2023. szeptember 29., péntek

NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG AZ AFGÁN NŐK VÉDELMÉÉRT

 


Október 7-én világszerte szervezzünk tüntetéseket és gyűléseket, hogy követeljük, hogy az európai kormányok adjanak menedékjogot az Afganisztánban üldözött aktivistáknak!

[CIDFA, NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG AZ AFGÁN NŐK VÉDELMÉÉRT: sajtóközlemény n°10 -  2023 szeptember 27]

Első időpontok:

(USA): október 6., 12:00, Federal Building (Mission & 7. utca)

Berlin (Németország): október 7., gyülekező a Külügyminisztérium előtt.

Párizs (Franciaország): október 7., gyűlés 14.30-kor, Place de la République (Köztársaság tér).

Bilbao (Spanyolország): október 7., 11.30, Gobierno civil/Gobernu zibilean, Plaza Eliptika

(kérjük, hogy a találkozó helyét és idejét jelezzék a Nemzetközi Bizottságnak: afghanistanwoman2022@gmail.com).

* * *

A Kabulból érkezett legfrissebb sajtóközlemények

Szabadítsuk ki Neda Parwanit!

Neda Parwani, az afgán nők tiltakozó mozgalmának vezetőjét 2023. szeptember 19-én, kedden Kabulban letartóztatták. A tálibok Neda Parwanit férjével és 14 éves fiával együtt a kabuli Khairkhanában lévő otthonukban tartóztatták le, és ismeretlen helyre szállították őket.

Neda Parvani kűzdött az oktatáshoz való jogért, a munkához való jogért és a nők szabadságáért. A tálibok és mindig támadják a nőket, akik tüntetnek,ne hallgatnak a tálibok megnyilvánulásait illetően.

Az elmúlt két évben a kormány tálibok letartóztatták, megkínozták és megölték több száz nőt a tüntetések során, vagy aztán a saját otthonukban.

Jelenleg Afganisztánban ellenzékiek százait üldözik. Kénytelenek zárt ajtók mögött folytatni a harcukat, és nehéz földalatti életmódot folytatni, hogy elkerüljék a tálibok általi letartóztatást és kínzást.

Az Afgán Nők Spontán Mozgalma elítéli Neda Parwani, férje és 14 éves fia letartóztatását, és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat. Követeljük, hogy a nemzetközi közösség és a nagyhatalmak azonnal adjanak menedéket a fenyegetett nőknek, és gyakoroljanak nyomást a tálibokra, hogy hagyjanak fel az afganisztáni női tüntetők elnyomásával és bebörtönzésével.

Az afgán nők spontán mozgalma, 2023. szeptember 20, Kabul, Afganisztán

***

Saleema Shabnam, az afgán női spontán mozgalom aktivistájának fájdalmas története

"Rossz cselekedeteiddel szégyent hoztál a családra. Szégyent hoztál ránk az emberek szemében. Halálos veszélybe sodortad az egész családomat. Nem akarlak többé, menj, ahová akarsz! Ezek voltak az első szavak, amelyekkel a férjem üdvözölt, miután kiszabadultam a börtönből és 19 nap után hazatértem.

Gyakran részt vettem az afgán nők spontán mozgalma által szervezett tüntetéseken. 2023. január 12-én a tálib titkosszolgálat letartóztatott otthonomban, és a kabuli Polcharkhi börtönbe szállított.

A bűnöm az volt, hogy "munkát, kenyeret, oktatást és szabadságot" akartam magamnak és más nőknek. Nem akarom, hogy a gyermekeim írástudatlanul és nyomorultul nőjenek fel, mint én. A tálibok megvertek a börtönben, pofon vágtak, és bottal verték a hátamat és a lábamat. Halállal és nemi erőszakkal fenyegettek. Azt akarták elérni, hogy megadjam magam, hogy a jövőben ne merjek csatlakozni a tiltakozó nőkhöz, és ne merjem felemelni a hangomat.

Afganisztán törzsi társadalmában és patriarchális kultúrájában az, hogy a nők az utcára vonulnak és a jogok és a szabadság mellett kiálló jelszavakat skandálnak, a vallási és patriarchális értékek iránti tiszteletlenség kifejeződésének tekinthető. Amikor egy nőt letartóztat a rendőrség, és napokig és éjszakákig börtönben tart, számtalan gyanú merül fel a személyiségével és tisztaságával kapcsolatban. Például a férje, a családja és az egész társadalom azt hiszi, hogy a börtönben szexuálisan bántalmazták, és hogy illetéktelen személyek fogdosták. Ennek következtében a férje és a rokonai nem akarják többé a családjukban tudni.

