnek az EU-Csendőrség segítségével.

A lázadások hangadóit kiemelhetik anélkül, hogy az illető országok a saját katonaságukkal vagy rendőrségükkel tennék azt, melyek esetleg a lakossággal szimpatizálhatnának!

Ugyanígy EuroGendFor-t sem lehet a bekövetkezett véres események miatt felelősségre vonni. Az Európai Csendőri Erő csakis az EU-Haditanácsnak tartozik beszámolással és felelősséggel.

Az European Gendarmerie Force - az Európai Csendőri Erő széleskörű bevethetőségének a jogalapját a Liszabonni Szerződés teremtette meg, melyet a Magyar Parlament tagjai szinte olvasatlanul, és szolgalelkűen ratifikáltak, kiszolgáltatva ezzel hazánkat az idegen katonai beavatkozásnak.

Az Európai Csendőri Erőben jelenleg a következő országok különleges egységei vesznek részt, mint teljes jogú tagok:

- A Francia Nemzeti Csendőrség
- Az Olasz "Carabinieri"
- A Holland Királyi Katonai Rendőrség
- A Portugál Nemzeti Köztársasági Gárda
- A Román Csendőrség
- A Spanyol Polgári Gárda

Valamint partnerként képviselteti magát a Lengyel Katonai Csendőrség.

Mindezek mellett nagyon könnyen elképzelhető, hogy ezek az erők a nem is távoli jövőben még bővülni fognak más tagállamok, különleges egységeivel, esetleg az Unióhoz nem is tartozó államok egységeivel.»
Utánanézve a dolognak, a francia Védelmi Minisztérium hivatalos honlapján bukkantunk a következő információkra:
«Azért, hogy válságkezelésben keletkezett szükségletekre nemzetközi kontextusban pozitív módon lehessen válaszolni, a védelmi miniszter ALLIOT-MARIE asszony javasolta, hogy a csendőrséggel rendelkező Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Portugális és Franciaország együtt dolgozza ki az európai csendőri erő (FGE) létrehozását rendőrségi missziók teljesítésére belső hadműveletekben katonai vagy civil hatóságok parancsnokságával.
A hollandiai Noordwijkben 2007. szept. 17-én a védelmi miniszterek aláírták az alapítási dokumentumot.
A politikai-katonai gyűlés 2005.jan. 21-én Gérard DEANAZ csendőrségi tábornokot nevezte ki az EUROGENDFOR első parancsnokának.
Első gyakorlat Vicenza (Olaszország) 2005 áprilisában, második 2005 júniusában Saint-Astier-ben (CNEFG).
Az Euroforce által inspirált EUROGENDFOR állandó vezérkart és a különböző országok között forgó kapacitást tart fenn. Saját gyakorlatoztatását végzi annak érdekében, hogy gyors bevetésre képes legyen.
Az EUROGENDFOR négy modulból áll:
Ø többnemzetiségű vezérkarból (…)
Ø hadműveleti csoportból, mely mobil csendőrségi alakulatokból vagy ennek megfelelő egységekből áll általános közbiztonsági missziókra és a közrend fenntartására orientálódva.
Ø rendőrbírósági feladatokra specializálódott személyekből (…) a mobil csendőri csoportot kísérve
Ø logisztikai támogatásból (…)
Az FGE különböző válságfázisokban avatkozik be:
Ø katonai fázis: általános közbiztonsági missziók, rendőrbírósági akciók
Ø átmeneti fázis – közepes intenzitású fázis: koordináció és együttműködés a rendőri egységekkel
Ø stabilizált fázis: nemzetközi civil fennhatóság alatt segítség nyújtása
Ø megelőzés
(…) Elsődlegesen az Európai Unió, aztán a nemzetközi szervezetek (ENSZ, NATO, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) vagy ad hoc-koalíció felügyeli. Mint globális integrált rendőri eszköz (…) fenntartja a rendet, a közbiztonságot, rendőrbíróságot, a hirszerzést.
A válságkezelés átmenetének eszközeként az F.G.E. (…) hatékony védelmet képviselhet nagyintenzitású konfliktusok esetében (…).»

Az FGE saját angol nyevű honlapja: www.eurogendfor.eu/ nyilván még többet árulhat el a célokról, módszerekről. Ez is elegendő azonban ahhoz, hogy fellármázzuk a közvéleményt: itt valami súlyosan antidemokratikus, még a szokott uniós gyakorlaton is túlmenő dolog készül. Voltak eddig is hírek a nagy-britanniai közös rendőri-katonai szervek közös gyakorlatairól, az esetleges lakossági megmozdulásokra felkészítéséről; Belgiumban a „terrorizmus” elleni harc érdekében bírósági előzetes hozzájárulás nélküli lehallgatások törvényesítéséről, legújabban pedig akár röpcédula terjesztéséért is kaphatunk priuszt... Fél a nagytőke Uniója. Mert további megszorításokra készül, s mivel direktíváiknak kormányaink a finánctőke uralma érdekében alávetik népeinket, retteg a felkelésektől.
De a félelem azt is jelzi, közeleg az az idő, mikor fellázadunk, a mértéktelen kizsákmányolást nem tűrve nem hagyjuk magunkat. Nem mondunk le munkánkról, megszerzett jogainkról, közszolgáltatásainkról, a tanuláshoz, gyógyuláshoz, nyugdíjhoz való jogunkról, nem mondunk le az életről!
A rettegést lehet kiolvasni az Eurogenfor megalakításásából – mert mi nem ezt az Európát akarjuk, mely megosztja, egymás ellen fordítja a népeket és dolgozókat, s mely már most az elégedetlenség megtorlásán, a még mélyebb kizsákmányolás csendőri biztosításán töri a fejét!

Szabad nemzetek szabad Európáját!

(Sirály Ida)

2010. február 25., csütörtök

Nemzetközi információk

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének lapja
új széria 3.sz. (372) – 2010.febr.17.


A háború és kizsákmányolás elleni, 2010. novemberi algériai világkonferencia előkészítő vitája

Nyílt világkonferencia
a háború és kizsákmányolás ellen
Algir, 2010.nov.27-28-29.


54 ország 463 aláírója
felhívására


Tartalom

- Haiti: interjúFignolé Saint-Cyrrel

- Franciaország: Yannick Sybelin hozzászólása

- Kína: Chang Kai professzor

- Algéria: beszélgetés egy szakszervezeti felelőssel

- Törökország: Mecit Amaç

- Görögország: Themistocle KOTSIFAKIS üzenete


HAITI

Interjú Fignolé Saint-Cyrrel, a haitit dolgozók autonóm szakszervezetének (CATH) főtitkárával


“Nincs szükségünk sem GI-kre, sem csendőrökre!
Ami napirenden van, az Haiti függetlensége”

Nagyon nehéz kapcsolatba lépni veletek. Milyen a helyzet, a tieteké és Haitié ma?

Nehéz. A haiti nép számít a szolidaritásra, de maga akar kikerülni a kutyaszorítóból. Mint szakszervezeti felelősök a nemzetközi közvéleményt, a munkás- és demokratikus mozgalmat szeretnénk riadóztatni azzal, amit Haitiben történik.

Az országban borzalmas szerencsétlenség történt, de ebből sokan szeretnének profitálni. Például az USA, mely 20 ezer fegyveresét rendezte be nálunk. Haitinek nem fegyverekre, páncélozott járművekre van szüksége, hanem orvosokra, mérnökökre. Mint sok ezren, én is az utcán élek. Elvesztettem a házamat.

A halottak számát illetően még senki sem tudja megmondani, mennyi. Az élet megszervezését magunk oldjuk meg, szolidaritással. A rögtönzött kórházakban sokat kell amputálni, a körülmények pedig egyik nap jobbak, a másikra változnak. Mégegyszer mondom: orvosokra, ápolókra van szükségünk.

A nemzetközi sajtó nagy lármát csap a «humanitárius segítség» körül.

A segítség érkezik is, de a lakosságnak nincs hozzáférése, még Port-au-Prince-ben sem. Gond van a koordinációval. Az USA koordinál, mely kezében tartja a repülőteret és a kikötőt. A múlt héten például a francia és az amerikai nagykövet között ki is tört a balhé.

Amit mi szeretnénk harcostársainkkal, az a valódi szolidaritás. Tudjuk, mit mit tesznek elvtársaink az LKP-nál, Martinique-ban, a Karibi Dolgozók és Népek Szövetségénél (ATPC)…

Számítunk rájuk és másokra is, hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra nevezetesen azért, hogy eltöröljék a függetlenség pillanatában Franciaország által Haitira kirótt adósságot, hogy az ország újjáépítését megoldhassuk. Haitit szegény országnak állítják be, de eredendően nem az: Haitit elszegényítették.

Beszélnek a «fosztogatásokról»…

Szándékosan. A segítséget nem szervezik meg, a lakosságot arra kényszerítik, hogy maga próbáljon élelmet találni, aztán pedig ezt megtorolhassák. Ugyanez történt New Orleans-ben is a Katrina hurrikán pusztítása után 2006-ban. Most tudtuk meg azt is, hogy az Európai Unió 350 csendőr küldésére készül, hogy a segítség kiosztásánál úgymond a rendet biztosítsa.

Felszólítjuk a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalmat, hogy gyakoroljon nyomást a nemzetközi közösségre, nevezetesen az USA-ra, hogy a katasztrófából ne húzhasson hasznot azzal, hogy Haitit elfoglalja. Ismét megerősítjük, hogy nincs szükségünk sem GI-kre, sem csendőrökre. Ami kell: ápolónők, orvosok, mérnökök...

Szakszervezetetekkel, a CATH-tal a nemzetközi munkásmozgalomhoz fordultok…

A nemzetközi szakszervezeti mozgalomhoz, a független munkásmozgalomhoz. Ahogyan az USA, Franciaország, Kanada összeült Kanadában, a munkàsmozgalomnak is nemzetközi tanácskozást kell összehívnia valamelyik francia nyelvű országban annak kimondására: «Vigyázat! Haitiben ezek az idegen országok akarják meghatározni azt, hogy mire van szükségük a haitiaknak, a nyugati országok, a bankárok politikája kerül bevezetésre!»

A 2008-as ciklon utáni időből tudjuk, hogy ugyan sok segítség érkezett, de a lakosság nagy része ennek színét sem látta.

Haiti újjáépítése csak demokratikus módon történhet, összekapcsolva a haiti munkás- és demokratikus mozgalmakat a független, demokratikus nemzetközi osztálymozgalmakkal, nevezetesen az LKP-val, az USA, Brazilia, Franciaország bizonyos föderációival...

Ma nem a humanitárius szolidaritás kérdése van napirenden, hanem Haiti szuverenitása, a haiti nép tiszteletbentartása, a Haiti megszállása elleni küzdelem.

Ezt a harcot vívjuk a többi haiti szervezettel, szakszervezettel, politikai, népi, nőszervezettel.
Ezt a küzdelmet erősítette meg a Haiti Nemzetközi Bizottság múlt év szept. 16-20-i vizsgálatával Port-au-Prince-ben.

Ennek a küzdelemnek a folytatása érdekében számítunk elvtársainkra, barátainkra az LKP-tól, az ATPC-tól, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésétől...

Bejelentetted, hogy a nyílt világkonferencián Alger-ban 2010 novemberében részt akarsz venni. Miért?

