Stathis Kouvelakis
Stathis Kouvelakis a politikai filozófia tanára a londoni King’s College-ben, a Syriza Központi Bizottságának volt tagja a Brexitet elemzi a Mediapart számára
Stathis
Kouvelakis a Syriza Központi Bizottság tagja volt pártja győzelme
idején 2015 januárjában. Aztán távozott azokkal együtt, akik az
eurózónából kiválást és az európai intézményekkel való
szakítást szorgalmazták, Alexis Ciprasz miniszterelnökkel
felszámolta az együttműködést. Londonban él és dolgozik, most
a brit népszavazást elemzi.
Stathis
Kouvelakis: először
is meg kell állapítani, hogy az EU sorban veszíti el a
népszavazásokat, amelyek javaslatai körül forognak. Az európai
projekt feltétel nélküli hívei kezdenek kérdéseket feltenni:
vajon miért? A tény, hogy a három legnagyobb európai ország
közül az egyik a szakítást választotta, számomra az aktuális
európai uniós projekt végét jelenti. Véglegesen azt, amit már
tudtunk, hogy ezt az elit hozta létre, az elit számára és ennek
nincs népi támogatása.
Örül neki?
Igen. Bizonyos, hogy az EU
legitim elutasításában benne van az a kockázat, hogy azt a jobboldali
és xenofób erők elorozzák, ezt a brit kampány is mutatta. De a
létező, neoliberális és autoriter Európa elleni haladó erők
számára hallatlan lehetőséget hordoz. A baloldali antiliberális
erők sokkal könnyebben fejezhetik ki magukat más országokban is
mint Nagy-Britannia, ahol igaz, kevésbé látható a «Lexit» (Left
és Exit – szerk.), de rámutat a törésre a fő baloldali
politikai és szakszervezeti vezetés és a népi-, munkásbázis
között, mely utóbbi nagy tömegben elveti az EU-t.
A munkáspártban (Labour
Party) is szakadás van egyrészről a széles választói tömegek és
választott képviselői, apparátusa között, másrészről pedig a
két oldalra állt káderek és aktivisták között. A tetejébe
még jelenlegi vezetője Jeremy Corbyn, aki igen ellenséges az
EU-val szemben, mégis kénytelen volt a maradás mellett
kampányolni, mivel a belső apparátus/parlamenti csoport
erősebbnek bizonyult.
2015 februárjában, amikor még a Syriza KB-tagja voltam, egy londoni nagygyűlés alkalmával a brit szakszervezeti konföderáció székhelyén pártunk görögországi győzelmét ünnepeltük. Jeremy Corbyn, akiről akkor még senki nem gondola, hogy átveheti pártja vezetését, odajött hozzám beszélgetni: «Van B-tervetek? Mert az EU le fog benneteket gázolni, a bankrendszeretek elleni támadással fogja kezdeni».
2015 februárjában, amikor még a Syriza KB-tagja voltam, egy londoni nagygyűlés alkalmával a brit szakszervezeti konföderáció székhelyén pártunk görögországi győzelmét ünnepeltük. Jeremy Corbyn, akiről akkor még senki nem gondola, hogy átveheti pártja vezetését, odajött hozzám beszélgetni: «Van B-tervetek? Mert az EU le fog benneteket gázolni, a bankrendszeretek elleni támadással fogja kezdeni».
Elmesélte, milyen sokk érte
ifjúkorában az 1974-es választások radikális program alapján
elért Labour-győzelme után. A brit bankrendszert azonnali támadás
érte és Nagy-Britanniának muszáj lett az IMF-től segítséget,
kölcsönt kérni, cserében szigorítási politikának alávetni
magát. Azt akarta, hogy biztosítsam őt arról, van B-tervünk, és
én, aki a Syriza vezetésében a kisebbséghez tartoztam, csak azt
mondhattam, hogy Ciprasszal kell beszélni és megpróbálni
meggyőzni őt.
Ez az anekdota mutatja,
hogy nem szabad semmiféle illúziót táplálni az Európai Unióval
szemben. Csakhogy a Labour apparátusa és képviselői ádázan
ellenálltak. Minimum azt lehet a szemére hányni Corbynnek, hogy a
«Remain»-nek (maradás) tett egy szolgálatot. De ugyanaz a sajtó,
amely a maradásra szavazásra buzdított, most követeli
távozását, holott a Brexit győzött… mivelhogy nem eleget tett
…
Meglepte az
eredmény?
Nem. A brit kampány alatt
déjá-vu benyomásom támadt. Szerencsém volt megélni a
franciaországi 2005-ös, az Európai Alkotmányról szóló népszavazást,
a görögországi Juncker-megszorítási programról szólót és a
nagy-britanniait. Minden egyes alkalommal tapasztalható, hogy az EU
védelmezői egyre kevesebb pozitív vitában vesznek részt,
alapjában a megfélemlítésre és félelemre alapozták érveiket,
mindenféle rosszat előrevetítettek, ami Nagy-Britanniát érheti,
ha a britek rosszul voksolnak.
Schauble és
Juncker fenyegetnek -
már megszokásból is -,
még
Obama is eljátszotta,
milyen katasztrófával járna a Brexit. Franciaországban pedig arra
fókuszáltak, hogy a Brexitet támogatók között olyanok voltak,
mint a kevésbé gusztusos
Boris Johnson és
Nigel Farage. De a
sajtó kevésbé emelte ki, hogy a
«Maradást»
az egész, saját
magával elégedett
elit fújta, első
soraiban az arrogáns Cityvel
az élen – ami persze magyarázza a népi választók motivációját
is.
Lehetséges-e
Európa demokratikus újjáalapítása, amire sokan hívnak fel?
