Figyelmeztető kiáltvány 5. rész

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

16/ Aki hűséges a munkásosztály történelmi küzdelméhez a szocializmus perspektívája iránt, az munkáskormányhoz hű, amely a termelési eszközöket köztulajdonba veszi. Ez biztosítja azonnali módon az emberi nem jövőjét, a dolgozó népek megmentésének sürgős programját. A proletár forradalmároknak van egyedül hatalmuk, hogy ezt a kérdést teljes dimenziójában felvessék. Ilyen program az emberiség, nem a profit igényeiből indul ki (például kötelezően meg kell tiltsa az elbocsátásokat), vagyis abból az elvből, hogy a gazdaság a munkahelyek megőrzésének talapzata legyen. Ez az a pillanat, amikor elő kell vennünk az Átmeneti program jelszavát: «A rendelkezésre álló munka elosztását minden kézbe és bércsökkentés nélkül !», ezzel pedig egyenlő a tőkés profit és a kormányok ajándékozta milliárdok elkobzása, a «felvásárlás, kártalanítás nélküli államosítás», a kisajátítás kérdésének felvetésével.

Korszakunkban a IV. Internacionálé rekonstrukciójának hívei számára az Átmeneti program módszerét kell alkalmazni, kiindulva a dolgozó nép létezése jogának bázisán nyugvó termelés és társadalom együttesének újraszervezését. A proletár rekonstrukció elsőbbséget biztosít a tudományos kutatás rentabilitásánál és a profittól megszabadult szárnyalásnak; a vakcinák, maszkok és tesztek termelését, az államosított kórházi ágyak létrehozásának (mihelyt a köztulajdon helyreáll), ápolók, gondozók, orvosok képzésének a nemzeti prioritás legelejére helyezve. Építsünk kórházakat, nyisuk meg a becsukottakat, indítsuk be a termelést, a szükséges tömegközlekedést, vegyünk fel pedagógusokat, nyissunk iskolákat, hogy kicsoportokban, a távolságtartást betartva lehessen oktatni. Ez az a pillanat, amikor vonatokat kell gyártani, beállítani ott, ahol megszüntették, számítógépeket minden gyereknek, kötelezni a kormányokat a távtanításra, elérhetőségre, stb. Libanontól az USA-ig, Belorussziától Franciaországig minden tömegmozgalomban ott rezonál a «forradalom» szó. Milliók fejezik ki a fennálló rendszerek, a fennálló intézmények megszüntetésének vágyát. Ezek folyamata aláhúzza a permanens forradalomról szóló marxista elmélet aktualitását: a legkisebb demokratikus követelés, az elnyomott népek legkisebb nemzeti függetlenségi követelése is ütközik az rothadó imperializmussal. A munkásosztály az egyetlen társadalmi erő, amely élén áll a demokrácia és szuverenitás követeléseinek összekötve azokat a szocializmusért vívott küzdelem feladataival.

Szakadék választja el az objektív proletártermészetet a folyó egyéb forradalmi folyamattól és a benne résztvevők tudatosságától. Ez a szakadék fejezi ki, hogy emberiség válságának megoldása a munkásosztály vezetése válságának megoldását kívánja. Ahogyan az Átmeneti program megerősíti, «a IV. Internacionáléhoz tartozás értelmét az ellentmondás legyőzése jelenti az objektív körülmények érettsége és a proletariátus és élcsapata éretlensége között. Ez a feladat sürgűsebb, mint valaha». Ez a IV. Internacionálé újjáépítéséért való küzdelem tétje.