Annak ellenére, hogy az egész testemen sebek voltak, és nagyon gyenge voltam, annak ellenére, hogy kétségbeesetten szükségem volt a családom és különösen a férjem gondoskodására és együttérzésére, nemhogy nem ölelt meg, vagy nem támogatott, hanem vádolt, sértegetett és becsukta előttem az ajtót. Ezért elmentem a nővérem házába, és ott maradtam néhány napig. De nagyon hamar kiderült, a nővérem családja nem volt hajlandó befogadni engem. Attól féltek, hogy a tálibok rájönnek, és hogy biztonsági problémáik lesznek miattam.

A szívem teljesen összetört, és nem tudtam, hogy kihez vagy hová meneküljek. Egyrészt a tálibok fenyegetése, másrészt a férjem alaptalan vádjai gyötörtek. Végül sikerült megtalálnom az Afgán Nők Spontán Mozgalmának egyik aktivistáját, és segítséget kértem tőle. Ma az MSFA menedékházában élek öt gyermekemmel.

Itt szeretném elmondani, hogy amíg élek, az Afgán Nők Spontán Mozgalmával együtt harcolni fogok a jogomért és a gyermekeim oktatásához való jogomért, és nem fogok leállni. De a valóságban a föld alatt élni olyan, mintha börtönben lennék, ahol bármikor letartóztathatnak és bármikor meghalhatok. Egyrészt a tálibok, másrészt a férjem fenyegetése, aki megpróbálja erőszakkal elvenni tőlem a gyermekeimet.

* * *

 


2023. szeptember 28., csütörtök

Egy amerikai történet? Nem csak...

 


Olyan munkások története, akik nem bírják tovább: "Napi tíz-tizenkét órát dolgozunk, és kimerültünk" - mondja az egyikük. "Nem ismerek senkit, aki meg tudna élni a hónap végén" - mondja egy másik sírva. Ez azoknak a munkásoknak a története, akik sztrájkba léptek: "A főnök 40%-os fizetésemelést kapott, így mi is 40%-ot akarunk. Az osztályunkért harcolunk" - magyarázza egyikük. Hozzáteszi: "Nem kérünk sokat... csak igazságot." Ez azoknak a munkásoknak a története, akik a szakszervezetükhöz fordultak. A szakszervezet pedig sztrájk szervezésével válaszolt.

Ez azoknak a munkavállalóknak a története, akiknek azt mondták, hogy az "energiaátállás" miatt áldozatokat kell vállalniuk. Erre a következő követeléssel válaszoltak: még ha a termelési feltételek meg is változnak az "átállás" következtében, az ágazat új vállalatainak ugyanazokat a jogokat kell garantálniuk, mint eddig. Ez az osztályharc története. Pontosabban az Egyesült Államokban zajló tömegharcé (amelynek a La Tribune des travailleurs e számának nyitóoldalát szenteli). De ez a történelem nem kifejezetten amerikai. Többé-kevésbé lehetne francia, kínai, német vagy nigériai is. Az osztályharc nemzetközi.

Az Egyesült Államokban jelenleg zajló erődemonstráció emlékeztet minket az alapvető szabályokra. Az első az, hogy semmilyen érv - sem az adósság, sem a háború, sem az energetikai átállás, sem a gazdasági válság - nem vezethet arra, hogy a munkavállalók feladják követeléseiket. E követelések közül a legalapvetőbb az igazságosság: semmi sem indokolhatja, hogy  miközben a főnökök a profitból lakmároznak, a dolgozók lemondjanak vásárlóerejükről annak 40-50%-át elveszítve. A második egyetemes tanulság az, hogy semmit sem lehet megnyerni egység és a munkások akaratának tiszteletben tartása nélkül. Az Egyesült Államokban a szakszervezet megszervezte a munkavállalókkal való konzultációt a sztrájkról szóló döntésről. Ők adták a megbízást, és nagy többségű szavazással adták ki a sztrájkparancsot. A harmadik tanulság egy regionális szakszervezeti tisztségviselőtől származik:

"A szakszervezet új vezetése a korábbiakkal ellentétben nem engedett a főnököknek, nincs többé "partnerség", amikor a szakszervezeti tagok a főnökkel való összejátszásra gyanakodhattak".