Alkalom lesz számomra és szervezetem számára megismertetni országom reális helyzetét, riadóztatni a nemzetközi közvéleményt, a munkás- és demokratikus mozgalmakat. Ezt már elkezdtük a nemzetközi bizottság általi vizsgálattal, melyben részt vett az algériai Dolgozók Pártja is.

Ma persze a helyzet még nehezebb. A haiti nép számít a szolidaritásra, de saját maga akar kikerülni a kutyaszorítóból.

Haiti nincs háborúban senkivel. Országunknak nincs szüksége fegyverekre, sem repülőgép-anyahajókra, sem páncélozott járművekre. Csak orvosokra, mérnökökre, akik segítenek abba, hogy megoldjuk nehézségeinket.

A háború és kizsákmányolás elleni világkonferencia megteremtheti azt az alkalmat, hogy ezt megtudja az egész világ és részt vállaljon az ezért vívott nemzetközi harcban.


Robert Fabert riportja (Guadeloupe)


Franciaország

Egészségügyi világszervezetért a
dolgozók és népek szolgálatában!

Yannick Sybelin hozzászólása a roanne-i kórház CGT szakszervezete nevében

A technológia jelenlegi fejlettsége mellett, mikor az emberi géniusz lehetővé teszi a tudományos és technikai eredmények alkalmazását minden területen, ezek között az egészségügyben, meg kell állapítani, hogy a betegeket, járványokat illető egyenlőtlenség árka tovább mélyül.

Miközben az ún. gazdag országok a korábbinál állandóan eredményesebbé váló orvosi kutatást a gyakorlatban is alkalmazzák, a sebészeti eljárások egyre több szerv rekonstrukciójára, átültetésére képesek (az érintett lakosság számára ugyan egyre kevésbé egyenlő hozzáféréssel), addig a szegény országokban, nevezetesen Afrikában és Ázsia egyes területein emberek, gyerekek, csecsemők halnak meg «hagyományos», néha kvázi ezeréves patológiai okokból (pestis, kolera, sárgaláz, stb.).

Pedig a Föld minden népének joga van a fejlett egészségügyi rendszerhez.

Az egészségügyi akciók világszintű szervezése az Egészségügyi Világszervezet feladata.

Alapító okirata szerint az a célja, hogy a világ minden népét elvezesse a lehető legmagasabb nívójú egészségi szintre. Az «egészség» definiciója ugyanebben a dokumentumban pedig «fizikai, mentális és szociális jólét, nem csak a betegség vagy a testi fogyatékosság hiánya.»

Az ENSZ speciális egészségügyi intézménye, a Gazdasági és Szociális Tanács közvetlen alárendeltje, minden bizonnyal nem a népek és dolgozók szolgálatában álló szervezet, azonban amennyiben – még ha elégtelen – javaslatai alkalmazásra kerülnének, planétánk szenvedéseinek egy része megszűnne.

Egyébként bizonyos országok, közöttük az USA, ellenére vannak az Egészségügyi Világszervezetnek, úgy ítélve, hogy túlságosan költséges a járványok előrejelzése, s ehelyett a magánintézményeket, a Világbankot bíznák meg a világ egészségi kérdéseinek feladatával.

Egyszerű az oka. A betegség, a legszegényebbek intenzív halálozása a kapitalista profit jelentős tényezője. Itt semmi tabu nincs, a népek skrupulusok nélkül, csontig kizsákmányolhatók.

A szervkereskedés minden szinten jól megszervezett. A leginkább soft változat: a gazdagok megveszik a szegények családjuk túlélése érdekében eladott egy-egy veséjét – de ezen túl léteznek bűnöző hálózatok is, melyekben a «donort» egyszerűen elrabolják, s a szerv kivétele után megölik. A borzalom netovábbja.

Nézzük a kezelés különbözőségét járványok idején. Miközben emberek ezrei halnak meg naponta tifuszban, maláriában, kolerában a legteljesebb közömbösséggel kísérve, aránytalan mértékű intézkedések történnek pl. Franciaországban a H1N1 vírusmegbetegedés elleni védekezésként, mely végülis kevesebb áldozattal járt, mint amennyi hajléktalan halt meg 2009-ben ugyanitt. Csakhogy a vírus a gazdagokat is támadja, ami számukra elviselhetetlen.

Hogyan ne lennénk sokkolva, ha az imperializmus még a természeti katasztrófákat felhasználja haszna azonnali biztosításához, mint legutóbb Haitiban, azzal, hogy hogy ráteszi az országra a kezét? Ahová könnyebben enged be katonákat fegyvereikkel és riportereket kamerákkal, mint orvosokat és gyógyszert?

A kapitalista kizsákmányolás bűncselekmény. Megöli a munkában lévőket, öl azon kívül.

Ezekről az egészségügyi kérdésekről is beszélni kell a világkonferencián Algir-ban.


CGT szakszervezet, roanne-i kórház


KÍNA

Chang Kai professzor írása

A Nemzetközi információk hozzászólást kapott Chang Kai professzortól, a pekingi népi egyetem «A munka világa kutatóközpont» igazgatójától.
A cikket a kollektív munkásakciókról a hivatalos sajtóügynökség, a Xinhua is közölte.
A professzor a cikket a világkonferencia előkészítő vitájára felajánlotta. Minden bizonnyal vita fogja követni.

A vállalati reformot a törvények szerint kell megvalósítani:
a munkások kollektív követeléseinek közvetlen oka a szabályozáson kívül zajló reform


Két hét leforgása alatt két tiltakozó mozgalom zajlott, mely kollektív követelésekhez vezetett a reform szabálysértő megvalósítása következtében. Egyik Tonghuában, Jilin tartomány, Tonggang-acélmúben, másik Henan tartományban a Lingang-acélműben.

Szimplicista inszinuációval mondhatnánk, hogy a «tompaagyú tömeget» egy maroknyi egyén bevallatlan hátsó gondolatokkal manipulálta, azonban nehéz megmagyarázni annak valódi okait, hogyan érhetett el a kollektív akció ekkora mértéket.

Ha feltételezzük, hogy a Lingang-incidenst befolyásolta a tonggangi, akkor tévedünk, mert a két ügynek se nem azonos a kontextusa, se konzekvenciái, s megértjük, hogy az ilyen jellegű mozgalmat nehéz másolni.

A Lingang problémáját megoldani kívánó hivatalos dokumentumban Henan tartomány párttitkára, Xu Guangchun az okok és az ilyen jellegű események vizsgálatát javasolja, mert a demokratikus procedúrát bizonyos vállalatoknál nem megfelelő módon tartották be. Nem volt megbeszélés a munkások képviseletével vagy tömeggyűlésével. Nem vették számításba a szociális instabilitás veszélyét, mely a bérből élők kétségeit és elégedetlenségét kivívta. Mindezt pedig a párt különféle intézményeinek és a helyi kormányzatoknak nagyon komolyan kell vennie.

Be kell ismerni, hogy ez az elemzés találó. Az állam vállalati reformja a gazdasági rendszer reformjának szíve, de annak a törvények értelmében kell folynia.

Mit jelent a «törvények szerint»? Két fő területe van: először is, nem szabad, hogy a munkások és az állami tulajdon érdekei sérüljenek a konkrét szabályozásban. Azután pedig ezen szabályozás alkalmazása folytán a hozzátartozó demokratikus eljárásnak érvényesülni kell. A procedúra szabályozásában megtalálható ezen elvek garanciája.

A Tonggang és Lingang reformjának három jellemző problémája

Sajnálatos, hogy a vállalati reform folyamán nagyszámú vállalat nem tartotta be az állami törvényeket és szabályozást, így ezek illegális folyamatban realizálódtak. A jelenség különleges mértékben elterjedt. Különböző szinteken ezek, az elveknek ellentmondó jelenségek érvényesültek a két vasipari cég, a Tonggang és a Lingang esetében.

Először is, létezik egy jelentős állami tulajdonvesztés. A jelentés szerint a tonghuai konglomerátum tényleges vagyonának becslése kb. 3 881 millió RMB (jüan) volt, ami azt jelenti, hogy az állami vagyont súlyosan alábecsülték. A rendbetételre szánt összegeket túlbecsülték, Tonghua kifogástalan állapotban lévő 1., 2. és 3. nagyolvasztóit nulla összegre tartották, mert a berendezések a feltételezett kort meghaladták. Viszont Tonggangban a Jianlong vállalkozás befektetéseit eltúlozták. Sőt, a Jianlong «tőkemozgatásban» jól ismert jártassága azt eredményezte, hogy a transzfer folyamán ezek az alapok sosem érkeztek meg a nekik szánt helyre.

A Lingang árverésre bocsátásának módja szintén elgondolkodtató. Mindössze egyetlen cég volt jelen, a Fengbao, így saját maga határozhatta meg az árat. Kérésére kétszer csökkentették az árat, 329 millió 400 ezer RMB-ről 259 millió 990 ezerre. Vagyis 19,6%-kal olcsóbban kapta meg a Fengbao. Ezért mondható, hogy a dolgozók legitim jogait kisemmizték.

Két aspektusa van ennek a kisemmizésnek – a procedúra során és a konkrét jogok területén. A dolgozók jogait tekintve a munkajog és a munka gyümölcsének megosztása lett lábbal tiporva. Az eljárást illetően pedig a reform folyamatában való demokratikus részvétel jogát tagadták meg. A Tonggang-reform keretében a Jianlong részvényeseinek akarata előtt meg kellett hajolni, akik azt akarták, hogy «csökkenjen a dolgozói létszám az eredmény maximalizálása érdekében».

A 2005. szeptemberi tömeges restrukturációtól kezdve több mint 7 ezer munkás, az összes dolgozó egyharmada lett munkanélküli vagy előnyugdíjas. Anélkül, hogy a munkáltató bejelentette volna az ekkora mérvű munkaerőcsökkentést! Ezen felül a maradék munkások bére állandóan csökkent, de a vezető kádereké gyors növekedésnek indult.

Az új adminisztráció éves fizetése (elsőszámú kádernél) elérheti a 300 ezer RMB-t (jüan) vagy még többet is, a közönséges munkás bérének 10-15-szörösét. Chen Guoqun, a Tonghuánál helyettes menedzser, a Jianlong képviselője, körülbelül 3 milló jüanos járandóságot kap. Sőt, a Tonggang-reform jelentős osztalékfelvételt tett lehetővé a részvényeseknek, ennek összege eléri a 9 millió jüant, a társasági tőke 2,57 %-át. A munkásrészvények ellenben a reformprogramban nem szerepelnek.
Az effajta reform és politika az elosztásban súlyos igazságtalanságokat eredményezett, a jövedelmek óriási polarizációját, ugyanakkor 2008. óta a Lingang-reform kezdete óta a ki nem fizetett bérek akkumulálódnak, a szociális terheket nem fizetik, a társadalombiztosításra nincs garancia, stb.

Ha a munkások ellene fordultak vállalatuk, a Fengbao eladásának, az egyedül azért van, mert nagyon jól ismerik azt a szociális jogok negligálása, és az elmaradott bérek tekintetében. Mivel a reformfolyamat homályos körülmények között zajlik, szereplői elutasítják a demokratikus folyamatot, a reform nem felel meg a szabályozásnak.

A Tonggang reformtervet nem vizsgálta a Jilin tartományi Állami Tulajdon Bizottság, nem tárgyalta meg a munkások gyűlése, még a Tonggang vezetését sem informálták.

Egyébként a Lingang aktuális reformtervében a munkásokkal semmilyen döntést nem beszéltek meg foglalkoztatásukat és védelmüket illetően.

