Nyílt levél: kérdések és válaszok Sanyinak

 

Mióta is van a «zsidóknak saját országuk»? 1948. óta. Amikor a nagyhatalmak nekik adták egy másik nép, a palesztinok földjét. A nagyobb területet a kisebbségi zsidóknak, a kisebbet a többségi palesztinoknak. A megígért népszavazás nélkül. Utóbbiak véleménye senkit nem érdekelt.

Joguk van saját magukat megvédeni ? – Mások földjén 70 éves népirtással, apartheiddel, kolonialista politikával, telepes-terjeszkedéssel, az ezzel járó terrorral?

A zsidókat akarják kiirtani a palesztinok? – a Hamas évtizedekkel ezelőtt – hivatalosan is  – lemondott Izrael állam felszámolásáról. Nem úgy a cionista állam a depalesztinizációról. Az nyíltan hirdeti.

A palesztin muszlim arabok időtlen idők óta szinte minden nap lőnek Izraelre? – csak azóta, hogy megfosztották őket házuktól, földjüktől (47/48-ban 700 ezret), legyilkolták őket (47/48-ban 15 ezret), s a háborúkon kívül is minden évben ezreket. Ugye, nem “ez a két terrorszervezet gyilkolja az izraeli civil lakosságot bő 20 éve folyamatosan”, hanem az izraeli terrorállam teszi válogatás nélkül?

Kijelentéseddel szemben: vannak keresztény arabok. A muszlimok nem ölték meg, nem kergették el őket (nem jobban, mint a keresztények egymást és másokat) – azt Izrael állam teszi Libanonban, Irakban, Iránban épp most.

Mióta jogos az olyan “honfoglalás”, amely a pár ezer éve bekövetkezett “kivonulás” után erőszakkal történt – először is: egy vallási szöveg mióta igazolja a gyarmatosítást? mi lenne, ha minden nép így tenne, nekünk vissza kellene mennünk az Urál előterébe fegyverrel visszafoglalni azt, s az “erőszakos szlávoknak” pedig át kellene adnunk a Kárpát-medencét?

Abban az esetben, ha Európa tényleg “pofátlanul tolná a Kalasnyikovokat és a rakétákat a palesztinoknak” – vajon így állana a helyzet az amerikai fegyverekkel operáló állig felfegyverzett Izraellel szemben? Ki s kit is “vágna pofán”?

Izrael békét kötött  Egyiptom, Jordánia, Szaud-Arábia szunnita arabjaival? –  éppen Izraelnek az ENSZ-ből való kizárásán dolgoznak .. A jordánokat pedig Izrael nem látja el vízzel szívjóságból, hanem az fizet Izraelnek.. árammal.

S miért is ez a “nagy hepaj? – nem említed Gáza, Ciszjordánia természeti kincseit persze. Erre való az a “hepaj”. És nem egyformán szenved a két nép. Gázában okt. 7-től a mai napig 43 972 palesztin halt meg és 104 008 megsebesült. A romok alatt fekvőkről, az éhezőkről, a fertőzöttekről nem beszélünk.

Arab munkások, akik még így is sok százezren dolgoztak és dolgoznak legálisan a „nagyon gonosz” Izraelben? – Ebben is tévedsz. Gazdasági nehézségei ellenére Izrael nem engedi őket dolgozni.

“Pár ezer nagyon ostoba ember mániákusan ki akar irtani egy egész népet” – így van, ez a fasisztoid cionizmus.

“Működő gazdaságot, sőt mezőgazdaságot csináltak a zsidók, ott, ahol más még élni sem volt hajlandó, és mára 10 millió ember otthona”- mély hazugság, Ilan Pappe, a kiváló héber történész világosan bizonyítja, hogy nem “senki földje” volt a virágzó Palesztina (benne az egymással békében két néppel, a többségi “arabokkal” és a kisebbségi zsidókkal).

Ezek végigondolása helyett, kedves Sanyi, te faji felsőbbrendűséged biztos tudatában nemtelenül nekitámadsz az anticionista nézeteket vallóknak: “pénzért hergel zsidók és a Zsidó állam Ellen” (a kifejezések  helyesírási problémémáit mellőzzük most). Helyes, hogy ezzel vigyázol, tényleg megütheted a bokádat, az  obersturmbannführerezéssel pedig kiváltképpen – de azt azért tudd, a “nettó antiszemitizmus” NEM ennek az emberirtó gyarmatosításnak a mély elítélése, hanem egészen más dolog, lapozgasd a történelemkönyveket.

A palesztin antikolonialista küzdelmet nyers terrorcselekménynek beállítani - judeofasiszta szemlélet. Mert hát nincsen kiválasztott nép, nincs fasiszta ideáktól mentes népirtás, akkor sem, ha történetesen zsidók végzik.

S ha jót akarsz a népednek, hát ne hajszold tovább a poklok poklába.

A Haaretz izraeli (baloldali) lap szerint: “Nem a Hamász omlik össze, hanem Izrael”.

Na és “a palesztinok továbbra is ellenállnak, és továbbra is kihívást jelentenek, minden olyan kísérlet ellenére, amely arra irányul, hogy közösségként eltávolítsák őket a történelmi Palesztinából, a kiutasításoktól kezdve a nyers erőszakon át a bombázásokig. Világossá válik, hogy Izrael, mint zsidó projekt nem működik” (jewishvoiceforpeace)

Gideon Lévy, izraeli újságíró: “Izraelnek soha nem volt olyan kormánya, amely nem a zsidó felsőbbrendűség kormánya lett volna, mert soha nem volt olyan kormánya, amely nem cionista…a (palesztinok) megszállása ellenállást vált ki. Soha nem volt olyan megszállás,  amely ne váltott volna ki ellenállást. Ezt az ellenállást szabadságharcnak nevezik, és ennél igazságosabb harc nem is lehetne. Nincs más neve.“ 

Ajánlom még neked ezt a rövid olvasmányt, autentikus és Hozzád is szól: https://balmix.hu/hu/?option=com_content&view=article&id=102840

Ne sodródj tovább a szélsőjobbra, még van visszaút ... hogy hihessünk tovàbbra is Neked baloldali terveidrôl.

SJ

Gáza: Izrael etnikai tisztogatása

 

 Kép: "Az etnikai tisztogatás leállítását"  - a Tel-Aviv-i okt. 26-i tüntetésen

Izrael valódi etnikai tisztogatást hajt végre Gázában - írja Ishaan Tharoor újságíró a Washington Postban (október 25.). 

Azt írja: „Gáza gyakorlatilag megsemmisült az egy éve tartó könyörtelen izraeli bombázások következtében, palesztinok tízezrei haltak meg - köztük sok nő és gyermek -, és mintegy 2 millióan kényszerültek lakóhelyüket elhagyni az izraeli offenzívák egymást követő hullámaiban. 

A háború által kiváltott nagyszabású humanitárius katasztrófa tovább súlyosbodik, Izrael szétzúzta a Gázai övezet északi részét, és még mindig mintegy 400 000 palesztin él a romok között.

A büntető légicsapások az elmúlt napokban civilek tucatjait ölték meg, a lakosok a Gázai övezet északi részének területeit a törmelék és emberi testrészek poklának nevezték (...) 