A negyedik tanulság? Semmit, abszolút semmit nem engedhet a munkásosztály harc nélkül. Semmit, abszolút semmit nem nyerünk meg erő nélkül.

A munkások függetlensége, a munkások egysége, a munkások demokráciája a harcban: ez a hármas követelés az Egyesült Államokban folyó osztályharc sajátja? Nem, ez minden munkást érint.

(Forrás: D.G. Tribune des travailleurs, n° 408)

2023. szeptember 14., csütörtök

Szolidaritást az afgán nőkkel!


 «Az afganisztáni spontán női mozgalom (SWMA) azt javasolta az afgán nők védelmére létrehozott nemzetközi bizottságnak, hogy 2023. október 7-én világszerte szervezzen kampányokat, akciókat és gyűléseket a tálib rezsim által elnyomott afgán nők jogainak támogatására, és gyakoroljanak nyomást a kormányokra - különösen a nagyhatalmakra -, hogy azonnali és feltétel nélküli menedékjogot adjanak azoknak az afgán nőknek és női aktivistáknak, akiket azért üldöznek és fenyegetnek halállal, mert harcolni mertek a jogaikért.

Miért október 7.? Mert ez egy fájdalmas dátum az afgán nép emlékezetében. Az Egyesült Államok kormánya, a kormányok hatalmas koalíciója és a NATO 2001. október 7-én indította el úgynevezett "terrorizmus elleni háborúját" Afganisztánban, amelyet húsz évnyi megszállás követett, amely során "minden bombák anyját" használták, több tízezer férfi, nő és gyermek életét követelve.

2001-ben az amerikai kormány megdöntötte a tálib rendszert, és a hatalmat nagyrészt az "Északi Szövetség" erőinek adta át, amely vallási fundamentalistákból, hadurakból, emberijogok megsértőibből és háborús bűnösökből állt. Ezután, 2021. augusztus 15-én az amerikai kormány visszaültette a tálibokat a hatalomba, azok pedig azóta is folytatják a nőket a közélet minden területéről kizáró intézkedéseket: tilos dolgozniuk, tanulniuk, utcán és nyilvános helyeken járniuk.

A Nemzetközi Bizottságon keresztül szeretnénk felkérni minden emberi jogi szervezetet, a nők jogainak védelmezőit, minden munkavállalói szakszervezetet, minden ifjúsági szervezetet és minden lelkiismeretes embert, hogy támogassák ezt az október 7-i nemzetközi napot és vegyenek benne aktívan részt.

Az elnyomott afgán nők hangját meg kell hallgatni, és azoknak a kormányoknak, amelyek azt állítják, hogy tiszteletben tartják a nők jogait, fel kell hagyniuk a nőgyűlölő tálib rezsimmel való alkukkal. A tálib rezsimet sem politikailag, sem anyagilag nem szabad támogatni, és semmilyen körülmények között nem szabad elismerni. Támogatni kell az afganisztáni női tiltakozó mozgalmat, és a fenyegetett és veszélyben lévő nőknek azonnal menedékjogot kell adni. »

Mindazokat szólítjuk, akik támogatják az Afgán Nők Védelmének Nemzetközi Bizottságát és annak tevékenységét, különösen az afgán nők spontán mozgalmának aktivistáinak két európai körútját.

Válaszoljunk afganisztáni testvéreink felhívására!

Hívjunk össze gyűléseket a világ több tucat városában október 7-re, és hozzunk össze minél több embert, aki támogatja a harcukat.

Követeljük plakátokkal, transzparensekkel, hogy a nagyhatalmak az Európai Unió kormányai azonnali és feltétel nélküli menedékjogot adjanak a fenyegetett és üldözött afgán női aktivistáknak.

Terjesszük az október 7-i szombati gyűlésekről készült fotókat világszerte és Afganisztánban, hogy afganisztáni testvéreink és mindazok, akik támogatják harcukat az országukban, tudják: nincsenek egyedül!

Rubina Jamil (Pakisztán), Christel Keiser (Franciaország), Nemzetiközi Bizottság

https://defendafghanwomen.org/

* * *

2023. szeptember 7., csütörtök

A nemzetközi helyzet értékelése


A Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervezőbizottsága (CORQI) folyóiratának, az Internacionálénak ez a száma néhány nappal az ukrajnai háború kitörésének első évfordulójakor, 2022. február 24-én jelent meg.