Nem hagyhatjuk annak folytatását, hogy álllam tulajdon privatizációs folyamata annak értékvesztéséhez és az alkalmazottak feláldozásához vezessen

Az állami vállalati gazdasági reform törvénytelen folyamata volt az oka az említett Lingang és Tonggang üzemi megmozdulás.

Abban a kontextusban, ahol a munkásérdekek állandóan háttérben szerepelnek, vagy ahol semmi megoldás nincs az efféle ellentmondás feloldására, az egyetlen kiút a kollektív akció lett, hogy jogaikat visszaszerezzék és követeléseiket respektáltassák.

A kollektív akció akkor jön létre, mikor a munkáltató és a munkásság közötti ellentmondások feloldása más megoldást nem talál, a munkások (vagy alkalmazottak) csak így tudnak nyomást gyakorolni az ellenfélre.

A kollektív akciói legfőbb technikája a sztrájk, a tiltakozó levelek, a tüntetések, stb. Nincs olyan elv a kínai jogban, mely tiltja a kollektív akciót. Hogy elkerülhető legyen a munkások féktelen akciója, az kellene, hogy a hangsúly az ezt kiváltó okokra kerüljön.

Meg kell jegyezni, hogy a reform folyamán felmerülő ellentmondások feloldására nem elég a munkások és a tőke számításbavétele, mivel a reformokat irányító kormányszervek felelőssége még nagyobb. Vagy azért, mert problémamegértésük túlzottan részleges, vagy mert különleges érdekek lépnek a játszmába, s így lehetséges az üzletemberek és az adminisztráció munkások elleni abnormális összejátszása.

Az «Állami Tulajdon Bizottsága» így válik a «Magántulajdon Bizottságává». Azt a tényt, hogy a munkásokat «ödipuszi érzelmeik» az állami tulajdon védelmére ösztönzik saját érdekeiért, a reform béklyójaként jelentetik meg. Ezt a beteges helyzetet fel kell oldani.

Ez a fajta, az állami tulajdon elpárolgását és a munkásérdekek feláldozását előidéző reform nem tartható. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a végzetes viselkedés ellen.

A Lingang-incidens után, a pártvezetés és a Henan tartományi kormányzat javasolták a reformok időszakos felfüggesztését avégett, hogy a Linggang munkásküldöttei kifejezhessék véleményüket a követendő lépéseket, a munkásérdekeket, stb. illetően.

Hat javaslat és elemzés érkezett a helyzet természetét és veszélyét illetően megállapítva, hogy a homályos érdekviszonyokat, titkos egyezségeket is nyilvánosságra hozó mélyebb analízisre van szükség.

A kollektív akciók normalizásásának irányítása

Ha ezer, tízezer munkás gyorsan és spontán módon szerveződött a Lingang- és a Tonggangg-ügyben követeléseik kifejezésére, alapjában véve azért lett így, mert nem volt más választásuk, mert nem volt más kommunikatív lehetőségük és nem volt intézményes kiút.

A reformok elején a munkások még nem találkoztak olyan helyzettel, melyben a reformok abnormális módon zajlottak volna le, vagy pedig még elképesztő illúziókat tápláltak, mely türelemre intette őket a balsorssal szemben. De most, hogy a reformfolyamat már 30 éve folyik, a munkásság törvényismerete határozottan megerősödött, ismerik jogaikat és a cselekvés metódusait, s már nem tolerálhatják a reform elveivel szembeni nonkonform viselkedést.

Az illegális cselekvés végül is csak az állami tulajdon asszimilálására és jogtalan gazdagodásra szolgál a munkásosztály rovására. Ez az oka a vállalatok kebelén történő kollektív akcióknak.

Ha nem sikerül a kollektív akciókat megelőzni, nagyon is lehetséges, hogy erőszakos jellegű tendenciába torkollanak. De nincs feltétlenül megkerülhetetlen kapcsolat a munkáskövetelések és az erőszakos cselekmények között. Különböző természetű akciókról van szó és e két jelenségre különböző megoldást is kell megfontolni. Természetesen keresni kell az erőszakot igénybe vevő egyének törvényi felelősségét, de a munkás kollektív akciókat szervezők vagy azokban részt vevők öntudata és tudásszintje emelését pedagógiai módszerek segítségével kell segíteni.

A legfontosabb, hogy jogaikat védelmezzük, melyeket törvények garantálnak számukra; megengedni, hogy valóban élhessenek az információ, a szervezkedés és a részvétel jogával ahhoz, hogy kollektiv akcióikat szabályozzák. De nem kell akárhogyan és szimplicista módon mozgósítani a nemzeti szerveket az ilyen jellegű akciókat szervező munkások korlátozására, megtorlásra.

Xu Guangchun, a Henan tartomány pártbizottsági titkára aláhúzta: mostantól fogva az ipari reformok megvalósítását meg kell vitatni a munkásgyűléseken és alá kell vetni a szociális robbanás veszélye felbecslésének. E nélkül végbevihetetlen lesz.

Az országos szakszervezet szintén írásos véleményt jelentett be, mely szerint az iparban zajló reformok, melyeket a munkásküldöttek összejövetele nem hagy jóvá, érvénytelenek lesznek.

Ha az ilyen típusú, a kormány és a munkásság által hangoztatott követelések valóban megvalósulnak, lehetséges, hogy a reform eddigi folyamatának elfogadhatatlan jelenségei és a spontán és szervezetlen kollektív akciók többé nem történnek meg.


ALGÉRIA

Az Arcelor Mittal Annaba dolgozónak sztrájkja: győzelem!


A 9 napos sztrájk kiútjaként az Arcelor vezetése visszavonta döntését a kokszüzem bezárásáról és teljes felújítását jelentette be.
Szintén visszakozott a szakszervezeti felelősök ellen benyújtott panasztól és a bérek megcsapolásától.
Az Arcelor-komplexum egyik szakszervezeti felelőse beszél az annabai vasipari munkások követeléseiről.

Interjú

Mi voltaz oka, hogy a Arcelor Mittal Annaba dolgozói a teljes munkabeszüntetést választották?

Az általános sztrájk mellett döntöttünk azért, mert a külföldi partner teljes mértékben elutasította a kohó felújítását és rehabilitációját, miután leállította annak termelését két hónappal azelőtt.
A koksz előállítása a vasipari komplexum egyik legfontosabb egysége, a nagyolvasztó rentabilitása függ tőle.

Milyen a komplexum helyzete ma, vajon a külföldi partner akar-e felújítani más termelési egységeket vagy invesztálni?

2001. okt. 18. óta, mikor az El Hadjar komplexumot privatizálták, a külföldi partner semmiféle befektetést nem végzett, még a termelőegységek felújításában használt cseredarabok is a Sider nemzeti vállalat hagyatékából kerültek ki.
Ha a kokszüzem példáját vesszük, melyben két egység van (két telep a kemence számára), egy külföldi szakértői iroda 37 millió euróra becsülte ezek rehabilitációs költségeit. Pedig a tanulmány mindössze 3 évre tartotta a befektetés megtérülési idejét, holott a rehabilitált kokszüzem optimális termelési időszaka 15 év.
A követelések nem csak a kokszüzemre vonatkoztak, hanem más, nagyon fontos termelési egységre is, mint pl. a PMA – HFX – ACIERIES, stb. A régi komplexum jelentős befektetést igényel, ezt viszont az Arcelor irányítói visszautasították.

Bizonyos felelős személyek még ma is sikerként állítják be a kompexum privatizációját.

A privatizáció a fosztogatás és a profit politikája. Az állam által biztosított előnyök és könnyítések (adó alóli mentesség) ellenére semmiféle előny nem bizonyított, mivel a kompexum jelenleg az ország szükségletének 20 %-át produkálja!
Az algériai munkaerő ára nevetségesen alacsony. Egy 5 éve itt dolgozó mérnők fizetése pl. 300 euró, holott a partnervállalat európai vállalatainál dolgozó 2 300 eurónál is többet keres!
Az összes munkaerő, a technikusok, az alapanyag is algériai. Mire vár akkor az állam az El Hadjart újraállamosításával?
Fayçal B.


TÖRÖKORSZÁG

Interjú Mecit Amaç, a Tek Gıda-İş (élelmiszer, dohány és alkoholipari szakszervezet) főtikárával

El tudnád mesélni nekünk, milyen események vezették Ankarába érkezéseteket az összes szakszervezeti taggal együtt? A családtagokon kívül 12 ezren vagytok Ankarában 55 napja.

Mecit Amaç: A mi munkásaink évek óta a TEKEL-ben (állami monopólium) dolgoznak, a dohányjövedékben.
Az állami jövedék termékein belül az alkoholgyártást 2004-ban privatizálták, egy külföldi konzorciumnak adták el 292 millió dollárért. Ez aztán másfél év múlva továbbadta 900 millió dollárért a “Texas Pacific” szerint.
2008-ban 6 cigarettagyárat privatizáltak, a British American Tobacco (BAT) vette meg 1,72 milliárd dollárért. A munkások többsége munka nélkül maradva az állami jövedéki termékek másik szektorában kezdtek dolgozni, de a régi státuszukkal.
A státusz őrzése volt a kormány ígérete a munkások számára azért, hogy ne álljanak ellen a privatizációnak. Sajnos a válsággal a kormány elfelejtette ígéretét és bejelentette, hogy a TEKEL 12 000 munkása bele kell nyugodjon státusza elvesztésébe, prekaritásba kerül, különben elbocsátják.
Hogy ezen befejezettnek tűnő tény ellen tiltakozzunk, 55 nap óta vagyunk Ankarában szakszervezeti föderációnk, a Türk-İş székháza előtt. Minden szélsőbaloldali csoport és párt támogat bennünket. Minthogy nincs mindnyájunk számára elég hely a Türk-İş székház és más szakszervezetek helyiségeiben, a tagok nagyrésze a bennünket támogató szélsőbaloldali elvtársaknál alszik.
Pedig tagjaink jórésze jobboldali beállítottságú és konzervatív szemléletű munkás volt. A mozgósítás egy hónapja alatt minden megváltozott, most már gyűlölik a jobboldalt, különösen a kormányzó Erdoğan pártját, amire pedig legtöbbjük az utolsó választásokon szavazott.
Másrészről pedig, mint a TEKEL munkásainak fele, itt vannak a kurdok. A török és kurd munkások közötti fraternizálás spontánul indult. Még a nagyon nacionalista és konzervatív török munkások is, akik a nacionalista pártok által kézben tartott városokból érkeztek, most kart karba öltve védekeznek kurd testvéreikkel a kormány rendőrségének támadásai ellen.

A nemzetközi munkásmozgalom támogatását érzitek?

Mecit Amaç: Igen. 5- 6 európai parlamenti képviselő is érkezett és főleg Németországban támogatókampány indult harcunk segítésére. Nagyon örülünk, hogy a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyétértése szintén nemzetközi kampányt szervez mellettünk.

Harcotok a munka prekaritása és a deregularizáció ellen folyik. Nem kellene ugyanakkor az elbocsátások megtiltásáért is harcolni?

Mecit Amaç: Természetesen, kell. Szakszervezetünk tagja az «elbocsátások megtiltásása» platformnak, melyben részt vesz a Munkástestvériség párt és a Türk-İş számos szakszervezete.