A telepek támogatói számára, akik nem messze a Gázai övezet északi részének elpusztított negyedeitől gyűltek össze, ez egy provizórikus hír. „Kevesebb mint egy éven belül látni fogják, hogy a zsidók megérkeznek Gázába, az arabok pedig eltűnnek” - mondta Daniella Weiss - Izrael legismertebb telepes közösségének egyik vezetője - a hét elején összegyűlt tömegnek (...). 

Az izraeli hadsereg észak-gázai akciói és az izraeli befolyásos jobboldal retorikája sürgős felhívást váltott ki: Izrael vezető emberi jogi csoportja, a B'Tselem a héten azt mondta, hogy „a világnak meg kell állítania Gáza északi részének etnikai tisztogatását”.

(La Tribune des travailleurs 463.sz. - 2024. október 30.)

Palesztina: nagy manőverek a „Netanjahu utáni korszakra" előkészítésére

 

Kép: Madrid szept. 13.

Netanjahu sikertelenül próbálta elérni, hogy Kanadában betiltsák a „The Bibi Files” című dokumentumfilm bemutatását, amely korrupciós kihallgatásairól készült felvételeken alapul.

Természetesen az izraeli kormány elszántsága, hogy minden fronton háborút folytasson, alapvetően a cionizmus logikájából fakad: a palesztin nép teljes kiűzése a földjéről. A korrupciós botrányok - amelyek Netanjahu börtönbüntetésébe kerülhetnek, ha megszűnik kormányzása - csak egy újabb ösztönzést jelentenek a népirtó miniszterelnök számára.

Cserébe viszont Izrael államban soha nem látott válságot idéznek elő, egymás ellen uszítva a társadalom két rétegét, és a polgárháború szélére sodorva őket. Mindez, valamint Izrael kérlelhetetlen kísérletei a Libanon elleni háború kiprovokálására, a „nemzetközi közösség” kétségbe vonja Netanjahu életképességét. Ennek eredményeként egyre több szó esik az „utóhatásról”.

Ezen a héten az ellenzék vezetőjét, Jair Lapidot, az izraeli miniszterelnök esküdt ellenségét államfőként fogadják Washingtonban.

Egy másik fronton a spanyol „szocialista” kormány összehozta Szaúd-Arábia, Szlovénia, Norvégia, Törökország, Egyiptom, Katar, az Arab Liga, az Európai Unió és a Palesztin Hatóság kormányait. Az elfogadott „nyilatkozat” „a kétállami megoldás hiteles és visszafordíthatatlan megvalósítására szólít fel a nemzetközi joggal összhangban”.

Más szóval, az ENSZ 181-es határozata (1947. november 29.), amelynek értelmében az amerikai imperializmus Sztálin segítségével kikényszerítette Palesztina felosztását egy „zsidó államra” és egy „arab államra”, amely utóbbi soha nem látott napvilágot.

A szeptember 13-i „madridi nyilatkozat” azt állítja, hogy közvetlenül kapcsolódik az oslói megállapodásokhoz. Emlékeztetni kell arra, hogy a „kétállami megoldás” nevében az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodások Ciszjordániában és a Gázai övezetben (azaz a történelmi Palesztina 22%-ában) létrehoztak egy „Palesztin Hatóságot”, amelynek nincs területi folytonossága, és nem rendelkezik szuverenitással a határai, a légtere és a tengerhez való hozzáférése felett. E megállapodások értelmében a Palesztin Hatóság a „palesztin területeknek” csak 18%-át ("A" zóna) ellenőrizte, azonban még rendőri apparátusát is az Izrael Állammal való „biztonsági együttműködés” szolgálatába állította.

A Madridban ülésező kormányok és egyes amerikai képviselők számára szükséges lehet olyan messzire menni, hogy egy jövőbeli ál-„palesztin állam” kilátásba helyezése... az imperializmus közel-keleti előőrse, Izrael állam létezésének garantálása érdekében.

Ahogy a spanyol külügyminiszter mondta, Spanyolország „el fogja ismerni a palesztin államot, mert Izrael biztonsága függ tőle” (Le Monde, 2024. május 26.). Az oslói egyezményeket hivatkozási alapként használva ezek a diplomáciai manőverek azt mutatják, hogy nem céljuk sem a palesztin nép önrendelkezési jogának (beleértve a menekültek visszatérési jogát), sem a történelmi Palesztina minden lakosa egyenlő jogainak garantálása - araboknak és zsidóknak egyaránt.

Dominique Ferré

A Parti des travailleurs hetilapja 2024. szeptember 18., N°457

Nakba

 

A Nakba nem 76 évvel ezelőtt történt, csupán akkor kezdődött. Ma, ha valami, akkor ez a 76 éves valóság világosabb - és csúnyább - mint valaha. Izrael és más gyarmatosító hatalmak azon dolgoznak, hogy normalizálják ezt a mindennapos eseményt a judaizálás, az etnikai tisztogatás, az apartheid és a népirtás eszközeivel; de normalizációs megállapodásokkal és olyan nem-megoldásokkal is, mint a két állam, a binacionalizmus vagy a telepes gyarmati államon belüli egyenlő jogok keresése. Ma, amikor 1948-ra emlékezünk, nem kell hallgatnunk nagyszüleinket, akik elmesélik a szörnyűségeket. Mi, az unokák éljük át azt, amit ők éltek át, és a saját szemünkkel látjuk a „nyugati” cionisták rút arcát. Netanjahuban és Ben Gvirben Ben Gurion és Meir barbárságát látjuk.

 

Mégis! Nem csak megfigyeljük. Ez a megújult, leplezetlen cionizmus, a folytatódó Nakba valósága és mindenféle kompromisszumos politikai tervezet a mi létünkkel áll szemben. Szembe kell néznünk velük alapvető ellentétükkel. Mártírjaink vére, népünk fájdalma a sátrainkban és hőseink gyötrelme az ellenség börtöneiben táplálja haragunkat. És a haragunk táplálja a felszabadulásunkat. Az áldozatok tiszteletére addig fogunk szembeszállni a cionista tervvel, amíg le nem győzzük, le nem bontjuk a kolóniáját, és egyetlen szekuláris és demokratikus palesztin állammal nem helyettesítjük, a folyótól a tengerig.

 

Beszélgetések a szekuláris és demokratikus Palesztina aktivistáival

 

Beszélgetések a szekuláris és demokratikus Palesztina aktivistáival - Gondolatok a palesztinai helyzetről 2023. október 7. óta

(I’Internationale 33 - 2024 február)

 

Interjú Naji El Khatib palesztin aktivistával, az Egy demokratikus állam kezdeményezés (1) palesztin aktivistájával, amely a La Tribune des travailleurs (426. szám, 2024. február 7.), a francia Parti des Travailleurs hetilapjában jelent meg. E párt tagjai a Negyedik Internacionálé francia szekciójának aktivistái.

 

Négy hónappal 2023. október 7. után hogyan jellemezné a palesztinok hangulatát?