Mit hallottunk az elmúlt évben ennek a háborúnak a természetéről? Ami minket, a Negyedik Internacionálé újjáalakulásáért harcolókat illet, megerősítjük, hogy az elmúlt év minden eseménye megerősíti azt, amit 2022. február 28-án írtunk a CORQI nyilatkozatában (megjelent a L'Internationale 2022. februári 25. számában): "Az orosz csapatok ukrajnai bevonulásával elszabadult háborút nem lehet megérteni anélkül, hogy ne helyeznénk azt a dekadens és bomlott imperializmus korszakának kontextusába". Nyilvánvalóan más szövegkönyezetben, mint az 1914-1918-as első imperialista világháború esetében, de igaz a jelenlegi háborúra is. Ugyan nem világháború, de a világháború vonásait hordozza, mert a valóságban az ukrán terepen, ahol Oroszország és Ukrajna direkt konfrontációban áll egymással, Ukrajna mögött a NATO-ban egyesült imperialista főhatalmak állnak, és ha nem is ilyen közvetlenül, de az Oroszország elleni imperialista offenzíva Kína ellen is irányul.

Az azóta történt események megerősítették ezt a jellemzést. A háború felgyorsította az imperializmus, a "kapitalizmus legfelsőbb szakasza" szétzilálódásának valamennyi folyamatát: a termelőerők tömeges pusztulását (háború és hadigazdaság, spekuláció, fejlett technikák - mesterséges intelligencia stb. - alkalmazása a munkaerők megsemmisítésére stb.), a különböző imperialista hatalmak közötti konfrontációk az amerikai imperializmus javára, valamint az agonizáló kapitalista rendszer ellentmondásai.

A háború rávilágított, különösen az összes imperialista országban, a munkások nevében beszélő vezetők kapitulációjának mértékére, akik a háborút szító kormányokkal való "szent szövetség" részévé váltak, és arra vezették ezeket a vezetőket, hogy támogassák mind a háborút "külföldön", mind a burzsoá kormányok által "otthon" a munkások és a fiatalok ellen vívott háborút. A 2022. február 28-i nyilatkozat már kimondta: "A Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervező Bizottsága (CORQI) a konfliktus első perceitől kezdve elítélte az agressziót és követelte az orosz csapatok azonnali kivonását.Hűen a munkásosztály függetlenségének elveihez, a CORQI ugyanakkor felszólította a munkásokat és a szervezeteket, hogy utasítsák el a szent egyesüléshez való csatlakozást, amely minden országban azt állítja, hogy a munkásszervezeteket egyesíti a kapitalistákkal és a kormányokkal, kizárólag az orosz kormány elítélésére hivatkozva".

A tények azt mutatják, hogy miközben Putyin rezsimjének bűnös felelőssége nyilvánvaló, ez egy olyan kontextus része, amelyet hónapokon át tartó katonai eszkaláció és provokáció jellemez, amelyért az amerikai imperializmus és annak fegyveres szárnya, a NATO, valamint az ennek zászlaja alatt álló összes kapitalista kormány felelős. A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának támogatói, akik hűek a proletár internacionalizmus zászlajához, nem hajlandók követni a munkásszervezetek vezetőit, akik elfogadták és még mindig elfogadják, hogy a háborút szító kormányok mögé álljanak a szent szövetségbe.

A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának hívei úgy vélik, hogy a "munkásosztály fő ellensége minden országban a saját kormánya". Ahogy Rosa Luxemburg több mint egy évszázaddal ezelőtt kifejtette, ez a háború az egyik fő romboló erő, a fegyveripar jelentős fejlődéséhez vezetett, amely a gazdaság mesterséges lendkereke, mivel az állami költségvetések egyre növekvő elvonásán alapul. Alig egy év alatt a korábbi republikánus Trump elnök által megfogalmazott cél, miszerint a NATO-tagállamok katonai költségvetését a bruttó hazai termék (GDP) legalább 2%-ára kell növelni, mára a demokrata Biden elnöksége alatt valósággá vált.

Japántól Franciaországig az imperialista államok egymás után növelték katonai költségvetésüket, a hadiipar örömére (egy olyan ágazat, amelyben a száz legnagyobb vállalat közül több mint ötven, köztük a piac öt legnagyobb vállalata észak-amerikai). Az Egyesült Államok parlamentje a maga részéről most fogadott el egy rekord katonai költségvetést, amely összességében meghaladja a 900 milliárd dollárt, a Demokrata Párt úgynevezett "baloldali" képviselőinek jelentős támogatásával. De a hadiipar nem csak a közszolgálati költségvetésekből kifosztott dollár százmilliárdokat irányít át a fegyvertulajdonosok zsebébe. Olyan árukat állít elő, amelyeket pusztítva fogyasztanak el. A Putyin hadserege és a NATO által tetőtől talpig felszerelt ukrán hadsereg egy éve tartó háborúja több százezer áldozatot követelt, ukrán és orosz, civil és katonai részről és egész ukrajnai régiókat pusztított el (köztük a Donbasszal, ahol már 2014 óta háború dúl).