A Nemzetközi Egyetértés Alger-ban nov. 27-28-29-én nyílt világkonferenciát tart. Javasoljuk, hogy te és elnökötök vegyetek részt rajta, hogy a nemzetközi munkásmozgalom problémáit együtt vitathassuk meg.

Mecit Amaç: Egy ilyen tanácskozásnak nagy jelentősége van. Máris üdvözöljük. Mitán meghívást kaptunk, ott leszünk.


GÖRÖGORSZÁG


Themistocle KOTSIFAKIS, az ADEDY-hez tartozó OLME pedagógusszakszervezet tagja üzenetet küldött a Független Munkáspárt (POI) párizsi, 2010. febr. 17-i összejöveteléhez

Az üzenet a háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia előkészítésének része

«Az utóbbi választások utáni görög helyzetet a dolgozók elleni példátlan offenzíva jellemzi. A PASOK, engedelmeskedve az Eorópai Unió parancsainak, jogainkat támadja: megnyirbálja bérünket és nyugdíjainkat, felemeli a nyugíjbavonulás korhatárát, társadalombiztosításunkat hatályon kívül helyezi a privatizáció felé hajtva. Az állami tisztviselőket illetően az állam kivonul a nyugdíjrendszerből és mindössze a minimálnyugdíjat hajlandó garantálni.

De a görög munkásosztály felemelkedett, szembeszáll ezzel a politikával, ahogyan mutatja a febr. 10-i tisztviselői sztrájk. Febr. 24-re általános munkabeszüntetést hirdettek a szakszervezetek, az ADEDY a közszférában, a GSEE a magánban.

A dolgozók legszélesebb összefogásának megvalósítását keressük, hogy ezt a politikát megakadályozzuk. Ismét és ismét a dolgozóktól kérik a válság árának megfizetését, de mi újból kijelentjük, a dolgozóknak semmi felelősségük benne! A válságot a bankok és a nagyvállalatok provokálták ki, a kormányok politikája, a régié csakúgy, mint az újé, őket szolgálta, s mindegyik alávetett bennünket az Európai Unió követeléseinek. Különösen az Európai Unió tagországainak dolgozóihoz fordulunk, mert az ő jogaikat csakúgy fenyegeti ugyanaz a politika: itt az ideje, hogy egyesüljünk és együtt küzdjünk a bennünket érő támadások ellen!»




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

2010. február 21., vasárnap

A Ped.Szaksz.vezetése leváltotta Pécsi Ágnest

A PSZ valóban a magyar "baloldal" és a szakszervezeti mozgalom állatorvosi lova!
Az álszakszervezeteknél - PSZ - tombol a despotizmus!
2010. febr. 20–án ki váltotta le alelnöki tisztségéből Pécsi Ágnest?
A Pedagógusok Szakszervezete?
Valaki is azt gondolhatja, hogy egy olyan szakszervezet, amelynek vezetője a többnyire politikai, érdekérvényesítési analfabéta, hatalmi közéleti komornyik, tett, tehetett a jövőt illetően valamit?
Ma a magyar dolgozók Galló Istvánnék uralmától szenved, s az a dolgozói érdekcsoport, amelynek állítólagos képviselője a PSZ, despota vezetőik áldozata.
Azt gondolná az ember (Galló Istvánné) közéleti komornyik szavait olvasva, hogy nincs lelkiismerete.
Olvassuk csak: "Pécsi kolléganő egy egészen másfajta szakszervezetet képvisel, amit a kongresszus többsége úgy ítélt meg, hogy nem ilyen szakszervezetet akar". Egészen más a PSZ-ről alkotott felfogása, mint a többségnek, "ez egy olyan habitus- és szakmabeli különbség, amit a PSZ filozófiájától távol áll".
A politikai maszturbációnál többre nem képes álszakszervezeti vezető akaratlanul is kimondta a frankót, a lényeget. De kik is voltak a kongresszusnak nevezett közcirkuszon a többség?
Nem kell találgatni, közéleti analfabéták!
Az értelmiségnek azon tagjai s csoportja, amely képtelen volt még elméleti síkon is szembeszállni egy analfabéta kazánkovács szélhámosságával, aki a nemzet ereklyéjének számító Petőfi Sándor személyiségét barguzini postássá degradálta.
Olyan kongresszusi többségről volt most is szó - mint 1968 óta valamennyi magyar szakszervezet esetében ezidáig - amelynek despota vezetőjének uralma alá vont közösség volt az állítólagos többség. A despota vezető manipulálása, az általa érvényesülő hatalom parancsa most is elsöpörte az értelmet, és ennek a kongresszusi többségnek, amely valójában a totális és elenyésző kisebbség, döntését minősítette a despotizmus rendíthetetlen képviselője. Hiszen Pécsi Ágnes a jövő, és a jövő nem ilyen szakszervezetet akar, főleg nem olyan szakszervezeti vezetést, és vezetőket, akiknek nem csak hogy könnyen elkopó korommal íródik a nevük az álszakszervezeti történetben, hanem a nevük, tárgyi módon, kisbetűvel kezdődik.

Pécsi Ágnes a gépies, szalagoktatásnál többre nem képes, most érvényesülő szoldateszka tagság döntésének áldozata. A PSZ ezt a saját belügyének kívánja tekinteni, hiszen - tényleg, mi köze van az oktatáshoz màsoknak? - tudásukat, ha van, már a következő kurzusnak árusítják.
Pécsi Ágnes olyan jelenség, amely a kádári rezsim despotizmusával, az ezt kiszolgáló közéleti komornyik értelmiségével akar szakítani. Nem véletlen, hogy a média nyilvánosságot biztosított Pécsi Ágnesnek, és az sem, hogy a puszta gondolkodásával nehéz helyzetbe hozta azt a szakszervezetet, amely mint alelnököt P. Ágnest nem engedte betekinteni a szakszervezeti gazdálkodásba. Ha van, ha nincs megannyi szakszervezeti magyarázat, ez bizony nem éppen arról tanuskodik, hogy a szakszervezeti üdülők, pénzek elsíbolása körül nem fogalmazódhatnának meg jogos fenntartások. Az ilyen kétes gazdálkodási, gazdasági viszony, vagy „tiltás” ellenére "a kommunikáció soha nem szakadt meg Pécsi Ágnes és a PSZ különböző testületei között", ezek azonban a kongresszusnak nevezett közcirkuszon vagy nem jelenhettek meg, vagy a leváltás okait nem ismerhették meg.
A PSZ igazi példája a magyar szakszervezetek, vagy baloldali politikai pártok és mozgalmak jellegének, helyzetének és működésének. A PSZ a fennálló és majdan regnáló vad tőkés, bankdiktatúra és gyarmati magyarországi, balliberális, és jobboldali hatalom érdekérvényesítő szervezeteinek igazi állatorvosi lova. A PSZ mindent képvisel negatív értelemben, amit a hatalom parancsa megkíván, és mindenkit levált, aki az egyéni érvényesülésén, az állati ösztönön, az „alom” eltartásán túllép és képes gondolkodni.

Így bizony nem véletlen, hogy a PSZ taglétszáma csökken, amit egyáltalán nem a nyugdíjba vonulás és az iskolabezárás okoz. A PSZ taglétszáma is úgy alakul, mint a baloldali pártoké, amelyekben a törekvés, hogy egy vezető legyen és némi, a legitimitás minimális szintjét biztosító közéleti analfabéta közösség: a bólogató Jánosok csoportja, gyávák és a kenyerüket féltők. Arról van szó, hogy a PSZ-ben is biztosított legyen a hatalomba való integráltság. Ez bizony kizárja a vitát, az értelmet, és főleg a szakadást.

Pécsi Ágnest - aki a Lengyel Gyula Szakközépiskola tanáraként többször szervezett tiltakozó akciókat, aki példakép és maga a jövő, nem a pedagógusok rettegésben tartott többsége váltotta le!
A közéleti komornyikok, az önjelölt és a hatalom által kinevezett egoista vezető, a szakszervezeti bürokraták váltották le, a kádári-rezsim nomenklatúrájának a szakszervezetekben, rágcsálóként kártékony „aparátcsikjai”, a múlt mába mentett dinoszauruszai. Józan ember számára is ismert okból. Pécsi Ágnes leváltása manipulatív, aljas eljárás volt, hiszen indokairól szóló dokumentumokat csak szombaton kapják meg a küldöttek, ő pedig semmilyen indoklást nem kapott kézhez. Ez, az 1968 óta kifinomult és azóta meghonosított, mára tökéletessé csiszolt gazdasági, politikai elitmódszer felülmúl minden fasiszta közcselekvést. Ez az aljas módszer ismert az MSZP-ben, sőt valamennyi attól balra lévő pártocskában, módszere lényege a hatalmon maradás a mind mélyebb néphülyítéssel vegyítve.



A pedagógusok legnagyobb létszámú szakszervezetének vezetősége azért kívánja elmozdítani tisztségéből a tömörülés alelnökét, Pécsi Ágnest, mert az nyíltan fel akart lépni a pedagógusok, a szakma ellehetetlenítése ellen, és tette ezt igazán szakszervezeti vezetőként. Azonban ma még se más szakszervezet, se baloldali politikai erő nem siet Pécsi Ágnes megmentésére, hsizen nincs ma Magyarországon se szakszervezet, se klasszikus értelemben vett baloldali párt, politikai erő!
idara

2010. február 19., péntek

Kínai Munkásjogok Bizottság

4.sz. kampánykommunikációja


Konstatáltuk, hogy a már egész iparágat érintő sztrájkok egyre gyakoribbak: pedagógusok, taxisofőrök 2008-ben, bányászok és vasipari munkások 2009-ben. 2009 nyarán tömeges sztrájkok és tüntetések zajlottak az állami válllatok restrukturációja és privatizációja ellen – mely eredménye, hogy a kormány befagyasztotta ezeket a terveket. A hivatalos szakszervezet, az ACFTU vezetése, mivel mindig a munkáltató mellé állt, ezekből a mozgalmakból tehetetlenül kizárta magát.
A China Labour Bulletin, a kínai független szakszervezeti lap egyébként meghúzta a vészharangot afölött, hogy egyszerűen eltűnhet az ACFTU az állami vállalatok restrukturációja folyamán: “Ez a tömeges incidensek elsőszámú forrása, ebben tükröződik vissza a társadalom és a vállalatok közötti stabilitás és harmónia hiánya. A szakszervezetek összes szintjén – különösen az állami vállalatoknál – ragaszkodni kell annak megértéséhez, hogy mennyire fontos és szükséges a szilárd szakszervezetek létezése, különösen a restrukturáció idején.”. A cikk a szakszervezetek számára valódi függetlenséget követel.
Dec. végén egy hivatalos lap jelzi a veszélyt “a tömegmegmozdulások elérték az eddig csúcsot” és tovább radikalizálódnak. A cikk Zhang Jianguot, a hivatalos szakszervezet «kollektív szerződések» bizottsága elnökét idézi: «Az évek óta emelkdő számú munkakonfliktusok újabbakkal, az állami vállalatok restrukturációjával kombinálódva azon az úton haladnak, hogy a dolgozók lelkületét megváltoztassák. Bizonyos pártkáderek és helyi vezetők ezt nem fogják fel, ami az akkumulálódó problémák roppant szerencsétlen következményeihez vezet

