13 indiai szakszervezeti felelőst halál- vagy életfogytiglani büntetés fenyeget!

A Suzuki japán multinacionális manesari leányvállalata, a Suzuki-Maruti vezetése mindenáron meg akarta akadályozni üzemében egy független szakszervezet megalakulását.  

2012-ben egy üzemi incidens során tisztázatlan körülmények között meghalt egy menedzser. Dolgozók százait tartóztatták le.

Az ügyben most született ítélet.

A letartóztatottak közül 117-et felmentettek. 31-et különböző bűncselekményekben nyilvánítottak bűnösnek, 13-at pedig – bizonyítékok nélkül – gyilkosságért. Indiában ezért halálbüntetés vagy életfogytiglan jár.   

Az ítélethirdetésre márc. 17-én kerül sor.

Gyilkosságban 13 dolgozó találtatott bűnösnek, közöttük 11-en a független MSWU szakszervezet felelősei.

Nincs vesztenivaló időnk, mozgósítanunk kell azért, hogy igazságot szolgáltassanak a Maruti minden elítélt dolgozója számára, és különösen azért, hogy megmentsük a 13-ak életét.

A munkásosztály nemzetközi szolidaritásának legjobb hagyományai szerint minden országban forduljunk az indiai hatóságokhoz és követeljük:

SZABADSÁGOT MINDEN BEBÖRTÖNZÖTT SUZUKI-MARUTI DOLGOZÓNAK!

HAGYJANAK FEL A SZAKSZERVEZETEK ÜLDÖZÉSÉVEL!

(Daniel GLUCKSTEIN, Nambiath VASUDEVAN, nemzetközi munkásbizottság a háború, a kizsákmányolás ellen a Munkásinternacionàléért)

A munkásosztály elleni politika diktálja a verdiktet, ami a Maruti Suzuki dolgozóit éri 2012 júliusa óta. Osztályítélet született multinacionális parancsra. Nem csak a közvetlen módon érintett dolgozókra vagy a Marutinál dolgozó 2500 munkásra, hanem India teljes kizsákmányolt osztályára vonatkozóan.

A tragikus balesetben, az üzemben keletkezett tűzesetben a dolgozók felelősségét nem tudják bizonyítani, azóta mégis börtönben vannak. 117 munkás 4 évig volt bezárva, most pedig felmentették őket. 31-t lázadással, testi sértéssel vádolnak. 13-at gyilkossággal.

A bírósági tárgyalás alatt szinte hadizónává alakult a terület. Rendőrség, paramilitáris szervezetek özönlöttek ide, a Maruti üzemét blokkolták, hogy megakadályozzák a dolgozók szolidaritását. A sajtóban véresszájú nyilatkozatok követelik a halálbüntetést, az életfogytiglanit …  Tiltakozzunk!

Az indiai követség mailcíme: fs@indianembassy.hu

Suzuki Maruti

Indiában a japán multinacionális Suzuki Maruti cég 11 munkását bebörtönözték, mivel független szakszervezetet(MSWU) hoztak létre és minden dolgozóra vonatkozó kollektív szerződést követeltek.  

A Mumbai-i világkonferencia nemzetközi kampányt kezdeményezett kiszabadításukért.

"A felhívást közzétettük a Kommunista Forradalmi Liga hetilapjában, a Kaihoh-ban (Felszabadítás). Szervezetünk egyik lényeges tevékenysége az évente rendezett háborúellenes gyűlés.

Magunk is kifejezésre akarjuk juttatni nemzetközi szolidaritásunkat az indiai dolgozók eltökélt harca mellett, s szeretnénk információkat kapni a kampány további sorsáról. 

Testvéri üdvözlettel:

Masao Yoshida (Japán)" 

Munkásszolidaritàs

A Mumbai-i konferencia úgy döntött, hogy a szakszervezeti és munkásaktívák szerte a világon India kormányához fordulnak - azok nagykövetségén keresztül - a Suzuki-Maruti dolgozóinak szabadon bocsátása érdekében. (bővebben: http://radikalisbal.blogspot.hu/2016/12/suzuki-itt-is-ott-is.html)

Telefonon és írásban időpontot kértünk a budapesti követség felelősétől levelünk átadása céljából.

"India Nagykövetének

Mr. Rahul Chhabra
Ambassador

Embassy of India 1025 Budapest Búzavirág utca 14, Hungary
Tel : (36-1) 325-7742/43

Tisztelt Exellenciás Uram!

Az Ön csodaszép országában, Manesarban (Haryana állam) Suzuki-Maruti dolgozói Maruti-Suzuki Workers Union (MSWU) néven független szakszervezet építésébe kezdtek, mely egyesítette az állandó dolgozókat és a «prekáriusokat». Az üzem igazgatósága nem fogadta el szervezkedésüket, és elutasította a dolgozók helyzetének rendezésére irányuló párbeszédet. Sztrájkok és tüntetések sorozata után a szakszervezetet hivatalosan elismerték, ennek ellenére az igazgatóság nem hagyott fel galád terveivel. Provokációi nyomán az üzemben valóságos hadiállapotok alakultak ki, majd letartóztattak 147 munkást.

Közülük  11-en – több mint négy éve – még mindig börtönben vannak, hiába követelik a Maruti-Suzuki dolgozói az eset alapos kivizsgálását. Lelkiismeretünk és a nemzetközi szolidaritás megkívánja, hogy munkástársaink mellett kiálljunk szabad szervezkedési jogukért, mely emberi alapjog az egész világon, így Indiában is.

Élénken emlékezünk az Önök országának szolidaritására. 1957-ben India moszkvai nagykövetsége járt közbe későbbi – első szabadon választott – köztársasági elnökünk, Göncz  Árpád és társai ügyében. Közbenjárásukat köszönjük, azt soha nem felejtjük el.

A Suzukinak nálunk is van gyára Esztergomban. Igazgatósága nálunk is megpróbálta meggátolni a szakszervezet létrehozásàt. Nàlunk is megvádolták, elbocsátották a szakszervezeti vezetést.

Minket, munkásaktívákat magyar tàrsaink azzal a mandátummal bíztak meg, hogy követeljük a Suzuki-Maruti fogva tartott munkásainak azonnali szabadon bocsátásàt.