Október 7-én sok palesztin aktivistához hasonlóan kifejtettem, hogy csak megerősíthetjük: a palesztin nép harcának fő célja soha nem az ölés, hanem mindig egy olyan politikai megoldás elérése, amely garantálja minden emberi élet tiszteletben tartását, különbségtétel nélkül, legyen az zsidó vagy palesztin. Ugyanakkor minden megfigyelő elismeri, hogy népünk túlnyomó többsége számára október 7-e az ellenállás kifejeződése, a két oldal eszközeinek különbözősége ellenére, egy olyan ellenállásé, amely minden borzalom ellenére folytatódik. A "sommod", egy nehezen lefordítható szó (szilárdság, ellenállóképesség, kitartás) sokféleképpen jelent meg: a Gázai övezetben a civil lakosság megsemmisítésére és népirtására irányuló háborúval szemben; Ciszjordániában a szélsőséges telepesek támadásaival és a hadseregnek a menekülttáborok elleni nagyon erőszakos támadásaival szemben; és az 1948-as határokon belül (az izraeliként honosított palesztinok körében) a cionista fasizmus minden intézményi és társadalmi megnyilvánulásával szemben. A palesztin diaszpórában a megsemmisítő háborúval szemben a harag érzése uralkodik a nyugati országok ellen, ahol élnek, ahol nem tudják megváltoztatni álláspontjukat Izrael Állam bűnös politikájával szemben. Egyfajta érzés, egyfajta tehetetlenség érzése a mészárlással szemben. Miért hozakodnak elő Biden, Macron és mások ismét a "kétállami megoldással"? Harminc éve a "kétállami megoldás" egy megtévesztés, amelyet a megszállás és a gyarmatosítás irányításának megszervezésére használnak. Ez alatt a harminc év alatt a települések száma exponenciálisan nőtt, és a telepesek száma Ciszjordániában 160 ezerről körülbelül egymillióra emelkedett, köszönhetően a "kétállami megoldás" hazugságának. Sok palesztin szemében október 7-e megnehezített minden olyan kísérletet, amely a palesztin nemzeti kérdés eltüntetésére irányul. Ez a kísérlet az elmúlt években a "Palesztin Hatóság" és az arab rezsimek, Izrael és a nyugati imperializmus szövetségesei cinkosságával történt. Mindazok, akik most az úgynevezett "kétállami megoldást" újratárgyalják, saját érdekeiket igyekeznek védeni. Az úgynevezett Palesztin Hatóságot arra, hogy visszaszerezze azt a szerepet, amelyet már régen elvesztett. Az Öböl-államok, hogy javítsák az Izraellel való kapcsolataik "normalizálásának" feltételeit. Az amerikai imperializmus pedig azért, hogy enyhítse az Izrael Gáza elleni támadásának közvetlen és feltétel nélküli katonai támogatásának negatív hatásait.

Október 7-e után az imperializmus, arroganciája ellenére, kénytelen volt figyelembe venni a palesztin kérdést, mert a palesztin nép nem hagyta abba az ellenállást. Ezért Cameron január 31-i nyilatkozata "egy palesztin állam" létrehozásának szükségességéről és Blinken ugyanezen a napon tett nyilatkozata, amelyben utasította az amerikai külügyminisztériumot, hogy tanulmányozza az ötletet, az október 7-e utáni politikai kontextusra utal. Mindenesetre egy ilyen szuverenitás nélküli, demilitarizált és izraeli biztonsági ellenőrzés alatt álló "állam" azt mutatja, hogy a "kétállami megoldás" még mindig nem több, mint egy palesztin "bantusztán" létrehozása a palesztin ügy egyszer s mindenkorra történő felszámolása érdekében.

Hogyan elemzed a robbanás szélén álló izraeli társadalomban zajló folyamatokat?

Ami az izraeli társadalom gyors fejlődését illeti a szélsőjobboldal, a fasizmus és a rasszizmus irányába, az egész világ szeme láttára, idézzük Ilan Pappé izraeli akadémikus és történész elemzését, amelyet egy nemrégiben Haifában tartott szimpóziumon mondott, és amely során a szerinte "a cionista projekt végének kezdetét" jelző jeleket említette. Az első indikátor "az a polgárháború, amelynek mindenki tanúja volt október 7-e előtt az izraeli zsidó közösségen belül a szekuláris és a vallásos tábor között". Véleménye szerint "ez a háború meg fog ismétlődni... Ami a két tábort összehozza, az a biztonsági fenyegetés, és nem úgy néz ki, hogy ez mostantól működni fog". A második jelző "a palesztinok ügyének példátlan mértékű támogatása világszerte, a hajlandóság az apartheid-ellenes modell átvételére, amely segített megbuktatni azt a dél-afrikai rezsimet". A harmadik mutató a gazdasági tényező, amelynek alapja "a nagy szakadék azok között, akiknek van, és azok között, akiknek nincs, továbbá Izrael Állam gazdasági szilárdságának sivár jövőképe". A negyedik mutatót úgy foglalják össze, hogy "a hadsereg képtelen megvédeni a déli és északi zsidó közösséget... Ez még több szorongáshoz és félelemhez vezet az izraeliek körében".  Az ötödik mutató "a zsidók új generációjának álláspontja, beleértve az Egyesült Államokat is, amely ellentétben áll az előző generációkkal, akik ugyan bírálták Izraelt, de úgy gondolták, hogy Izrael biztosíték egy új holokauszt vagy az antiszemitizmus hullámai ellen". Úgy gondolom, hogy ezt az optimista jövőképet perspektívába kell helyezni, mert azoknak az izraelieknek a száma, akik véglegesen elhagyják a cionista ideológiát egy demokratikus és szekuláris opcióért, továbbra is szerény, bár folyamatosan növekszik. És mindez egy olyan kontextusban, ahol Izraelnek, mint a kapitalizmus fellegvárának, még mindig vannak erős pontjai politikai és gazdasági rendszerével, technológiai és katonai képességeivel, és mindenekelőtt azzal a garanciával, amelyet a nagy imperialista hatalmak adtak biztonságára a palesztin néppel szemben. A régióba nagyon gyorsan küldött amerikai flotta jól szemlélteti Izrael állam helyét és státuszát, mint az imperializmus fő gyarmata a Közel-Keleten.

Megerősíti a gázai nép haragját az összes arab rezsim ellen, amely cserbenhagyta őket?