A sztrájkjog gyakorlása mindig a letartóztatás veszélyével jár

3.000 sztrájkoló munkás novemberben

A híres német-svájci Triumph nő fehérnemű márka készítői (Dél-Kína, Hainan szigeti tartomány) dolgozói. Multinacionális vállalat. Néhány napja a vezetés bejelenti, hogy az évvégi prémium nem kerül kifizetésre, mivel a termelés nem érte el a 2008-as 50 %-át.
«A bejelentés után kezdődött a sztrájk», mondja Mo Xiaohui a hivatalos Xinhua ügynökségnek nyilatkozva. «Legtöbbünk számára lehetetlen volt ennél magasabb termelési szintet elérni, mivel a pénzügyi válság miatt esett az eladás.»
«A főnökök ezt a 700 jüanos [68 euró] prémiumot akarják megvonni, holott az átlagfizetés 500-600 jüan. Ez aztán már túlzás!»
Nov. 11-én 3.000 munkásnő beszünteti a munkát. 12-én az üzem előtt gyülekeznek. 13-án a vezetőség meghátrál és kifizeti mindenkinek a prémiumot. A sztrájk azonban folytatódik – a hivatalos szakszervezet az ACFTU vezetője, Han Lirong szerint olyan követelésekért, melyek soha nem lesznek kielégítve. Melyek ezek? Bérkövetelés a minimálbér eléréséért, a legális szabadság kiadásáért, az megalapozatlan pénzügyi szankciók megszüntetéséért.
Tehát egyszerűen arról van szó, hogy a munkatörvényeket akarják betartatni a multinacionális céggel!
Az igazgatás bejelenti, hogy nehezek lesznek a tárgyalások, mert a munkásnők nem alkottak delegációt (minden bizonnyal a szankciók elkerülése végett). A vezetésnek tehát közvetlenül a munkásgyűlés előtt kell benyújtani megoldási javaslatait…
(Sources : AFP, Xinhua)

A szervezkedési szabadságért, a szabad tárgyalások jogáért
105 «Munkás szolidaritási részvény»
A csata folytatódik…
A «Munkás szolidaritási részvények», melyeket azért adtunk ki, hogy a kínai szakszervezeti aktivistákkal szorosabb kapcsolat alakulhasson ki, első sikere a 604-ből 105 «részvény» eladása! Francia szakszervezeti föderáció, helyi alapszervezet és egyszerű állampolgár csatlakozott a kezdeményezéshez.

Köszönjük!

Levél a PSZ kongresszus résztvevőihez

Pedagógus Szakszervezet Kongresszusa
Fáklya klub (Csengery utca)
Tarnay Attila levezető elnök részére

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Kongresszusi Tagok !

Üdvözletünket küldjük Magyarország egyik legnagyobb, legfontosabb dolgozói érdekképviseleti szervezete, a Pedagógus Szakszervezete legmagasabb szintű döntéshozó szerve tagjainak.
Önök roppant fontos döntések előtt állnak.
Végső soron az a kérdés, megtisztulhat-e a szakszervezet, folytathat-e valódi független politikát a pedagógusok, az ifjúság érdekében ezekben a különösen nehéz időkben.
Ez rejtőzik a személyeskedések, Pécsi Ágnes folyamatos támadása mögött. Erre utal a taglétszám csökkenése, volt kollégáimmal és némely szakszervezeti bizalmival folytatott beszélgetés, mely mind azt támasztja alá, hogy a PSZ jelenleg nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. A PSZ elnökasszonya elzárkózott azon javaslat elől is, hogy független megfigyelők vegyenek részt ezen a kongresszuson, holott ez nyilvánvaló segítséget jelentett volna a tisztánlátás, a tisztázás érdekében. Önök tudják jól, hogy az oktatás problémái a jövőben még inkább rá fognak nehezedni a társadalomra. Költségvetési elvonások, bércsökkentés, munkanélküliség várható - a társadalmi feszültségek növekedésével párhuzamosan. A megsokszorozódó támadások elleni védekezés azt követeli, hogy állami és politikai szervektől független, harcos, a dolgozói érdekeket következetesen képviselő szakszervezet álljon a pedagógusok mellett, s Önöknek ebben az irányban kell lépéseket tenni.

Kívánjuk, hogy e fontos feladatnak eleget tudnak tenni, jó munkát a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének magyar aktivistái nevében:

(név)

2010. február 18., csütörtök

Pszt…Pszt.. (Magyar Hírlap, 2010.febr.16.)

„Börtönőr: És mi az a Duma bojkottja? Pelikán: A duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját…”

Nagy a hallgatás a Pedagógusok Szakszervezete háza táján. Hol van már a kiállás az ágazatban érintettekért, ami Szöllősi Istvánné idején jellemezte ezt a szervezetet? Másfél évtizede éppen az ő hatására léptem, léptünk be többen is a PSZ-be. Mára az érdemi munka, a szakmai érdekképviselet teljesen háttérbe szorult. A dolog odáig fajult, hogy a szakszervezet következő – 2010. február 20-i – kongresszusának legfőbb napirendi pontja: dr. Pécsi Ágnes alelnök visszahívása. Ilyen lépésre még nem volt példa! Az alelnök asszonyt megválasztása pillanatától folyamatos támadások érik, többször megpróbálták lemondatni, most pedig egy koncepciós eljárás keretében kívánják eltávolítani a PSZ vezetéséből. Az ügy érdekessége, hogy a tagság vajmi keveset tud a kialakult helyzetről. Olyan vezetőt fognak félreállítani, aki valódi megújulást hozhatna (persze a zavarosban halászóknak ez nem érdekük).
Galló Istvánné elnöksége óta személyeskedő viták jellemzik az országos vezetőség üléseit. Bármely tag megtekinthetné a szó szerinti jegyzőkönyveket, de a legutóbbi ülésen került szóba, hogy a nyilvános (!) üléseken történtekről sem kell tudni a tagságnak. (Ne olvasgassák a jegyzőkönyveket!) A „cenzúrázott” – csak tagok által hozzáférhető – honlap fórumáról is töröltek ilyen témájú hozzászólást. Hogyan jutottunk el idáig? 2009 augusztusában az ov döntött arról, hogy 2009. október 17-re összehívja a PSZ munkakongresszusát egyetlen napirendi ponttal (!), dr. Pécsi Ágnes alelnök visszahívásával. Az elvakult boszorkányüldözők ekkor még azt sem vették észre, hogy a PSZ alapszabálya az alelnökre a visszahívás intézményét nem ismeri! Később ráébredtek (ráébresztették őket?) a „tévedésre”, ezért a szeptemberi ov-ülésen Galló Istvánné elnök asszony elmondta, hogy két (!) kongresszust kell tartanunk. Az elsőn módosítani kell az alapszabályt, ezt benyújtani a bíróságra, s ha elfogadják, akkor egy új kongresszuson már vissza lehet hívni az alelnököt. Az események ez idáig így zajlottak.

Most következik a második kör. A február 20-i kongresszus első napirendi pontja: „dr. Pécsi Ágnes alelnöki tisztségből való visszahívása” – amit a „visszafogott” Pedagógusok Lapja egyszerűen „személyi kérdéseknek” titulál. Az előterjesztett második (alibi) napirendi pontban arról tárgyal majd a kongresszus, hogy milyen elvárásai vannak a Pedagógusok Szakszervezetének az új (!) kormánnyal szemben. Az alelnök visszahívásának indokait (15 pontba foglalva), majd csak a kongresszus napján kapják kézhez a küldöttek. Ezt még az ov-tagok sem láthatták, csak egy egyoldalas – konkrétumokat nélkülöző – iratot kaptunk kézhez. A békaemberek és az ürgebőrbe varrt dobozok kimaradtak ugyan, de a szemlélet ismerős: „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös!” Különben meg „a tények makacs dolgok”.

Néhány megjegyzés: Nem az új (virtuális) kormánnyal, hanem a jelenlegivel szemben kellett volna elvárásokat megfogalmazni, követelni, például az aláírt, de be nem tartott bérmegállapodásokat. A Pedagógusok Lapjának legutóbbi vezércikkét olvasva, amely a jelenlegi kormány munkáját értékeli, miszerint „megszületett az elmúlt másfél évtized legátfogóbb korszerűsítési programja: az Új tudás” és „beindult az elmúlt mintegy hat évtized legnagyobb iskolafelújítási programja”, nem tudtam eldönteni, hogy választási szóróanyagot vagy a Minisztériumi Harsona című, nem létező lapot tartom a kezemben. Másfél év alatt nem sikerült rendezni az új tagkártyákat. Nemhogy az új belépők, hanem a tagok közül is sokan egyáltalán nem vagy csak hibás tagkártyához jutottak, míg mások akár háromszor is szerepelnek a nyilvántartásban…

A Kerpen-fóbiás elnök asszonyunk médianyilatkozataiban rendre összehasonlítja a PDSZ 3500 fős tagságát (ezt honnan tudja?) a PSZ 55 ezer fős taglétszámával (ezt sem tudja!). Két éve még 90 ezer tag után fizettünk tagdíjat a Makasznak, ma a nyilvántartások (!) szerint a taglétszámunk ennek a felénél is kevesebb… Hogyan készül így a költségvetés?

Az „Új tudás” program keretében meghirdetett természettudományos tárgyak összevonása elleni tiltakozásunkat úgy minősítette az elnök asszony, hogy a PSZ abszolút másféle álláspontja ellen tiltakoztunk. Szerinte a PSZ hivatalos álláspontja az, hogy „sem mellette, sem ellene nem vagyunk”. Elég markáns vélemény! Egy kongresszus összehívása, lebonyolítása minimálisan becsülve is mintegy másfél millió forintba kerül… Mindjárt jön a második! Inkább itthon kellett volna kiállni határozottabban a közoktatás egészéért és az ott dolgozók érdekében, ahelyett, hogy Prágától Brüsszelig több tucatnyi városban töltötték vezetőink a demonstrációval, ülésekkel egybekötött városnéző kiküldetésüket… A legfelsőbb főállású vezetőink nem arra kaptak megbízatást, hogy egyéni önös céljaikat megvalósítsák, hanem az őket eltartó tagdíjfizető tagság érdekeit képviseljék.

Végül: „Itt valami nem stimmel…”
Tudom, hogy vélekedik az elnök asszony és szűk köre az efféle nem „hivatalos” véleményekről: „Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!” – Bár „én ideológiailag nem vagyok elég képzett”, de most már kezdem érteni, hogy miért is nevezi a sajtó baloldalhoz közeli szakszervezetnek a PSZ-t…

Hende István
a PSZ ov Vas megyei küldötte

(A külön nem jelzett idézetek Bacsó Péter A tanú című filmjéből valók)
Hende István

2010. február 16., kedd

A Belga Kommunista Párt a Halle-i vasúti baleset kapcsán

Brüsszel, 2010. febr.16.

A Kommunista Párt kifejezi együttérzését a vasúti katasztrófa áldozataival és családjaival csakúgy, mint a vasutasokkal.
A tragédia nem a véletlen gyümölcse. Világos, hogy elkerülhető lenne, ha az ismert és megvalósítható biztonsági intézkedéseket alkalmazták volna. Belgium vasúti liberalizációja előrehaladott stádiumban van, de vasúthálózata biztonsága elmaradott. A vasúti társaság egyik vezetőjének nyilatkozata szerint ez a késedelem azért van, mert az EU még nem adta beleegyezését a vasúti biztonsági rendszer unifikálása ügyében. A magyarázat körmönfont, mivel pl. a francia vasút rendelkezik biztonsági rendszerrel. A vasúti vezetés, a kormány felelőssége így szintén tettenérhető.
A liberalizációban, melyet bizonyos, hogy az EU erőltet, a rentabilitás kritériumai megelőzik az utasok, a dolgozók biztonságát. A szakszervezetek által bőségesen elutasított egyenlet közismert; mégis újabb szerencsétlenség kellett ahhoz, hogy a figyelem a vasút tönkretételére és a dolgozókra kényszerített hallatlanul nehéz munkakörülményekre hívja fel a figyelmet.
Igencsak sürgős, hogy a valódi, egyesült, a biztonságnak prioritást nyújtó közszolgáltatáshoz visszatérjünk.

