2010. február 21., vasárnap

A Ped.Szaksz.vezetése leváltotta Pécsi Ágnest

A PSZ valóban a magyar "baloldal" és a szakszervezeti mozgalom állatorvosi lova!
Az álszakszervezeteknél - PSZ - tombol a despotizmus!
2010. febr. 20–án ki váltotta le alelnöki tisztségéből Pécsi Ágnest?
A Pedagógusok Szakszervezete?
Valaki is azt gondolhatja, hogy egy olyan szakszervezet, amelynek vezetője a többnyire politikai, érdekérvényesítési analfabéta, hatalmi közéleti komornyik, tett, tehetett a jövőt illetően valamit?
Ma a magyar dolgozók Galló Istvánnék uralmától szenved, s az a dolgozói érdekcsoport, amelynek állítólagos képviselője a PSZ, despota vezetőik áldozata.
Azt gondolná az ember (Galló Istvánné) közéleti komornyik szavait olvasva, hogy nincs lelkiismerete.
Olvassuk csak: "Pécsi kolléganő egy egészen másfajta szakszervezetet képvisel, amit a kongresszus többsége úgy ítélt meg, hogy nem ilyen szakszervezetet akar". Egészen más a PSZ-ről alkotott felfogása, mint a többségnek, "ez egy olyan habitus- és szakmabeli különbség, amit a PSZ filozófiájától távol áll".
A politikai maszturbációnál többre nem képes álszakszervezeti vezető akaratlanul is kimondta a frankót, a lényeget. De kik is voltak a kongresszusnak nevezett közcirkuszon a többség?
Nem kell találgatni, közéleti analfabéták!
Az értelmiségnek azon tagjai s csoportja, amely képtelen volt még elméleti síkon is szembeszállni egy analfabéta kazánkovács szélhámosságával, aki a nemzet ereklyéjének számító Petőfi Sándor személyiségét barguzini postássá degradálta.
Olyan kongresszusi többségről volt most is szó - mint 1968 óta valamennyi magyar szakszervezet esetében ezidáig - amelynek despota vezetőjének uralma alá vont közösség volt az állítólagos többség. A despota vezető manipulálása, az általa érvényesülő hatalom parancsa most is elsöpörte az értelmet, és ennek a kongresszusi többségnek, amely valójában a totális és elenyésző kisebbség, döntését minősítette a despotizmus rendíthetetlen képviselője. Hiszen Pécsi Ágnes a jövő, és a jövő nem ilyen szakszervezetet akar, főleg nem olyan szakszervezeti vezetést, és vezetőket, akiknek nem csak hogy könnyen elkopó korommal íródik a nevük az álszakszervezeti történetben, hanem a nevük, tárgyi módon, kisbetűvel kezdődik.

Pécsi Ágnes a gépies, szalagoktatásnál többre nem képes, most érvényesülő szoldateszka tagság döntésének áldozata. A PSZ ezt a saját belügyének kívánja tekinteni, hiszen - tényleg, mi köze van az oktatáshoz màsoknak? - tudásukat, ha van, már a következő kurzusnak árusítják.
Pécsi Ágnes olyan jelenség, amely a kádári rezsim despotizmusával, az ezt kiszolgáló közéleti komornyik értelmiségével akar szakítani. Nem véletlen, hogy a média nyilvánosságot biztosított Pécsi Ágnesnek, és az sem, hogy a puszta gondolkodásával nehéz helyzetbe hozta azt a szakszervezetet, amely mint alelnököt P. Ágnest nem engedte betekinteni a szakszervezeti gazdálkodásba. Ha van, ha nincs megannyi szakszervezeti magyarázat, ez bizony nem éppen arról tanuskodik, hogy a szakszervezeti üdülők, pénzek elsíbolása körül nem fogalmazódhatnának meg jogos fenntartások. Az ilyen kétes gazdálkodási, gazdasági viszony, vagy „tiltás” ellenére "a kommunikáció soha nem szakadt meg Pécsi Ágnes és a PSZ különböző testületei között", ezek azonban a kongresszusnak nevezett közcirkuszon vagy nem jelenhettek meg, vagy a leváltás okait nem ismerhették meg.
A PSZ igazi példája a magyar szakszervezetek, vagy baloldali politikai pártok és mozgalmak jellegének, helyzetének és működésének. A PSZ a fennálló és majdan regnáló vad tőkés, bankdiktatúra és gyarmati magyarországi, balliberális, és jobboldali hatalom érdekérvényesítő szervezeteinek igazi állatorvosi lova. A PSZ mindent képvisel negatív értelemben, amit a hatalom parancsa megkíván, és mindenkit levált, aki az egyéni érvényesülésén, az állati ösztönön, az „alom” eltartásán túllép és képes gondolkodni.

Így bizony nem véletlen, hogy a PSZ taglétszáma csökken, amit egyáltalán nem a nyugdíjba vonulás és az iskolabezárás okoz. A PSZ taglétszáma is úgy alakul, mint a baloldali pártoké, amelyekben a törekvés, hogy egy vezető legyen és némi, a legitimitás minimális szintjét biztosító közéleti analfabéta közösség: a bólogató Jánosok csoportja, gyávák és a kenyerüket féltők. Arról van szó, hogy a PSZ-ben is biztosított legyen a hatalomba való integráltság. Ez bizony kizárja a vitát, az értelmet, és főleg a szakadást.

Pécsi Ágnest - aki a Lengyel Gyula Szakközépiskola tanáraként többször szervezett tiltakozó akciókat, aki példakép és maga a jövő, nem a pedagógusok rettegésben tartott többsége váltotta le!
A közéleti komornyikok, az önjelölt és a hatalom által kinevezett egoista vezető, a szakszervezeti bürokraták váltották le, a kádári-rezsim nomenklatúrájának a szakszervezetekben, rágcsálóként kártékony „aparátcsikjai”, a múlt mába mentett dinoszauruszai. Józan ember számára is ismert okból. Pécsi Ágnes leváltása manipulatív, aljas eljárás volt, hiszen indokairól szóló dokumentumokat csak szombaton kapják meg a küldöttek, ő pedig semmilyen indoklást nem kapott kézhez. Ez, az 1968 óta kifinomult és azóta meghonosított, mára tökéletessé csiszolt gazdasági, politikai elitmódszer felülmúl minden fasiszta közcselekvést. Ez az aljas módszer ismert az MSZP-ben, sőt valamennyi attól balra lévő pártocskában, módszere lényege a hatalmon maradás a mind mélyebb néphülyítéssel vegyítve.



A pedagógusok legnagyobb létszámú szakszervezetének vezetősége azért kívánja elmozdítani tisztségéből a tömörülés alelnökét, Pécsi Ágnest, mert az nyíltan fel akart lépni a pedagógusok, a szakma ellehetetlenítése ellen, és tette ezt igazán szakszervezeti vezetőként. Azonban ma még se más szakszervezet, se baloldali politikai erő nem siet Pécsi Ágnes megmentésére, hsizen nincs ma Magyarországon se szakszervezet, se klasszikus értelemben vett baloldali párt, politikai erő!
idara

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.