A gázai palesztin népet a legnagyobb mészárlásoknak kitenni annak érdekében, hogy megsemmisítsék és tönkretegyék környezetüket, otthonaikat és infrastruktúrájukat, egyenlő a kollektív büntetéssel, amiért nem adták fel az ellenállást történelmi követeléseik - a visszatérés joga és a nemzeti felszabadítás - elérése érdekében. A Gázai övezet lakosságának többsége olyan menekültekből áll, akiket az 1948-as Izrael Állam létrehozásakor elűztek otthonukból. A gázaiak azt hitték, hogy a népirtó háború katasztrofális eredményei reakciót és szolidaritást váltanak ki az arab és iszlám világból... sajnos elfelejtve, hogy ezt a világot korrupt és antidemokratikus elitek irányítják, akik elnyomják és lemészárolják saját népüket, mint Izrael, a palesztin népet. Gáza népe azonban tudja, hogy a régió népei velük vannak, még ha ezt nem is tudják kifejezni az arab rezsimek által a palesztinokkal való szolidaritási demonstrációkkal szemben gyakorolt kemény rendőri elnyomás miatt. Mi a helyzet a Hamász Iránnal és szövetségeseivel fenntartott kapcsolataival? A Hamász, amely történelmileg a (szunnita) Muzulmán Testvériség része, soha nem tartozott Irán "természetes" szövetségesei közé, mint a libanoni Hezbollah, a jemeni hutik vagy az iraki és szíriai síita milíciák. A Hamász és Irán közötti kapcsolat nem ideológiai vagy felekezeti, hanem inkább politikai szövetség, amelyet meg lehet erősíteni vagy el lehet hagyni. Amikor a Hamász elutasította az iráni diktátumot, miszerint ki kell állni az Irán szövetségesének számító szíriai rezsim mellett, Irán hosszú időre megszakította a kapcsolatokat a Hamásszal. A Hamász, amely nemzeti felszabadító mozgalomként igyekszik pozícionálni magát, hogy átvegye a Fatah helyét a palesztin történelemben, tudja, hogy Irán és szövetségesei "Jeruzsálem felszabadításáról" szóló diskurzusa "belső fogyasztásra" és a síita hatalmak pozícióinak megerősítésére szolgál, és semmi köze a palesztin aggodalmakhoz. Mi a helyzet a hagyományos palesztin vezetéssel: a Fatahhal (Jasszer Arafat és Mahmúd Abbász pártjával) és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) más áramlataival, beleértve a "baloldalt" is? A Fatah egy öreg, hiteltelen szervezetté vált, amely képtelen arra, hogy vezetőit előrébb helyezze, vagy vezetői pozíciókat adjon fiataljainak. A múlt harcosainak egy csoportja bürokratikus alkalmazottakká változott. A Fatah önként lemondott a nemzeti harc vezetéséről azáltal, hogy egyesült az úgynevezett Palesztin "Hatósággal" (az 1993-as oslói megállapodásokból született intézmény, amely lényegében Izrael biztonságának "garantálására" szolgál - a szerk. megjegyzése). Néhány vezetője még mindig sikertelenül próbálja visszaállítani a szervezet korábbi dicsőségét. A PLO, amely ugyanúgy integrálódott ezekbe az intézményekbe, mint a Fatah és a palesztin baloldal nagy része, elvesztette minden legitimitását, hogy minden palesztint képviseljen. Ezért a Hamász úgy helyezkedik el, hogy megpróbálja megörökölni a nemzeti ügyet, amelyet ezek az elöregedő szervezetek elhagytak. 

Hogyan értelmezi a Hamász által most közzétett "A mi narratívánk" című dokumentumot, amely a Hamász "saját" verzióját adja október 7-ről? 

Ezzel a január 21-én közzétett dokumentummal a Hamász - amelynek 2017-es kongresszusa elfogadta az "állam" gondolatát Ciszjordániában és a Gázai övezetben, tehát de facto Izrael mellett - úgy pozicionálja magát, mint alapvető partnert az imperializmussal és Izraellel már megkezdett tárgyalásokban a "politikai megoldásról". Ezért fogadta el a nemzeti felszabadítási mozgalom néhány hagyományos álláspontját. Ebben a dokumentumban sok újdonság van. Szokatlan stílusban adja elő magyarázatait, és önkritikát gyakorol az Október 7. egyes aspektusait illetően. A másik újdonság a konfliktus történeti bemutatásában rejlik, amely a palesztin politikai írásokban általában használt nyelvezetet ismétli. Nyoma sincs vallási narratívának. A dokumentum áttekintést ad a palesztin kérdés kialakulásáról, a palesztinai cionista gyarmatosítás kezdetétől a Nakbán (1948) keresztül Ciszjordánia és a Gázai övezet megszállásáig (1967), valamint Izrael gyarmatosítási, földelkobzási, apartheid, szent helyek megsértése, elnyomás, letartóztatások és Gáza ostroma iránti étvágyától. Egy másik fontos jelzés az "izraeli civilek" szavak tízszeres ismétlése, és annak hangsúlyozása, hogy "kerülni kell a civilek elleni támadásokat". Ez jelentős változás a Hamász második intifáda alatti katonai akcióihoz képest. Egy utolsó pontot fontos megemlíteni, mert ez egy pozitív változás. A hatszor elhangzott kijelentés, miszerint "a cionista projekttel való konfliktus nem a zsidókkal való konfliktus a vallásuk miatt, nem a zsidók, mint zsidók elleni harc. Ez egy konfliktus a cionisták ellen, mert ők gyarmatosítók, akik megtámadják népünket és elfoglalják földünket".

Mit válaszolnak a hozzád hasonló, a demokratikus megoldás támogatói: egy egységes szekuláris és demokratikus palesztin állam a történelmi Palesztina területén?

A gázai brutális megsemmisítő háború két, egymásnak ellentmondó álláspontot alakított ki a palesztin közvéleményben, mind a történelmi Palesztinában, mind a diaszpórában. Egyrészt ez a népirtás ismét megmutatta, hogy a kiirtás a cionista állam hivatalos politikája az amerikai imperializmus közvetlen részvételével, és hogy ezért radikális megoldásra van szükség, ami életképes és meggyőző alternatívává tette az "egyetlen demokratikus és világi palesztin állam" palesztin javaslatát. Azt tapasztaltuk, hogy képviselőcsoportunk politikai programja, az Egy Demokratikus Állam Kezdeményezés (ODSI) hallhatóbbá vált. Folyamatosan nő a velünk kapcsolatba lépők száma. Másrészt a Gázában elkövetett borzalmak láttán sajnos vannak jelei annak, hogy az emberek visszahúzódnak saját identitásukba, feszültté válnak, és elutasítanak másokat, akiket csak ellenségnek tekintenek. Megerősödnek azok a reakciós mozgalmak is, amelyek az amerikai és az európai imperializmus bűnrészességét, a cionistákkal való bűnrészességüket, a demokrácia és a modernitás minden értékét egybeolvasztják az izraeli-amerikai tábor szolgálatában álló eszköznek tekintett értékekkel. Ez a negatív fejlemény tovább fogja nehezíteni a demokratikus és világi államért folytatott küzdelmünket Palesztinában.

Mi a kapcsolat a nemzeti kérdés és a munkások és parasztok szociális törekvései között?

Kétségtelen, hogy a palesztin társadalom (egy paraszti többségű nép) elpusztítása, kitelepítése és földjéről való elszakítása oda vezetett, hogy a menekültek tömegei föld nélkül élnek, amit megművelhetnek, és olcsó, idénymunkásokká váltak a menedékországok termelési ágazataiban, jogok és védelem nélkül. Röviden, egy kitelepített nép, amely a befogadó társadalmak perifériáján él, és amelynek nem voltak meg az erőforrásai ahhoz, hogy saját szakszervezeteket alakítson. Az 1948-as első Nakba folytatódik, és most egy folytatódó Nakbáról beszélünk... A népirtás eme körülményei között ma nehéz beszélni a palesztin munkások egységéről, és így egy olyan pártról, amely ezt a munkásosztályt képviselné. 

A "Tézisek a Palesztin Alkotmányozó Gyűléshez" (2) segíthetnek-e egy élcsapat összehozásában? 