Egyre több baloldali érti
meg, hogy az EU nem reformálható meg. Úgy
lett kialakítva, hogy belső struktúrája miatt nem lehet
reformálni, haladóbbá, demokratikusabbá tenni. Minden út zárva, biztosítom róla, ahogyan minden szakember
is tudja. Az EU-t nem azért hozták létre, hogy a parlamentáris
demokrácia szabályaival működjék, ettől mindig félnek, jöhet
egy «populista» próbálkozás...
A brit szavazás tehát egy
olyan alkalom, amely a B-terven gondolkodásra serkent és az EU
politikájával való végleges szakításra. Lehet ez Jean-Luc
Mélenchon Franciaországban, Oskar Lafontaine és Sahra Wagenknecht
Németországban, a Podemos balszárnya vagy azoké, akik elhagyták
a Syrizát: minden haladó és antiliberális erőnek meg kell
ragadnia ezt a pillanatot, ha azt akarják, a népi elégedetlenséget
meglovagló nacionalista és idegengyűlölő jobboldal ne őket
büntesse.
Görögországban a
baloldal
szakítása
Ciprasszal
nem inkább jellegtelen?
Az amerikai PEW nagyon
széles célcsoporton alapult felmérése az eu-pártiságról azt
mutatja, hogy a görögök 71%-a nem akarja elviselni a megszorításokat és egy jó
része az eurót is elhagyná. Az bizonyos, hogy a görög politikai
mezőt blokkolták Ciprasz múlt évi kapitulációja után, nagyon
erős a demoralizáció és a vereség érzése. De látni már a
Syriza baloldali mozgalmainak térnyerését, legyen az a Népi
Egység vagy Zoé Konstantopoúlou mozgalma. Európai szinten nagyon
fontos felmelkedés elején állunk, radikális választás előtt:
vagy az internacionalista baloldal, vagy az idegenngyűlölő
jobboldal. Ha a baloldal nem lesz ellenséges a neoliberalizmussal és
folytatja litániáját a «szociális Európáról» és az «európai
intézmények roformjáról», akkor nemcsak tehetetlenné válik,
hanem egyszerűen el fogják söpörni.
Az a mód, ahogyan
Görögországgal elbántak, szerepet játszott az Ön brit
szavazásában?
Nigel Farage, a UKIP
nacionalista és idegengyűlölő párt vezetője az Európai
Parlamentben az EU-t vádolta, hogy diktatórikus módon bánt
Görögországgal. Olyan dolgokat mondott, amelyek igazak, mondhatná
az egész brit és európai baloldal is. A brit népszavazás az EU
elutasításának csak újabb jele, a választók nagyon jól értik,
hogy mi a jelenlegi politika problémájának gyökere: a népi
rétegektől, de még azok szuverenitásának képzetétől is irtózó
európai elité. A gazdasági gördülékenység idején ezt
tolerálták, de mikor akadozik, az európai projekt szétmállik,
a megszorítások erősödnek az EU intézmények impulziója
alatt.
A brit voks meglepő. Kettévágta az országot, a City és Dél-Kelet szembekerült a többi résszel. Nem beszélnek soha erről, mert jobb elkerülni, hogy London sokféle. Mielőtt Londonban tanítottam, egy birminghami külvárosi egyetemen, Wolverhamptonban gyakoroltam hivatásom. Elképesztő a különbség. A városközpont romokban. Ebben az Angliában, ahol az ipari forradalom kezdődött, mindenki elhagyatva és gazdasági-szociális halálra ítéltnek érzi magát. A Labour sorsára hagyott egész népességet így kiszolgáltatva őket az olyan pártoknak, mint a UKIP.
A brit voks meglepő. Kettévágta az országot, a City és Dél-Kelet szembekerült a többi résszel. Nem beszélnek soha erről, mert jobb elkerülni, hogy London sokféle. Mielőtt Londonban tanítottam, egy birminghami külvárosi egyetemen, Wolverhamptonban gyakoroltam hivatásom. Elképesztő a különbség. A városközpont romokban. Ebben az Angliában, ahol az ipari forradalom kezdődött, mindenki elhagyatva és gazdasági-szociális halálra ítéltnek érzi magát. A Labour sorsára hagyott egész népességet így kiszolgáltatva őket az olyan pártoknak, mint a UKIP.
Ami persze paradox, mert
amíg a Front national Franciaországban mindig tudta, olyan volt a
szótára is, hogy a népre hivatkozva, népiesen kell cselekedni, a
UKIP eredetileg azt inkarnálta, amin az angol népi osztályok csak
gúnyolódtak: divatjamúlt anglikán, hagyományos,
középosztálybeli, 100 %-ban fehér, nagypapa korzervatizmusa. El
lehet képzelni, mekkora düh, harag – és az elhagyatottság érzése
- kell ahhoz, hogy egy ilyen pártnak sikerüljön a népi osztályok
ennyi szavazatát megnyernie.
Mit gondol az
újabb, más országokban meghirdetendő, az EU-hoz tartozásról
szóló népszavazásokról?
Az
EU nem megreformálható, és azt gondolom, semmi más megoldás
nincs, mint fel kell oszlatni. A valódi Európa újraalapozásához
szét kell verni az állandósult megszorítások vasketrecét, a
liberális önkényuralmat – ez az út pedig az EU intézményes
masinériájával való szakításon keresztül vezet. A népszavazások
játékát el kell játszanunk, közben megakadályozni a
szélsőjobboldali erők térnyerését, hogy a népi
elégedetlenséget kihasználva hegemóniára tegyenek szert. A
baloldal baloldala nagyon is késésben van, de az EU-val való
szakítás nélkül nem
lehetséges, hogy az erőviszonyok megváltozzanak azzal az
úthengerrel szemben, ami éppen Görögországot gázolta le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.