A NATO és Oroszország közötti konfliktust nyíltan ugródeszkaként használják egy másik háború előkészítésére: arra, amelyhez az amerikai imperializmus szükség esetén folyamodni fog, hogy lebontsa a kínai tervgazdaságot. Ezt a háborút az Egyesült Államok Ausztráliával, Japánnal, Dél-Koreával, a Fülöp-szigetekkel, Indiával stb. kötött új katonai szövetségei, a két Korea közötti rakétatűzváltás, a Kínai-tengeren és Tajvan körül zajló provokációk stb. hirdetik. Az ukrajnai háború kiélezte az amerikai imperializmus és a többi imperialista hatalom közötti összes - diplomáciai, gazdasági, kereskedelmi és katonai - konfrontációt. Ebben a számban egy másik imperialista háborúról is külön beszámolót közlünk: arról, amely harminc éve fosztogatja a Kongói Demokratikus Köztársaságot (KDK) az amerikai és európai multinacionális cégek nevében, proxy milíciáikon keresztül.

A háború egy éve jelentősen megerősítette az amerikai imperializmus pozícióját másodrangú versenytársainak kárára. A Financial Times már 2022. április 5-én azt írta: "2026-tól, ha minden jól megy, cseppfolyósított földgáz érkezik tankhajókon az észak-német partokhoz (...) az orosz import helyett (...) Talán ízléstelen kimondani, sőt gondolni is, de Amerika lesz a nagy "nyertese" az ukrán válságnak. (...) Az ukrajnai háború távolról sem vet véget az Egyesült Államok Ázsia felé való átorientálódásának, hanem éppen az az esemény lehet, amely ezt lehetővé teszi". Néhány hónap alatt ezek a jóslatok valósággá váltak.

Az amerikai cseppfolyósított gáz elárasztja Európát. A háború nevében a chicagói gabonatőzsdén spekulánsok milliárdokat keresnek, miközben négy másodpercenként egy ember éhen hal. Egy másik szinten pedig a Biden által - állítólag a globális felmelegedés elleni küzdelem érdekében - beiktatott "szén-dioxid-mentesítési" tervek ismét lehetőséget nyújtanak arra, hogy a nagy kapitalistákat több százmilliárd közpénzzel kisegítsék, előkészítve az utat a termelés egész területeinek és munkahelyek millióinak megsemmisítéséhez. És mi a helyzet annak az összeomlásával, amit a kapitalista "technológia" koronájának ékköveként mutattak be? A GAFAM (Google, Apple, Facebook, Amazon, Microsoft) 200 000 munkahelyet szüntetett meg, míg a "kriptovaluták" annak tűnnek, amik valójában, egy tiszta spekulatív csalásnak.

Ellentmondásos módon a háború felszította a tömegek forradalmi lázadásának lángját. 2022-ben a kazahsztáni munkásfelkeléssel kezdődött, amelyet Putyin csapatai a nagy imperialista hatalmak tapsa közepette vertek le. Aztán jött a Srí Lanka-i tömeges felkelés az "adósság" és az IMF fojtogató szorítása ellen. Aztán az Egyesült Államokban az abortuszhoz való demokratikus jog védelmében tartott tüntetések, Iránban pedig a Mahsa Amini meggyilkolása elleni tömegtüntetések, amelyek megingatták a teokratikus rendszert. Aztán ott voltak a munkások dühének robbanásai Kínában a bürokrácia és a multinacionális vállalatok ellen. És a perui munkások és parasztok tüntetései a december 7-i államcsíny után. Európában az infláció, az ellenreformok és a megnövekedett katonai költségvetések táplálják a munkásosztály erőteljes mozgalmait (amelyeket a kapitalisták a dolgozókkal fizettetnek meg: ezt láthatjuk Franciaországban a nyugdíjak ellenreformjával), Londontól Párizsig, Berlintől Lisszabonig és máshol, hogy visszaszerezzék vívmányaikat. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló, haldokló rendszer által a tömegekre rótt mérhetetlen szenvedés táplálja a proletárforradalmi mozgalmat. Soha nem látott módon állítja fel a "szocializmus vagy barbárság" alternatíváját

