Háborús eszkaláció: amit tudunk és amit nem tudunk

 

La Tribune des travailleurs n°328 (Franciaország) 2022. febr. 23.

Szerkesztőségi cikk

 

Amit tudunk és amit nem tudunk

 

E sorok írásakor még senki sem tudja, hogy mi lesz a kelet-európai háború eszkalálódásának kimenetele. Bármi lehetséges. De van néhány dolog, amit tudunk.

Tudjuk, hogy a népeknek nem érdeke a konfrontáció. Az orosz munkás nem ellensége az ukrán munkásnak, aki nem ellensége az orosz munkásnak. A francia munkás nem ellensége az orosz munkásnak, sem az ukrán munkásnak, sem az amerikai munkásnak.

Tudjuk, hogy minden kormány a háborús eszkalációt szorgalmazza. A kiindulópont az amerikai kormányzat azon törekvése volt, hogy Ukrajna NATO-tagságával megerősítse Oroszország katonai bekerítését. Az orosz kormány ezt fenyegetésnek tekinti, hiszen Európa legnagyobb és legnépesebb Oroszországgal határos országáról van szó. Ezen az alapon kezdődött az eszkaláció, amelyben Putyin újabb lépést tett az orosz csapatok Donbasszba való bevonulásával.

Az is ismert, hogy itt nem az emberek jogairól van szó. Az amerikai imperializmus megmutatta, mit ért a népek jogai alatt Afganisztánban, Irakban, Líbiában és mindenütt máshol, ahol beavatkozásai nemzeteket darabolnak fel, egész országokat rombolnak szét, lehetővé teszik a polgári lakosság lemészárlását, és száműzetésbe kényszerítik férfiak, nők és gyermekek millióit, millióit.

Az orosz kormánynak nincs mit irigyelnie, és ezt már többször bebizonyította. Különösen egy hónappal ezelőtt, amikor az orosz csapatok beavatkoztak Kazahsztánban, hogy leverjék a munkásfelkelést. Vegyük észre, hogy sem Biden, sem Macron, sem a kapitalista hatalmak egyike sem tiltakozott a privatizáció következményei ellen fellázadó munkások véres leverése ellen. Való igaz, hogy a kazahsztáni privatizáció keresztülvitele érdekében Biden, Putyin és Macron ugyanúgy, mint Oroszországban, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban, készek közösen cselekedni.

Csapatai beavatkozásának igazolására Putyin úgy ítéli Ukrajna létezését, mint az 1917-es forradalom következményét. Át kellene keresztelni "Vlagyimir Iljics Lenin Ukrajnájának" - mondja ironikusan. Ez az egykori nómenklatúrista - a sztálinista politikai rendőrség ügynöke, aki a maffiaszerű privatizáció örömeire tért át - önkéntelenül is tiszteleg az oroszországi munkásforradalom előtt. Ez volt az a forradalom, amely felszabadította az egykori cári birodalom elnyomott nemzetiségeit, és megnyitotta az utat a független Ukrajna előtt. Ezzel az emlékeztetővel Putyin azt üzeni a nyugati tőkés hatalmaknak: "Egy táborban vagyunk, a népek elnyomásának és az antikommunisták táborában, ne tévesszétek össze az ellenfeleiteket".

Tudjuk, hogy itt sem a demokrácia és a szabadságjogok védelméről van szó, hiszen ismerjük a "nyugati demokráciák" szövetségeseit Szaúd-Arábiától Katarig, számos diktatúrán keresztül. Ami Macront illeti, akit épp most űztek el Maliból, többéves véres és költséges beavatkozás után, tudjuk, hogy azon a kicsiny helyen, amelyet az amerikai imperializmus még mindig fenntart számára, ő is képes szerepet játszani a népek elleni katonai beavatkozások nagy zenekarában, Afrikában, de nem csak ott.

Végül tudjuk, hogy a háborús eszkaláció Kelet-Európában istenáldása. A fegyveripar számára, amely világszerte virágzik az egyre növekvő katonai költségvetéseknek köszönhetően, különösen az Egyesült Államokban. Kedvező akció az amerikai olaj- és gázipari multinacionális vállalatoknak és palagáztermelésüknek.

Mindezen okok miatt mindenkinek, aki azt állítja, hogy a béke és a demokrácia táborában van, és hogy a dolgozók és a népek érdekeit védi, határozottan  kell harcolnia a jelenlegi háborús készülődés és az ezt szervezők ellen.

Franciaországban ismét egyfajta szakrális unió formálódik Macron mögött. Putyin közös elítélésében az összes intézményes párt, a jobb- és a baloldal, a Szocialista Párt és a Zöldek; de Fabien Roussel, a PCF jelöltje is támogatja Macron álláspontját, olyannyira, hogy ki is jelentette: "Úgy vélem, hogy minden olyan kezdeményezést megtesz, amely szükséges a párbeszéd ösztönzéséhez, az őszinte, lojális és közvetlen párbeszédhez minden érintett féllel". Jean-Luc Mélenchon, aki kevésbé lelkesedett Macronért, csatlakozik az általános konszenzushoz azzal, hogy "Oroszországot [amely] felelősséggel tartozik, a mi érdekünkben el kell ítélni".

Egyedül Oroszországot kell elítélnünk, amely felelősséggel tartozik a helyzetért - mondja Mélenchon... Egyenesen Macront kell támogatnunk - mondja Roussel... Macron most követeli, hogy Oroszország ellen szankciókat hozzanak, követve, mint mindig, a washingtoni urait. Szankciók? Tudjuk, hogy mik a szankciók és azok szörnyű következményei, amint azt Kubában, Iránban, Venezuelában láttuk... Támogathatjuk Macront, aki szankciókat követel, és azt állítja, hogy a munkavállalók és a népek érdekeit védi?

Macron minden körülmények között a multinacionális cégek szolgálatában áll, ma pedig különösen a fegyver-, olaj- és gázipari cégek szolgálatában. Ahogyan az elmúlt két évben is a kapitalistákat szolgálta azzal, hogy 600 milliárd eurót ajánlott nekik, amit azok arra használnak, hogy elbocsássák a munkásokat és spekuláljanak vele. És ebben a 2022. februári hónapban ugyanazt a kombinációt, a "szent egyesülést" látjuk, amely 2020. március 19-én megszavazta a 343 milliárd euró első részletét a tőkéseknek - a nemzetgyűlés összes pártja!

A francia munkásosztály számára az ellenség mindenekelőtt a saját kormánya, a Macron-kormány, amely külföldön háborúban áll a világ munkásai és népei ellen, otthon pedig szociális háborút folytat a munkások és a fiatalok ellen. Az egyetlen helyes álláspont, amely a munkásosztály és az internacionalizmus érdekeit szolgálja, az a következő: egy fillért sem a háborúskodóknak, egy fillért sem a katonai kalandozásoknak Kelet-Európában, Maliban vagy bárhol máshol! A francia csapatokat ki Maliból, ki Romániából, ki a külső műveletek minden színteréről! 

Le Macronnal és a háború és kizsákmányolás kormányával! Nemet a szent unióra!

Az egész világ munkásai közötti szabad és testvéri együttműködésért, Franciaország kivonulásáért minden, a népek érdekei ellen irányuló katonai és diplomáciai szövetségből, egy olyan kormányért, amely kizárólag a dolgozó nép és a többség szolgálatában áll: csatlakozzatok a Független Demokratikus Munkáspárthoz, a háború és kizsákmányolás elleni Nemzetközi Munkásbizottság tagjához, a Munkás Internacionáléhoz.

 

Montreuil, 2022. február 22. 17 óra

Oroszország: a koronavírus egyre jobban terjed

 

Oroszországban szeptember közepe-október vége óta naponta 39 000-40 000 fertőzött beteget diagnosztizálnak. Egy hónappal ezelőtt ez a szám 25-27 ezer volt. A  világjárvány kezdetétől fogva 8,6 millió orosz lett pozitív.

A halálesetek száma is emelkedik.

Október 19. óta több mint 1000 orosz hal meg naponta. És ez csak azok az esetek, amelyekben a halálozás fő oka a vírus (nem számítjuk a koronavírusos betegeket, akik más betegségben haltak meg). Összesen több mint 400 000 fertőzött ember halt meg a járvány kezdete óta.

Ennek három oka van. Az első a kormány régóta tartó politikája az egészségügyi ellátás "optimalizálására", vagyis a kiadások és az egészségügyi ellátás csökkentése. A 10 000 lakosra jutó 137 kórházi ágyról (1990) 2018-ra 80-ra csökkent a számuk. Az "optimalizálás" az orvosok nagyon alacsony fizetését is jelenti, amellett, hogy adminisztrációs feladataik megnőttek, s ezeket a betegek rovására kell elvégezniük.

Putyin "májusi dekrétumainak" ezt a helyzetet kellett volna korrigálniuk, de az orvosok fizetése csak papíron nőtt, ellenben a munkaterhelés tovább növekedett.

A világjárvány kitörésekor a dolgozók életükkel fizettek ezért az "optimalizálási" politikáért. 2020 tavaszán és nyarán a lakosság szembesült a mentőszemélyzet hiányával, ez egyes esetekben azt jelentette, hogy napokat kellett várni, de kórházi ágyra, maszkokra és orvosi oxigénre is.

Az egészségügyi rendszernek át kellett csoportosítania az erőforrásokat: orvosi vizsgálatokat felfüggesztenie, szülészeti kórházakat átalakítania Covid-kórházzá, stb. Ez azt jelenti, hogy, a koronavírus okozta haláleseteken kívül a világjárvány más betegségek alakulnak ki, súlyosbodnak.

A tanulmányok most azt mutatják, hogy az egyik orosz vakcina (EpiVacCorona) nem biztos, nem hatásos. A magukat újraoltatni kívánt személyek egyes területeken szembesülnek azzal, hogy nincs elég a "Szputnyik Light" vakcinából.

A második ok az, hogy a vállalatok formálisan kezelik a munkavállalók biztonságát.

Például október 30. és november 7. között a kormány általános zárlatot hirdetett, és biztosított arról, hogy a béreket fizeti. A közszférán kívül azonban a legtöbb munkáltató nem fizetett semmit. A kávézók és az éttermek is ritkán tartják be a védőintézkedéseket. Ahol az egészségügyi belépővel történő belépést bevezették, például a bevásárlóközpontokban, ott az ellenőrzések formálisak vagy nem léteznek.

A harmadik ok maga a lakosság viselkedése.

Sokan nem viselnek maszkot a tömegközlekedési eszközökön vagy az üzletekben. Oroszországban az oltási arány alacsony (a lakosság 33%-a kapott teljes adagot).A politikusok évek óta tartó hazugságai miatt az emberek hezitálnak ami a maszkviselést és a védőoltásra való felszólításokat illeti.

Ismét a kapitalizmus a felelős ezért.

Az orvostudományhoz hasonlóan az oktatás "optimalizált" lett (viszont egyre több templomunk van!). A cenzúra elfojtja a politikai kritikát, és a tudományellenes retorika mindennapos a televízióban. A világjárványt pedig arra használják fel, hogy betiltsák a tüntetéseket,

A fő következtetés, amelyet az oroszországi és a világ dolgozóinak le kell vonniuk: ahhoz, hogy túléljük a koronavírust vagy egy új járványt, véget kell vetnünk a kapitalizmusnak.

Megjelent: La Tribune des Travailleurs n°  314, tudósítónk, Andrej Kalinkin

Belorusszia: a hatalom és «ellenzéke» szembetalálta magát a dolgozókkal

 

Aug. 9.: az elnökválasztás során Lukasenko – 1994 óta hatalmon – bejelenti, hogy a voksok 80 %-val hatodikra is megválasztották az ellenzéki Tihanovszkájával szemben. Az eredményben kételkedő demonstrálókat brutális megtorlás éri. A minszki és vidék nagyüzemek leállnak, tüntetnek. Macron nyilatkozatait használva Lukasenko az USA-t és az EU-t beavatkozással vádolja aképpen, hogy azok destabilizálni akarják rendszerét, majd a határokra katonai csapatokat küld.

Az Unió nevében Macron «párbeszédet javasol a belorusz hatóságok, az ellenzék és civil szervezetek között» Oroszországot is bevonva.

Beavatkozásának egy a célja: (akár Lukasenko eltávolításával) utat találni a jelenlegi hatalom és az (USA-hoz, az EU-hoz kötődő) ellenzék között.

A mostani rendszerellenes tüntetések ugyanolyan nyugtalanságot keltenek Lukasenko köreiben, mint az ellenzéknél és az Unióban vagy a Kremlben. 

Az ukrajnai vagy grúziai történésekkel szemben itt a munkásosztály emelte fel fejét: «A dolgozó mobilizációja gyakran spontán, a független szakszervezetek is kivártak és csak később csatlakoztak» – mondja Jurij Glusakov, gomeli munkásaktíva.

Aztán kezdtek bízni saját erejükben. Lukasenko tanította meg őket saját kárán aug. 17-én: helikopteren érkezett, megpróbált szónokolni a minszki MZKT-üzem munkásai előtt. «El innen!», válaszolták annak, aki úgy írta le a tüntetőket, mint «drogosok» és «semmirekellők».

Ebben a sosemlátott helyzetben Alexandr Yaroscsuk, a BKDP (belorusz demokratikus szakszervezeti kongresszus) elnöke kimondta:

«Lukasenko a nép szemében illegitim, a hatalom szektorai megbénultak. Szvetlána Tihanovszkaja (az ellenzék vezére) és az általa megalapított koordinációs bizottság nem folytathat párbeszédet a hatóságokkal. Ezentúl a dolgozók alkotják az egyetlen erőt, amely felelős az ország sorsáért és biztosítja a hatalom átmenetét». (Beloruszkij Partizan, aug.17.).

A felhívás feltesz egy kérdést. A munkásosztálynak, szakszervezeteinek és sztrájkbizottságainak az lenne a szerepe, hogy az ellenzéknek átadandó hatalom átmenetét biztosítsák?

Az üzemi gyűléseken, a határozatokban, a röpcédulákban a dolgozók összekötik a demokratikus követeléseket a saját szociális, társadalmi követeléseikkel.

Márpedig ezek a követelések ellentétesek a rendszerrel, legyen szó a rezsimről vagy a privatizációkat és munkásjogok letörését favorizáló ellenzékéről… amit Jaroscsuk persze jól tud.

A munkásmozgalom alávetése ennek az «ellenzéknek», amely Lukasenkónál «jobban és gyorsabban» akar privatizálni, ellentétes a munkásosztály saját követeléseivel, ahogyan azt világosan látjuk a rendelkezésünkre álló dokumentumokból (gomeli munkások, állampolgári koordinációs szervezetek tanácsa), összeegyeztethetetlenek a rezsim, az ellenzék, annak amerikai és európai «szponzorai» politikájával is.

 

Dominique Ferré (2020. aug. 24.)

«Nincs valódi szabadság szociális vívmányok és dolgozói jogok nélkül»

(Gomel város állampolgári, politikai és munkásszervezeteinek tanácsa)

Megerősítve, hogy «a valódi szabadság elválaszthatatlan a szociális vívmányok létezésétől és a dolgozói jogok tiszteletétől Gomel város állampolgári, politikai és munkásszervezeteinek tanácsa a következő jelszavakat hirdeti meg:

«1) a munkásfelvétel egyéves munkaszerződéssel történő rendszerének megszüntetése;

2) Moratórium az állami nagyvállalatok privatizálása ügyében, a munkahelyek megőrzése. Vállalati nagygyûlés, ne pedig az igazgatóság döntsön a vállalat sorsáról;

3) A nyugdíjkorhatár emelésének és a 3-as számú dekrétumnak a megszüntetése;

4) A mezőgazdasági földek eladásának megtiltása;

5) Független szakszervezetek létrehozásának szabadsága a vállalatok tulajdonformájától függetlenül.»

 

(Aug. 22-én kapott dokumentum)

Belorusszia: munkássztrájkok

 

A minszki traktorgyár aktivistái "olasz sztrájkra" szólítanak fel (azok lebonyolítási technikájára utalva) a Belorusz Köztársaság tüntetési hulláma közepette. Nincsenek teljesíthetetlen követeléseik – csak egyszerűen megfogalmazott, és bizonyos tekintetben "udvariatlan" nyelvhasznàlat, mint:

''A sztrájkok szolgálnak leghatásosabban a hatalom befolyásolására!"

''Egyetlen fecsegő ideológus nem áll a gépek mögött!"

(Forrás: Международный Союз Трудящихся и народов)

Belorusszia: A VÖRÖS POLIGRAF szerkesztősége

 

Városaink utcán dörrenések és lövöldözések hangzanak néhány nap óta. Eddig a fegyverek még nem halálos lövedékeket bocsátanak ki, de egy éve lehetetlen volt elképzelni ezt is.

Ha a békét és a stabilitást esténként gránátok százaival és gumilövedékekkel kell fenntartani, akkor ez elég különös «béke és stabilitás».

Hozzá kell tenni, hogy – legalábbis eddig – nem a tüntetők bombáztak, hanem a biztonsági erők. Nem is értjük, hogy miért.  

Ez az erőszak minden mértékkel túlzott, pláne a miénkkel. Belorusszia sok tüntetést megért már és a mostaninál nem kevésbé tömegest. De annak ellenére, hogy azok sem voltak engedélyezve, a tüntető diákokra nem dobáltak gázbombákat.   

Most megtörtént. Az Internetet blokkolták az ország össze állampolgára számára.

Mivel a szavazatok számához nincs hozzáférésünk, a szociológusok adatai hiányoznak, nem tudjuk azt sem, hányan szavaztak Lukasenkora. Csapatunk bojkottálta ezt az ügyet. Abban a 70-80 %-ban sem hiszünk, amit Tihanovszkaja magának tulajdonít.

De abban biztosak vagyunk, hogy mindazok, akik a jelenlegi kormányra voksoltak, rossz lóra tettek, mert ez csak megkönnyíti a belügyminisztérium dolgát az utcákon. Na és arra sem szavaztak, hogy az Internetet bénítsák meg.  

Hisszük, hogy először is ezek az emberek mondják ki a szavukat. Békésen, nyugodtan (levelek, felhívások, csoportok, munkahelyi gyűlések) mindenféle csatornán, hogy eljuttassák a hatalomhoz: még néhány ilyen aktus és lojalitás nélkül maradtok.

Békére van szükségünk és nem a konfliktusok eszkalálására. Mindnyájunknak együtt kell élni ebben az országban, Tihanovszkaja és Lukasenko híveinek is.

A hatóságok azt álltják, hogy kívülről jött a beavatkozás. Megéri hozzátenni, hogy nem minta nélkül. Nem ismerjük a rossz fiút, a felelőtlen személyt vagy csapatot a NEXTA Telegram mögött, de ez a csatorna indította meg lélektelenül a háborút és vetette be az embereket, akik készek bármilyen eszközt felhasználni.

Zseniális lenne, ha azok az emberek, akik nem Lukasenkora szavaztak és nem is hisznek győzelmében, megpróbálnák környezetükben leállítani a nyilvánvaló provokációkat.

Ha persze kell a béke és a konfliktus kiterjedésének megakadályozása. Mégegyszer: együtt kell élnünk ebben az országban később is. Tihanovszkaja és Lukasenko hiveivel is.

Nagy a ködösítés – az sem világos, hogy a hatóságoknak kivel kellene  tárgyalniuk, már persze, ha akarnak. A tüntetők a provokátor NEXTA-val nem tartják ellenőrzésük alatt Tihanovszkaja stábját? De ha azt gondoljátok, hogy ti vagytok a 80 % – ez a 80 % nem fog eltűnni néhány hónap alatt, egy év alatt.

Azt tartjuk, hogy most a lényeg az, hogy a vérbefulladó ellenségeskedést elkerüljük. Ezt nem is olyan régről jól ismerjük. Olyan helyzet ez, amelyet senkinek sem szégyen elhagyni és időlegesen visszahátrálni.

Az a szóbeszéd járja, hogy nemsokára minden kapcsolatot elvágnak. Kívánjuk, hogy mindkét fél emlékezzen tehát.

Viszlát:

kedves szerkesztői irodátok, a Vörös Poligraf, Companiero Re

A IV. Internacionálé (Oroszország)

Az Oroszországi Föderáció munkásaktívái vagyunk, az Átmeneti program hívei: «A kapitalizmus agóniája és a IV. Internacionálé feladatai. A tömegek mobilizálása az átmeneti követelések mint a hatalom megragadásának követelései)»; a IV. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága mellett állunk.

Orosz nyelven létrehoztunk egy internetes oldalt avégett, hogy az oroszországi munkásosztállyal megismertessük az internacionalista irányzat a IV. Internacionálé újjászervezési dokumentumait és téziseit.  

Marxisták vagyunk, a munkásosztály függetlenségéért harcolunk, amely függetlenség nélkül nem képes saját érdekeinek megvédésére.

Mélyen hisszük, hogy saját szervezet nélkül a munkásosztály – semmi; kompromisszumok nélkül küzdünk tehát a munkásmozgalomért, elsősorban szakszervezetei védelméért az állammal, kormányokkal, munkáltatói «partnerséggel», egyházzal, civilszervezetekkel és minden politikai párttal szemben (ideértve a kommunista és munkáspártokat is).

A függetlenség azonban nem csak a munkásszervezetek meglétét jelenti, hanem saját információforrásait is. Éppen ezért támogatjuk a független munkássajtót, annak fejlődését, veszünk részt különböző független publikációk közzétételében és minden alkalmat megragadunk a dolgozók saját hangjának közlésére.

A lenini bolsevik szovjet hagyományok folytatói vagyunk, melyek opponáltak a sztálini degenerálódásnak, védték a Szovjetuniót és az októberi vívmányokat a bürokraikus rezsim ellen.

1991-ben a Szovjetunióban ugyanezek a párt-és állami vezetők restaurálták a kapitalizmust, Trockijnak az 1930-évek végék leírt  prognózisát megvalósítva. Az októberi forradalom szigetecskéit – ingyenes oktatás, egészségügy, dolgozói nyugdijak, stb.–  mára hosszas aggodalmaskodás nélkül lebontották, átadták a tőkének. Szinte a teljes társadalmi harc a szovjet örökség védelme körül forog. Nem fogjuk abbahagyni az 1917 októberi forradalom védemét, visszaszerzését.

Ez a harc azonban nem a múltba visszatérést jelenti, hanem egy ugrást a jövőbe.

A kapitalizmus létezésével eleve kiegesztelhetetlen ellentmondásokat szült, ennek reakciójaként a tömegek ellenkezését provokálva. Ennek egyik kulmináns pontja a soktízeres tüntetések a nyugdíjreform ellen, a független szakszervezetek létrehozása, a marxista körök, baloldali szervezetek feltűnése. A jövendő történelmi fejődés számtalan hirdetői között vagyunk mi is.

Internacionalisták vagyunk. Csak egy munkásosztály létezik a világon; a Munkás Internacionáléért harcolunk; a háborúk és kizsákmányolás ellen; a világ proletárjainak egyesüléséért, bármilyen is legyen nemzetiségük.

A népek önrendelkezési jogaiért küzdünk – minden imperialista nemzetközi intézmény ellen mint a Valutaalap, Világbank, ENSZ, NATO, Európai Unió.

Minden állami imperialista politikával szemben állunk, ideértve az Oroszországi Föderáció sziriai és ukrajnai beavatkozását is, ahova az orosz dolgozókat küldik meghalni mások érdekeikért.  

A munkásegység hívei vagyunk. A munkásosztály nem tudja osztályellenségét legyőzni csak a dolgozók és szervezeteik (szakszervezetek, pártok, stb.) egységében.

Az emberiség és környezetének védelméért állunk ki. Nem vagyunk az «ökológia az ember ellen» követője. A természetet fenyegetésének egy a gyökere: a csődöt mondott kapitalizmus, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer és ennek végső szlogenje, a “profitot minden áron”.

Minden demokratikus jogot támogatunk, melyeket szavakban ugyan a tőkés állam elismer, de a gyakorlatban erőszakot vesz rajtuk. Az imperializmus korában egyedül a proletariátus képes a népek túlnyomó többsége számára a demokratikus jogokat védelmezni, harcolni a demokráciáért, és ez elválaszthatatlan a szocializmusért vívott harctól. Egy másodpercig se higgyünk az úgynevezett “liberális ellenzéknek”, hogy az felszabadítaná a dolgozó népet a rezsim oligarcháinak és bürokratáinak elnyomása alól. Mást nem szabadítana fel, mint egy másik csoport tőkést az egyik alól.

Nyitottak vagyunk minden együttműködés előtt, egymással egyenlő módon, minden munkás-, kommunista szervezettel és nemzetközi csoportosulások orosz reprezentánsaival.

Ha úgy érzed, közel állsz elveinkhez, örülnénk, ha magunk között látnánk! A dolgozók emancipációjáért és egységéért! A jövő a mienk!

HÉT BALOLDALI KRÍMI AKTIVISTÁT ÜLDÖZTETÉS ÉRT AZ UTÓBBI FÉL ÉV ALATT

Március 1-jén Szevasztopolban öt baloldali aktivistánál tartottak házkutatást. Kettejüket letartóztatták. 

Az utóbbi hónapokban az oroszországi hatalom baloldali aktivisták üldözésébe kezdett a Krím félszigeten. Még 2017 november 14-én Szevasztopol város Nahimovi kerületének nyomozói eljárást indítottak Valerij Bolsakov munkás ellen. Bolsakov hosszú időn át vezette Szevasztopolban a Munkások szövetségét, jelenleg az „Oroszországi egységes munkafront” elnevezésű párt szervezetének titkára. A hátkutatás során durva bánásmódban részesítették, elvették valamennyi, személyazonosításra szolgáló dokumentumát, minek eredményeképp az aktivista nem tud munkába állni, bankkártyáját blokkolták. 

Jelenleg Bolsakov szabadlábon van. Február 7-én ismertették a vádat: nyilvános, szélsőségre buzdító felhívás az interneten keresztül (Oroszországi BTK 2. rész, 280. cikkely), az interneten kívül (Oroszországi BTK 1. rész, 280. cikkely) és gyűlöletkeltés a „terszki kazakok” szociális csoport ellen (Oroszországi BTK 1. rész, 282. cikkely). 

Február 1-jén Jevpatorija városában feltartóztatták Jevgenyij Karakasev helyi anarchistát az eljárásjogi normák megsértésével, továbbá megverték. Egy hét múlva ismertették vele a vádat: gyűlölet vagy ellenségesség szítása (Oroszországi BTK 1. rész, 282. cikkely), valamint nyilvános, terrorizmusra történő felhívások az interneten keresztül (Oroszországi BTK 2. rész, 205.2 cikkely). 

A vádemelés ürügyeként az alábbiak szolgáltak: „Megnevezés nélkül” c. videó, amelyet 2014 végén publikáltak a VKontaktye közösségi hálón és egy ugyanezen a hálón, a „tengermelléki partizánok utolsó interjúja” című rövidfilmmel együtt közzétett bizonyos szöveg, melyet korábban nyilvántartásba vett az Igazságügyi Minisztérium a szélsőséges anyagok jegyzékében. Az utóbbi videót 35 résztvevő chat-jére töltötték fel 2017. november 12-én. 

https://ovdinfo.org/express-news/2018/02/08/v-evpatorii-sk-obvinil-mestnogo-aktivista-v-ekstremizme-iz-za-publikaciy-vo Jelenleg Karakasev vizsgálati fogságban van. 

Március 1-jén Szevasztopolban helyi baloldali aktivistáknál tartottak házkutatásokat: Iván Panjuta és Iván Markov marxistáknál, valamint három anarchistánál – Alekszej Sesztakovicsnál, Alekszej Priszjázsnyuknál, és Artyom Vorobjevnél. A házkutatásokat követően tanúként hallgatták ki őket a jevpatorijai illetőségű Jevgenyij Karakasev anarchista ügyében. Sesztakovicsot és Markovot fogva tartották. A szevasztopoli bíróság bűnösnek ítélte őket szélsőséges anyagok összeállításában és terjesztésében. az Oroszországi Adminisztratív jogsértések Kódexe 20.29 cikkelyének alapján Markovot 10 napra tartóztatták le, Szesztakovicsot pedig 11 napra. 

https://primechaniya.ru/home/news/mart-2018/sevastopolskih-anarhistov-osudili-za-ekstremistskie-materialy/ Jelenleg Alekszej Sesztakovics büntetését tölti ideiglenes fogságban a Bahcsiszaraji kerületben, Iván Markov pedig Szevasztopol területén. Nincs velük kapcsolatunk. 

Panjuta, Priszjázsnyuk és Vorobjov ismertették, hogy az erőszakszervezetek automata fegyverekkel érkeztek a házkutatásokra, durván jártak el. A házkutatás során lefoglalták az összes számítógépet, mobiltelefont, Wi-Fi routert és még a pen-drive-okat is. A hatósági emberek a húsz évvel ezelőtti papíralapú archivált anyagokat is lefoglalták. Ebből ítélve a lefoglalt anyagokat aktívan tanulmányozzák, ezért további bírósági ügyek s önkényes letartóztatások várhatók. Nevezetesen, pontosan ily módon vették vád alá Valerij Bolsakovot. 

A regionális tömegtájékoztatásban két verziót állítottak fel az házkutatások tekintetében. Az első szerint az oroszországi szakszolgálatok Karakasev barátait üldözik, akik támogatták őt. A másik verzió szerint a házkutatás oka az, hogy Sesztakovics március 10-re nagygyűlést tervezett „Az elnök posztja – a monarchia atavizmusa” elnevezéssel, abból a célból, hogy emlékeztesse az oroszországi állampolgárokat azon alkotmányos jogukra, hogy nem kötelező a választásokon való részvétel és egyúttal „protestáljon a szabad véleménynyilvánításért a választások előtti Szevasztopolban”. Sesztakovics a saját oldalán tette közzé bejelentése szövegét a közösségi hálón. 

https://primechaniya.ru/home/news/mart-2018/v-krymu-i-sevastopole-proshli-obyski-u-levyh-aktivistov-i-oppozicionerov/ Sesztakovics harcostársai nem zárják ki, hogy az aktivista letartóztatásával az akció megakadályozása volt a cél. 

Az oroszországi szakszolgálatok alkotó módon átdolgozták ezeket a tényeket, a házkutatások áldozatainak nyakába azt akarják varrni, hogy március 18-ra zavargásokat akartak kelteni. Erre a napra lett kitűzve az elnökválasztás. 

A krími baloldali aktivistáknak szükségük van az Önök szolidaritására!

Ukrajna : bányászsztrájk Luganszkban

A 2018-as év újabb bányászsztrájkkal indult Luganszk térségében. Február 14-én spontán munkabeszüntetés kezdődött a közel 9 ezer bányászt foglalkoztató állami tulajdonú Szelidivvugillja 4 legnagyobb aknában. A munkabeszüntetőknek négy alapkövetelése volt: az elmaradt bérek kifizetése, a fizetések kiigazítása az infláció mértékében, fejlesztési befektetések a bányákba és a munkavédelembe, s a magánszektornak illegálisan átadott kitermelés visszahelyezése a köztulajdonba.     

A sztrájkot az indította, hogy két hónap fizetéssel tartoznak a bányászoknak. Bérük amúgy is nyomorúságos, most már nem tudják eltartani családjukat, fizetni lakbérüket, rezsijüket, élelmüket. A bérek késése összesen eléri a 150 millió hrivnyát (kb. 5,5 millió dollár) - holott a termelés folyamatosan zajlott.  

A bányaigazgatósság előtt spontán módon gyülekezve a kiéhezettek barikádokat emeltek a két stratégiai úton, mely az ATO* felügyeletéhez tartozik, blokkolták a dolgozókat szállító buszokat is.

A mozgalom napról napra szervezettebb lett, a harmadik napon létrehozták a többi akna sztrájkbizottságait is. A termelés leállt.

Ebben az első szakaszban érték el a kormánytól, hogy kötelezze a Szelidivvugillját, hogy a ki nem fizetett bérek felét átutalja (kb. 80,8 millió hrivnyát, amely a decemberi béreket és a januári 16 %-át fedezi). A bányászok egy része felvette a munkát, másik része folytatja a sztrájkot a teljes bérek kifizetésééig.

Sergej M., 2018. febr. 24.

* ATO, «Antiterrorista Operáció», melyet az ukrán kormány állított fel Luganszkban és Donyeckben a 2014 májusa óta az Oroszország támogatatta «szeparatista köztársaságiak» ellen folyó háborúban, amely eddig több mint 10 ezer halottal járt.

A szlovén Novi borac: VESTI IZ MAĐARSKE

A szlovén Novi borac: VESTI IZ MAĐARSKE címmel közölt cikket a magyarországi viszonyokról.

"(Magyarország helyzete)

A tendencia ugyanaz, mint az EU többi tagállamában: deficitcsökkentés, a közszolgáltatások kiadásainak csökkentése, a munkásvívmányok megsemmisitése és a nemzetközi tőke támogatása mindenáron. A kormány mindenben aláveti magát az európai követeléseknek, a konvergencia-normáknak (Maastricht-i szerződés), ezek bele lettek irva az Alaptörvénybe (régebben Alkotmány). A 2017 eleji adatok szerint a kormány hét nagy multicéget 51, 6 milliárd Ft közpénzzel támogatott meg mindössze 6388 munkahely létesitéséért – és akkor még nem számoljuk az egyéb előnyöket. Ezek a multik pedig jönnek és mennek (pl. Nokia, vagy az Opel, amely épp most küld el 100 munkást és a létszámcsökkentést folytatni fogja). Ami a nemzetközi mainstream-sajtót illeti, amely szép számban publikál a «migránskérdésről»: a kormány tiltakozik az alig 1300 menekült befogadása miatt, de már eddig letelepedési engedély árusításával 18 ezer «ismeretlent» fogadott be (300 ezer euró állampapironként). A summa a kormánypárthoz közeli offshore-cégeknél landolt. A Fidesz-KDNP fő célja, hogy saját, a multikat szolgáló komprádorburzsoáziáját hozza létre és nagyobbat haraphasson a tortából – ezért van ez az illuzorikus «vitája» az EU-val. De azért minden adandó alkalommal megerősiti, hogy az EU tagja akar maradni és az EU is ugyanigy tesz (nincs is a tagállami átlagnál több kötelezettszegési eljárás Magyarország ellen).

(Osztályharc)

A kormány – mint az EU többi kormányai – minden lehetséges módon igyekszik megakadályozni. Néhány napja «partnerséget» javasolt egyes szakszervezeteknek (pl. a sárga Munkástanácsoknak) a többit kizárva. De ennél sokkal gyalázatosabb eszközöket is használ: a legnagyobb rendvédelmi szakszervezet vezetője (Szima Judit) börtönben van május 11 óta és 9 vezetőtársát szintén koncepciózusan elitélték, mivel nem mondtak le a szerzett jogokról és «tisztán» szakmai rendőrséget követeltek. Akkor még nem is szóltunk azokrol a szakszervezeti tisztségviselőkről, akiket "csak" elbocsátanak büntetlenül...

Mialatt a kormány ünnepli a munkahelyek számának növekedését, számos kis-, közép- és nagyüzem is csökkenti azokat, vagy kereken bezár. Példa az Opel, amely 100 prekárius dolgozójátol szabadult meg.

A jelentős megfélemlités ellenére a szakszervezetek. hu oldalain számos sztrájkkkészültségről, tüntetésről olvashatunk (metró, kéményseprők, buszsofőrök, pedagógusok, mentősök) és valódi sztrájkokról béremelésért, kollektiv szerződésért (Audi, Mercedes, vasút, a Tesco vagy az Opera dolgozói, fogászok, köztisztviselők) – és csak augusztus óta idézem a listát.

Annak ellenére, hogy sztrájkjogot jelentősen behatárolták, annak ellenére, hogy a szervezeti egység katasztrofális (külön tárgyalnak a munkáltatók velük), hogy a szakszervezeti vezetők jórésze opportunista és ragaszkodik a «társadalmi párbeszédhez», annak ellenére, hogy a bérek soványak és nem teszik lehetővé, hogy sokáig nélkülözzék azokat, a dolgozók nagyon sok esetben elszántak. És egyre többen ..."

100.000 orosz katona gyakorlatozik

Forrás: De Morgen

Oroszország a NATO keleti határainál hadgyakorlatra készül 100 ezer katona részvételével. A nyár vége előtt az orosz csapatoknak készen kell állniuk. Putyin alatt ez a legnagyobb katonai hadgyakorlat.

A New York Times szerint a hidegháború legrosszabb pillanatait idéző megfélemlítésről van szó. A katonai gyakorlat a Zapad 2017 ("Nyugat") nevet kapta és szeptemberben kerül rá sor a lengyel-litván határ közelében, egész pontosan szeptemberben közel 100 ezer katonával.

A gyakorlat nem az Oroszország-USA közötti egyre feszültebb viszonyok miatti hirtelen elhatározás műve, hónapok óta eldöntött dolog.  

Nincs titok, de a hadgyakorlat nyugtalanítja az USA-t, a régió  destabilizálását látja benne. A terület számára is stratégiai jelentőségű a három baltikumi NATO állam révén, hiszen Belarusztól mindössze 80 kilométerre fekszik a Suwalki-szoros a lengyel-litván határon, amely az orosz enklávét, Kalinyingrádot választja le. Minden olyan orosz kísérlet, amely itt próbálja a fennálló állapotokat megszüntetni, oda vezetne, hogy a balti államokat bekerítenék, a kalinyingrádi rakéták pedig a tengeri utakat fenyegetnék. A NATO-nak tehát ez az Achilles-sarka.

"A fő aggodalom, hogy ha egyszer a csapatok ott vannak, ott is maradnak. Nem vagyunk paranoiások", mondja Tony Thomas tábornok, a speciális amerikai hadműveleti parancsnok. Vilnius hasonlóan véli, attól tart, hogy az orosz elnök katonái jelenlétéből profitálva azokat nem vonja vissza és új erőpozíciót alakít ki.

A három balti állam viszonya Moszkvával meglehetősen feszült függetlenségük elnyerése óra. A határ másik oldaláról hallatszó csizmazaj - korábban Grúzia, aztán Ukrajna felől - nem megnyugtató számukra. "Oroszországnak több harckocsija van a határon, mit Németországnak és Nagy-Britanniának együtt", mondta júniusban egy litván miniszter. "Putyin a NATO-t akarja tesztelni ... így teszi", húzta alá.

Megelőző céllal az amerikai hadsereg a ZAPAD hadművelet idejére közel 600 parakommandóst küld a Baltikumba. Lengyelországban pedig tovább őrzi kivonásra szánt zászlóalját. A NATO június óra ezer katonát állomásoztat német parancsnokság alatt Litvániában, hasonló egységet brit parancsnokság alatt Litvániában és kanadai vezérlet alatt Lettországban.

Komment: igen messze áll tőlem az idióta fegyverkezés helyeslése és a ki-kit győz le (emberek százezrei életének árán). Putyin imperializmusa csakúgy visszataszító, mint a feloszlatásra régen megérett NATO. Azonban egy dolgot le kell szögezni: Oroszországnak joga van megvédeni magát az Észak-atlanti Szerződéssel szemben, amely az ő határainál állomásoztatja csapatait és nem pedig megfordítva...

A lengyelországi utcák átnevezése: a harc emlékének meghamisítása

A Keleti Nyelvek és Civilizációk Nemzeti Intézete (Institut national des langues et civilisations orientales - INALCO / Párizs) oktató-kutatója, történész, geopolitikus, Bruno Drweski, beszél a Lengyelországban folyó úgymond «kommunistátlanítás» folyamatáról

A lengyel képviselők 2016 áprilisában olyan törvényt szavaztak meg, amely kötelezi a helyi önkormányzatokat a közterületeknek a «kommunizmusra» való utalásoktól megtisztítására (utcák, terek, intézmények elnevezése). Vajon a lengyel kormánynak szándékában áll, hogy felülvizsgálja történelmét ultranacionalista és klerikális szempontokból? Arról van szó, hogy kiradírozzák az emlékezetből a Lengyel Népköztársaság (1944-1989) minden pozitív vonását?

Világos, hogy a törvény be akarja fejezni a "kommunistátlanítást", amelyet 1990-tól vizsgálgatnak, de mindig akadályokba ütközött, néha pedig helyi ellenállásba is vagy a lakosság részéről, vagy a helyhatóságéról, gyakran mindkettőéről.

Most a helyi hatalom is felszólítást kapott a nevek megváltoztatására. Nem csak a népi Lengyelországot kell eltüntetni, hanem az 1944 előtti politikai/társadalmi küzdelmeket is. A hatalom számára ez is egy eszköz a helyhatóságok feletti kontroll megerősítésére és annak kiderítésére, melyik engedetlenkedik.

Arról is szó van, hogy  a hatalom  megerősítse szövetségét a lengyel egyház legkonzervatívabb szektorával. Arról is, megmutassa hűséget külső nyugati szövetségeseinek, mert minden lengyelországi antikommunista tüntetés tanúbizonyság a két nyugati szövetséghez, az EU-hoz és a NATO-hoz fűződő tagságról.

Nyugat-Európában azt gondolják, lehet haladó, szociális Európát építeni. Keleten csak úgy látják Európát, mint a hagyományok restaurálásának és a szigorúan hierarchikus társadalmi struktúráknak egyik elemét. A keleti vezetők ezt az Európát importálják a Nyugatnak.

Hogyan érinti ez a törvény a lengyel lakosságot ?

 Nyilván nehéz az állampolgári reagálás teljességéről képet adni. Az egész országban vannak ilyen megváltoztatandó nevek, de általánosságban el lehet mondani, hogy a lengyeleknek nem tetszenek, egyrészt érzelmi okokból (sok név a dicső múlt emlékéhez kötődik), másrészt gazdasági okból (az eddig is soványka költségvetésű intézményeknek drágán kell címüket megváltoztatni). Ez van és nyilván csoportosan tiltakozni fognak az állampolgárok, ellen fognak állni, ha megismerik a döntéseket, főleg, ha azokat olyanok hozzák, akik nem is ismerik a helyi viszonyokat, történelmet, sőt, még a nemzeti történelmet sem. A javasolt névváltozások listája hosszú és vannak benne tévedések, névkeverések, ami nevetségessé teszi kitalálóit is.

Mint pl. Sosnowiecben (Felső-Szilézia), ahol a Gierekről (a népi Lengyelország egyik vezetőjéről) elnevezett körforgalom újrakeresztelése ellen az ellenzék  tüntetett…

Az egész országban találunk példát az ellenállásra, de Sziléziában és a Dabrowa-medencében különösen, Mert itt nagyon erős a helyi patriotizmus, a regionális büszkeség, és a munkásosztály történelmi öntudata. Sok esetben különösen ostoba dolog átnevezni egy utcát, parkot, teret, amelyeket egyszer már átneveztek. Ha most megint ez történik, csak aláhúzzák annak szimbolikus jelentéségét és a változtatás csak a kormány mindenhatóságától bűzlik. Vannak települések, ahol próbálnak a helyi történelemhez illő neveket adni, de mások meg azt gondolják, tetszeni kell Varsónak és antikommunizmusban licitálnak – egyszerre szomorú és komikus.

A törvény a totalitarizmus elutasításának ürügyén azonosnak veszi a «kommunizmust» és a nácizmust. Mi az Ön véleménye ?

A lengyel alkotmány tiltja a politikai pártok számára a «fasiszta vagy kommunista módszerek alkalmazását», tehát az összemosás már létezik, ezzel most még inkább erősödik, arról a logikáról nem is beszélve, hogy egyetlen jogász sem tudná megmondani, mik ezek a «módszerek». A törvény elvileg ezeket veszi célkeresztbe és nem az ideológiákat, azok legálisak maradnak.

Olyan társadalomban, amelyben igen sok probléma van, a jelenlegi kormány szimbolikus politikát folytat  és az abszurditásig menően. Ez csinálják szinte 30 éve. A társadalom azonban nehezen érti a radikális ukrán nacionalisták vagy más lengyel fegyveres csoportok iránti toleranciát.

Ezeket a háború utáni csoportokat rögtön elkeresztelték «antikommunistának», holott a helyi emlékezet banditákként és gyilkosokként emlékezik rájuk.

Ennek a revizionizmusnak más aspektusai is vannak.

 1989 óta számos lengyel, szovjet személyiségnek vagy a szovjet hadseregnek állított  emlékművet megsemmisíttettek. Ma pedig – ha ezt lehet mondani – a folyamat végső fázisához asszisztálunk. Gyakorlatilag minden progresszív személyiséghez vagy szovjet hadsereghez fűződő emlékmű el fog tűnni. Csak az marad, amihez a katolikus dogma nem enged hozzányúlni: a sírok.

Többszázezer szovjet katona esett el lengyel földön, emléküket nem lehet eltörölni. Varsóban pl. valószínűleg lebontják a repülőtér és a városközpontot összekötő úton található szovjet hősi obeliszket. De a park és a sírok ott maradnak - mint megannyi néma kiáltás a történelem gyökeres meghamisítása ellen.

A riportot készítette: JACQUES KMIECIAK
Forrás: Investig’Action (Michel Collon oldala)

Jugoszláviai emlékek

Az1980-as évek elejére a jugoszláv külső adósság már több mint 20 milliárd dollárra rúgott. A helyzet "megoldására" 1981-ben a hatóságok "stabilizációs programot" indítottak, az állami kiadások csökkentésével, az infláció lefaragásával a "személyes fogyasztás mérséklésén" keresztül (bércsökkentés), az export növelésével és a dinár stabilizálásával. Az IMF ezt a "stabilizációs programot erősen tanácsolta", s ennek lettek komoly konzekvenciái a jugoszláv rezsim politikai és gazdasági struktúrájában. Az IMF annak érdekében, hogy "ajánlásait" meg lehessen valósítani, erős és centralizált kormányt óhajtott, s ennek érdekében gyakorolt nyomást. A kormánynak a vállalatoknál a dolgozói önigazgatást fokozatosan fel kellett számolnia, csakúgy, mint a Szövetségi Köztársaság jogrendszerét. Ante Markovic, az utolsó jugoszláv miniszterelnök ténykedése az IMF eszközeként tökéletesnek bizonyult; a külföldi tőke, a világpiac, privatizáció és a neoliberális Európa előtt az országot megnyitotta, eközben ütközött a köztársaságok hatalmasságaival (benne a liberálissal is) a gazdasági válság körülményei és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése közepette. (Philippe Alcoy)

 

A „demokratikus” privatizáció megvalósításának alapvető módszere az összes lehetséges soviniszta reakció végletekig hevítése lett, hogy etnikai konfliktusokat és háborúkat provokáljanak. Jugoszlávia lett ennek a stratégiának és átmenetnek a kifejlesztésére szolgáló kísérleti terepe, ahogy 1991-ben Roland Dumas (1988-92 között francia külügyminiszter – a ford.) mondta: ahol általános sztrájk kezdődött és a politikai forradalmat csak a nagyhatalmak és a bürokratikus „nemzeti” nomenklatúrák erjesztette háború gátolta meg. (Pavlusko Imsirovic)

 

1999. márc. 24-én a NATO megkezdte a szerbiai Koszovó "felszabadítását". Koszovó alatt kiapadhatatlan ásványkincsek találhatóak, a trebcai bányakincs értékét 10 trillió  dollárra becsülik. A felszabadítás 78 napos intenzív bombázást jelentett ... 20.000 tonna bombát - szisztematikusan megsemmisítve a kommunikációs központokat, üzemanyagtárolókat, repülőtereket, úthálózatot, piacokat, sajtóközpontokat (még az agresszió ellen állást foglaló Kína nagykövetségét is).

A fegyveres beavatkozás előtt a Pentagon megerősítette, hogy a jugoszláv hadsereg legalább kétféle gázfegyverrel rendelkezik, azok előállításának eszközeivel is. Az USA védelmi minisztere figyelmeztette Milosevicet és a jugoszláv hadsereg főhadiszállását: “Ha Belgrád gázfegyvert vet be a NATO ellen, a riposzt nem fog késlekedni”. Érdekes módon, miután a NATO megkezdte a légicsapást, már egyetlen szó nem hangzott el az amerikaiak állításáról, miszerint Szerbia vegyifegyverekkel rendelkezne és az iparra mért megsemmisítés Trebca bányáit is elkerülte.

 

2000. aug. 14-én 900 nehézfegyverzettel felszerelt angol, francia, olasz, pakisztáni katona és a KFOR emberei helikopteren érkeztek Trebcába. A dolgozók, a munkások próbálkoztak a védekezéssel, ellenállásukat könnygázzal és gumilövedékekkel megsemmisítették, majd letartóztatták őket. A NATO-sajtó úgy írta le az akciót, hogy "megkezdődött Koszovó demokratizálása". A bányák eladása előtt elhárult az akadály: 77.302.000 tonna szén, réz, cink, ólom, nikkel, arany, ezüst, mangán, stb. került külföldi magáncégek kezébe. A “Koszovói Felszabadítási Hadsereget” (UCK) a CIA és a berlini BND titkosszolgálat éveken keresztül folyósított dollár- és márkamilliói a NATO által teljesen hamisan "polgárháborúnak" keresztelt háborúba sodorták. Az US Army használta gáz- és radioaktív fegyverek azonban az egész volt Jugoszláviában gyilkos hatást idéztek elő.

 

2001-ben Kosovska Mitrovicában a szerb kórház orvosai diagnosztizálták, hogy a rákbetegek száma 200 %-kal nőtt az 1998-ashoz képest. Az (ENSZ) UN Environmental Program (UNEP) 2003-as jelentése kiderítette, hogy a levegő és a víz Bosznia-Hercegovinában fertőzött. Persze, "nem kell nyugtalankodni"!

Pekka Haavisto UNEP-vezető, volt finn miniszter széleskörű vizsgálatot követelt. A jelentésben is szereplő, a konfliktusban egyetlenként vegyi fegyvert használó USA megakadályozta. De a nyugtalanság mégis nőtt, amikor az olasz, portugál, belga és francia kéksisakosok is rákbetegek lettek és néhány hónap múlva sorra haltak… A norvég kéksisakosok el is utasították helyszínre áthelyezésüket. 1999-ben, kevesebb, mint egy hónappal a jugoszláv háború befejezése után a British National Radiological Protection Board már riadóztatta Koszovóban a brit állampolgárokat “az US Army fegyverei okozta területi fertőzés okán.”

A kéksisakosok azonban legfeljebb néhány hónapig tartózkodtak itt, ami a lakosságról nem mondható el. Ezt hozták a "felszabadítók", akik azóta más diktátorok leverésén fáradoznak, más népeknek viszik a "szabadságot" … (Michel Collon)