Delegációnk arra kéri Önt, továbbítsa kérésünket hazája kormánya felé.

Közbenjárásukat köszönjük, tisztelettel:

Anyiszonyan Klára

Benyik Mátyás

Droppa György

Horváth Mihály

Horváth Mihályné

Somi Judit"

Aláírásunkkal megerősítve csatlakozunk:

Asztalos László MT elnök, Bárány Jánosné MT vezetőségi tag, Valkó Éva MT vezetőségi tag, Sári Szilvia MT vezetőségi tag, Halász Csaba MT tag, Albert Iván, Arady Pál, Felker József, Felker Józsefné, Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány, ATTAC Magyarország Egyesület, Central and Eastern EuropeanAlliance for the Solidarity with the Saharawi People

Te is csatlakozhatsz: somijudit@gmail.com

Mumbai-i Manifesztum (teljes)

Mi, a 28 országból származó (Afganisztán, Ausztrália, Belorusszia, Belgium, Benin, Brazília, Chile, Kína, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Haiti, Magyarország, India, Olaszország, Korea, Mauriciusz, Mexikó, Portugália, Románia, Oroszország, Dél-Afrika/Azania, Svédország, Togo, Törökország, Ukrajna, USA, Zimbabwe) 350 küldött,  szakszervezeti és politikai aktivista, akik a munkásmozgalom mindenféle irányzatából származunk, Mumbaiban gyűltünk össze világkonferencián a háborúk a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen.

(Konferenciánkat támogatta, szakszervezeti és politikai aktivista küldöttséget hozott létre ezen felül 20 ország: Argentina, Ausztria, Banglades, Burundi, Kanada, Cseh köztársaság, Ecuador, Görögország, Izland, Japán, Norvégia, Pakisztán, Peru, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Porto Rico, Ruanda, Spanyolország, Svájc, Tunézia)

Vitánk végére érkezvén összegezzük Manifesztumunkat, melyet széles körben fogunk terjeszteni a dolgozók között az egész világon.  

Mumbai-i kiáltvány a háború, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (2016. november 20.)

Realitás, hogy minden földrészen terjednek a háborúk, súlyosbodik a kizsákmányolás, egyre általánosabbá válik a prekárius munka.

A háborúk, a katonai beavatkozások és megszállások sokasodnak, új konfliktusok fenyegenek. Számos delegáció nem tud részt venni tanácskozásunkon éppen a háborús helyzet miett. A tények alapján válaszolunk azoknak, akik szerint ezeket a háborúkat igazolni lehet, mert diktatúrák és/vagy terroristák ellen folynak. A tények bizonyítják, hogy a fosztogatás garanciájára, a rendszer túlélésére szabadította ránk az imperializmus a barbárságot. Ez a rendszer süllyesztette káoszba a Közel-Keletet egész országokat  feldarabolva, ez provokálja, hogy nők, gyermekek, férfik milliói a legszörnyűbb körülmények között keljenek vándorútra.

A kizsákmányolás: minden országban és minden földrészen a dolgozók jogai, a kollektív garanciák, a szociális háló, sőt, a szervezkedés jogának szabadsága került megkérdőjelezésre a rothadó kapitalista rendszer által, amely saját túlélése érdekében súlyosbítja a kizsákmányolás körülményeit. A tömeges munkanélküliség normává vált. A munkatörvények támadások célpontjai lettek, a kizsákmányolást korlátozó összes jogszabály ellen irányulnak. Mindenütt jellemző, hogy a munkástömegek jogai  – és az ellenállás – korlátozása végett a helyi rezsimek a demokráciát támadják, a nemzeti szuverenitást, és a népek önrendelkezési jogát. Ezek a rendszerek kreálnak mindenfelé «szabadkereskedelmi zónákat», regionális intézményeket a munkásosztály megosztása, a dolgozók jogainak támadása  és a munkaerő árának csökkentése céljából. A fejlődés és a növekedés  nevében űzik el a farmereket és parasztokat földjeikről. A kizsákmányolók és kormányaik mindenhol növelik a nyomást, hogy a munkásszervezeteket – elsősorban a szakszervezeteket  – kényszerísék a munkáltatói «programok» elfogadására.

A prekárius munka: tegnap még csak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokra volt jellemző; ma pedig mindenhol, az iparosodott országban is domináns lett.  A kizsákmányolók számára a cél az, hogy minden munkahely ideiglenes legyen. A prekárius munka a garanciák és kollektív jogok tömegpusztító fegyvere; a dolgozók független szervezkedése elleni fegyver. A fiatal generációk különösen áldozatai lettek, jövőjüket feláldozták a kizsákmányolás szükségleteinek oltárán. 

25 évvel ezelőtt az összes imperialista erő részt vett a Szovjetunió szétdarabolásában: ez volt a soha nem látott offenzíva jele az egész világon a dolgozók kollektív jogainak visszavonására, s mindamellett a munkásaktívákkal szembeni represszióra. A Mumbai-i tanácskozásra felhívás ezzel kapcsolatban megerősíti: «akik ezt a felhívást teszik, nem feltétlenül ítélik meg azonos módon ennek okait. Az uralkodó osztály  és számos vezető is, aki a dolgozók védelmét hirdeti, megerősítette, hogy a tőkés rendszer és a termelőeszközök magántulajdona «meghaladhatatlan». A tapasztalat azt mutatja, hogy 25 év óta a munkásszervezeteket vezetésük ezen «meghaladhatatlanság» nevében irányítanak és asszisztálnak  a munkásjogok elleni támadásokhoz. Ahelyett, hogy az ellenállást választanák, a vezetők minden alkalommal a «kisebb rossz» nevében enyhítik a munkásellenes offenzívákat; a munkásosztály minden változatosság nélkül ezt tapasztalja – gyakran egészen leplezetlenül – jogait, a demokráciát illetően. Ebben a kontextusban alá kell húzni, hogy minden, a munkásmozgalom függetlenségére mért csapás együtt jár a békére, a nemzetek szuverenitására mért csapással.