A 2022. február 28-i nyilatkozatunk fent idézett passzusa világosan kimondta, hogy elutasítjuk a munkásmozgalom vezetői és a háborút folytató kormányok közötti "szent szövetséget". A háború, különösen a nagy imperialista hatalmakban, megmutatta, hogy ezek a vezetők milyen fokú gerinctelenségre és a saját imperializmusukkal szembeni meghunyászkodásra képesek. Ilyen volt az AFL-CIO vezetőségének támogatása a Biden-kormányzatnak, amikor az egyszerűen betiltotta a 120 000 vasúti dolgozó tervezett sztrájkját. A brit Munkáspárt (amelyet leaderje, Starmer "NATO-pártnak" nevezett át) vezetői ellenzik a sztrájkokat, és támogatják az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Ez a franciaországi Nupes (PS, PCF, La France insoumise és EELV) vezetőinek politikája, akik egyrészt azt mondják, hogy elítélik Macron politikáját, beleértve a nyugdíjreformot, másrészt pozitívnak tartják a katonai költségvetés 35%-os növelését. Ez az SPD vezetőinek politikája Németországban, megszegve a német nép 1945-ös esküjét: "Soha többé háborút!". És sok más példa is van, beleértve Oroszországot, ahol a sztálinizmus nyomorult örökösei, az úgynevezett "kommunista" KPRF párt élén, támogatják Putyin piszkos háborúját Ukrajnában...

A CORQI aktivistái számára, akik a Negyedik Internacionálé újjáalakításáért küzdenek, a "szent egyesülés" minden formája elleni haarc, a háborút folytató kormányokkal való szakítás, a munkás internacionalizmus és a népek közötti testvériség az egyetlen iránytű. Ez a harc testet öltött azokban a nemzetközi eseményekben, amelyeken minden irányzat aktivistáival együtt részt vettünk: a háború elleni rendkívüli nemzetközi találkozó 2022 áprilisában, a háború elleni nemzetközi találkozó Párizsban 2022. október 22-én, a dolgozó nők nemzetközi konferenciája október 29-én, a háború és kizsákmányolás elleni világkonferencia a Munkás Internacionáléért (2022. október 29-30.), a háború elleni nemzetközi napok 2022. december 9-én, 10-én és 11-én. Ugyanez vonatkozik a Dolgozó Nők Nemzetközi Konferenciája által elhatározott kampányokra is - a Nemzetközi Bizottság az afgán nők védelméért és a 2023. március 8-i találkozókra -, felelevenítve a Szocialista Nők 1907-es és 1910-es Nemzetközi Konferenciájának folytonosságát (lásd külön jelentésünket ebben a számban).

Az imperialista háború elleni harcban, az osztályharcba való beavatkozásban kapcsolatok szövődtek, viták kezdődtek. A Munkás Internacionáléért folytatott harc zászlaja messze meghaladva erőnket, úgy tűnik, hogy az aktivisták, csoportok, áramlatok és szervezetek számára világszerte az egyetlen perspektíva a békére és a haladásra. Ez arra késztet bennünket, hogy egy újabb lépést javasoljunk előre. Lapunk közzéteszi a meghívólevelet a 2023. november 4-i, 5-i és 6-i konferenciára, egy konferenciára "a Negyedik Internacionálé újjáalakulásáért, a szocialista forradalom világpártjáért". Ez a lépés természetesen a világhelyzet értékeléséből, a forradalmi élcsapat feladataiból és saját tevékenységünkből fakad. A levelet aláíró CORQI-szervezetek meg vannak győződve arról, hogy nem vagyunk egyedül a levélben megfogalmazott kérdésekkel. És hogy ezért szükséges, hogy a vitát egyetlen céllal nyissuk meg: hogy lehetővé tegyük, hogy egy lépést tegyünk előre a proletárforradalomért, a kapitalista rendszer megdöntéséért és a szocializmus győzelméért küzdő erők lényeges átcsoportosításában. És ehhez, hogy összekovácsoljuk azt az eszközt, amely segít a munkásoknak saját emancipációjuk elérésében. Egy olyan eszköz, amelynek véleményünk szerint a Negyedik Internacionálé programján kell alapulnia, ami nem jelenti azt, hogy ezt előfeltételnek tekintjük. Pontosan ez a vita tárgya.

(Szerkesztői bejegyzések) L’Internationale - 29. szám - 2023. február