Le Bureau politique du Parti Communiste Wallonie-Bruxelles
(Vallónia-Brüsszel Kommunista Párt, Politikai Iroda)

2010. február 14., vasárnap

Nemzetközi aktualitások febr. 10.

A Munkásinformációk 83. (2477) számából (megjelenik 87, r. du Faubourg St Denis 75010 Paris)

Görögország
Tudomást se véve a kormány a «hazafias magatartásra» felhívásáról a parasztok blokkolják az országot
Miközben az ország az összeomlás felé tart, a görög parasztok traktoraikkal továbbra is eltorlaszolják a nagyobb utakat. A mezőgazdasági termények árának drasztikus csökkenése miatt azonnali pénzügyi segítséget követelnek, valamint a műtrágya, a gyógyszeripari termékek és a vetőmag árának leszállítását és intézkedéseket a jóléti rendszer rájuk vonatkoztatására is. Az útlezárások változatlanul fennállnak, mivel a parasztság visszautasítja a kormány által javasolt politikát, mely jan. 25-26-án Athénben „nemzeti dialógust” szervezett a mezőgazdaság ügyében. A parasztok ide el sem mentek, csakúgy, mint ahogyan a legfőbb szakszervezetek sem – előre bejelentve. Papandreu miniszterelnök felhívásai a „hazafias viselkedésre” hatástalanok maradtak – ahogyan maga is bevallotta –, mivel a jövedelmek újravalorizálásának követelésére „semmiféle mozgástér nincs”.

Oroszország
A Renault segítségével megkezdődött az Avtovaz tönkretétele
Az Avtovaz (részvényeinek 25 %-át birtokolja a Renault) elbocsátott dolgozói számára a kormány azt javasolja, hogy költözzenek el Togliattiból többezer km távolságra – azzal a halvány ígérettel, hogy ott talán munkát találnak... A Rabócsije Izvésztyija írja: „Az Avtovaz restrukturációs bizottsága, melynek tagja a Renault is, nyilvánosságra hozta az első intézkedéseket a vállalat pénzügyi stabilitása érdekében: a munkáslétszám optimizálása (vagyis elbocsátások), a vállalathoz tartozó szociális szolgáltatások (óvodák és kórházak) átadása a helyhatóságnak. 2010-re azt tervezik, hogy 6 egymástól független egységre bontják a vállalatot”.

Nagy-Britannia
Blair, az állhatatos hazug
A volt „szocialista” miniszterelnök, Tony Blair megjelent azon parlamenti bizottság előtt, mely vizsgálja az ország iraki invázióban való részvételét 2003-ban Bush oldalán. Az épület előtt britek százai tüntettek, közöttük Theresa Evans, aki fiát veszítette el 2003-ban Irakban és most 400 km-ről jött Londonba: „Szerettem volna, ha legalább a szemembe néz és kijelenti, sajnálja. De erre sem volt bátorsága”.
Rosszabb történt. Miután hazudott annak idején az iraki pusztító tömegfegyverekről, a visszaeső most is arrogánsan kijelentette: „Az a lehetőség nyugtalanít bennünket, hogy Irán, szélsőséges csoportokkal való kapcsolatai réven, esetleg azok kezére játsza a tömegpusztító fegyvereket.” (AFP) – és a Teherán elleni katonai hadműveletre szólított fel...
„Bliar Blair” kiáltozták a tüntetők (szójáték: hazug Blair).

Spanyolország
Zapatero a nyugdíjkorhatárt 67 évre akarja tenni
Jan. 29-én Zapatero „szocialista” kormánya bejelentette a nyugdíjkorhatár jelenlegi 65 évről 67-re emelését. A szakszervezetek azonnal „frontális ellenkezéssel” reagáltak, míg a munkáltatók, akik 70 évet javasoltak, megelégedésükről biztosították. A kormány úgyszintén bejelentette hároméves megszorítási tervét, mellyel 2013-ig mintegy 50 milliárd eurót kíván megspórolni az európai stabilitási paktum tiszteletbentartása végett.
Az Informaciones Obreras, a Nemzetközi Egyetértés spanyol híveinek újsága felhívást intéz: „Ne nyúljatok a nyugdíjakhoz” címmel. „Több számítás igazolja, hogy az évek szerinti kiszámolás módosítása a nyugdíjak globális összegét 30 %-kal vagy többel csökkentené. Tapasztalatot szerztünk a korábbi reform okozta veszteségekről. Dolgozók milliói, miután egy egész életet ledolgoztak, már most is csak havi 400-500 eurós nyugdíjat kapnak. (...) Ezt nevezi a kormány a gazdaság helyreállításának? (...) A dolgozók és szervezeteik nem fogadják el nyomoruk és elkorcsosításuk általánossá válását. A munkásmozgalom vezetőinek sürgősen le kell vonni a mérleget a toledói paktum alkalmazásának 12 éves tapasztalatából és azt meg kell szüntetni. A dolgozók érdekei azt kívánják, hogy az UGT és a Munkásbizottságok vezetői együtt deklarálják, hogy nem fogadják el a nyugdíjszámításhoz szükséges idő egyetlen nappal való meghosszabbítását sem – ahogyan a múlt héten kijelentette Carmeri Lopez, az UGT Végrehajtó Bizottságában. A Szocialista Pártnak pedig, hogy ne a dolgozók nehéz helyzetét tegye még súlyosabbá, nem kellene megszakítania a Néppárttal (jobboldal) kötött egyezményt a toledói paktum nyugdíjreformjáról?”

Davosi fórum
Egységben a „világ nagyjai”
A „világ nagyjai” a svájci Davos világgazdasági fórumán gyűltek össze. De, ahogy az AFP aláhúzza „az állami deficitek és adósságok robbanásszerű emelkedése a fejlődést kétségessé teszik. A jelenlevő közgazdászok és multinacionális munkáltatók az elkövetkező évekre óvatosan optimisták”. Mindenki rémüldözik Görögország csődje láttán, de Papandreu bejelentette, nincs B-változata a bejelentett munkásellenes költségvetési intézkedéseknek, az Európai Unió nem fog fizetni. Az AFP hozzáteszi: „Több európai ország költségvetési hiánya és adóssága – Portugáliáé és Írországé szintén – kétségessé teszik az Európai Unió kohézióját. ” Bizonyos médiatikus nyilatkozatokon túl – közöttük Sarkozyén, aki ostorozta a pénzügyi piacok eltévelygéseit – az Unió egyetlen összetartó ereje az az egyezség, hogy a dolgozókkal és a népekkel fizettessenek.

Guadeloupe
Az LKP deklarációja a regionális választások apropóján
Elie Domota aláírásával az LKP (széleskörű népi, szakszervezeti szövetség a profit ellen) jan. 25-én kommünikét adott ki:
1. A regionális választásokon az LKP nem vesz részt.
2. Egyetlen jelöltet, egyetlen listát sem támogat.
3. Nem hatalmaz fel egyetlen jelöltet sem arra, hogy az LKP nevében beszéljen.
Az LKP Guadelope népét, dolgozóit arra szólítja fel, hogy folytassák a harcot és a tömeges mozgósítást a múlt év febr. 26-án és márc. 4-én aláírt Bino-egyezmény betartatása érdekében a „pwofitasyon” megszüntetéséért.

Brazilia
A szociális világfórum kudarca Porto Allegrében
A szociális világfórum a „szolidáris gazdaságnak” szentelte magát, melynek egyik szervezője ezt nyilatkozta: ”A szolidáris gazdaságnak szociális céljai vannak, de gazdasági és politikai tervet is jelent, mert lehetőséget nyújt az erőforrások demokratikusabb megközelítésére és a munkanélküliség problémáival küszködő tőkésállam reformjára.” De, ahogy kiemeli Laércio Barbosa (Rio Grande do Sul állam, Dolgozók Pártja aktivistája): „a Ford Alap, a Világbank, civilszervezetek és kormányok százainak minden pénzügyi erőforrása ellenére a szociális világfórum ezévben mindössze 30 ezer résztvevőt vonzott. Messze vagyunk az első évek 150 ezrétől. A kudarc a szervezők politikájával magyarázható: a kapitalizmus kísérete, annak „humanizálási” kísérlete. Sok-sok olyan aktivistának lett elege ebből az immár évtizedes politikából, akik komolyan hittek abban, hogy ezek a fórumok a tőkés rend legyőzésére pozitív javaslatokkal tudnak előállni.”

2,7
Millió azoknak a személyeknek a száma, akik ez évben a nigériai szárazság következtében közvetlen életveszélybe kerültek. A külső adósság által fojtogatott ország kormányszerveinek jelentése szerint ez az amúgy is sérült lakosság 20 %-a.

(Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistája)

2010. február 11., csütörtök

Visszatérőben a válság…

(A Solidaire, a belga PTB hetilapja, 2010. febr. 11.)

Az állami költségvetések deficitesesek, a bankok markukban tartják az államokat, az euró veszélyben – egész Európa egyre mélyebbre merül a válságban.

«Görögországot meg kell büntetni» határozta el az EU, mert költségvetési hiánya túl nagy, a tőzsde fél. De nem sokkal különb a helyzet Spanyolországban és Portugáliában sem. Aki azt gondolja, hogy obligon kívül van, nagyot téved: a spekulánsok listáján már ki van pipálva Belgium… és Magyarország is. Dől a tagállamok egész sora?

Az EU, IMF pénzügyesei pánikot kreálva kötelezni akarják ezeket az államokat büdzséjük gyors «feljavítására», a kormányok pedig bejelentették a nyugdíjkorhatár emelését, az üzemanyagárak adójának növelését, a bérek és a közszolgáltatás alkalmazotti számának csökkentését, stb. A sokkszerű szociális visszafogásokat reklamáló pénzügyesek azonban nem névtelenek, ezeket a bankok, a biztosítók, a nyugdíjalapok követelik.
Dél-Európában 77 milliárd eurónyi érdekeltsége van a „belga” bankoknak. Spanyolország több mint 175 milliárd euróval tartozik a „német” hitelintézeteknek. Alig 16 hónapja állami segítség húzta ki a csődből utóbbiakat, természetesen közpénzekből! Ma pedig újból követelőznek, hogy csak akkor adnak pénzt, ha az állam a társadalmat megcsáklyázza a „piac megnyugtatására”!

A mai napon az EU új elnöke, Herman Van Rompuy összehívott egy csúcstalálkozót, hogy „valódi gazdasági európai kormányt” hozzon létre. Hogy a válság elleni politikát jobban koordinálja. Azt mondta: „Több Európára van szükség”. Na, de mégis milyenre? Amely bünteti az államokat, a lakosságot a pénzügyi piac biztatására? Vagy amely radikális intézkedéseket hoz a piac diktatúrája ellen? 15 hónapja Sarkozy azt ígérte, hogy erkölcsösebbé teszi a kapitalizmust. Merkel szabályozásról beszélt. Ma pedig a pénzügyi szörnyetegnek még nagyobb az étvágya, az általa létrehozott állami adósságokból is profitálni akar. A banki válságból így lett állami válság, súlyosbítva a termelés válságával.