17/ A második imperialista háború első heteiben Trockij ezt prognosztálta a

«SZU a háborúban» c. írásában (1939. szept. 25): «Ha ez a háború kiprovokálja, ahogyan határozottan gondoljuk, a proletárforradalmat, az elkerülhetetlenül a szovjet bürokrácia megdöntéséhez vezet és a szovjet demokrácia feltámadásához olyan gazdasági és kulturális bázison, amely végtelenül magasabb, mint 1918-ben. (…) Ha pedig ellenkezőleg, feltesszük, hogy a jelenlegi háború nem a forradalmat, hanem a proletariátus kudarcát eredményezi, csak egy alternatíva marad:  a monopolkapitalizmus későbbi felbomlása, későbbi fuzionálása az állammal és a demokrácia eltűnése ott, ahol még megvan - a totalitárius rendszer hasznára. A proletariátus tehetetlensége a társadalom vezetésének megragadására ilyen körülmények között vezethet egy új, a bonapartista és fasiszta demokráciában gyökerező kizsákmányoló osztály kiemelkedéséhez Minden valószínűség szerint ez egy dekadens rendszer lenne, jelezné a civilizáció alkonyát. Analóg eredményhez vezetne abban az esetben is, ha a fejlett országok proletariátusa megszerezvén a hatalmat képtelen lenne azt megtartani és átadná, mint a Szovjetunióban a privilegizált bürokráciának. Tehát kénytelenek lennénk hozzátenni, hogy a bürokratikus visszaesés nem az ország elmaradottságának és a tőkés hatalmak általi bekerítésének tudható, hanem a proletariátus vezető osztállyá válása szempontjából organikus tehetetlenségének. Utólag is meg kéne állapítani, hogy alapvető vonásaiban a jelenlegi Szovjetunió nemzetközi szinten egy új kizsákmányoló rezsim elődje».

Ennek az alternatívának egy másik formáját véve Trockij pontosít: «Ha minden valószínűség ellenére az Októberi forradalom ezen  háború alatt vagy közvetlenül utána nem talál meghosszabbításra egyik vagy másik fejlett országban; és ha fordítva, a proletariátus mindenhol minden téren háttérbe kerül, akkor kell megvizsgálnunk jelenlegi teóriánk és vezérszála felülvizsgálatának kérdését, nem arról lenne szó, hogy a SZU-ra vagy a sztálini klikkre milyen etikettet ragasszunk, hanem a világprespektívák évtizedekre, ha nem évszázadokra vonatkozó átértékeléséről: beléptünk-e a társadalmi forradalom és szocialista forradalom korszakába, vagy ellenkezőleg, a totalitárius bürokrácia dekadens társadalma korába?»

Ez az alternatív prognózis nem egészen evidens módon realizálódott úgy, ahogyan Trockij megformálta. A kérdés többé kevésbé fennmaradt, amíg a Szovjetunió sorsa nem dőlt el. Bizonyos erővel 1989-1991után merült ismét fel, amikor világos lett, hogy a kétségtelen munkásfelkelések ellenére a volt SZU munkásosztálya nem tudott politikai forradalmat végrehajtani a bürokráciát szétzúzva és a szovjetek hatalmát megteremve. Trockij prognózisa nem abban a formában realizálódott, ahogyan megjelölte – mivel a proletárforradalom sem győzött a II. világháború után –, de ebből az a következtetést kell levonni, hogy a proletárforradalom le is került a napirendről? Az kell levonni, hogy a IV. Internacionálénak nincs értelme?

Trockij alternatív előrejelzésére érdemes visszatérni. Mindenekelőtt azonban emlékeztetünk azokra, akik ironizáltak és tévedésnek tartották. Trockij ezt írta: «A történelmi előrejelzés mindig feltételes, minél inkább konkrét, annál inkább feltételes.  Nem egy váltó, amely kifizetését egy meghatározott napon követelhetjük. A prognózis csak fényt deríthet a fejlődés meghatározott tendeciáira, de ugyanakkor más erők és tendenciák is hatnak, amelyek előtérbe kerülhetnek. Aki a konkrét események pontos jóslását kéri számon, forduljon a csillagjósokhoz. A marxizmus csak az orientálódást segíti elő» (A finn kísérlet mérlege, 1940 ápr. 25.).

