NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG AZ AFGÁN NŐK VÉDELMÉBEN

 

Mi, a 2022. október 29-én tartott Nemzetközi Dolgozó Nők Konferenciájának küldöttei, miután megkaptuk a Spontán afgán női mozgalom konferenciánkhoz intézett üzenetét, úgy határozunk, hogy nemzetközi bizottságot hozunk létre a rezsim ellen tüntető afgán nők védelmére.

Az üzenet az afgán nők tálib rezsim általi üldöztetéséről szól, valamint a nők tiltakozásáról és tüntetéseiről e támadások ellen.

Elhatároztuk, hogy széles körben megismertetjük afgán testvéreink üzenetét saját országainkban és különösen az üzenetben szereplő hat követelést (lásd alább).

Az általuk megfogalmazott követelések megvalósítása érdekében felhívunk minden olyan nőt és férfit, aki elkötelezett a demokratikus jogok és a nők jogainak védelme mellett, hogy csatlakozzon hozzánk a nemzetközi bizottsághoz kampányt szervezésében

(A konferencia által egyhangúlag elfogadva)

-      - - - - - - -

A "spontán afgán nőmozgalom" üzenete a Dolgozó Nők Nemzetközi Konferenciájának (2022. október 28., Kabul)

"Ma az afgán nők a legembergyűlölőbb rendszerben élnek, ahol minden emberi és polgári joguktól megfosztják őket.

Éppen emiatt az afgán nőaktivisták a tálib rezsim 2021. augusztusi megalakulása után saját tiltakozó mozgalmat alakítottak. Ez a mozgalom szervezett női tüntetéseket a következő városokban: Kabul, Dzsalalábád, Herat, Mazar-e-Sharif és Bamiyan - ezekkel a jelszavakkal: kenyeret, munkát, szabadságot!

Amikor a nők tiltakoznak és tüntetnek a jogaik megsértése ellen, a tálib rendőrség brutálisan elnyomja őket, veri, börtönnel és halállal fenyegeti őket [...].

A tálib hírszerző szolgálatok beazonosítják a női aktivistákat és tüntetőket, letartóztatják őket a tüntetések alatt, a felvonulások végén vagy később az otthonukban, börtönbe zárják őket, megkínozzák hivatalos vagy magánbörtönökben. (az ENSZ szeptemberi jelentése megerősíti a tálibok magánbörtöneinek létezését és a foglyok kínzását).

[...] Nem tudni, hány női tüntető és szabadságharcos van bebörtönözve és a magánbörtönökben milyen állapotban lehetnek. A hazai és külföldi emberi jogi szervezeteinek és a fogvatartottak családjainak nincs hozzáférésük.

[...] Néhány tálib börtönből szabadult nő kínzásokról, szexuális bántalmazásról, családtagjaik ellen is halálos fenyegetésekről beszélt, ügyvédhez való hozzáférés és a külvilággal való kommunikáció hiányáról.

A több tucatnyi női harcos és tüntető mellett, akik tálibok szörnyű börtöneiben szenved, tucatnyi női aktivistát megöltek [...], jelenleg több százan üldöztetnek és bujkálni kényszerülnek, szocialisták, szekularisták, feministák, civil társadalmi aktivisták, emberi jogi aktivisták, nőjogi aktivisták, újságírók, tanárok, egyetemi és középiskolai hallgatók és háziasszonyok. [...] A tiltakozó nőket körözik, életük halálos veszélyben van.

-     Ezért a "Spontán Afgán Női Mozgalom" követelései a franciaországi, németországi, amerikai és a világ más országainak nőharcosaihoz és progresszív erőihez hasonlóan a következőek: Nemzetközi bizottság létrehozása az afgán női tüntetők védelmére. A vezető nemzetközi nőjogi és emberi jogi szervezetek támogatásátnak kérése a hivatalos és magán tálib börtönökben fogva tartott nők azonosításához. Nemzetközi kampány indítása  a tálib börtönökben lévő női tüntetők szabadon bocsátásáért. Nyomásgyakorlás a körözött és veszélyeztetett nők védelméért Afganisztánban. A nők nemzetközi szolidaritásának megteremtése az afganisztáni női harcosokkal. Anyagi támogatás a bebörtönzött és körözött nők családjai számára."