A munka világa Európában nem reménykedhet ebben az Európai Unióban. Ez az EU nem fog intézkedéseket hozni a piac diktatúrája ellen, nem fogja a bankokat államosítani a rendszabályozás kezdeteként.
Délen, a spanyol, portugál és görög nép már megkezdte ellenállásának kimutatását. Három hete blokkolják a görög parasztok az utakat, a vámtisztviselők és a pénzügyminisztérium dolgozói kétnapos sztrájkot tartottak, febr. 10-én általános munkabeszüntetés volt az országban. Megérdemlik, hogy szolidárisak legyünk velük, mert mi sem akarjuk mások válságát fizetni!

2010. február 9., kedd

Somogyi Béla és Bacsó Béla megölésének 90. évfordulója

Kedves Barátunk! Tisztelt Cím!

A Népszava és a Politikatörténeti Intézet szeretettel meghívja
Somogyi Béla és Bacsó Béla megölésének 90. évfordulója alkalmából
2010. február 16. kedden
rendezendő emlékkonferenciára
a Politikatörténeti Intézet (Bp. V., Alkotmány u. 2.) III. emeleti konferenciatermébe


PROGRAM:

DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL

Megnyitó (Földes György)
Emlékezés (Németh Péter)

Kende János: Somogyi Béla és Bacsó Béla
Hajdu Tibor: Hogyan ünnepeljük választási győzelmünket?
Sipos Balázs: Sajtó, hatalom, ellenforradalom
Székely Gábor: Nemzetközi párhuzamok: Ausztria, Németország
Tamás Gáspár Miklós: „Kovarcz Emil emlékezete”

Az előadásokat beszélgetés követi.

DÉLUTÁN 14 ÓRA

Koszorúzás Somogyi Béla és Bacsó Béla sírjánál
Kerepesi úti temető: 20-sziget parcella



A Népszava szerkesztőjét és kísérőjét 1920. február 17-én kegyetlenül megölték, és a Dunába dobták Horthy fehér különítményesei. A széleskörű társadalmi közfelháborodás ellenére a tíz évig tartó vizsgálat végén, 1930-ban a joghatóság azzal menekítette ki a büntetés alól a gyilkosokat, hogy az 1921-ben kiadott amnesztia alá esik.
1946-ban az elkövetők egyikét, a nyilas főkolompos Kovarcz Emilt a népbíróság a háborús bűnök mellett az 1920-ban elkövetett gaztettekért is felelősségre vonta.

Itt regisztrálhat a rendezvényre!

Üdvözlettel:

Kassai Éva
marketingigazgató
06-30-516-2378

Politikatörténeti Alapítvány
Tel.: 311-5659 Fax: 301-4922
1054 Bp., Alkotmány u. 2.
www.polhist.hu
www.1968ev.hu

2010. február 8., hétfő

Fasisztákkal nincs párbeszéd

Tisztelt Barátunk !

Bár a különböző portálokról és honlapokról bizonyára már tájékoztatást kaphattál, ezúton mégegyszer a szíves figyelmedbe ajánljuk az előttünk álló hét szombatjára, feburár 13.-ra szervezett antifasiszta megmozdulást. 16-20 óra között, a Hollán Ernő u. elején fogjuk a kiállásunkat megerősíteni a szélsőjobb által gyakorolt egyre erőszakosabb és arcátlanabb antiszemita, cigányellenes, nyíltan a fasiszta ideológiát képviselő, gyakorlatilag neo-hungarista jelenségekkel szemben. Reméljük, hogy egyrészt az időjárás kegyes lesz és nem lehetetleníti el a szervezők nem kis áldozatvállalásával összeálló rendezvényt, másrészt pedig az antifasiszta elvek melletti kiállás ügyét mindenképpen támogatandónak fogjátok tartani még a mostoha időjárási körülmények ellenére is !
Remélem, 13.-án minél nagyobb számban leszünk ott és erőt tudunk mutatni: megjelenítenünk kell azok elszántságát, akik nem fogják a jövőben sem szótlanul tűrni az általános szociális leépülést bűnbak-csoportok, etnikumok elleni uszítással, a nyilas múltba visszarévedéssel és jogtipró, deviáns fellépéssel 'megoldani' szándékozó kísérleteket !!!

Kérlek, szervezeted honlapján, barátaid-ismerőseid körében terjeszd e felhívásunkat !

A 13.-i viszontlátásra !

2010. február 7., vasárnap

Nemzetközi információk új széria 2.sz. (371.) 2010.febr.4.

Tartalom:

Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) felhívása a nyugdíjakról

Belgium: 35 000 dolgozó tüntetése a munkahelyek védelméért

USA: L.Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete

Magyarország: levelezőnktől

Németország: Berlin, munkásdelegáció Uruszov kiszabadításáért

Irak: munkástanácsok és szakszervezetek föderációjának kommünikéje



Sajtószolgálat

Science Monitor 2010.jan.31. (részletek)

A lakosság egy csoportja elhatározta, hogy kezébe veszi sorsa irányítását, megszervezi az élelmiszerellátást, megteremti a minimális higiéniai viszonyokat a sátorvárosokban, melyek Haitiban a földrengést követően nőttek ki a földből. Ha beléptek egy táborba, pl. a főváros központi parkjàban, a Champ de Marson, ahol talán tízezer ember is összezsúfolódik egészen a futball- és golfpályákig, az összedőlt középületekig, mindenhol látjátok a bizottságokat, biztosítják a rendet, szervezik a segítséget. «Az első segélyosztások totális káoszba torkollottak, így már a tehetautók megérkezése előtt spontán megalakultak a bizottságok» mondja Ben Constant, maga is elnöke a Sylvio Cator stadion táborának, a romokban heverő elnöki palotától nem messze. «Megértettük, hogy magunknak kell megszervezenünk mindent».


AFP (jan.30.)

A haiti elnököt, René Prévalt szombaton kifütyülte az a többszáz spontán tüntetőből álló tömeg, mely előtt a földrengés óta először megjelent.(…) «Az egész kerületben a szeizmus óta nem kaptunk segítséget» háborogtak a tüntetők, akik szemére hányták az elnöknek «hogy megveti az embereket». (…) «Préval munkát kell adjon a fiataloknak. Ha nem dolgozhatnak, mit fognak csinálni? Lopni menjenek?», kérdi a 20 éves Herbie, a katasztrófa egyik áldozata. John Bernis, egy másik dühös tiltakozó, azt kívànja, hogy az elnök «az alapvető fontosságú áruk árát szállítassa le, mert a humanitárius segítség nem lesz örökéletű!».


REUTERS (jan.26.)

A kéksisakosok kedden könnygázbombát vetettek be Port-au-Prince-ben egy segélykiosztás alkalmából a tömeg ellen két héttel a földrengés után. A brazil kéksisakosok vagy ezer haiti lakosra támadtak egy összetákolt táborban az összeomlott elnöki palota közlében. «Nem erőszakosak, csak elvesztették a reményt. Csak enni akarnak. A gond az, hogy nincs mindenki számára élelem», mondja Fernando Soares brazil ezredes.

Belgium

Philippe Larsimont

Brüsszelben 35 000 dolgozó munkahelye védelmében

Jan. 29-én 35 ezer dolgozó tüntetett Brüsszelben az elbocsátási hullám ellen, különösképpen az Opel antwerpeni üzemének likvidációja miatt.

Mit akarnak a munkáltatók? A tüntetés előtti nyilatkozatukban «Hagyjatok minket vállalkozni», reklamálják «a kompetitív sürgős teendők» között a «direkt vagy indirekt költségek» csökkentését, vagyis a bérekét, a társadalombiztosításét, a szociális törvényekben előírottakat, megerősítve: «a restrukturáció és a megtérülés párban járnak».

Mit mond a kormány, mikor a szakszervezetek az elbocsátási hullám súlyosságáról interpellálnak? «Intézzétek el magatok, a szociális partnerek között.»
Ennek az «elrendezésnek» a megkönnyítésére pedig a kormányoknak megvannak az eszközei.

Mit mondanak a szakszervezeti felelősök? Gyakorlatilag egy évig a dolgozók és munkahelyi szervezeteik egyedül küzdöttek az elbocsátások ellen, mindenki a saját fertályán. De az elkeseredettség nőttével a belga dolgozók föderációja (FGTB) dec. 4-én sürgősen tüntetésre hívott, elkötelezve magát «az elbocsátások leállítása» mellett.

A jan 29-i tüntetés témája a «munkahelyekért és a dolgozók tiszteletbentartásáért» lett. Pedig nem lett volna rá jobb jelszó, mint a dec. 4-i FGTB jelszó: «az elbocsátások leállítását»!

A jan. 29-i jelszavak azonban meglehetősen homályosak, a Le Soir látta is bennük a szakszervezetek és a munkáltatók közötti megállapodások megszületésének alapját.

A flamand kormány miniszterelnöke egyébként össze is hívta febr. 5-re a «dialógust az iparban», avval a deklarált céllal, hogy keretet adjon az autóipar likvidálásának.

De senki számára nem jelent kétséget, hogy a jan. 29-án felvonult 35 ezer dolgozó azért tüntetett, hogy megvédje a munkahelyeket és a szociális vívmányokat, és az FGTB minden szintjén, fönt és alul, megtalálhatóak ezek a gondolatok. Jan. 29-én a tömeg átvette a «comité pour l’unité— eenheids comittee» (egységbizottság) jelszavát, helyszíni molinóján két nyelven felírt: «Az elbocsátások megtiltását!».

Természetesen, a «flamand és vallon dolgozók egységének» központi problémájaként is felmerül, hogy az FGTB jelszava az elbocsátások leállításáról (az antwerpeni Opelnél) ellentétes az összehívandó dialógussal.


AFP

Párizs, 2010. jan. 24.

A POI országos felhívása: «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz!»


A Független Munkáspárt (POI) vasárnap felhívást intézett «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz» címmel. A párt szeretné megtörni a politikai osztály köreiben uralkodó «konszenzust», miután Martine Aubry munkaügyi miniszter előrevetítette a nyugdíjbavonulás idejének felemelését 61- 62 évre.
«Életbelépett a szent egység hadművelet - azon az alapon, hogy mindenkivel belátassa, ez a reform szükséges», helytelenítette Daniel Gluckstein, a párt országos titkára azon a sajtótájékoztatón, melyet a POI 2. kongresszusa alkalmából tartottak.

De «semmi sem igazolja, hogy a nyugdíjakhoz nyúljanak», «nem látjuk be, miért a spekulánsok nyúlhatják le a pénzt a dolgozók kárára», tette hozzá.

Gérard Schivardi, szintén POI országos titkár, állást foglalt a «visszatérés a 37,5 éves munkaviszonyhoz, s mindenkit illetően», a 41 év ellenében, mely 2012-től a teljes nyugdíj eléréséhez szükséges járulékfizetés lesz.

A POI országos kampánya arra szólít fel, hogy «minden olyan párt, mely a munkásérdekek védelmezőinek vallja magát, vezetésével az élen» álljon a kampány mellé: «ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz, utasítsátok el a konszenzust!».

«Nem csak arról van szó, hogy az ellenreformot meggátoljuk, hanem arról is, hogy visszanyerjük a régi vívmányainkat», a felhívás aláhúzza, hogy «nem a nyugdíjrendszer, hanem a tőkés rendszer tesz bizonyságot saját csődjéről nap nap után».