A CORQI nemzetközi konferenciáján (2023 novemberében) elfogadott "Tézisek a palesztin alkotmányozó gyűlésről" egy valódi palesztin élcsapat kialakulásának egyik mozgatórugója lehet.  E tézisekhez való ragaszkodás azonban azzal függ össze, hogy az egységes demokratikus állam politikai programja milyen mértékben fejlődik, hogy az a palesztin politikai színtér központi elemévé váljon.

Más szóval, ha az egységes államért folytatott mozgalom valóban népi mozgalommá alakul, és súlya lesz a palesztin döntéshozatalban, akkor az Alkotmányozó Gyűlésért folytatott küzdelem valódi előrelépést érhet el.  A két kérdés szorosan összefügg.

 

Dominique Ferré interjúja 2024. február 3-án (1) Az ODSI honlapja a www.odsi.co címen érhető el (2)

Megjelent a L'Internationale 32. számában, a Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervezőbizottsága folyóiratában.

"Miért tart Izrael az önpusztítás felé?"

 

Aluf Benn, a Haaretz című izraeli napilap főszerkesztője hosszú cikket közölt az amerikai sajtóban (a Foreign Affairs február 7-i számában) "Miért tart Izrael az önpusztítás felé" címmel.

Idézi a néhai Moshe Dayan izraeli tábornokot, aki 1956-ban a következőket mondta a palesztinokról: "Nyolc éve a gázai menekülttáborokban élnek, és a szemük láttára sajátítottuk ki a földeket és falvakat, ahol ők és szüleik éltek".

Aluf Benn megjegyzi: "Dayan a Nakbára utalt, amikor a palesztinai arabok többsége száműzetésbe kényszerült Izrael győzelme után (...). Sokukat erőszakkal Gázába telepítették ki (...). Dayan semmiképpen sem volt a palesztin ügy támogatója. (...) Dayan mégis megértette azt, amit sok zsidó izraeli nem hajlandó elfogadni: a palesztinok soha nem fogják elfelejteni a Nakbát, és soha nem fognak felhagyni azzal az álommal, hogy visszatérjenek az otthonukba." (...)

2023. október 7-én Dayan régi figyelmeztetése a lehető legvéresebb módon vált valóra. Hozzáteszi: "A palesztinok életben tartották ügyüket. A Hamász által október 7-én testkamerákkal készített felvételeken hallható, ahogy a megszállók azt kiabálják: 'Ez a mi földünk', miközben átlépik a határt, hogy megtámadjanak egy kibucot". 

Olyan ügy, amely Aluf Benn szerint ellentétes a cionizmus állandó terjeszkedési logikájával: "Az október 7-i trauma ismét arra kényszerítette az izraelieket, hogy felismerjék: a palesztinokkal való konfliktust (...) nem lehet sem elhanyagolni, sem megkerülni, és hogy a folyamatos megszállás, a ciszjordániai izraeli telepek bővítése, a Gázai övezet ostroma és a területi kompromisszumok (vagy akár a palesztin jogok elismerésének) elutasítása nem hoz tartós biztonságot az országnak". 

Ez az ellentmondás készteti az illuzórikus "kétállami megoldás" támogatóját arra, hogy megkérdőjelezze az "önpusztítást", amelyre az izraeli vezetők elkötelezték magukat.

Neked, ismeretlen tüntető...

 

November 4-én a párizsi Place de la République térre jöttél, palesztin zászlóval a kezedben, elszántan, hogy dühödet kiáltsd a gázai mészárlás miatt. A tüntetés még el sem kezdődött, amikor a figyelmedet egy szlogenre irányult: "Zsidók és arabok, mindannyian egyesülve egy egységes, szekuláris és demokratikus Palesztinában". Megálltál, és a téged kísérő társasággal együtt teli torokból kiáltottátok ezt a jelszót. Sok tüntetőhöz hasonlóan azért jöttél, hogy ne csak a palesztin nép sorsa miatti felháborodásodat fejezd ki, hanem azok miatt is, akik Franciaországban Macron és Darmanin vezetésével a helyzetet kihasználva a "kommunitárius" ellentéteket és a munkavállalók közötti megosztottságot akarják szítani. November 4-én több tízezer ember gyűlt össze, hogy azt mondja: "Nem fogtok minket megosztani. A palesztin kérdés nem vallási kérdés, hanem a kizsákmányolás és barbárság kapitalista rendszere és egy jogait követelő nép jogos törekvései közötti összecsapás".

Mert mindenki tudja, hogy Biden nélkül Netanjahu nem tudná folytatni ezt a mészárlást. És ki Biden, ha nem a kapitalisták és a multik képviselője?

Ebben a több tízezres tömegben, amely a palesztin nép támogatására érkezett, Te, az ismeretlen tüntető, úgy döntöttél, hogy négy órán keresztül a Független Demokratikus Munkáspárttal (POID) menetelsz, egy olyan párttal, amelyet nem ismertél (amikor megvásároltad a La Tribune des travailleurs-t, feltetted a kérdést: "Kik vagytok?"). 

Négy órán keresztül velünk meneteltél, mert a "Az ENSZ a felosztás, az ENSZ nem megoldás" jelszó csengett a füledben, mint az összes ENSZ-határozat elutasítása, kezdve az 1947-es, a felosztást előíró határozattól az úgynevezett kétállamos "béketervig". Mert a "Népirtás Gázában – nemet a második Nakbára" jelszó arra utalt, hogy meg kell akadályozni a második Nakbát, de a hetvenöt éve tartó igazságtalanság és a palesztin nép jogainak megtagadása gyökeréig is el kell jutni. Mert a "Zsidók és arabok, mindannyian egyesülve egyetlen szekuláris és demokratikus Palesztinában" jelszó az egyetlen, amely a béke és az egyenlőség megoldását nyitja meg a régió minden összetevője számára.

Az elejétől a végéig Te - együtt több száz és száz névtelen tüntetővel a munkásnegyedekből - együtt vonultatok velünk, a POID-dal, megerősítve hangunkat.

(Daniel Gluckstein, La Tribune des Travailleurs, n°414, szerkesztőségi cikk)

Megálljt a palesztin nép lemészárlásának! (a CORQI nyilatkozata)

 

Az utóbbi 75 év történelmi kontinuitásába írták bele palesztin nép tragédiájának újabb fejezetét, amihez az emberiség ma asszisztál.  

Az amerikai, brit, és az SZU sztálinista bürokráciája ellenforradalmi szentszövetsége eredményezte Palesztina felszabdalását  a világrend fenntartása érdekében, együtt valósítva meg, az ENSZ 181-es határozatával 1947. nov. 29-én megpecsételve. A határozat megtagadta a palesztin nép jogát, hogy saját sorsáról önmaga döntsön, két államra osztotta Palesztinát, benne az «arab államra», amely persze soha nem született meg.  

Az ezt követő minden úgynevezett «béketerv», Camp Davidtől az 1993-as Osloi-ig a palesztin nép önrendelkezésének tagadásán alapult. Ugyanígy ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsa fedte el a palesztin nép ellen folyó agressziót. Ezért nevetségesek a «szocialista» Internacionálé és a volt sztálinista pártok felhívásai a «nemzetközi jog », az ENSZ-határozatok betartására, mert hiszen éppen a nagyhatalmak és ez az ENSZ teremtette «nemzetközi jog» áldozata lett a palesztin nép.