Bizonyos, hogy az alternatíva első ága (a proletárforradalom győzelme a második világháború másnapján) nem következett be. De meg kell állapítanunk, hogy a második ága sem: a monopolkapitalizmus nem fúzionált az állammal, sem a demokrácia nem tünt el a totalitárius állam javára (annak ellenére, hogy a politikai demokrácia elemei nemzetközi szinten egyre vékonyabbak, a totalitárius rendszereké pedig miden fejlett tőkésállamban hangsúlyosabbak). Ebben a stádiumban nincs privilegizált bürokrácia kialakulása, hegemóniája. A bürokrácia 1989-91 után eltűnt, diszlokalizálódott, átalakult többé-kevésbé egymáshoz kötődő maffiózó bandákhoz és főként a világ-imperializmusnak alárendelve. Nem pontos az sem, hogy a proletariátus a második világháború után minden téren visszavetődött. A történelmi folyamatokból kiindulva kell elemezni, hogy Trockij prognózisa miért nem vált be, másrészt pedig megállapítani szigorúan a tények folyamatát, valamint hatását a mára.

A második világháború végén világszinten volt egy forradalmi folyamat: forradalmi robbanások, az európai kontinens kvázi teljességén munkásszervek létrejötte, India függetlensége pedig egy egész ciklust nyitott a dekolonizációnak, Kínában győzött a forradalmi folyamat (bizonyos, hogy a politikai hatalmat azonnal ekonfiskálta a sztálinizmusban gyökerező bürokrácia, de mégiscsak megszüntette a tőkés tulajdont a világ legnépesebb országában). A bürokratikus-katonai eszközök a tőkét kisajátították Európa keleti felében más formában, és Koreában, Vietnamban a kínaihoz hasonló folyamatok zajlottak.

Magukban a tőkés országokban is hatalmas proletárforradalmi hullám nyílott fenyegetve a tőkés dominációt Franciaországban, Olaszországban. Az imperializmus és a sztálinista bürokrácia között minden ellenforradalmi kooperációra szükség volt, hogy Európát és a világot kötelezzék a befolyási zónák általi megosztásra. A fejlett tőkés országokban az apparátusok, különösen a sztálinista apparátusok fontos helyet foglaltak el a burzsoá rend visszaállításában, dicsfénnyel övezve a nácizmus elleni győzelmet (amelyben a szovjet nép játszotta a főszerepet). De ennek ára volt, az kellett, hogy a burzsoázia engedjen jelentős munkásvívmányokat illetően. Ez volt a tőkés kizsákmányolás rendszere helyreállításának az ára. Ellentmondásosan, de dialektikus módon, jelentősen megerősítette a proletariátus társadalmi, politikai súlyát, lehetővé téve ezen elért vívmányokra támaszkodását, amelyeket még 70 év múlva sem lehet lebontani teljesen (holott jelentős csapásokat szenvednek el bevezetésük óta). E folyamatnak lett a hatása a bérvívmányokon és másokon keresztül a fejlett országok fogyasztói piacának létrejötte, amely a termelés fellendülését bizonyos ideig táplálta. Nemzetközi szinten az a tény, hogy az emberi populáció közel fele az 1940-1950-es években olyan társadalmakban élt, ahol a tőkés tulajdon kisajátításra került, szintén támpontot nyújtott a munkásosztály mozgalma számára. De ellentmondásosan ennek szintén lett olyan hatása, hogy megerősítette a sztálinizmus elleforradalmi apparátusát, általánosabban szólva a munkásmozgalomban résztvevő ellenforradalmár apparátusoknak nagyobb kapacitást nyújtva a forradalmi hullám kézben-, majd visszatartására. 

Az 1980-s évek végéig aztán az imperializmus megragadta az összes alkalmat, hogy offenzívát folytasson megcélozva, hogy minden országban, ahol tulajdonától megfosztották, ellenforradalmi szövetséget kínáljon a sztálinista bürokráciának (mivel ez volt a munkásosztály elleni világrend fenntartásának ára).

Azt azért tudjuk, hogy a sztálini bürokrácia, melynek sorsa az ex-SZU állami tulajdonának fenntartásától függött, képtelen volt megvédeni és felfedte magát (Trockij prognózisának megfelelően). A magyarországi, lengyelországi, csehszlovákiai politikai forradalmi folyamattal, valamint az egyre erősebb proletármozgalmi fejlődéssel konfrontálva (ideértve az ex-SZU-t is) végülis halálos csapást kapott a németországi forradalmi folyamat révén, amely 1989-ben a német munkásosztály egységét kikövetelte az imperializmus és a bürokrácia szentszövetsége ellen.

Ugyanakkor a Németország szocialista egységéért küzdő IV. Internacionálé forradalmi pártja hiányában az apparátusoknak sikerült a német proletariátus forradalmi mozgalmát kordában tartani. A német egység kikövetelése során az imperializmus és az apparátusok érték el, hogy egész Németországra a termelési eszközök magántulajdonának kiterjesztése történt (és nem az állami tulajdonnak). Következményeként az állami tulajdon lebontása és a privatizáció szörnyű pusztításhoz vezetett.

Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy ez a folyamat nem eredményezte egy bürokrata kaszt megjelenését világszinten, a kapitalizmus ezzel nem kapott újabb lendületet. Ez lett viszont a kezdete (ahogyan elemeztük a IV. Internacionálé újjáhirdetésének konferenciáján) a kapitalizmus felbomlása felgyorsított folyamatának. A volt bürokrácia maffiái előrevetítették a világggazdaság általános «maffiásodását». A parazita és fosztogató gazdaság lett a norma.

Az utóbbi harminc évben ezzel a dekompozíciós folyamattal szemben az osztályharc jobban mint valaha a történelem motorjává vált. A fennálló társadalmi rend az erőszakos kizsákmányolásé, az értéktöbblet kizsarolásáé a tőkeértékesítés egyre nehezebb körülményei között. Jobban mint valaha, ez a kizsákmányoló rendszer maga táplálja az ellenállást a kizsákmányolás ellen. A tőke törvényei egyre nehezebb körülmények között érvényesülnek, minden esetben aláhúzva a tőkés rendszer jövő nélküli zsákutcáját, amely a barbársághoz vezet, Trockij prognózisának megfelelően.

De a barbárság még nem egy befejezett dolog. Soha ennyire nem vált egyértelművé, hogy a társadalmasított termelőeszközökre alapozott szocializmus az egyetlen alternatíva. Soha kevésbé nem lehet elhagyni a proletariátus terét. Akik 2015-ben kiprovokálták a szakadást, a legrosszabb reformistákhoz csatlakoztak, azokhoz, akik az ellenreformokhoz asszisztálnak. Csatlakoztak Bouteflikához, az USA-ban a Demokrata Párthoz, Braziliában Lulához, és a munkásosztály függetlenség ellen Franciaországban olyan mozgalmakhoz, mint a sárgamellényesek. De a munkásosztály mozgalma folytatja az egyetlen kiút megrajzolását. Ez feltételezi, hogy fontosságot tulajdonítsunk a segítségnek ahhoz, új tengelyen formálódjon újjá a munkásmozgalom, az osztályfüggetlenség tengelyén. A IV. Internacionáléért küzdő aktivisták különleges szerepét ez jelenti, az ehhez való hozzájárulást - a marxizmus talaján.

(a hatodik rész néhány nap múlva)

Megálljt a palesztin nép lemészárlásának! (a CORQI nyilatkozata)

 

Az utóbbi 75 év történelmi kontinuitásába írták bele palesztin nép tragédiájának újabb fejezetét, amihez az emberiség ma asszisztál.  

Az amerikai, brit, és az SZU sztálinista bürokráciája ellenforradalmi szentszövetsége eredményezte Palesztina felszabdalását  a világrend fenntartása érdekében, együtt valósítva meg, az ENSZ 181-es határozatával 1947. nov. 29-én megpecsételve. A határozat megtagadta a palesztin nép jogát, hogy saját sorsáról önmaga döntsön, két államra osztotta Palesztinát, benne az «arab államra», amely persze soha nem született meg.  

Az ezt követő minden úgynevezett «béketerv», Camp Davidtől az 1993-as Osloi-ig a palesztin nép önrendelkezésének tagadásán alapult. Ugyanígy ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsa fedte el a palesztin nép ellen folyó agressziót. Ezért nevetségesek a «szocialista» Internacionálé és a volt sztálinista pártok felhívásai a «nemzetközi jog », az ENSZ-határozatok betartására, mert hiszen éppen a nagyhatalmak és ez az ENSZ teremtette «nemzetközi jog» áldozata lett a palesztin nép.

Jellemző, hogy a jeruzsálemi Sheikh Jarrah negyedből Izrael állam által elűzendő családok 1948-ban telepedtek oda, miután Jaffából és Haifából űzték el őket. Ahogyan palesztin aktivistáink írják: «Sheikh Jarrah tragédiája teljes egészében jellemzi egész Palesztina tragédiáját 1948 óta». Igazuk van, a cionizmus logikája az, hogy mindig több palesztint tüntessen el innen, hogy tagadja meg létüket is, hogy vérrel szankcionálja a nemzeti jogok követeléséért folyó tüntetésekért

Izrael állam politikája nem Netanyahu saját találmánya, mégha tovább is megy, mint elődei. Ennek az 1948-ban létrehozott államnak a természetéből fakad a Nakba folyamán 850 ezer palesztin kiűzése városaikból és falvaikból. Gyarmatosító, teokratikus állam, létrehívása óta diszkrimináción és a palesztin nép elüldözésén alapul.

A marxisták számára a cionizmus mindig reakciós folyamat volt, idegen az európai elnyomott zsidó lakosság köreiben, s hátat fordított a jogegyenlőségért vívott demokratikus küzdelmeknek.1945 után, a náci rezsim által megsemmisített 6 millió zsidó tragikus halálának csalárd felhasználásával a Közel-Kelet imperialista politikájának eszköze lett.

«Csapda» a zsidó populáció számára a – gyakran erőltetett – Palesztinába emigrálás, mert Izrael állam minden szakaszában egyre inkább (leginkább az amerikai) imperializmus kiegészítő eszközzé vált.  Az egész világ tudja, hogy az USA finanszírozása, fegyverei nélkül Izrael nem lenne képes ilyen politikát folytatni: évente 3,8 milliárd dollár mint katonai segítséget kap, 8 milliárd dollár garantált kölcsönként. Egyre inkább katonai bázis jellegét ölti a Közel-Keleten.

Ezért aztán nem meglepő, hogy ebben a témában is, mint annyi másban, a Biden-adminisztráció Trump politikáját folytatja. Trump proklamálta: «Jeruzsálem Izrael állam fővárosa», Biden jóváhagyta úgy nyilakozva, hogy «Izraelnek joga van védekezni» A gyarmatosító állam örök refrénje. Netanyahu ennek nevében szervezte fanatizált telepesek hordáira támaszkodva Jeruzsálem «etnikai tisztogatását». A Biden adminisztrációt támogatja minden imperialista állam kormánya: Macron Franciaországban, Merkel Németországban, Johnson Nagy-Britanniában, stb. és persze az Európai Bizottság is szokása szerint egyenlőségjelet téve az agresszor és áldozata között. Merkel csakúgy, mint Macron intézkedéseket hozott, hogy betiltson minden szolidaritást a palesztin néppel.

A palesztin nép tragédiája fényt vet az Arab Liga és a régió minden rezsimére is – kivétel nélkül, az Öböl olajmonarchiáitól az «arab nacionalista» rendszerekig. Mind a palesztin forradalom elleni szerepét játsza. A libanoni rezsim diszkriminálja a palesztin menekülteket, Sissivel, az egyiptomi véreskezű marsallal együtt a gázai blokád kulcsai, a marokkói királyság, amely a közelmúltban «normalizálta» diplomáciai kapcsolatait hivatalossá téve a legrégebbieket. Akárhogyan beszéljenek a jelenben vagy  a múltban, ezek a rendszerek a palesztin népnek nem szövetségesei, hanem hóhérai.

Az 1948 óta elkövetett árulások és tragédiák ellenére a palesztin nép soha nem adta fel nemzeti jogait. A blokád alatti Gázától a felaprózott Ciszjordániáig, a menekülttáboroktól Jeruzsálemig, a «’48-as területek» palesztin felkelésein át Haifában, Umm Al-Fahmban, Lodban, stb., újra és újra bizonyságot tesz a palesztin nép egységének kimutatásáról, nemzeti és demokratikus vágyairól.

S mivelhogy törekvései beleütköznek az apartheid államba, a világ imperializmusába és a neki behódolt korrupt rezsimekbe, a palesztin népnek nem lehet más szövetségese, csak a nemzetközi munkásosztály és az elnyomott népek. Mert nekik is azzal a barbársággal kell üközniük, amelyet a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rothadó rendszer túlélése generál. Itt található az egész világ munkásszervezeteinek felelőssége, hogy feltételek nélkül sorakozzon fel a palesztin nép oldalán.

Az utóbbi időben az izraeli zsidó lakosság köréből – bizonyos, hogy minoritás – erős reagálás érkezett a palesztin nép elleni mészárlás ellen. Ahogyan a neves emberjogi szervezet, a B’tselem jegyzi meg : «A Jordán folyó és a Földközi-tenger között – ez apartheid». Ahogyan 60 zsidó középiskolás, aki visszautasította a hadseregben való szolgálatot, ezt nyilatkozta:«Azt kérték, hogy öltözzünk vérfoltos egyenruhába. A rothadó alapokra épített izraeli társadalom a Nakbával  és a megszállással az élet minden szegletét befonja rasszizmussal, politikai gyűlőletbeszéddel, rendőrségi brutalitással».

Napjainkban a «polgárháború» eshetősége fennáll. A bombázások után az izraeli vezetés újabb földi támadást tervez a gázai övezet ellen.

Soha nem volt igazabb, hogy az egyedüli demokratikus megoldás az, amit a palesztin nemzeti mozgalom fogalmazott meg alapításakor – mielőtt vezetői kijelentették az úgynevezett «béketárgyalások» során, hogy az «elévült». Egyetlen palesztin államot, világit, demokratikust az egész történelmi Palesztina területén, amely garantálja a jgegyenlőséget minden állampolgára számára, akármilyen is legyen eredete, vallása.

A CORQI, a IV. Internacionálé újjászervezési bizottsága arra szólítja szervezeteit és aktivistáit, hogy vegyenek részt az egész világban azokban a mobilizációkban, amelyek azonnali megálljt kiáltanak a palesztin népet érő mészárlásra:

•   • Leállítani a palesztin tüntetőket érő megtorlásokat!

•   • Azonnal megállítani Gáza bombázását, nemet a földi offenzívára!

•   • Véget vetni az elűzéseknek Sheikh Jarrah-ban!

•• Szabadságot a palesztin népnek! A visszatérés jogát minden menekültnek!

 

2021. május 14.

(a IV. Internacionálé újjászervezési bizottságának nyilatkozata)

(Kép: Gáza bombázása 2021.máj.14.)

Humanitárius tragédia folyik Indiában

 

Indiának jelenleg a covid-19 második hullámával kell szembenéznie. Az onnan érkező fotók borzalmas képeket mutatnak.

A Nemzetközi munkásbizottság indiai levelezői írják:«Minden nappal emelkedik a fertőzöttek száma. Akinek jut hely egy kórházban, szerencsésnek számít. A kórházi ágyak, gondozás, gyógyszer és oxigén hiányában meghaltak száma soha nem látott mértékű, nincs orvos, nincs kórházi személyzet.

Ilyen helyzetben tartották meg áprilisban 5 indiai államban is a választásokat. A miniszterelnök maga fordult a maszk és távolságtartás nélkül gyülekezett hatalmas tömegekhez. Még rosszabb, hogy a kormány adott engedélyt – a járványhelyzet előretörése alatt – 25 millió hindu számára, hogy a Kumbh Mela folyóban rituálisan fürödjék».

Vitathatatlan az ultrareakciós Modi kormány felelőssége, de felelős az imperialista domináció is, amely mindent mindenekelőtt a profitnak rendel alá.  

Az indiai kormány azzal dicsekszik, hogy nem is egy, hanem két vakcinát is létrehozott. A mindennapok valósága azonban, hogy hiába érkeznek naponta többszázan beoltatni magukat, csak az első 50-60 személy kapja meg, mert nincs elég oltóanyag.

India, amelyet– nagyszámú generikus gyógyszergyártása miatt – a «világ patikájának» tartunk, nem rendelkezik elegendő vakcinával, alapvető orvossággal, de még oxigénnel sem.

Tény, hogy a Kereskedelmi Világszervezet keretében a nagy imperialista hatalmak, az USA, Nagy-Britannia és az Unió leggazdagabb államai már hat hónapja megtiltották Indiának az oltóanyagok nagytömegű előállítását.

A mostani tragédia a 2020-as «első hullám» után érkezett. A Modi-kormány szigorú kijárási tilalmat rendelt el (4 órát adva a felkészülésre), s ezzel kezdődött dolgozók, migránsok millióinak tragédiája, akinek nem volt hozzáférésük sem a védekezéshez, sem a gondozáshoz, hosszan menetelve kénytelenek voltak elmenekülni a városokból falujuk felé, ha nem akartak éhenhalni. A mérleget súlyosbítja, hogy munkahelyek millióit szüntették meg. A Modi-kormány úgymond a pandémiával leszámolt, de nem gondoskodott az egészségügy megerősítéséről.

. …/...

A covid-19 járványhelyzetből profitálva a Modi vezette Indiai Néppárt kormánya antidemokratikus, munkás – és parasztellenes törénykezést vezetett be. 2020 óta az india parasztok a Delhibe vezető utakat is elfoglalták tiltakozásképpen az agrobusiness-t támogató törvények ellen, a munkások pedig a privatizációs hullámmal szemben csakúgy, mint a munka törvénykönyve megsemmisítése miatt.

Négy nagy munkásellenes antirefomot hoztak a tőkés érdekek megerősítésére.

India államai ismét – változó mértékben – kijárási tilalom alá esnek. A dolgozóknak ismét nincs munkájuk, bérük, a migráns dolgozóknak újból nyakukba kell venni az utat messzi falujuk felé.

A hivatalos becslések szerint 800 millió személy szorult élelmiszersegélyre. Több millió azok száma, akiknek nincs jövedelmük munkahely híján. De az a maroknyi ipari vállakozó, akiknek a kormánypárt kedvez, arat a tőzsdéken.

A kormány helyett, hogy arra koncentrálna, minden eszközt felhasználjon a járvány elleni küzdelemben, Kína elleni katonai felvonulását erősíti, ahogy a Biden-adminisztráció kötelezi.

Azonban a a népesség minden szegletében növekszik a düh és összegződik a munkások, parasztok és fiatalok harcával.

A «Nemzetközi Munkásbizottság a háború, kizsákmányolás ellen», amely a mumbai nemzetközi konferencián alakult meg 2016 novemberében és mintegy 40 ország delegáltjai és indiai munkásaktivák százai voltak résztvevői és kimondja:

A tragédia, melyet ma India él át, szörnyű módon illusztrálja a sorsot, amelyet a kapitalizmus szán a dolgozók, a világ népei számára.

Bizottságunk arra hívja az egész világ dolgozóit, hogy sorakozzunk fel az indiai munkások, parasztok mellett. Legyünk mellettük és szervezeteik mellett, követeljük velük együtt, hogy minden gyógyszeripari cég legyen köteles a népesség igényei szerinti termelésre, nem pedig exportálni a profit kielégítésére! Legyünk mellettük, hogy a Modi-kormány minden antidemokratikus, munkás- és parasztellenes törvényét vonja vissza! Ítéljük el az imperialista országoknak a Kereskedelmi Világszövetséggel megkötött egyezményét, mely megtiltja Indiának a vakcina termelését saját szükségleteire! Követeljük kormányainktól az egyezmény semissé nyilvánítását, hogy India – már meglévő kapacitásával – szembenézhessen a drámával, saját lakosságát mentse! A feladat sürgős!

Daniel Gluckstein és Nambiath Vasudevan (koordinátorok)

 

 

Alulírott a nyilatkozathoz csatlakozom. Teljes szolidaritásomat az indiai dolgozókkal, parasztokkal, fiatalokkal kinyilvánítom. Követelem, hogy a vakcinák lakossági közfelhaszálásának tilalmát oldják fel, a szabadalmakat tegyék hozzáférhetővé a köz számára.

 

Név: ….................................................................

Szervezet : …......................................................

 

Elküldendő somijuditgmail.com