 

A Nemzetközi Bizottság az afgán nők védelmére első aláírói:

ALGÉRIA : HAFSI Nadia. NÉMETOSZÁG : ALBERT Lara, Die Linke, IG Metall ; SCHADE Vera, Die Linke. BELGIUM : AIME Emilie, pedagógus ; DARMONT Eléonore, diák ; K. Olga, szociális munkás ; BÉNIN : GNONLONFOUN Liliane, szakszervezeti aktivista ; CHILE : LAPERTE Marcela, független mozgalom a nép jogaiéért (MIDP). SPANYOL ÁLLAM : MARTIN Reme, nyugdíjas, munkásaktíva. USA : BACCHUS Natalia, szakszervezeti aktivista Baltimore (Maryland)* ; BROWN Diamonte, szakszervezeti aktivista (AFT, AFL-CIO) (Maryland)* ; KHONSARI Niloufar, migránsjogi aktivista, ügyvéd ; KNOX Lisa, migránsjogi aktivista, ügyvéd; ROJAS Désirée, szakszervezeti aktivista (AFL-CIO)* ; SHONE Mya, Socialist Organizer; FRANCIAORSZÁG : ADOUE Camille, diák ; ANANOU Sarah ; ANDERSON Amy ; BAHLOUL Maïa, diák, FJR ; CORBEX Pascal, szakszervezeti aktivista; DUPUY Martine, POID ; FAUCHEUX Patrice, szakszervezeti aktivista ; FAURY Stéphanie, szakszervezeti aktivista; KEISER Christel, POID, a Dolgozó nők bizottsága felelőse ; LISCOËT Catherine, POID ; MAS Nicole, POID ; MICHAUD Isabelle, szakszervezeti aktivista, CGT ; RADJAÏ Émilie ; ROUDIL Isabelle, szakszervezeti aktivista; SAUVAGE Jeanne, kutatópedagógus ; TEMPEREAU Lucile,; THRONE Stella ; TIZZI Djemilla, syndicaliste. HAITI : THELOT Myrlène, Haïti Liberté. MAGYARORSZÁG : SOMI Judit, munkásaktíva. OLASZORSZÁG : GRILLI Monica, pedagógus, szakszervezeti aktivista; PANTELLA Agata, pedagógus. MAROKKÓ : LAMINE Sakina. MEXIKÓ : DIAZ CRUZ Maria de Lourdes, Moviemento Nacional por la transformacion Petrolera ; ORTEGA Marisela, Institu de formation politique de MORENA ; PLUMEDA Liliana Aguilar, Kommunista Internacionalista Liga ; SUAREZ Lidia, nemzeti pedagógiai egyetem. PAKISZTAN : JAMIL Rubina, All Pakistan Trade Union Federation. FÜLÖP-SZIGETEK : MIRANDA Judy Ann, (PM). ROMÁNIA : CRETAN Marioara, Romániai dolgozók ligája. 

* személyes címen

 

Csatlakozom az Afgán Nők Védelmének Nemzetközi Bizottságához

(név, keresztnév, foglalkozàs, minőség, cím, e-mail vagy telefonszám)  

·        Elküldendő: afghanistanwomen2022@gmail.com

"Betelt a pohár" – Brüsszel utcáin holnap a három szakszervezet együtt

Közös front a kormány intézkedései ellen: sztrájk és tüntetés a CSC, az FGTB és a CGSLB szakszervezeti tömörülések vezetésével

© BELGA

8h30-tól gyülekezés az Északi pályaudvarnál, majd átvonulás a Déli pályaudvarhoz.  

"Betelt a pohár" – ez a közös üzenet. "Több mint elég a kormány és a munkáltatók folyamatos támadásaiból, amelyek a dolgozók jogait és pénzét akarják", jelzik a mozgósítási röpcédulák, “A közszolgáltatásokban, az oktatásban elvonások. Társadalmi párbeszéd nincs. A Peeters-törvény semmissé teszi a szolgálati időt. Nem lehet tovább növelni a munka rugalmasságát".