Jellemző, hogy a jeruzsálemi Sheikh Jarrah negyedből Izrael állam által elűzendő családok 1948-ban telepedtek oda, miután Jaffából és Haifából űzték el őket. Ahogyan palesztin aktivistáink írják: «Sheikh Jarrah tragédiája teljes egészében jellemzi egész Palesztina tragédiáját 1948 óta». Igazuk van, a cionizmus logikája az, hogy mindig több palesztint tüntessen el innen, hogy tagadja meg létüket is, hogy vérrel szankcionálja a nemzeti jogok követeléséért folyó tüntetésekért

Izrael állam politikája nem Netanyahu saját találmánya, mégha tovább is megy, mint elődei. Ennek az 1948-ban létrehozott államnak a természetéből fakad a Nakba folyamán 850 ezer palesztin kiűzése városaikból és falvaikból. Gyarmatosító, teokratikus állam, létrehívása óta diszkrimináción és a palesztin nép elüldözésén alapul.

A marxisták számára a cionizmus mindig reakciós folyamat volt, idegen az európai elnyomott zsidó lakosság köreiben, s hátat fordított a jogegyenlőségért vívott demokratikus küzdelmeknek.1945 után, a náci rezsim által megsemmisített 6 millió zsidó tragikus halálának csalárd felhasználásával a Közel-Kelet imperialista politikájának eszköze lett.

«Csapda» a zsidó populáció számára a – gyakran erőltetett – Palesztinába emigrálás, mert Izrael állam minden szakaszában egyre inkább (leginkább az amerikai) imperializmus kiegészítő eszközzé vált.  Az egész világ tudja, hogy az USA finanszírozása, fegyverei nélkül Izrael nem lenne képes ilyen politikát folytatni: évente 3,8 milliárd dollár mint katonai segítséget kap, 8 milliárd dollár garantált kölcsönként. Egyre inkább katonai bázis jellegét ölti a Közel-Keleten.

Ezért aztán nem meglepő, hogy ebben a témában is, mint annyi másban, a Biden-adminisztráció Trump politikáját folytatja. Trump proklamálta: «Jeruzsálem Izrael állam fővárosa», Biden jóváhagyta úgy nyilakozva, hogy «Izraelnek joga van védekezni» A gyarmatosító állam örök refrénje. Netanyahu ennek nevében szervezte fanatizált telepesek hordáira támaszkodva Jeruzsálem «etnikai tisztogatását». A Biden adminisztrációt támogatja minden imperialista állam kormánya: Macron Franciaországban, Merkel Németországban, Johnson Nagy-Britanniában, stb. és persze az Európai Bizottság is szokása szerint egyenlőségjelet téve az agresszor és áldozata között. Merkel csakúgy, mint Macron intézkedéseket hozott, hogy betiltson minden szolidaritást a palesztin néppel.

A palesztin nép tragédiája fényt vet az Arab Liga és a régió minden rezsimére is – kivétel nélkül, az Öböl olajmonarchiáitól az «arab nacionalista» rendszerekig. Mind a palesztin forradalom elleni szerepét játsza. A libanoni rezsim diszkriminálja a palesztin menekülteket, Sissivel, az egyiptomi véreskezű marsallal együtt a gázai blokád kulcsai, a marokkói királyság, amely a közelmúltban «normalizálta» diplomáciai kapcsolatait hivatalossá téve a legrégebbieket. Akárhogyan beszéljenek a jelenben vagy  a múltban, ezek a rendszerek a palesztin népnek nem szövetségesei, hanem hóhérai.

Az 1948 óta elkövetett árulások és tragédiák ellenére a palesztin nép soha nem adta fel nemzeti jogait. A blokád alatti Gázától a felaprózott Ciszjordániáig, a menekülttáboroktól Jeruzsálemig, a «’48-as területek» palesztin felkelésein át Haifában, Umm Al-Fahmban, Lodban, stb., újra és újra bizonyságot tesz a palesztin nép egységének kimutatásáról, nemzeti és demokratikus vágyairól.

S mivelhogy törekvései beleütköznek az apartheid államba, a világ imperializmusába és a neki behódolt korrupt rezsimekbe, a palesztin népnek nem lehet más szövetségese, csak a nemzetközi munkásosztály és az elnyomott népek. Mert nekik is azzal a barbársággal kell üközniük, amelyet a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rothadó rendszer túlélése generál. Itt található az egész világ munkásszervezeteinek felelőssége, hogy feltételek nélkül sorakozzon fel a palesztin nép oldalán.

Az utóbbi időben az izraeli zsidó lakosság köréből – bizonyos, hogy minoritás – erős reagálás érkezett a palesztin nép elleni mészárlás ellen. Ahogyan a neves emberjogi szervezet, a B’tselem jegyzi meg : «A Jordán folyó és a Földközi-tenger között – ez apartheid». Ahogyan 60 zsidó középiskolás, aki visszautasította a hadseregben való szolgálatot, ezt nyilatkozta:«Azt kérték, hogy öltözzünk vérfoltos egyenruhába. A rothadó alapokra épített izraeli társadalom a Nakbával  és a megszállással az élet minden szegletét befonja rasszizmussal, politikai gyűlőletbeszéddel, rendőrségi brutalitással».

Napjainkban a «polgárháború» eshetősége fennáll. A bombázások után az izraeli vezetés újabb földi támadást tervez a gázai övezet ellen.

Soha nem volt igazabb, hogy az egyedüli demokratikus megoldás az, amit a palesztin nemzeti mozgalom fogalmazott meg alapításakor – mielőtt vezetői kijelentették az úgynevezett «béketárgyalások» során, hogy az «elévült». Egyetlen palesztin államot, világit, demokratikust az egész történelmi Palesztina területén, amely garantálja a jgegyenlőséget minden állampolgára számára, akármilyen is legyen eredete, vallása.

A CORQI, a IV. Internacionálé újjászervezési bizottsága arra szólítja szervezeteit és aktivistáit, hogy vegyenek részt az egész világban azokban a mobilizációkban, amelyek azonnali megálljt kiáltanak a palesztin népet érő mészárlásra:

•   • Leállítani a palesztin tüntetőket érő megtorlásokat!

•   • Azonnal megállítani Gáza bombázását, nemet a földi offenzívára!

•   • Véget vetni az elűzéseknek Sheikh Jarrah-ban!

•• Szabadságot a palesztin népnek! A visszatérés jogát minden menekültnek!

 

2021. május 14.

(a IV. Internacionálé újjászervezési bizottságának nyilatkozata)

(Kép: Gáza bombázása 2021.máj.14.)

Menjetek el Gázába és kiáltsátok «soha többé ezt» !

A múltra emlékezés nagyon fontos, és nem lehet kevésbé fontos az sem, hogy tudatosan szembenézzünk a  jelennel. Az a tucat államférfi, aki Izraelbe érkezett tegnap, lehet, hogy a múltról megemlékezik, de a jelent kiradírozza. Hallgatva, szemeiket elfordítva a valóságról, feltétel nélkül mind felsorakozik Izrael álláspontja mellett, nem csak feladataikat mulasztják el, de elárulják a múlt emlékét, aminek nevében idejöttek.