Mi, az aláírók, akik a Mumbai-i manifesztumot elindítjuk, megerősítjük, hogy az utóbbi 25 év bizonyítja, az osztályharc a történelem mozgatórugója maradt. Megerősítjük, hogy az emberi civilizáció, a béke és a demokrácia fejlődése mindenekelőtt a kizsákmányoltak és elnyomottak azon képességétől függ az egész világon, milyen mértékben tudják megőrizni szervezeteik függetlenségét. A világon nem lehet megszámolni, mennyi általános sztrájkban, hány millióan vettek részt tüntetéseken. Nem lehet megszámlálni azokat a mozgósításokat, amelyekben a munkások, fiatalok, diákok, parasztok … osztályként keltek fel a csődbe jutott tőkés rendszer védelmében felelős mindenféle politikai színű kormányok ellen, melyek alkalmazzák a tőkés érdekeket prezentáló nagy nemzetközi intézmények (IMF, Világbank Európai Unió, stb) diktálta politikát.

25 évvel ezelőtt a spanyolországi Barcelonában világtanácskozást tartottunk a háború és kizsákmányolás ellen az USA iraki agressziója előestéjén.   Az akkor elfogadott dokumentum kimondja: «a mindenféle politikai irányzathoz tartozó kormányok az imperializmus szolgálatába álltak, hogy a háború ürügyén jogainkat és társadalmi vívmányainkat megsemmisítsék … A háború a munkásszervezetek – nevezetesen a szakszervezetek – állami alárendelésének felgyorsítását jelenti, mely állam függetlenségüket fenyegeti».

Ennek az 1991-es konferenciának a folyamán hoztuk létre a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértését a munkásinternacionáléért. Az Egyetértés több világtanácskozást kezdeményezett Párizsban, San Franciscoban, Madridban és Algírban. Nagyszámú Mumbai-i küldött már a barcelonai tanácskozáson, vagy a későbbieken is részt vett. Más küldöttek részvétele Mumbaiban arra utal, hogy a munkásmozgalom függetlenségének szükségességét hirdető mozgalom minden földrészen terjed, fejlődik – olyan ellenállási mozgalom, amely a domináns osztály offenzívájához való asszisztálást utasítja el. A Mumbai-i konferencia sikere az a kezdeményezés, amely tartósan összegyűjti az összes ellenálló politikai és szakszervezeti erőt; amely folyamatos keretet biztosít azok számára, akik – származzanak a munásmozgalom bármely irányzatából vagy tradíciójából – az osztályfüggetlenség útját és a nemzetközi szintű egységet keresik.

Ezért hívunk minden eltökélt erőt cselekvésre a kizsákmányolás és elnyomás láncaitól való szabadulásért; nemzetközi és nemzeti szintű szerveződésre annak érdekében, hogy olyan világ felé haladjunk, amelyben a nemzetek és a dolgozók harmonikus együttműködése váltja fel a barbárságot, a háborút, a kizsákmányolást.  Ezért döntöttünk úgy, hogy nemzetközi munkásbizottságot hozunk létre a háború, a kizsákmányolás ellen a munkásinternacionáléért.

Ahogyan  az Internacionálé szavait használva konferenciánk büszkén kimondja: a barbárság ellen, a háborúk elen, a nemzetek megsemmisítése ellen «nemzetközivé lesz a világ».

A Mumbai-i konferencia azon küldöttei, akik az elnökséget alkották, megalakítják annak folytonosságát biztosító Bizottságot: Innocent Assogba (Benin), Alan Benjamin (USA), Colia Clark (USA), Constantin Cretan (Románia), Berthony Dupont (Haiti), Ney Ferreira (Brazília), Daniel Gluckstein (Franciaország), Rubina Jamil (Pakisztán), Apo Leung (Kwna), Gloria Martinez (Mexikó), M.A. Patil (India), MandlenkosiPhangwa (Dél-Afrika /Azania), Klaus Schüller (Németország), Jung Sikhwa (Korea), John Sweeney (Nagy-Britannia), Mark Vassilev (Oroszország), NambiathVasudevan (India).

*******************************

Első aláírók:

INDIA : Nambiath Vasudevan, trade union solidarity committee (Mumbai)°; MA. Patil, SarvaShramikSang president, NT, NTUI Maharastra States (Mumbai)°; BetkrSunanda Chandrakat (Ahmednagar) ; NileshKumar Parmar, General Secretary, Gujrat Working Class Union (Bharuch) ; SanjeevKumar Nayak, Odisha Domestic Workers Union (Bhubaneshwar) ; Ashok Kumar, Hotel Workers Union (Delhi) ; VinodKumar Waliya, Hotel workers Union (Delhi) ; GopalMishra (Delhi) ; CyrilFernandes, Goenchon Kamdar Ekvot (Goa) ; Tushar RMestry, Goenchon Kamdar Ekvot (Goa) ; MeenaSur , Gharelu Mahila Kamgar Union (Kanpur) ; MonaSur , Kapda Millmazdoor Union (Kanpur) ; P.Krishnammal, NTUI- Kerala State Cleaning Destination Workers Union (Kerala) ; AbdulLatheef, KSEB Karar Thozhi LAli Federation (KKTF. NTUI) (Kerala) ; P. N.Sanathanan (Kerala) ; K.S.Yesodhara Devi, NTUI- Kerala State Cleaning Destination Workers Union (Kerala) ; R. H.Acharekar, TUSC (Mumbai) ; PaankhiAgrawal, Ambedkar Periyar Phule Study Circle, IITB (Mumbai) ; K.S.Ahire, BEST Kamgar Union KAmgar Aghadi (Mumbai) ; PrafulAnant Salvi, MGKU (Mumbai) ; GovindBalkrishna Sawant, Association of engineers (Mumbai) ; NaliniChandrakant Rout, Maharahstra Rajya Anganwadi Sanghatana (Mumbai) ; A.G.Chitnis, OTIS (Mumbai) ; MuralidhraDekhane (Mumbai) ; Prashant Deorukhkar, DHL Employees Union (Mumbai) ; Ramdas Dinkar Nikam (Mumbai) ; Ptarick Fernandes (Mumbai) ; Prashant Gaikwad, MGKU (Mumbai) ; Vernon Gonsalves (Mumbai) ; Deepti Gopinath (Mumbai) ; Shankar Gunde, Reliance Workers, Mumbai electric employees Union (Mumbai) ; DenzilJohn, Hindustan Lever Employees Union (Mumbai) ; Mukhund Kadam, Sarva Shramik Sang (Mumbai) ; RajuKadam, Mumbai Electric Employees Union (Mumbai) ; AbhayKhedekar, DHL Employees Union (Mumbai) ; Ravindra Krushna Khedekar, MGKU (Mumbai) ; Kranthi Kumar, APPSC, Mumbai (Mumbai) ; J.F.Lewis, MGKU (Mumbai) ; KhanMehboob Bismillah, MGKU (Mumbai) ; M.S.Nair, Blue Star Workers Union (Mumbai) ; Raju Narangikar (Mumbai) ; M JPandey, Brihan Mumbai Union of Journalist (Mumbai) ; Patil Pandurang Dnyandeo, MGKU (Mumbai) ; Ashok Prahlad Baviskar, MGKU (Mumbai) ; Harish Raghunath Surve (Mumbai) ; Rajendra Ramchandra Nikam (Mumbai) ; D.Rashmi (Mumbai) ; Salim Saboowala (Mumbai) ; Deepak Sawant (Mumbai) ; Geeta Seshu (Mumbai) ; Safaraz Shaikh, Oberoi Hotel employees Union (Mumbai) ; Ashok Shankar Ghajbiye, Association of Engineering Workers (Mumbai) ; Nayana Shevasi Walum, Maharashtra Rajya Anganwadi Sanghatana (Mumbai) ; Saidulu Singapanga, Reliance Workers (Mumbai) ; Vinay V.Tamhankar (Mumbai) ; Siddhrath Gourkhede, MGKU (Nagpur) ; RatnakarNamdewrao Watkar, Secretary, Association of engineering Workers Mouda Unit of Hindalco Industries (Nagpur) ; Chandrabhansher Sing, MGKU (Nagpur) ; Nivesh Uchibeeyle, MGKU(Nagpur) ; Shantataraka n.Katkade (Nanded) ; Keshav Hanumant Ghafare, Thermax Kamgar (Pune) ; NeerajJain, Lokayat (Pune) ; SantoshRanjane, NTUI Thermax Kamgar Sanghatana (Pune) ; Manju Meena Lakra, Bharatiya Gharelu Kamgar Snagh (Ranchi) ; Tushar Suresh Ghag, Kansai Nerolac Paints Employees Union (Ratnagiri) ; R.Ansari (Tamil Nadu) ; S.Gopal, CPDR Tamil Nadu (Tamil Nadu) ; M.Krishnamoorthy, Salt Wokrers Union Unorganised Workers Federation. Thoothukudi Tamil Nadu (Tamil Nadu) ; A.Nainapanni (Tamil Nadu) ; P.Richard, HEFOI (Tamil Nadu) ; M.Sugumaran, CPDR (Tamil Nadu) ; Varadarajendra , Karnataka Shramik Shakti (Tamil Nadu) ; Juliet (Tuticorin) ; S.Robinson, Democratic Fish and Fishery Workers Union (Tuticorin, TN) ; Ashwini Ajabrao Mahalle ; M.Anjapuli ; ShaileshAvarsekar, DHL Employees Union ; Dadarao Baburao Patekar, KVSS ; SonawaneB alasaheb Hiraman, MGKU ; Sweta Balvant Narsale, Oberoi Hotel HEFOI ; Ankush Bhahiwade, Maharashtra Municipal Labour Union ; AnandiBhosale ; Gurunath R.Bhovad ; SarlataiC habukswar, Anganwadi Sanghatana Sarv Sramik Sangh ; Nilesh Datkhile ; Suryamani Gaikwad, Anganwadi ; SandeshGawade ; Mahendra Hiwrale, Maharahstra Municipal Kamgar Union ; J.Jayaghosh, KKTF- NTUI ; Pravinkumar Jayaramulu Adimalla ; Yadaiah Kannam ; Kathirvel ; Nana Kedare ; AabessKhan, DHL Employees Union ; Munish Kumar ; PadmaKumar, Kerala Cable TV Workers Unity Centre (NTUI) ; R.Kumar ; Alok Ladda, Thozhilalar Koodum ; SunilLahu Ghagare, KVSS ; Raju Lokhade ; Narendra Lomesh Chaudhari ; N.Manoharan, HEFOI (HMS) ; Shivaji Mokal ; Subhas Naik Jorge, KamgarRancho Ekvott ; MaheshParam ; DilipPawar ; VijayPawar ; JohnPeter, HEFOI (HMS) ; KursakantPimpalkar ; Ramagounder ; NarayanRaul, Otis Elevator’s Employees’ Union ; KrishnanSaini ; Mr.Sanjay Shelke, Maharashtra Kamgar Aghadi, MGKU ; MangalaSaraf ; ImranShaikh ; MadhaviShinde, Anaganwadi ; DattaSonawane ; Srirangam ; M.Subbu ; DevdasSubraj Prabhu, OTIS ; ShobhaTadargi, Union of anganwadi Supervisors ; RaniTeja Sangheetha ; FrancisThomas Jimmy, Hindustan Lever Employees Union ; DeepakTirlotkar ; MilindTirodkra, HEFOI ; KaleUmesh Raghunath ; SurajUttam Hajane ; SurendraVairal, Hindustan Lever Employees Union ; RajaVeeramudhu ; T.Venkat, Tn Labour ; Chandrikavenkata Venkata, Thozhilalar Koodum ; AmbreVishnu Sadashiv, Kansai Nerolac Paints Employees Union. AFGANISZTÁN : Noor, Left Radical of Afghanistan ; SamiUl Haq, LRA Youth ; DÉL-AFRIKA/AZANIA : AshrafJooma ; Cathrine SeabeBusisiwe, “Fees Must Fall” et “End Outsourcing” ; Fatimata Keitumetse Moutloatse, “Fees Must fall” et “End Outsourcing” ; Thobile Ndimande, “Fees Must fall” et “End Outsourcing” ; Mandla Phangwa, ; NÉMETORSZÁG : Peter Isalmüller ; Claudia Schuller ; KlausSchuller, SPD, AFA, EVG ; H.W.S chuster, Commission ouvrière du SPD de Düsseldorf, syndicaliste Ver.di ; BELGIUM : Laetitia Coucke, étudiante ; Serge Monsieur, syndicaliste (à titre personnel) ; BENIN : Innocent Assogba, Confédération syndicale des travailleurs du Bénin (CSTB) ; BELORUSSZIA: YouriGlushakov, mouvement social “Razam” ; BRAZÍLIA : Ney Ferreira ; CHILE : SixtoIturra, “Soberania y Justiacia Social” ; KÍNA : HoiGo, Guangzhou, Apo Leong, Hong-Kong; KOREA : SikhwaJung, syndicaliste métallo membre de la KCTU ; HaSage Soo ; USA : Alan Benjamin ; Colia L.Clark, Judicial Violence Symposium; Guadeloupe-Haiti Tour; Grandma for Mumia Abu Jamal; Free Russel Maroon Shoatz; Eco Socialist Movement ; Lindsay Koli, Black Lives Matter ; Chris Silvera, Local 808, International Brotherhood of Teamster (à titre personnel) ; FRANCIAORSZÁG: Jacques Aurigny, syndicaliste ; Christine Aubery, Union des Anarcho-syndicalistes ; Jean-Pierre Barrois ; Rémi Candelier, syndicaliste ; Bernard Chevreau ; Pascal Corbex, Syndicaliste (à titre personnel) ; François de Massot ; Olivier Doriane, POID ; Dominique Ferré ; Daniel Gluckstein, POID ;Marc Hebert, UAS ; Martine Jarry, syndicaliste ; Stephane Knapp, POID ; Francisco Lopera, syndicaliste métallurgie ; Isabelle Michaud ; MariePichon, UAS ; Loïc Ribaud, Jeunesse révolution ; Bernard Saas, POID ; Maurice Stobnicer ; Jacqueline Trinquet ; NAGY-BRITANNIA : NickPhillips, Southwark Trade Union Council (à titre personnel) ; John Sweeney, UCATT (à titre personnel) ; HAITI :Berthony Dupont ; MAGYARORSZÁG : Benyik Mátyás, ATTAC ; Droppa György, SZAB (Szervezők A Baloldalért) ; OLASZORSZÁG : DarioGranaglia, Delegato Sinsicalu FIOM CGIL ; Lorenzo Mortara, militant de la FIOM (à titre personnel) ; Lorenzo Varaldo, coordinateur- Mouvement Politique Pour l’Abrogation ; MEXIKÓ: Gloria Gracida ; PORTUGÁLIA : Jorge Torres, Syndicaliste ; Adriano Zilhao ; ROMÁNIA : Constantin Cretan, Fédération nationale du travail (FNM) ; Ileana Cretan, association pour l’émancipation des travailleurs (AEM) ; OROSZORSZÁG: Denis Berezutskiy, Plateforme ouvrière ; Natalia Kotova, anthropologue ; Olga Masson, Plateforme ouvrière ; Mark Vasziljev ; SVÉDORSZÁG : EnamulHaq ; TOGO : LawsonMessan ; TÖRÖKORSZÁG: Cemal Bilgin, Tas.Is ; Furkan Safak, Parti de la fraternité ouvrière (IKP) ; UKRAJNA : Jurij Sahin ; ZIMBABWE : MafaKwanisai Mafa.

