Háborús eszkaláció: amit tudunk és amit nem tudunk

 

La Tribune des travailleurs n°328 (Franciaország) 2022. febr. 23.

Szerkesztőségi cikk

 

Amit tudunk és amit nem tudunk

 

E sorok írásakor még senki sem tudja, hogy mi lesz a kelet-európai háború eszkalálódásának kimenetele. Bármi lehetséges. De van néhány dolog, amit tudunk.

Tudjuk, hogy a népeknek nem érdeke a konfrontáció. Az orosz munkás nem ellensége az ukrán munkásnak, aki nem ellensége az orosz munkásnak. A francia munkás nem ellensége az orosz munkásnak, sem az ukrán munkásnak, sem az amerikai munkásnak.

Tudjuk, hogy minden kormány a háborús eszkalációt szorgalmazza. A kiindulópont az amerikai kormányzat azon törekvése volt, hogy Ukrajna NATO-tagságával megerősítse Oroszország katonai bekerítését. Az orosz kormány ezt fenyegetésnek tekinti, hiszen Európa legnagyobb és legnépesebb Oroszországgal határos országáról van szó. Ezen az alapon kezdődött az eszkaláció, amelyben Putyin újabb lépést tett az orosz csapatok Donbasszba való bevonulásával.

Az is ismert, hogy itt nem az emberek jogairól van szó. Az amerikai imperializmus megmutatta, mit ért a népek jogai alatt Afganisztánban, Irakban, Líbiában és mindenütt máshol, ahol beavatkozásai nemzeteket darabolnak fel, egész országokat rombolnak szét, lehetővé teszik a polgári lakosság lemészárlását, és száműzetésbe kényszerítik férfiak, nők és gyermekek millióit, millióit.

Az orosz kormánynak nincs mit irigyelnie, és ezt már többször bebizonyította. Különösen egy hónappal ezelőtt, amikor az orosz csapatok beavatkoztak Kazahsztánban, hogy leverjék a munkásfelkelést. Vegyük észre, hogy sem Biden, sem Macron, sem a kapitalista hatalmak egyike sem tiltakozott a privatizáció következményei ellen fellázadó munkások véres leverése ellen. Való igaz, hogy a kazahsztáni privatizáció keresztülvitele érdekében Biden, Putyin és Macron ugyanúgy, mint Oroszországban, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban, készek közösen cselekedni.

Csapatai beavatkozásának igazolására Putyin úgy ítéli Ukrajna létezését, mint az 1917-es forradalom következményét. Át kellene keresztelni "Vlagyimir Iljics Lenin Ukrajnájának" - mondja ironikusan. Ez az egykori nómenklatúrista - a sztálinista politikai rendőrség ügynöke, aki a maffiaszerű privatizáció örömeire tért át - önkéntelenül is tiszteleg az oroszországi munkásforradalom előtt. Ez volt az a forradalom, amely felszabadította az egykori cári birodalom elnyomott nemzetiségeit, és megnyitotta az utat a független Ukrajna előtt. Ezzel az emlékeztetővel Putyin azt üzeni a nyugati tőkés hatalmaknak: "Egy táborban vagyunk, a népek elnyomásának és az antikommunisták táborában, ne tévesszétek össze az ellenfeleiteket".

Tudjuk, hogy itt sem a demokrácia és a szabadságjogok védelméről van szó, hiszen ismerjük a "nyugati demokráciák" szövetségeseit Szaúd-Arábiától Katarig, számos diktatúrán keresztül. Ami Macront illeti, akit épp most űztek el Maliból, többéves véres és költséges beavatkozás után, tudjuk, hogy azon a kicsiny helyen, amelyet az amerikai imperializmus még mindig fenntart számára, ő is képes szerepet játszani a népek elleni katonai beavatkozások nagy zenekarában, Afrikában, de nem csak ott.

Végül tudjuk, hogy a háborús eszkaláció Kelet-Európában istenáldása. A fegyveripar számára, amely világszerte virágzik az egyre növekvő katonai költségvetéseknek köszönhetően, különösen az Egyesült Államokban. Kedvező akció az amerikai olaj- és gázipari multinacionális vállalatoknak és palagáztermelésüknek.

Mindezen okok miatt mindenkinek, aki azt állítja, hogy a béke és a demokrácia táborában van, és hogy a dolgozók és a népek érdekeit védi, határozottan  kell harcolnia a jelenlegi háborús készülődés és az ezt szervezők ellen.

Franciaországban ismét egyfajta szakrális unió formálódik Macron mögött. Putyin közös elítélésében az összes intézményes párt, a jobb- és a baloldal, a Szocialista Párt és a Zöldek; de Fabien Roussel, a PCF jelöltje is támogatja Macron álláspontját, olyannyira, hogy ki is jelentette: "Úgy vélem, hogy minden olyan kezdeményezést megtesz, amely szükséges a párbeszéd ösztönzéséhez, az őszinte, lojális és közvetlen párbeszédhez minden érintett féllel". Jean-Luc Mélenchon, aki kevésbé lelkesedett Macronért, csatlakozik az általános konszenzushoz azzal, hogy "Oroszországot [amely] felelősséggel tartozik, a mi érdekünkben el kell ítélni".

Egyedül Oroszországot kell elítélnünk, amely felelősséggel tartozik a helyzetért - mondja Mélenchon... Egyenesen Macront kell támogatnunk - mondja Roussel... Macron most követeli, hogy Oroszország ellen szankciókat hozzanak, követve, mint mindig, a washingtoni urait. Szankciók? Tudjuk, hogy mik a szankciók és azok szörnyű következményei, amint azt Kubában, Iránban, Venezuelában láttuk... Támogathatjuk Macront, aki szankciókat követel, és azt állítja, hogy a munkavállalók és a népek érdekeit védi?

Macron minden körülmények között a multinacionális cégek szolgálatában áll, ma pedig különösen a fegyver-, olaj- és gázipari cégek szolgálatában. Ahogyan az elmúlt két évben is a kapitalistákat szolgálta azzal, hogy 600 milliárd eurót ajánlott nekik, amit azok arra használnak, hogy elbocsássák a munkásokat és spekuláljanak vele. És ebben a 2022. februári hónapban ugyanazt a kombinációt, a "szent egyesülést" látjuk, amely 2020. március 19-én megszavazta a 343 milliárd euró első részletét a tőkéseknek - a nemzetgyűlés összes pártja!

A francia munkásosztály számára az ellenség mindenekelőtt a saját kormánya, a Macron-kormány, amely külföldön háborúban áll a világ munkásai és népei ellen, otthon pedig szociális háborút folytat a munkások és a fiatalok ellen. Az egyetlen helyes álláspont, amely a munkásosztály és az internacionalizmus érdekeit szolgálja, az a következő: egy fillért sem a háborúskodóknak, egy fillért sem a katonai kalandozásoknak Kelet-Európában, Maliban vagy bárhol máshol! A francia csapatokat ki Maliból, ki Romániából, ki a külső műveletek minden színteréről! 

Le Macronnal és a háború és kizsákmányolás kormányával! Nemet a szent unióra!

Az egész világ munkásai közötti szabad és testvéri együttműködésért, Franciaország kivonulásáért minden, a népek érdekei ellen irányuló katonai és diplomáciai szövetségből, egy olyan kormányért, amely kizárólag a dolgozó nép és a többség szolgálatában áll: csatlakozzatok a Független Demokratikus Munkáspárthoz, a háború és kizsákmányolás elleni Nemzetközi Munkásbizottság tagjához, a Munkás Internacionáléhoz.

 

Montreuil, 2022. február 22. 17 óra