A rendőrség nagyon komoly közlekedési nehézségeket jelez a városközpontban és a kiskörúton. Több tizezer dolgozót várnak, akik gyalogmenetben érkeznek a Déli pályaudvarhoz. A rendőrség ötvenezerről beszél, a szakszervezetek ennél jóval többre számítanak.

A regionális tömegközlekedés is érintett, a Stib, a Tec és a De Lijn dolgozói is részt vesznek a munkabeszüntetésben, az SNCB (vasút) szocialista és keresztény szakszervezete szintén bejelentette, de tagjai nem fedik teljesen a vasutasok létszámát. Ellenben 8 külön vonatjárat is indul Flandriából és Vallóniából a sztrájkolók szállítására, 25.000 speciális jegyet már előre eladtak.

Ha nem is lesz teljesen általános a sztrájk, számos szektor (oktatás, adminisztráció, stb) működését is korlátozza. A korábbi, október 7-i sztrájkban és tüntetésen 80 ezren vettek részt.  

Miért nem a szélsőjobb felé fordul Vallónia?

Mai hír: míg Belgiumban Flandria a szélsőjobb, Vallónia viszont éppen ellenkezőleg, a «szélsőbal» felé fordul- mutatja ki a Grand Baromètre RTL - Le Soir közvéleménykutatása. A május eleji felmérés alapján Vallóniában a PTB (Belga Munkapárt) a harmadik legnagyobb politikai erővé küzdötte fel magát. Ha ma lennének a választások, a szavazók 13,5%-a választaná a szocialistáktól balra álló pártot. A két legnagyobb párt pedig folyamatosan veszíti választóit.

Hogyan lehet, hogy egész Európában előretör a szélsőjobb, Belgium holland nyelvű részében, Flandriában is, a  francianyelvű országrészben pedig nem?Honnan az éles kontraszt, hogy a  rasszista és xenofób Vlaams Belang a legutóbbi felmérésekben is 12%-on áll, a hosszú évek óta gazdasági válsággal és 11,9%-os munkanélküliséggel sújtott Vallónia pedig ennyire különbözik a szomszédoktól?

Nincs erős nacionalizmus

Vallóniának nincs erős nemzeti identitása (ellentétben Franciaországgal), olyan bázisa, amely lehetővé tenné a szélsőjobb meggyökeresedését hosszú időre. Ahol van ilyen párt, ott az az elvakult nemzeti érzésekre támaszkodik és elvet minden más értéket.  

Nincs karizmatikus leader

A szélsőjobbnak nincs karizmatikus vezére, nincs egy Marine Le Pen, egy Geert Wilders vagy egy Jörg Haider, aki képes lenne tömegeket maga mellé gyűjteni. Ideológialig és politikailag a szélsőjobbos vezérek mindig gyengék voltak Vallóniában, s nem véletlenül. A belga Front National-nak a választásokon olykor sikerült szebb eredményt elérni, de úgy tűnik, az csak a francia Front National sikereinek köszönhető.  

Cordon sanitaire

Különlegesség Brüsszelben és Vallóniában, hogy a sajtó nyíltan soha nem enged teret a szélsőjobbnak. A francianyelvű tévék és rádiók tiltják is ezt (a Frankofon Audiovizuális Legfelsőbb Tanács: «a  szabadsággyilkos pártok képviselőinek nem szabad hangot adni»).

A politika világa is egyetért a  «cordon sanitaire» alkalmazásával, vagyis a szélsőjobb hatalomból kizárásával, amire a belga választási rend módot is ad a hagyományos pártok koalíciója révén.

Társadalmi szövet

Vallónia városaiban és Brüsszelben még ma is jelentős a társadalmi szereplők alkotta tényező. Liège-ben pl. néhány éve egy szélsőjobbos könyvesbolt és egy párthelyiség nyitása ellen rögtön megjelentek a széles körben támogatott tiltakozások, tüntetések.  

Azután – a szakszervezetek… Baloldaliak, politikai harcot vállalnak, még a keresztény szakszervezet is. A dolgozók, népi rétegek nincsenek magukra hagyatva...

A francianyelvű Belgium akkor immunis lehet?

Nem, azért a szélsőjobb is létezik, amely egy nap feltörhet a magaslatokba. Lehetséges, hogy jól szerepel egy-egy választáson, de amíg a korábban említett tényezők együttesen léteznek, nincs esélye egy strukturális fordulatnak.  

T.Lecloux és V.Lerouge

Forrás felhasználása: http://geopolis.francetvinfo.fr/bureau-bruxelles-france2/2016/04/21/pourquoi-la-wallonie-ne-penche-pas-vers-lextreme-droite.html

Pillantás a minimálbérekre

(A Le Vif nyomán)

Az Egyesült Államokban tömegek reklamálják a minimálbér növelését

15 dolláros órabér a "Fight for $15" követelésében. © REUTERS

"Fight for $15" az amerikai munkások új mozgalma. Az utóbbi hetekben az ország mintegy 300 városában zajlottak sztrájkok a 15 dolláros minimálbérért, aztán pedig átterjedt Kalifornia és New York államra is, ahol a minimálbér 10, illetve 9 dollár.

A "Fight for $15" mozgalom 2012-ben Brooklynban született. Abban az időben főleg a fast-foods (gyorséttermek) dolgozóit mozgósította, akik között számosan a szövetségi szociális programjai (a nevezetes amerikai "food stamps") segítségére szorultak, hiába volt munkájuk, abból nem tudtak megélni. Leginkább a Mc Donald volt a célkeresztben, amely bátorította az egész élelmezési szektorban az alacsony béreket.

A követelés ma már politikai vita tárgya is főként a demokrata táborban. Vermont szenátora és jelöltje, Bernie Sanders a 15 dolláros minimálbér elszánt híve, maga kezdeményezte az erről szóló törvényjavaslatot a Kongresszusban. Hillary Clinton a 12 dolláros minimálbér szószólója, melyet az egész országban 2020-ig vezetne be (azokban a városokban, ahol a megélhetés különösen drága, bizonyos kivételekkel). 

Európában

A minimálbér egyáltalán nem általános. Például Dániában, Svédországban vagy Olaszországban nincs országos minimálbér. Gyakori az is, hogy a társadalmi partnerek (munkáltatói és munkavállalói szervezetek) ágazati szinten határozzák meg.   

Belgiumban teljes munkaidőre 2016 januárjában bruttó 1.501,80 euróban került megállapításra (a nettó ettől jelentősen eltér: családi az adózás, a nettó az eltartottak, a családban keresőtevékenységet végzők számától függ). Hasonló a minimálbér Luxemburgban, Írországban, az Egyesült Királyságban és Hollandiában. A sor végén találjuk Bulgáriát, Romániát és Litvániát a 2015-ös 184-tól 300 euróig terjedő bruttó összeggel (a számokat azonban érdemes összehasonlítani ezen országokban az átlagos megélhetés szintjével).

Az Egyesült Királyságban ezév áprilisában a minimális bér 7,5%-kal nőtt és miután hosszú ideje nem nyúltak hozzá, az elkövetkező 5 évben 40%-kal szándékozzák növelni.

Németország is egy lépést tett előre a közelmúltban a minimálbér felé. 2015 januárja előtt egész egyszerűen nem létezett. A német modell alapja a «rugalmasság és versenyképesség» volt, a «mini-jobnak» nevezett, havi 400€ körüli fizetéssel járó munkahelyekkel, melyek jelentős adókedvezménnyel járnak.

A minimálbér bevezetésének ill. emelésének azonban nem mindenki örül. Vannak közgazdászok, konzervatív politikusok, akik ezzel a versenyképesség elvesztését, a munkahelyek külföldre menekítését vetítik elénk.  Mások ettől várják a belső fogyasztás fellendülését.  

Na és persze a minimálbér nem emelkedik egész Európában.  Görögországban drasztikusan csökkentette Trojka szigorítási pirulája, a 2012 eleji bruttó 876 euróról az ugyanazon év végi 683 euróra (azóta ezen a szinten stagnál annak ellenére, hogy Tsipras miniszterelnök a válság előtti szintre akarta emelni).  

Törökország

Török társaink elmagyarázták, hogy az okt. 10-i ankarai támadás, amely a HDP (Népek Demokratikus Pártja) kurd párt által támogatott szakszervezeti tüntetést érte, a munkásosztályt célozta. A törökországi egyesült munkásosztály két, török és kurd komponense tömeges 48 órás általános sztrájkkal válaszolt szakszervezetei, a DISK és a KESK felhívására. Már okt. 11-től ezer és ezer török és kurd tüntető skandálta az USA szövetségese, a török elnök nevét: «Erdogan,  gyilkos!», «Az állam számoljon el!». Ki van a támadás mögött, ki ölt meg több mint 100 embert és éppen akkor, amikor a kormány beavatkozott Szíriában a kurd gerilla állások bombázása révén? Miért ez a destabilizációs kisérlet a novemberi választások előtt?

Az IKP (MunkásTestvériség Pártja) aktivistája válaszol a kérdésekre:

–     Mi az Iszlám Állam szerepe a támadásban?

–     Hát, nagyon bizarrr az egész. Valószínűleg az IÁ tagjai követték el. A rendőrség szerint Szíriából érkeztek, a határon fogadták őket és Ankarába vitték, ott két napig szabadon közlekedtek annak ellenére, hogy a feltételezett 21 dzsihadista kamikáze listáján szerepeltek! De a legfurcsább, hogy az IÁ nem jelentette be, hogy a támadás az ő részéről történt, holott ezt teszi Irakban, Szíriában, sőt, Tunéziában is. Tehát akkor nem közvetlenül az IÁ szervezte, a merénylők viszont az IÁ  tagjai, ami azt jelenti, hogy a szervezetet mások használták fel, mint eszközt.

–     Mi a véleményed a nov. 1-i választásokról?

–      Nem gondolom, hogy nagy változást hoznak a jún. 7-én megrajzolt tablón. A török elnök, Erdogan is nagyon jól tudja, de időt akar nyerni. Minden választás legalább 6 hónappal meghosszabbítja hatalmát és ezidő alatt fel tudja magát fegyverezni. A maiaknál sokkal erősebb összecsapásokra készül. Ne felejtsük el, hogy elkeseredett küzdelem folyik a kurd erők és a török hadsereg között. Lehet, hogy ma csak részletnek tűnik, de egyáltalán nem az: a hadsereg új vezérkari főnöke azt nyilatkozta, hogy «hadserege a kurd falvakba nem fog nehézfegyverekkel, tankokkal belépni, és a kurd állampolgárok elleni támadásokat speciális erők és zsoldosok fogják végrehajtani», mivel a (többségében önkéntesekből álló) török hadseregben nagyszámú kurd katona található! 

Guadeloupe

“Rabszolgakereskedelem”: a francia gyarmati hatalom alkudozása

 

2015. május 10-én Elie Domotát interjúvolta meg a France Inter rádió. A guadeloupe-i UGTG titkára Pierre Weill kérdéseire válaszol abból az alkalomból, hogy Hollande elnök látogatást tett Pointe-á Pitre-ben a Rabszolgák emlékműve felavatásán.

Pierre Weill: Elie Domota, jónapot kivánok. Telefonon beszélünk, Guadeloupe-ban már éjszaka van, az időzónák eltérése miatt.

Elie Domota: Jónapot.

P. W.: Ön az UGTG szakszervezeti tömörülés főtitkára, az LKP, a túlzott kizsákmányolás elleni közösség szóvivője. Ez a nap a rabszolgakereskedelem, a rabszolgaság és annak megszüntetése napja. François Hollande Guadeloupe-ban, Pointe-á-Pitre-ben egy nagy emlékezőhelyet avat, a Mémorial ACTe-ot, egy 260 méter hosszú épületet 4 300 m² kiállítási területtel. Elie Domota, az Ön számára ez fontos pillanat, és büszkeség tölti el?

E. D.: Annak kéne lennie. Sajnos az avatandó épület szelleme rettenetesen zavaró, mivel Hollande úrnak, előtte Sarkozy úrnak és másoknak feltett számos kérdés rendezetlen.

P. W.: Melyek?

E. D.: Néhány példa. Ma Guadeloupe-ban számos utca viseli a rabszolgatartók nevét. A tábornok, akit Napóleon küldött, aki visszaállította a rabszolgaságot, itt van eltemetve Basse-Terre-ben, a helyi tanács gondozza sírját. Ki fogadná el, hogy egy náci vezér Franciaországban legyen elhantolva és a francia hatóságoknak kelljen gondozni a sírját? 

Legutóbb állami szervek engedélyezték az első rabszolgatartók érkezésének emléket állító kő felállítását. Vagy itt van pl. a soha el nem törölt 1849-es törvény, amely a rabszolgatartók, nem a rabszolgák kárpótlását írja elő.

Másik példa: a rabszolgatartás védelme; amikor azt tartják, a rabszolgatartás nem emberiség elleni bűncselekmény, pláne, amikor azt, hogy az afrikai származásúak jól jártak a rabszolgaság intézményével – és ezért senkit nem ítél el a francia bíróság. Ma is vannak olyan történészek, akik azt állítják, ismétlik, írják, hogy a rabszolgakereskedelem nem genocídium volt, mert Afrikába nem azért mentek, hogy megöljék az embereket, hanem, hogy dolgoztassák, mégha egymillió halottat is eredményezett. Még tovább is mennek, azt mondják, hogy a «Code noir»-t nem úgy kell nézni, mint a rabszolgatartást szabályozó és legalizáló törvényt, hanem mint egyfajta «jogi eszközt» a négerek védelmére.

(A «Code noir»-t XIV. Lajos alatt fogadták el, felhatalmazta a rabszolgatartókat a szökött rabszolgák lábának levágására, stb.)

Mindez jogos gyanakvásunkat eredményezi.  

P. W.: Elie Domota, Ön, mint rabszolgák leszármazottja, az állampolgárok ama csoportjához tartozik, akik a francia államtól a rabszolgakereskedés és rabszolgaság jóvátételét igénylik. Még mindig pénzbeli kártérítést szeretnének?

E. D.: Pontosan. Azt hiszem, tudják, hogy a rabszolgaság eltörlésekor volt kártérítés – a rabszolgatartóknak. Guadeloupe-ban gyakorlatilag 90 000 volt a felszabadított rabszolgák száma. A telepesek rabszolgánként kicsivel több, mint 363 frankot kaptak és 20 évig járadékot, amelynek segítségével meg tudták őrizni gazdasági és társadalmi dominanciájukat, bankokat létesítettek, és megőrizték a gyarmati gazdaságot.

A felszabadítottakat, a volt rabszolgákat nyomorban, szegénységben, prekaritásban hagyták, kötelezték arra, hogy volt gazdájuknál dolgozzanak…

Ma azt kérjük, hogy azokat az 1848-49-es törvényeket, amelyek a telepeseket kártérítették, töröljék el, mivel ezek nem felelnek meg a Franciország alkotmányának, az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványának, de az Európai Bíróság általános alapelveinek sem.

P. W.: Elie Domota, tudja, François Hollande nem ért egyet a rabszolgaság eltörlése után 170 évvel történő pénzbeli jóvátétellel? Kérjen bocsánatot a rabszolgatartás bűncselekményeiért?

E. D.: Nézze, nem gondolom, hogy bocsánatot akarna kérni, mert François Hollande-nak csakúgy, mint Sarkozynek a gyarmatosítás pozitív dolog volt, a rabszolgatartás szintén, mivel őszerintük civilizációt hozott, a keresztény vallást, stb.

P. W.: De várjon csak, hol hallotta ezt?

E. D. : Nézze, ha nem értenek egyet a kompenzációval, az azt jelenti, a francia állampolgársággal minden megoldódott, ezzel mindent helyrehoztak.

Olyan ez, mintha Ön valakinek lemészárolná az egész családját, megerőszakolná a lányát, aztán pedig összeházasodna vele, közös gyerekeik lennének és ezzel lenne el intézve a dolog, hiszen az Ön nevét viseli.

P. W.: De…

E. D.: Azt hiszem, máskép kell felfogni: minden elkövetett bűnt meg kell próbálni jóvátenni.

P. W.: Ez az emlékmű, amit ma avatnak, végülis nem annak jele, hogy Franciaország vállalja történelmét?

E. D.: Nézze, a felállítás költségeinek nagy részét maguk a guadeloupe-iak állják. Másodszor, ha a francia állam valóban vállalja történelmét, kezdje talán azzal, hogy megsemmisíti a 48-49-es törvényeket, kezdjen egy szakértőcsoporttal vizsgálatot a kalina indiánok 1635. évben kezdődött lemészárlása és a rabszolgának elhurcolt afrikaiak ügyében.

Azt gondolom, az emberiség ellen elkövetett bűn elévülhetetlen. Nem mi találtuk ki, hanem azok a nemzetközi intézmények mondják, amelyekben Franciaország hisz. Számos ilyen nemzetközi egyezményt írt alá. Ebben a szellemben idéztük a francia államot bíróság elé, hogy az kötelezze egy szakértőcsoport felállítását, amely megállapítja az elszenvedett károkat, az alkotmányellenes törvények megszüntetését kéri.    

P. W.: És…

E. D.: Tudja, a dolgok egyszerűek. Hogyan lehet ma megmagyarázani azt, hogy a hóhérokat kártalanították, azok ebből hasznot húztak, és nem az áldozatokat? Megmagyarázhatatlan.

P. W.: Ez az emlékmű mégiscsak az elkövetett bűnök állami beismerése és bizonyos módon békéltetés. Mert el kell jutni odáig.

E. D.:  Ma még a hóhér az, aki elutasítja az áldozatok meghallgatását.

P. W.: Elie Domota, Ön a szóvivője annak a társadalmi mozgalomnak, amely a megélhetés drágasága ellen irányul és 2009-ben 48 napig megbénította az Antillákat. Még mindig magasak a megélhetési költségek?

E. D.: Igen, még mindig, mert Monsieur Hollande és Monsieru Lurel (a Guadeloupe-i régiós tanács szoc. párti elnöke) ígéreteiket nem tartották be. Lurel meghozatta a «minőség-ár pajzs»-törvényt, de végülis az importőrök járnak jól. A boltokban van kitéve egy árlista, de a szakszervezeteket és a fogyasztók szervezeteit kizárták ezek megtárgyalásából. A prefektus a importőrökkel együtt állapítja meg az árakat teljesen átláthatatlanul. Emiatt semmilyen információ nincs az elért haszonkulcsról, tiszta szélhámia az egész.

És mit hallunk ma? Hollande gratulál Lurelnek ezért a törvényért. Holott nem több, mint egy vicc. Az árak nem csökkentek, Hollande soha nem tartotta be a szavát sem a guadeloupe-i alapélelmiszercikkeket, sem az üzemanyagárakat illetően.

P. W.: 2012-ben François Hollande Guadeloupe-ban a szavazatok 72 %-val választották meg. Tehát Ön szerint az egyenlőtlenségeket nem csökkentette?

E. D.: Egyáltalán nem.

P. W.: Az alárendeltségi viszonyok, Elie Domota, léteznek még mindig az Antillákon?

E. D.: Hát persze. Tudja, Hollande több, mint 650 csendőrrel kísérve látogatott ide. Gondolom, ha egy franciaországi régióba utazik, nem visz magával ennyit. A mai Guadeloupe-ban a 25 év alatti fiatalok 60 %-a munkanélküli. A lakosság egyharmadának nincs munkája. Az analfabetizmus meghaladja a lakosság körében a 25 %-t. A helyzet súlyos, és a politika válaszai erre tökéletesen elégtelenek. Hollande inkább 2017-es jelölését készíti elő, mintsem a különbségek csökkentésén spekulálna.