Nehéz nagyobb képmutatást találni, mint az izraeli fogadtatást - bűncselekményeinek megemlítése nélkül; a holokausztról megemlékezést - a tanulság levonása nélkül; Jeruzsálem meglátogatását - a gázai gettó nélkül. 

Milyen jó, hogy királyok, elnökök és egyéb notabilitások jöttek ezen emléknap iránti tisztelet jeléül. Gyalázatos, hogy ignorálják azt, amit a holokauszt áldozatai szabnak egy másik nemzetre.

Jereván városa az örmény holokauszt emlékére soha nem lesz egy ilyen összejövetel tanúja. A világ vezetői sosem mennek Kigaliba a ruandai genocídiumról megemlékezni. A Holokauszt végülis a legnagyobb bűn, amit az emberiség ellen elkövettek .. de nem az egyetlen. De a zsidók és Izrael jól tudják hogyan kell megszentelni az emlékezetet, hogyan felhasználni saját céljaikra.

A Holokauszt áldozatainak emlékére tartott nemzetközi napon a világ vezetőit meghívta az izraeli miniszterelnök, aki érkezésük előestéjén szankciókat kért, hiszik vagy nem, a II. világháború utáni háborús bűnöket kivizsgáló bíróságok örököse, a hágai nemzetközi bíróság ellen.

Az emlékezés napján a világ vezetői egy olyan miniszterelnökkel találkoztak, aki a hágai bíróság elleni állásfoglalásra próbálja őket rábírni. Nehéz a holokausztot botrányosabb célra felhasználni, mint ezt, nehéz az emlékezés súlyosabb elárulását kieszelni, mint a hágai bíróság diszkreditálását. Csak azért, mert az igyekszik betölteni szerepét Jeruzsálemet illetően. A meghívottak szintén hallgatnak e témában. Közöttük némelyek lehetséges, arról is meg vannak győződve, hogy a probléma Hágában van, nem Jeruzsálemben, inkább a bíróságot kell büntetni, nem a megszállót.

Senki nem felejtheti el a holokausztot, nyilvánvaló. Szintén senki nem radírozhatja ki a tényt, hogy a zsidó nép ellen irányult. Pontosan ebből az okból senki sem tagadhatja áldozatainak viselkedését a holokauszt másodlagos áldozataival, a palesztin néppel szemben. A holokauszt nélkül nem vesztették volna el földjüket, nem lennének ma egy gigantikus koncentrációs tábor foglyai Gázában vagy brutális katonai megszállás alatt élve Ciszjordániában.

Amikor ma ad nauseam  ismételik “soha többé ezt”, becsületesen Dél és Kelet felé kéne nézniük, mindössze néhány kilométerre a Yad Vashemtől. Holokauszt nincs ott, csak apartheid. Nincs megsemmisítés, csak egy nép rendszeres brutalizálása. Nincs Auschwitz, csak Gáza. Hogyhogy nem tudjuk ezt a holokauszt áldozatainak emlékére tartott nemzetközi napon?

Nehéz elhinni, hogy egyetlen Jeruzsálembe érkezett vezetőnek sem jutott eszébe, hogy a ceremónia után Gázába látogasson. Ha csak egynek is lett volna hozzá mersze, a holokauszt áldozatai emlékének tisztelgett volna ugyanúgy, mint a Yad Vashemet látogatva. Nem sok hely van a Földön, ahol a “soha többé ezt” jobban rezonálna, mint ebben a hatalmas gettóban, amit a holokauszt túlélői hoztak létre. Távol maradni Gázától, nem látni, hogy mi történik ott? Hagyni Jeruzsálemtől egy órányira a 14 éve gettóba zárt kétmillió embert? Hogyan lehetséges? Nem kiáltani Gázában, hogy “soha többé ezt”? Hogyan merészelik?

Néhány vezető feltűnően kiegyensúlyozta látogatását egy rövid rituális látogatással Ramallah-ban, egy fotózással Mahmoud Abbas-szal, aki szintén Izrael kritikájának célpontja. Az ilyenfajta vizitek semmit sem jelentenek. Nem Ramallah határozza meg a palesztinok életét. Hanem a jeruzsálemi kormány és Tel-Aviv-i védelmi apparátusa.

El kell jönni Izraelbe, hogy a világot a holokausztra emlékeztessük, de arra a csendre is, ami az izraeli apartheid körül honol. E csend ellen kell kiáltanunk: “soha többé ezt”.

A holokauszt biztosan nem ismétlődik meg, de a zavart csend folytatódik, még ezen a jeruzsálemi emléknapon is.

2020. január 23.

Gidéon Lévy

Haaretz (az izraeli négy legnagyobb napilap egyike)

Agence Média Palestine

"Boldog új évet, Gáza!"

A Khan Younes menekülttábor perifériáján egy palesztin család igyekszik felmelegedni szilveszter éjszakáján (AP Photo/Khalil Hamra)

"Ez történik, miközben ünneplünk", írja Gideon Levy a Haaretzben

"Nyolc éve már annak, hogy az ENSZ kimondta, ha nem sikerül a helyzeten javítani, 2020-ra Gáza élhetetlenné válik,. Most pedig ennél az előrejelzésnél is rosszabb.
Egy órányi út Tel Avivtől a gázai Csernobil, de ki foglalkozik vele? Pedig a katasztrófa nem természetes. Izrael a felelős érte. Miután 1948-ban a népesség elűzésébe kezdett minden segítség nélkül hagyva, blokádjával még börtönt is csinált belőle.
Nem tudom, van-e még a Földön hely, amely 70 éve kell elviselje az emberi rosszakarat eredményét.

Ennek a helyzetnek éjjel-nappal kisértenie kellene bennünket. De senki nem gondol rá. Egyedül egy Qassam-rakéta emlékeztet időről időre a létezésére.

Amikor az ENSZ 2012-ben közzétette jelentését, Gázában a munkanélküliség 29 %-os volt. Ma, a Világbank szerint a fiatalok esetében 67 %.
Kinek tudja elképzelni ezeknek a fiataloknak az életét, akiknek se jelenük, se jövőjük?

Mindig a Hamasra hivatkozik Izrael, ha Gázáról van szó. A Hamas a felelős mindenért.

Az kötelez ostromra, bombázza a népességet, öli halomra civilek ezreit,  megsemmisít megszámláltatatlan házat, épületet, lő a halászokra, megakadályozza a rákos betegek gyógyítását.
Milyen hazugságok, milyen kegyetlenség, milyen agymosás tudja elhitetni mindezt?

Izrael, amely nem habozik humanitárius segítséget küldeni a világ négy sarkába, csak gúnyolódik azon, amit maga csinált és folytat határainál.

Gáza lakosságának közel fele napi kevesebb, mint 5,5 dollárból él, Cisjordániában 9 %. A Hamas a felelős?
A 2012-es ENSZ-jelentés kimondta, hogy 2020-ban Gázának legalább ezer plusz orvosra lesz szüksége. Ehelyett az utóbbi 3 évben 160 orvosnak - a túélésért - el kellett hagynia Gázát.
Egy fiatal sebész, Dr. Sara al-Saqqa a Shifa kórházban 40 naponta 300 dollárt keres, s ha öreg anyja nem volna, ő is elhagyta volna Gázát. 