Csatlakozás

Támogatom a Mumbai-i felhívást

 () magánemberként () szervezetem nevében

Név – utónév: …………………………………………………………………………..……………………

Szervezet (jelölni azt, ha a közlés csak információs céllal történik) :………………………………………

Ország:…………………………………………………………Telefon…………………………………….

Elérhetőség: ……………………………………………………

Suzuki itt is, ott is...

India: Négy éve börtönben a szakszervezet (MSWU) szervezése miatt!

A Suzuki Maruti 11 munkásának azonnali elengedését!

A több mint 3 ezer dolgozót alkalmazó Maruti az indiai Manesarban, Haryana államban található. 2002-ben az üzemet privatizálták és a Suzuki tulajdonába került.

Azóta a dolgozók 75 %-a csak prekárius munkát végezhet, munkahelyük biztonságát nem védi semmi.

A vállalatnál létezett egy «házi» szakszervezet. A munkahelyi körülmények különösen nehezek. Az esetek felében a havi bérek a produktivitástól függően változóak. A dolgozók betegség esetén ennek a bizonytalan bérnek is 25 %-át veszíthetik.

A dolgozók a  Maruti-Suzuki Workers Union (MSWU) néven független szakszervezet felépítésébe kezdtek, mely egyesítette az állandó dolgozókat és az «ideigleneseket». 2011-ben a szakszervezet legális lépéseket tett annak érdekében hogy bejegyeztesse magát. Sztrájkok és tüntetések sorozata után a szakszervezetet elismerték, de az üzem igazgatósága minden párbeszédet elutasított az «ideiglenes» dolgozók helyzetének rendezésére.

2012. júl. 18-án a szakszervezet tagjai konstatálták, hogy az üzembe az igazgatóság verőlegényeket fogadott fel. Ugyanezen a napon egy művezető inzultált egy dolgozót – a kasztrendszeren alapuló gyalázatos kifejezésekkel illette -, majd azonnal kirúgta. A szakszervezet tiltakozott és kérte az intézkedés megsemmisítését.

A verőlegények nagyon gyorsan beavatkoztak, provokációjuk hatására az erőszak eszkalálódott, a rendőrségnek is ki kellett szállnia. Egyik műhelyben tűz ütött ki, az igazgatóság egyik tagját megölték (pontosan soha ki nem derített körülmények között).

A következő napon a vállalat 147 munkását letartóztatták – ideértve azokat is, akik az események időpontjában jelen sem voltak.

A munkások közül 11-en azóta is letartóztatásban vaannak. Esetüket nov. végén kezdi vizsgálni a fellebbviteli bíróság.  

Nambiath Vasudevan, a Világkonferencia egyik szervezője, aki négy év óta védi a Maruti munkásait az NTUI (New Trade Union Initiative) szakszervezeti konföderáció nevében: «Az indiai hivatalos szervek óvakodnak, ha a Maruti munkásait elengednék, az  rossz jelzés lenne a külföldi befektetők számára».