Nyilvános összejövetelek, gyűlések várhatók ebben a témában, nevezetesen febr. 17-én a párizsi társadalombiztosítás épületében.

A POI mintegy 8.000 tagjával kongresszusán elhatározta, hogy nem állít listát a regionális választásokon, mivel «ez egy újabb lépés az ország felbontása felé, a «regionális kormányzat» bevezetése eszközként szolgál a munkásjogok és vívmányok megsemmisítéséhez.».

jud/phi/mmr AFP

A POI felhívása
A Független Munkáspárt jan. 22-23-24-án tartotta 2. kongresszusát. Felhívást intéz a különféle irányzatokhoz tartozó dolgozókhoz, aktivistákhoz, fiatalokhoz:


Mi, alulírottak, azt mondjuk azon pártok vezetőinek, melyek a munkásmozgalom részének tartják magukat: semmiféle részvételt ne vállaljanak az ellenreformot kidolgozó bizottságokban.
Meg vagyunk győződve arról, hogy ha a szakszervezeti konföderációk elkerülik a konszenzus csapdáját és az úgynevezett tárgyalásokat, a kormány nem fogja tudni terveit megvalósítani nyugdíjaink ellen.
A konszenzus elutasítását!
Egységet, hogy ne nyúljanak a nyugdíjunkhoz!



USA


Richard Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete


Ami Massachusettsben történt, az számunkra felhívást jelent.

A gazdasági válság közepette a munkásosztály felháborodásának jelét létjuk abban, hogy az amerikai nép munkahelyeket követel, egészségügyi rendszert és olyan gazdaságot, mely értük működik, s mindezt azonnal – nem pedig a megszokott politikát.

Ez az üzenet erős és megmondja világosan, hogy képviselőinknek és szakszervezetünknek mit kell tenniük a dolgozókért késedelem nélkül és a lehető legjobban.

Az AFL-CIO keddi felmérése megmutatja kétség nélkül.

A választóknak elege van abból, hogy választott képviselőik nem tesznek semmit a munkáscsaládok segítésére. Azt mondták, a demokraták nem áldoznak erejükből TÚL sokat a munkahelyekre, a gazdaságra és az egészségügyre, csak a minimumot teszik.

A választók látták a Wall Streetnek nyújtott mérték nélküli segítséget és valóban elegük van belőle.

Kivéve, ha a demokraták megmutatják, hogy a gazdaság helyreállítása elsőrendű prioritásuk és elkezdik a munkahelyteremtést az amerikai dolgozók számára, de RÖGTÖN, akkor más eredményt is láthatunk, mint a massachusettsi választásokon.

A szakszervezeti mozgalom és az aktivisták számára az üzenet felettébb világos: nem támogatunk olyan pártot, mely a választások után megszűnik érdeklődni irántunk.

Most kell szerveződnünk és mobilizálódnunk, hogy az, akit legközelebb választunk, BIZONYÍTSON, hogy munkahelyeteket fog teremteni, olyan gazdaságban, olyan egészségüggyel, ami nekünk kell.

Nem vagyok elkeseredve a massachusettsi választások eredménye láttán. Valójában inkább stimulál, mert mutatja, hogy az amerikai munkás radikális változást akar.

Nem lehet lassú és aggodalmas vagy csak rész-, MOST megoldàs kell.

Tudom, hogy mi vagyunk azok, akik képesek egy egész hadsereget mozgósítani, hogy kötelezzük képviselőinket azt tenni, amiért megválasztottuk őket.

Tegyük és kezdjük RÖGTÖN.

Ui.: Ugyanezt az üzenetet a YouTube-on is elküldöm. Nézzétek meg a vidéót és osszátok meg másokkal, akik szintén a munkáscsaládokért küzdenek.

Harcos üdvözlettel:

Richard L. Trumka
az AFL-CIO elnöke
(az AFL-CIO website-ja)

Magyarország


December végén a magyar kormány — mely több hónapja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió egyszerű végrehajtójaként működik — összehívta a «szociális partnereket» megvitatni a 2010-es bérminimumokat és végrehajtani a bércsökkentéseket.
A szakszervezetek elhagyták a «kerekasztalt».
Az adott körülmények között nem merték közvetlenül csökkenteni a béreket, s végül létrejött az alku a cafetériák, a prémiumok, az étkezési csekkek és bizonyos termékek áfatartalmának növekedése körül.
Január elején több kategóriában a dolgozók megmozdultak. Különösképpen a BKV dolgozói, akik határozatlan idejű sztrájkot kezdtek kollektív szerződésükért 14 szakszervezet támogatásával.
A dolgozók képviselői az igazgatóság javaslatait nem fogadták el, mert aszerint több vívmány válna kérdésessé, pl. a pihenőidő, az étkezési csekkek (6 ezer ft), az évvégi prémium (45 ezer ft), valamint a bérek emelése.
A sztrájkolók sztrájkalap segítségével tartották magukat, a közösségi közlekedés gyakorlatilag megbénult.
Jan.14-én reggel a vasutasok léptek 4 órás szolidaritási sztrájkba tömegközlekedési kollégáik támogatására.
Ugyanakkor a kézbesítők független szakszervezete (KÉSZ) és a Magyar (kommunista) Munkáspárt szervezett együtt jan. 13-án a Posta székhelye előtt egy tüntetést.
A kézbesítők protestáltak a 2009. dec. 22-i sztrájkban való részvételért 29 szakszervezeti felelősük illegális ebocsátása miatt, melyet 120 más alkalmazott írásbeli fenyegetése követett. A munkabeszüntetésre a dolgozónként 100 ezer forintnyi követelése miatt került sor (abból a bevételből, melyet a Posta kapott üdülői és több postahivatal eladásával); a különösen alacsony bérek (160 000 forint bruttó) 10 %-os emelésért és a munkaütem növekedése miatt.
A postások kimondták: «Elég a béremelések ígérgetéséből», és «ez a mi vagyonunk, ezeket az üdülőket és hivatalokat elődeink munkájával építette a Posta. Eladták és ezzel megloptak bennünket».
A Magyar Posta igazgatása a sztrájkot illegálisnak minősítette és bírósághoz fordult. Igazgatónője a sajtónak nyilatkozta: «a KÉSZ nem szólíthat sztrájkra, mert az egyéb „reprezentatív” szakszervezetek aláírták a megegyezést. Ami a javak eladását illeti, ezt a pénzt a posta liberalizációjába szándékozzuk invesztálni.»
A közszolgáltatás fosztogatása után a magyar kormány bevallottan újabb áldozathozatalt kér, s a privatizáció előkészítésével nem csak az alkalmazottakat fogja sújtani, hanem az egész országot is. A Munkás Hírlap szerkesztésében résztvevő magyar altivisták a postai dolgozókkal szolidáris felhívásukban kimondják: «Ez a fajta megtorlás nem csak erkölcstelen, de a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87-es egyezményét is sérti a szervezkedés szabadságáról és a 98-ast, a kollektív tárgyalások jogáról. A magyar állam a Posta igazgatóságán keresztüli lépése támadást jelent a demokratikus jogok ellen – a kapitalista érdekek kiszolgálásának újabb bizonyítékaként. Ez azt igazságtalanságot vissza kell utasítani!»

Németország/Oroszország

Munkásdelegáció Berlinben Valentyin Uruszov kiszabadításáért

Szergej P. Jezsov, az orosz föderáció másodtitkára a berlini nagykövetségen fogadta 2010. jan. 28-án a munkásdelegációt. Tagjai Gotthard Krupp (a Ver.di szakszervezet regionális irodája tagja), Gerd Buddin (a Ver.di regionális irodája alelnöke), Carla Boulboullé (demokratikus szabadságjogok bizottsága, GEW pedagógusszakszervezet), Udo Eisner (IG Metal) és Winfried Lätsch (NGG szakszervezet– élelmezés és vendéglátás).

A küldöttség ismertette a Valentyin Uruszov szakszervezeti felelős elítéléséhez és bebörtönzéséhez vezető közismert tényeket, valamint beszámolt az ALROSA vállalat szakszervezete és annak tagjai elleni megtorló intézkedésekről.

Jezsov úr jelezte, hogy megkapta Oroszországból azokat a jelentéseket, miszerint több párt és civil szervezet aktív tevékenységbe kezdett Uruszov ügyében, s maga a Kommunista Párt is szervezett tüntetést.

Jezsov így beleegyezett abba, hogy a követség átadja a németországi tiltakozást az orosz hatóságoknak. Vizsgálat fog indulni Uruszov egészségi állapotával kapcsolatban, s mihely híreket kap, informálni fogja a küldöttséget.

A deleláció tagjainak az a véleménye, hogy látogatásuk megerősíti az Uruszov kiszabadításáért folyó kampányt csakúgy, mint a Profszvoboda szakszervezetet ért megtorlás feloldását, az ILO 87. és 98. egyezményének betartásáért folyó harcot.

A küldöttség sajtóközleményben tette közzé jelentését a németországi munkásmozgalom számára.

IRAK

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nyilvánossá teszi az iraki munkástanácsok és szakszervezetek kommünikéjének részleteit. Az USA-ban a USLAW (amerikai munkásmozgalom a háború ellen) széles körben terjeszti.

«A gyapotipari vezetés – miniszteri felhatalmazással — áthelyezte a szakszervezeti felelős Falah Alwant, aki nem dolgozhat többé a vállalatnál. A döntés az után született, hogy 2009. dec. 13-án a dolgozók sztrájkba kezdtek.

A szankció nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a szervezkedés és a tiltakozás jogát nem tartják be Irakban, a dolgozók elemi szabadságjogainak megtagadásáról van szó.( ...)

Nem az első eset, hogy a dolgozókat megtorlás éri azért, mert szervezkedési szabadságukkal élnek vagy elmaradt bérüket követelik. A múlt évben a petrokémiai iparágban, a bőriparban, és az állami Ur vállalatnál alkalmaztak szankciót ellenük. 2009 közepén az ipari miniszter közzétette direktíváját, mely megakadályoz bármiféle egyezkedést a munkáskonföderációkkal – különösen az FWCUI-val (iraki munkástanácsok és szakszervezetek föderációja). (...)

Az iraki hatóságok, melyek a múlt rendszer híveit (Baas-párt) kormányzati pozícióikból eltávolították, szimultán módon fenntartják a múlt rendszer megtorló törvényeit és szabályait.

Követeljük, hogy az iraki hatóságok tartsák tiszteletben a dolgozók szabadságjogait és azonnal hagyják abba az aktivisták elleni hadjáratot. Ha ez nem következik be, kezdeményezni fogjuk, hogy az ILO függessze fel Irak tagságát.

Felhívjuk az összes munkáskonföderációt és kérjük tőlük, hogy gyakoroljanak nyomást az iraki hatóságokra a dolgozók jogainak tiszteletben tartásáért.

Iraki Munkástanácsok és szakszervezetek (FWCU I) 2010.jan.19.»

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kéri az ILO konvencióinak tiszteletben tartását a dolgozók saját választásuknak megfelelő szakszervezeti szervezkedését illetően, a tárgyalások szabadságát, és Falah Alwan, az FWCUI főtitkára szakszervezeti jogai gyakorlásának folytatását munkahelyi posztjára való visszaintegrálásával.
2010. jan. 26.
Daniel Gluckstein,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse