A lengyelországi utcák átnevezése: a harc emlékének meghamisítása

A Keleti Nyelvek és Civilizációk Nemzeti Intézete (Institut national des langues et civilisations orientales - INALCO / Párizs) oktató-kutatója, történész, geopolitikus, Bruno Drweski, beszél a Lengyelországban folyó úgymond «kommunistátlanítás» folyamatáról

A lengyel képviselők 2016 áprilisában olyan törvényt szavaztak meg, amely kötelezi a helyi önkormányzatokat a közterületeknek a «kommunizmusra» való utalásoktól megtisztítására (utcák, terek, intézmények elnevezése). Vajon a lengyel kormánynak szándékában áll, hogy felülvizsgálja történelmét ultranacionalista és klerikális szempontokból? Arról van szó, hogy kiradírozzák az emlékezetből a Lengyel Népköztársaság (1944-1989) minden pozitív vonását?

Világos, hogy a törvény be akarja fejezni a "kommunistátlanítást", amelyet 1990-tól vizsgálgatnak, de mindig akadályokba ütközött, néha pedig helyi ellenállásba is vagy a lakosság részéről, vagy a helyhatóságéról, gyakran mindkettőéről.

Most a helyi hatalom is felszólítást kapott a nevek megváltoztatására. Nem csak a népi Lengyelországot kell eltüntetni, hanem az 1944 előtti politikai/társadalmi küzdelmeket is. A hatalom számára ez is egy eszköz a helyhatóságok feletti kontroll megerősítésére és annak kiderítésére, melyik engedetlenkedik.

Arról is szó van, hogy  a hatalom  megerősítse szövetségét a lengyel egyház legkonzervatívabb szektorával. Arról is, megmutassa hűséget külső nyugati szövetségeseinek, mert minden lengyelországi antikommunista tüntetés tanúbizonyság a két nyugati szövetséghez, az EU-hoz és a NATO-hoz fűződő tagságról.

Nyugat-Európában azt gondolják, lehet haladó, szociális Európát építeni. Keleten csak úgy látják Európát, mint a hagyományok restaurálásának és a szigorúan hierarchikus társadalmi struktúráknak egyik elemét. A keleti vezetők ezt az Európát importálják a Nyugatnak.

Hogyan érinti ez a törvény a lengyel lakosságot ?

 Nyilván nehéz az állampolgári reagálás teljességéről képet adni. Az egész országban vannak ilyen megváltoztatandó nevek, de általánosságban el lehet mondani, hogy a lengyeleknek nem tetszenek, egyrészt érzelmi okokból (sok név a dicső múlt emlékéhez kötődik), másrészt gazdasági okból (az eddig is soványka költségvetésű intézményeknek drágán kell címüket megváltoztatni). Ez van és nyilván csoportosan tiltakozni fognak az állampolgárok, ellen fognak állni, ha megismerik a döntéseket, főleg, ha azokat olyanok hozzák, akik nem is ismerik a helyi viszonyokat, történelmet, sőt, még a nemzeti történelmet sem. A javasolt névváltozások listája hosszú és vannak benne tévedések, névkeverések, ami nevetségessé teszi kitalálóit is.

Mint pl. Sosnowiecben (Felső-Szilézia), ahol a Gierekről (a népi Lengyelország egyik vezetőjéről) elnevezett körforgalom újrakeresztelése ellen az ellenzék  tüntetett…

Az egész országban találunk példát az ellenállásra, de Sziléziában és a Dabrowa-medencében különösen, Mert itt nagyon erős a helyi patriotizmus, a regionális büszkeség, és a munkásosztály történelmi öntudata. Sok esetben különösen ostoba dolog átnevezni egy utcát, parkot, teret, amelyeket egyszer már átneveztek. Ha most megint ez történik, csak aláhúzzák annak szimbolikus jelentéségét és a változtatás csak a kormány mindenhatóságától bűzlik. Vannak települések, ahol próbálnak a helyi történelemhez illő neveket adni, de mások meg azt gondolják, tetszeni kell Varsónak és antikommunizmusban licitálnak – egyszerre szomorú és komikus.

A törvény a totalitarizmus elutasításának ürügyén azonosnak veszi a «kommunizmust» és a nácizmust. Mi az Ön véleménye ?

A lengyel alkotmány tiltja a politikai pártok számára a «fasiszta vagy kommunista módszerek alkalmazását», tehát az összemosás már létezik, ezzel most még inkább erősödik, arról a logikáról nem is beszélve, hogy egyetlen jogász sem tudná megmondani, mik ezek a «módszerek». A törvény elvileg ezeket veszi célkeresztbe és nem az ideológiákat, azok legálisak maradnak.

Olyan társadalomban, amelyben igen sok probléma van, a jelenlegi kormány szimbolikus politikát folytat  és az abszurditásig menően. Ez csinálják szinte 30 éve. A társadalom azonban nehezen érti a radikális ukrán nacionalisták vagy más lengyel fegyveres csoportok iránti toleranciát.

Ezeket a háború utáni csoportokat rögtön elkeresztelték «antikommunistának», holott a helyi emlékezet banditákként és gyilkosokként emlékezik rájuk.

Ennek a revizionizmusnak más aspektusai is vannak.

 1989 óta számos lengyel, szovjet személyiségnek vagy a szovjet hadseregnek állított  emlékművet megsemmisíttettek. Ma pedig – ha ezt lehet mondani – a folyamat végső fázisához asszisztálunk. Gyakorlatilag minden progresszív személyiséghez vagy szovjet hadsereghez fűződő emlékmű el fog tűnni. Csak az marad, amihez a katolikus dogma nem enged hozzányúlni: a sírok.

Többszázezer szovjet katona esett el lengyel földön, emléküket nem lehet eltörölni. Varsóban pl. valószínűleg lebontják a repülőtér és a városközpontot összekötő úton található szovjet hősi obeliszket. De a park és a sírok ott maradnak - mint megannyi néma kiáltás a történelem gyökeres meghamisítása ellen.

A riportot készítette: JACQUES KMIECIAK
Forrás: Investig’Action (Michel Collon oldala)