Meghallgatván a szakszervezet két, a közelmúltban szabadon engedett munkását, Pardeep Gujjart és Ram Niwast, a «Világkonferencia a háborúk, kizsákmányolás és prekárius munka ellen» javasolja, hogy minden országban munkásküldöttség követelje az indiai nagykövetségen a Suzuki-Maruti 11 munkásának azonnali szabadonbocsátását.

Interjú a Maruti-Suzuki üzem két kiszabadult szervezett munkásával

Kijöttetek a börtönből, ahová azért kerültetek, mert részt vettetek egy szakszervezet létrehozásában.

Pardeep Gujjar: Minden akkor kezdődött, amikor elhatároztuk, hogy szakszervezetet csinálunk. Az igazgatóság tudatta, hogy még megpróbálni sem érdemes. Hát, nem is volt könnyű. Négy kísérletük kudarcba fulladt, aztán végül 2012 márciusában mégis megalakultunk. Júl. 18-án azonban gyanús körülmények között tűz ütött ki az üzemben és egyik igazgató meghalt. Mindkettővel a munkásokat vádolták. 2300 munkást elbocsátottak, 216-ot megvádoltak és 147-et, közöttük engem is, letartóztattak. 4 évet voltam börtönben, nemrég szabadultam. «Véletlenszerűen» persze a letartóztatottak között vannak a szakszervezet vezetői is…

Ram Niwas: Másik «véletlen», hogy július 18-án, a tűz kitörésekor, a dolgozókat az igazgatóság fizette verőlegények támadták meg, az üzemből ostromlott várat csináltak. Társaink közül tizenegyen még mindig börtönben vannak és a fellebbviteli bíróság előtt Delhiben november 29-én meg kell jelenniük.  Kampányt folytatunk azonnali szabadon engedésükért és azért, hogy fény derüljön az igazgató halálára is. Mailcímünk: marutiworkersstruggle@gmail.com. Ne gondoljátok, hogy kivételes dolog, ami a Maruti-Suzuki-ban történt. Ugyanolyan multi ez is, mint a többi és az ehhez hasonló esetek mindennaposak.

És a Magyar Suzuki Rt. hogyan csinálta?

Menjünk vissza az időben.1991-ben Magyarországra telepedik a Suzuki. A 2006-os év: tizenkét órás műszakban, hajnali kettőig túlóráztatják a munkavállalókat, nincs elég vécé a gyártósorok mellett és idő a ”természetes szükségletek” elvégzésére, télen a munkásszálláson 16 fok. 403 dolgozó nem kapta meg a 2004-es szabadságát, 19 dolgozónak törvényt sértő módon, pénzben váltották meg a szabadságát. A munkahelyi baleseteket eltitkolja a cég. A dolgozók egy részét nem alkalmazza, hanem kölcsönzi – ideiglenesen –, és számukra még rosszabbak a munka- és fizetési körülmények.

A Suzuki vezetői szerint viszont minden rendben van. De nemcsak a dolgozók, hanem munkaügyi felügyelők szerint sincs: három éven belül négyszer bírságoltak, utoljára már majdnem a maximálisan kiszabható összeggel büntettek. A cég megsértette a napi és heti munkaidő, valamint a rendkívüli munkavégzés elrendelésére vonatkozó előírásokat, nem adta ki a pihenőidőt, a szabadságokat, és a túlórákat sem fizette ki. 2005-ben 1120 ember a törvényesnél egy nappal kevesebb pihenőnapot kapott, ezzel a cég háromszázzal több autót gyártott (a profitba pedig belefért néhány millió forintnyi büntetés).

A 2006 decemberi demonstráción kirobbant a "botrány". A munkahelyen nincs kollektív szerződés. A munkások "az asztalra csaptak" és munkásérdekképviselet aktív szervezésébe kezdtek. A gyár igazgtósága nem engedte, hogy az üzem területén érdekvédelmi szervezet alakuljon, így egy buszban alakult meg a gyárkapun kívül az esztergomi Suzuki gyárban dolgozók szakszervezete. Az eseményen az esztergomi rendőrkapitányság járőrei is megjelentek, igazoltatták a szervezőket és megpróbálták elérni, hogy a buszra kifüggesztett "Törvényességet a Suzuki Rt.-nél!" feliratot vegyék le. A jelenlévők erre nem voltak hajlandóak. A szakszervezet megalapítása 2007. január 13-án megtörtént.

Február 17-én a gyár a korábban elrendelt másfél órás túlórát újabb félórával kívánta megtoldani a műszak végén. Ez óriási fölháborodást szült a mintegy ötven, éppen műszakot teljesítő dolgozó körében, akik ekkor már több mint tíz órája hegesztettek. A szakszervezet melléjük állt. Ugyanakkor történt, hogy feltörték Párma Zsolt, az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezetének elnöke szekrényét, amelyben a szakszervezettel kapcsolatos iratokat tartotta. Látszólag semmi sem tűnt el, az ajtót viszont nem lehetett többé rendesen bezárni. A jegyzőkönyvet a biztonsági őrök jelenlétében rögzítették. Másnap – minő “véletlen” – a szakszervezeti vezető nyitott szekrényében bontatlan szeszes üveget találtak!

A Magyar Suzuki RT ezen a vonalon személyesen ellene folytatta támadását. Ebocsátotta. Munkaügyi perében a Bíróság 2007. májusában jogellenesnek nyilvánította a Suzuki Zrt. által 2006. február 9-én tett rendkívüli felmondást, és egyúttal kötelezte a céget arra, hogy Párma Zsoltot eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább. A Suzuki 2007. május 17-én az újabb rendkívüli felmondást postázott a tisztségviselő részére, de ismét felmentette az Esztergomi Bíróság a Suzuki szakszervezeti vezetőjét a – most már - rágalmazás vétsége alól...

Részletek egy interjúból az elbocsátott szakszervezeti vezetővel 2007 júliusában (forrás: HVG)

Az esztergomi Magyar Suzuki Zrt. gyárában júliustól bevezették a napi két, egyenként 10 órás, meghosszabbított műszakra épülő munkarendet.

Párma Zsolt: Az új, kétműszakos munkarend bevezetése éppen azokat érinti a leghátrányosabban, akik már régóta a gyárban dolgoznak, már nem fiatalok, és esetleg van valamilyen egészségi problémájuk is. Ők, köztük a gyermekeiket nevelő asszonyok, a napi nyolc órás munkát még el tudták viselni, de nem biztos, hogy képesek lesznek tizenegy órán át helyt állni. (Az egyórás ebédidővel együtt 11 órás a műszak. A szerk.) Az új rendben az eddigi túlóra lehetőség is megszűnik. Ha ez így megy tovább, a magyar nyelvben is meghonosodik a japán karosi kifejezés. Így nevezik Japánban azt, ha valaki a szó szoros értelmében halálra dolgozza magát.

A Suzuki szóvivője szerint egyeztettek a szakszervezetekkel és a munkásokkal és azok egyetértettek az új munkarenddel.

Párma Zsolt: A két, nyújtott műszakos rend komoly megtakarítás a cégnek a szállítás, de az étkeztetés terén is. Velünk, az EGFSZ-szel nem egyeztettek sem az új munkarendről, sem pedig a bérfejlesztésről. Másrészt igenis volt széleskörű tiltakozás, a dolgozók aláírásokat gyűjtöttek, amit a vezérigazgatónak adtak át. Létszámunk és a tagnévsorunk titkos, minden dolgozó fölött Damoklesz kardjaként lebeg a fenyegetés, hogy bármikor elveszítheti az állását. Ezért óvatosak vagyunk, nem adjuk ki a neveket. A vezetés, ha úgy gondolja, megvádolhatja a munkásokat olyan szabályok megszegésével, melyeket képtelenség betartani. Amíg viszont nincs más jellegű konfliktus, e szabályok betartását nem kérik számon. A vezetőség bárkit képes olyan helyzetbe hozni, hogy eljusson a fizikai vagy a mentális tűrőképességének a határára.

Mumbai-i világtalálkozó - hogyan folytatják társaink?

Belgium

A világtalálkozó kontinuitásában a brüsszeli ULB-n (egyetem) tartandó nyilvános vitára hív a 2 belga küldött és a comiteunite/eenheidscomite (egységbizottság):  A tanuláshoz fűződő jogok védelmét! A szociális jogok védelmét!

Mikor?  2016 dec. 1-én – 18h30 órától
Hol? U.L.B., Local H 1301, Av. Paul Héger 10 - 1000 Bruxelles

Bevezető:

• Meg kell állapítanunk, összefüggés van a Belgiumban tanuló külföldi diákok tandíjának emelkedése és a dél-afrikai diákok harcának a «beiratkozási díj » elleni ellen. (Magyarázat: a jövőben 12.525 eurós tandíjat kell fizetniük a Belgiumban tanulni vágyó fiataloknak, ha nem uniós állampolgárok. Utóbbiaknak az egyetemen marad a jelenlegi 835 euró).

• Szintén kapcsolat van az orvosi tanulmányok felvételi vizsgája és Maggie De Block egészségügyi miniszter drasztikus gazdaságpolitikája között, mely ellen a nov. 24-i tüntetésen a szakszervezetek felhívására tiltakozások zajlottak. 

• Ugyancsak kapcsolódik a leginkább a fiatalokat fenyegető rugalmas, prekárius munka és az Európai Uniónak a «munkaerőpiac reformjának» keretében tett «ajánlása». 

• Ebben az értelemben szoros a viszony az USA kormányának követelésének a NATO-országok irányába (a katonai kiadások a GDP 2 %-ára emelése) és az egész Földön terjedő háborúk között. 

• Mumbai-ban világtalálkozó zajlott a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen. Manifesztumában ajánlja, hogy  «olyan kezdeményezések szülessenek, amelyek tartósan összefogják az ellenállás útját választó összes szakszervezeti és haladó erőket». 

• A Mumbai-i Manifesztum azt vázolja, segítsük az olyan világ felé haladást, amelyben a «nemzetek és a dolgozók közötti harmonikus együttműködés váltja fel a barbárság, a háborúk és kizsákmányolás világát». 

• Ezért az Manifesztum aláírói úgy határoztak, hogy létrehozzák a «háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi munkásbizottságot a Munkásinternacionáléért». 

• A szabad és nyilvános vita folyamán lehetőség nyílik a további folytatás, akciók kidolgozására.  

Törökország

Rövid magyar riport a Mumbai-világkonferencia 2 török küldöttével, magyar feliratozással https://www.youtube.com/watch?v=KIk6fGuSWMc

November 18-20: világkonferencia a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (4. rész)

«Nemzetközivé lesz a világ»

Benyik Mátyás–Droppa György, a magyar küldöttek beszéde

(A beszédet mondatonként, bekezdésenként egymást váltva olvasták fel, mondták el a világtalálkozón.) 

Kedves Barátaink, Kedves Elvtársak, Nővéreink és Testvéreink!

·         Először vagyunk országotokban. Most ismerkedünk a tényekkel.

Még soha nem jártunk hasonlóan nagy, forgalmas és túlnépesedett részében a világnak.

Mindkettőnk számára nagyon érdekes, amit tapasztalunk. A távoli Magyarországról, egy kis, kelet-európai országból jöttünk, és az itteni ősi kultúra is csodálattal tölt el bennünket: a megszámlálhatatlan történelmi nevezetesség, a csodálatos ételek és az itt élő barátságos, segítőkész emberek. Itt minden nagyon színes, még a lányok és asszonyok ruhái is.

Nálunk a lakosság közel 10 százaléka indiai eredetű. Ők a cigányok, más szóval romák, a legnagyobb kisebbség Magyarországon. Többségük igen szegényes körülmények között él.

Mi, az általunk képviselt szervezetek vagyunk azok, akik meg vannak győződve arról, hogy a probléma megoldása a többségi társadalom felelőssége. Mi vagyunk azok, akik tudnak és akarnak is együttműködni a roma kisebbséggel, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon és boldogabb országban élhessünk együtt.