Ami a vizet illeti: 97 %-a emberi fogyasztásra alkalmatlan és napi 100.000 köbméter szennyvíz ömlik a Földközi-tengerbe.
Három évvel a 2012-es után az ENSZ új jelentést publikált, jelezve, hogy az izraeli mészárszék 2014-ben félmillió személyt vetett Gázában otthon nélkül, a romok közé.
Csak egy hatalmas ásítást tudott Izraelben provokálni.
Dögöljenek meg."

Gideon Levy, izraeli újságíró

Forrás: Haaretz, 2020. jan. 2.

*******

A «visszatérés menetének» felfüggesztése #OpenGaza

Gáza: március 30-ig a «visszatérés meneteinek» ideiglenes felfüggesztését jelentette be szervezőbizottság, de felhívja a nemzetközi közvéleményt a gázai blokád megszüntetésének, Izrael emberiségellenes háborús bűnei szankcionálásának nyomatékos követelésére. A palesztinok a 2008-as izraeli agresszió civil áldozataira emlékeznek ezekben a napokban (a 23 nap alatt 1470 halott és sokezer sebesült), a "Legal and International Advocacy Committee" azt kéri, ne feledkezzünk meg a 2018 március 30. óta folyó békés tüntetések 316 áldozatáról sem.

"A Nemzetközi Büntetőbíróság megkapta a feljelentő dokumentumokat és számon kell kérje azokat Izraelen, a 316 gázait, közöttük 62 gyermeket (kilenc fogyatékos), két nőt, 4 mentőst, 2 újságírót." 

"A 35 703 sebesültről nem is beszélve, felét kórházba kellett vinni, közöttük 4987 gyermeket és 864 nőt. Közel 10 ezer személyt lőtt sebbel kellett kezelni és 185 palesztinnek amputálást kellett elszenvednie."

"Március 30. után, a Föld Napja alkalmából újrakezdjük a meneteket, jelzi a Bizottság, amely megerősíti, hogy Izrael folyamatosan megsérti a a Római Egyezményben lefektetett, a Nemzetközi Büntetőbíróság, az ENSZ és a 4. Genfi Konvenció által megállapított nemzetközi és emberi jogokat.

Felhívjuk a nemzetközi jog védelmére hivatott intézményeket erkölcsi feladatuk felelősségteljes ellátására. 

Felhívjuk a gázai civil lakosságot nemzeti egysége restaurálására és olyan nemzeti stratégia formálására, amely lehetővé teszi, hogy ellenállhassunk földjeink amerikai-izraeli annexiójának

Felhívjuk a palesztin kormányt és elnökét a Gázát sújtó büntetőintézkedések megszüntetésére, a földrajzi alapon nyugvó diszkrimináció megállítására, a nagy visszatérési menetek modelljének és egész Palesztinában a népi ellenállás népszerűsítésére.

Felhívjuk a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást a megszálló hatalomra Gáza blokádjának leállítása, a palesztin foglyok jogainak tiszteletbentartása érdekében, hogy vessen véget a gyarmatosító bűncselekményeknek, Ciszjordánia kolonizációjának, annektálásának csakúgy, mint a ’48 óta a palesztinokat sújtó rasszista diszkrimináiónak és Kelet-Jeruzsálem judaizálásának.

A visszatérés jogát, alkalmazását, a menekültek kártérítését úgy, ahogyan az ENSZ 194-es határozata előírja!"

Forrás: https://www.change.org/p/urgence-humanitaire-%C3%A0-gaza-lev%C3%A9e-du-blocus-opengaza/u/25561379?cs_tk=Arh8i7YphtN2AOA1Fl4AAXicyyvNyQEABF8BvE9tfOqXAoBiUz8i3h6cfsI%3D&utm_campaign=4eddd7ec15c74ca8bf1b086e09a0d95a&utm_content=initial_v0_2_0&utm_medium=email&utm_source=petition_update&utm_term=cs

Az izraeli támadás áldozatai nem névtelenek …

Kevesebb mint 72 órája Izrael hadserege több mint 34 palesztin személyt ölt meg, közöttük gyerekeket, és több mint százat sebesített meg. A nemzetközi sajtó «összecsapást» és « rakétákra adott megtorló csapást» emleget. Mi áll emögött?

2019 nov. 12-én izraeli katonák végeztek Baha Abu al-Atával, a gázai iszlám dzsihád egyik vezetőjével és feleségével. Ez váltotta ki Gázában az Izraelnek szánt rakétákat. 

Válaszul Izrael bombázni kezdte Gázát, 14-én 30 személyt ölt meg, miközben egyetlen izraeli sebesült meg a rakétáktól. Eddig a Hamas távol tartotta magát, de ha az izraeli túlzott mértékű «kaland» folytatódik, sor kerül az eszkalálódásra is.

Nemzetközi akcióra van szükség, hogy újabb halottaik százait elkerülhessük. De nem elég véget vetni az erőszaknak, ki kell kényszeríteni azt is, hogy Izrael fejezze be a palesztinokat sújtó 12 éve tartó blokádot, az apartheid-politikát, az emberi jogok sárba tiprását, Ciszjordánia megszállását.

Az izraeli napilap, a Haaretz cikke Gideon Levy tollából (francia nyelven): «Miért kellett meggyilkolni az Iszlám Dzsihád vezetőjét, ha az semmit nem hoz Izraelnek? Akkor miért kellett megtenni?»

Gidéon Levy: assassiner le leader du Jihad Islamique n’apporte rien á Israël. Alors pourquoi l’avoir fait?

Újabb éhségsztrájk az izraeli börtönökben

«Jelenleg kilenc adminisztratív őrizetes éhségsztrájkol. Huithafa Halabiya, Mustafa Hassanat és Mohamed Abu Akker 30 napja így követeli szabadon bocsátását. Ahmad Ghannam, Sultan Klauf, Hassan Awad,Hamzeh Awad, Muneer al-Abed és Ismaël Ali július közepe óta különböző időpontokban kezdett éhségsztrájkba.

Mára mintegy két tucat fogoly csatlakozott hozzájuk, néhányan maguk is adminisztratív őrizetesek, mások szolidaritásból álltak melléjük.

«A palesztin ellenállás győzni fog – egyes embereket meg lehet ölni, de nem egy egész mozgalmat» - beszélgetés Anne de Jong holland antropológussal

Kutató vagyok, a jövőt megjósolnom lehetetlen, de ezek a mozgalmak elkerülhetetlenül kijelölik a palesztinek és izraeliek jövőjének formáját. Rövid távon reménytelennek tünik, mert Gáza bombázása, az egyre rasszistább izraeli törvények, megtorlások, az embertelenség folytatódik Palesztinában. A nemzetközi helyzet sem kedvező, az izraeli közvélemény – ha vannak is kivételek – az egyre agresszívabb katonai megoldást támogatja egészen a "totális megoldásig" Gázában vagy Ciszjordániában. Hosszabb távot tekintve viszont egyre nagyobb az aktivitás, a szolidaritás, az ellenállás.

Bebörtönözhetnek, megölhetnek egyéneket, de nem egy egész mozgalmat. Nem tarthat örökké az embertelenség, az emberi jogok semmibe vétele.»

Forrás: »Addameer », le site de l'Agence.