Az1980-as évek elejére
a jugoszláv külső adósság már több
mint 20 milliárd dollárra rúgott. A
helyzet "megoldására" 1981-ben
a hatóságok "stabilizációs programot" indítottak, az
állami kiadások csökkentésével, az
infláció lefaragásával a "személyes fogyasztás mérséklésén" keresztül (bércsökkentés), az
export növelésével és a dinár stabilizálásával. Az IMF ezt
a "stabilizációs programot erősen tanácsolta", s ennek
lettek komoly konzekvenciái a jugoszláv rezsim politikai és gazdasági
struktúrájában. Az IMF annak érdekében, hogy "ajánlásait" meg
lehessen valósítani, erős és centralizált kormányt óhajtott, s ennek érdekében
gyakorolt nyomást. A kormánynak a vállalatoknál a dolgozói önigazgatást
fokozatosan fel kellett számolnia, csakúgy, mint a Szövetségi Köztársaság
jogrendszerét. Ante Markovic, az utolsó jugoszláv miniszterelnök
ténykedése az IMF eszközeként tökéletesnek bizonyult; a külföldi tőke, a
világpiac, privatizáció és a neoliberális Európa előtt az országot megnyitotta,
eközben ütközött a köztársaságok hatalmasságaival (benne a liberálissal is) a
gazdasági válság körülményei és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése
közepette. (Philippe Alcoy)
A „demokratikus” privatizáció megvalósításának alapvető módszere az összes
lehetséges soviniszta reakció végletekig hevítése lett, hogy etnikai
konfliktusokat és háborúkat provokáljanak. Jugoszlávia lett ennek a
stratégiának és átmenetnek a kifejlesztésére szolgáló kísérleti terepe, ahogy
1991-ben Roland Dumas (1988-92 között francia külügyminiszter – a ford.) mondta:
ahol általános sztrájk kezdődött és a politikai forradalmat csak a nagyhatalmak
és a bürokratikus „nemzeti” nomenklatúrák erjesztette háború gátolta meg.
(Pavlusko Imsirovic)
1999. márc. 24-én a NATO megkezdte a szerbiai Koszovó
"felszabadítását". Koszovó alatt kiapadhatatlan ásványkincsek
találhatóak, a trebcai bányakincs értékét 10 trillió dollárra becsülik. A
felszabadítás 78 napos intenzív bombázást jelentett ... 20.000 tonna
bombát - szisztematikusan megsemmisítve a kommunikációs központokat,
üzemanyagtárolókat, repülőtereket, úthálózatot, piacokat, sajtóközpontokat (még
az agresszió ellen állást foglaló Kína nagykövetségét is).
A fegyveres beavatkozás előtt a Pentagon
megerősítette, hogy a jugoszláv hadsereg legalább kétféle gázfegyverrel rendelkezik,
azok előállításának eszközeivel is. Az USA védelmi minisztere figyelmeztette
Milosevicet és a jugoszláv hadsereg főhadiszállását: “Ha Belgrád gázfegyvert
vet be a NATO ellen, a riposzt nem fog késlekedni”. Érdekes módon, miután a
NATO megkezdte a légicsapást, már egyetlen szó nem hangzott el az amerikaiak
állításáról, miszerint Szerbia vegyifegyverekkel rendelkezne és az iparra mért
megsemmisítés Trebca bányáit is elkerülte.
2000. aug. 14-én 900 nehézfegyverzettel felszerelt
angol, francia, olasz, pakisztáni katona és a KFOR emberei helikopteren
érkeztek Trebcába. A dolgozók, a munkások próbálkoztak a védekezéssel,
ellenállásukat könnygázzal és gumilövedékekkel megsemmisítették, majd
letartóztatták őket. A NATO-sajtó úgy írta le az akciót, hogy "megkezdődött Koszovó
demokratizálása". A bányák eladása előtt elhárult az akadály: 77.302.000
tonna szén, réz, cink, ólom, nikkel, arany, ezüst, mangán, stb. került külföldi
magáncégek kezébe. A “Koszovói Felszabadítási Hadsereget” (UCK) a CIA és a
berlini BND titkosszolgálat éveken keresztül folyósított dollár- és
márkamilliói a NATO által teljesen hamisan "polgárháborúnak"
keresztelt háborúba sodorták. Az US Army használta gáz- és
radioaktív fegyverek azonban az egész volt Jugoszláviában gyilkos hatást idéztek
elő.
2001-ben Kosovska Mitrovicában a szerb kórház orvosai
diagnosztizálták, hogy a rákbetegek száma 200 %-kal nőtt az 1998-ashoz képest.
Az (ENSZ) UN Environmental Program (UNEP) 2003-as jelentése kiderítette, hogy a
levegő és a víz Bosznia-Hercegovinában fertőzött. Persze, "nem kell
nyugtalankodni"!
Pekka Haavisto UNEP-vezető, volt finn miniszter
széleskörű vizsgálatot követelt. A jelentésben is szereplő, a konfliktusban
egyetlenként vegyi fegyvert használó USA megakadályozta. De a nyugtalanság mégis
nőtt, amikor az olasz, portugál, belga és francia kéksisakosok is rákbetegek
lettek és néhány hónap múlva sorra haltak… A norvég kéksisakosok el is
utasították helyszínre áthelyezésüket. 1999-ben, kevesebb, mint egy
hónappal a jugoszláv háború befejezése után a British National Radiological
Protection Board már riadóztatta Koszovóban a brit
állampolgárokat “az US Army fegyverei okozta területi fertőzés okán.”
A kéksisakosok azonban legfeljebb néhány hónapig
tartózkodtak itt, ami a lakosságról nem mondható el. Ezt hozták a
"felszabadítók", akik azóta más diktátorok leverésén fáradoznak,
más népeknek viszik a "szabadságot" … (Michel Collon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.