Most azért állunk előttetek, hogy a rendelkezésünkre álló időkeret felhasználásával bemutatkozzunk.

Először arra gondoltunk, hogy feldobunk egy pénzérmét, azzal fogjuk eldönteni, melyikünk legyen a szónok. Végül demokratikusabb megoldást választottunk: mindkettőnk beszél, de így sem fogjuk túllépni a megadott időkeretet.

Említettük, hogy Magyarországról jöttünk, egy volt kelet-európai szocialista országból. Milyen is volt az életünk akkor, és milyen most, hogyan ment végbe a rendszerváltás?

Most olyannak tűnik a rendszerváltás előtti időszak, mint egy csoda. Képzeljék el, akkor nálunk nem voltak munkanélküliek. Mezőgazdaságunk világhírű volt. Iparunk nem vehette fel a versenyt a nyugati világgal, de sikereket értünk el a harmadik világban.   

Az élelmiszerek olcsók voltak, és senki sem éhezett nálunk.

A könyvekhez szintén mindenki hozzá tudott férni, a színház, a mozi, a kultúra mindenkinek elérhető volt. Képzeljenek el egy kétmilliós várost több mint száz színházzal.

Rengeteg kutatóintézet, szellemi műhely létezett országunkban, alapjukat híres magyarok, Nobel-díjasok adták.

De mi többet akartunk, még jobb életet, olyat, amilyet a szomszédos Ausztriában tapasztaltunk. Az osztrákok nálunk gazdagabbak voltak, és mi is úgy akartunk élni, mint ők.

Magyarország kedvező pozíciót töltött be a világban, de ezzel mi nem voltunk elégedettek, ezért változást akartunk.

És hirtelen ledőlt a berlini fal, összeomlott a Szovjetunió.

Rendkívül gyors változásokkal szembesültünk. Az összes nagy gyárat privatizálták, döntő többségük nyugati tulajdonba került. Gyakran csak azért szerezték meg az üzemeket, hogy megöljék a konkurenciát. Így járt például a világ akkor legnagyobb autóbuszgyára, az Ikarus volt. A gyárat bezárták, a dolgozókat elbocsátották. Időkeretünk nem teszi lehetővé, hogy belemenjünk e   folyamat szomorú részleteibe, pedig igen tanulságos lenne a tekintetben, mely példákat nem szabad követni.

A legnagyobb baj akkor az volt, hogy az ország elvesztette munkahelyeinek körülbelül egyharmadát és sok dolgozónak újra kellett értelmezni életét. Alkalmazkodniuk kellett a szegénységhez és a rohamosan növekvő árakhoz. Akkor azt mondták az embereknek, hogy szakmájuk, a munkához való hozzáállásuk nem elég versenyképes.

Ugyanez történt a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezeteket felszámolták, a nyereségeseket és a veszteségeseket egyaránt.

Az új rendszerrel új problémák keletkeztek.

Az üzletek azonnal megteltek eddig sosem látott árukkal, de a lakosság többsége nem tudott hozzájutni ezekhez a termékekhez.

Úgy mondták, mostantól bárkiből lehet milliomos. Ez nagyon vonzónak hangzott. És néhányan meg is tudták csinálni a szerencséjüket.

Mások az egyenlőtlenségeken alapuló társadalommal szembesültek. Gyorsan elszegényedtek.

Korábban nem láttunk embereket a szemétben kutatni  és az utcán lakni.

Mindannyiunkat boldoggá tett a határok korlátlan átjárhatósága, de szomorú tapasztalattá vált a pénztelen utazás.

Az újgazdagoknak ott volt az orosz kaviár és a francia pezsgő, másoknak a kenyértelenség.

Az előző rendszerben puha diktatúrában éltünk, most pedig autokratikus féldiktatúrában.

Az előző rendszerben a sajtó nem volt elég szabad.

A rendszerváltáskor két-három évre szabaddá vált, de mára ismét erősen korlátozzák. A híreket egyoldalúan az állam uralja, s koncepciózusan félrevezeti az embereket. Az újságírók önkontrollt alkalmaznak.

A szakszervezetek hasonló okokból gyengék. A félelemben tartott emberek nem mernek sztrájkolni.

Az állam megfélemlíti a civil szervezeteket.

Az állam közpénzből folytat propagandát a háborús övezetekből menekülők ellen. Mindez

szégyenérzettel tölt el minket.

Az Orbán-kormány xenofób politikáját a szélsőjobboldal is erősen támogatja.

Az ellenzék megosztott és gyenge.

Az Európai Unió legnagyobb vívmánya polgárainak szabad mozgása volt, de ma a magyar kormány pengés, szögesdrótos kerítéseket épít határain, hogy minket „megvédjen”.

Új rendőri erőket hoznak létre, hogy „megvédjék a keresztény Európát”. Ez a kormány egy

alaptörvénynek nevezett új alkotmányt is létrehozott, amelyben alapvető jogokat vettek el az

emberektől.

Hasonló módon alakították át a Munka törvénykönyvét  erősen megnyirbálva a munkavállalói jogokat.

·         A lakosság majdnem fele él a szegénységi küszöb alatt.

Ha tehát bárki itt úgy gondolja, hogy mi, magyarok az út biztonságos oldalán állunk   akkor annak azt üzenjük, hogy sajnos ez távolról sincs így.

Nem kerülhetjük el, nekünk új világot kell építenünk!

A jó példákat mindig és mindenkivel meg kell osztanunk és át is kell vennünk másoktól. Egyesülnünk kell minden, hozzánk hasonlóan gondolkodó erővel.

Az a feladatunk, hogy Mumbai példáját, üzeneteit elvigyük a nagyvilágba.

Le kell bontanunk az elszigeteltség korlátait!

Életminőségünket a szolidaritásnak kell meghatározni.

Azért kell így tennünk, mert mi nem a kapitalizmust, nem a globális korporációkat szolgáljuk, hanem az embereket.

Mindannyian egy antikapitalista programon dolgozunk; szociális nyomást kell gyakorolnunk.

Ezt a munkát csak közösen tudjuk elvégezni, az emberek érdekében, Mumbaitól Vlagyivosztokig,   New Yorktól Újdelhiig, Mumbaitól Budapestig.