A németországi "munkaügyi csoda" sötét oldala

Forrás: Afp

"A világ egyik leggazdagabb országában élünk és így bánnak velünk, ezt hihetetlennek találom". Mint többmillió német, Petra Vogel is a "szegény dolgozók" közé tartozik, minden hónap vége nehéz és fél a nyugdíjtól.

Jótékonysági ételosztás Dortmund egyik szegénynegyedében. © Reuters

Vasárnap minden tekintet erre a nyugati régióra irányul, ahol a nagy pártokat tesztelik a szeptemberi általános választások előtt, s melynek egyik témája a társadalmi igazságosság.

Petra egy szolgáltatóvállalat dolgozója, bruttó 10,51 euró órabért kap, azaz havi 1.115 eurót az adók levonása után heti 39 óra munkáért. A törékeny 60 éves asszony fél életét szülővárosában, Bochumban (Észak-Rajna-Vesztfália) szállodai takarítóként töltötte.

Szakszervezeti bizalmi, rendszeresen elhagyja komfortos irodáját, felveszi fehér egyenruháját és beáll kollegáinak segíteni, nagy többségükben asszonyok, annak ellenére, hogy háta és a térdei fájnak a sokéves takarítás következtében.

Miután kifizeti a lakbért, a biztosítást és a telefont, havi 350 eurója marad étkezésre, öltözködésre, megvenni a gyógyszereit - cukorbeteg ­- és nagyritkán luxusként egy fagylaltot.

"Az az érzésem, jól átvertek bennünket", mondja a mindennapok nehézségeire és még sötétebb jövőre gondolva.  Pár év múlva, 42 év munka után nyugdíjba mehetne. "Inkább nem is foglalkozom vele (…), 665 eurót fogok kapni és a szegény nyugdíjasok kategóriájába jutok", aggódik Petra. "Csak abban reménykedem, hogy fizikailag formában leszek és tudok dolgozni egy 450 eurós mini-jobnak köszönhetően».

Úragondolni a szisztémát

Ezek a mini-jobok, melyek után nem kell társadalmi hozzájárulást fizetni, de sokat szerint csak ideiglenes megoldás, a szociáldemokrata kancellár Gerhard Schröder liberális munkapiaci reformjának és az általa 2003-2005-ben bevezetett Agenda 2010 intézkedéseinek a «világítótornyai»

Az Agenda 2010, a Hartz IV bevezetése (sovány járadék, amelyet az egy éven túli munkanélküliek kapnak) a német társadalomban felerősítette a munkanélküliségtől való félelmet és nagyon sokakat a prekárius munka felé tolt, állítja Eric Seils, a Hans-Böckler alapítvány kutatója.

A munkaügyi csoda fonákját látja az elsőszámú európai gazdaságban, ahol a munkanélküliség áprilisban az aktív lakosság 5,8%-ra csökkent és az egyesítés óta a legalacsonyabb szinten áll.

De a munkahellyel rendelkező népesség 9,7%-a 2014-ben a szegénységi küszöb alatti összegből élt (kb 940 euró) a 2006-os 7,5%-kal szemben. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az Európai Unió átlagánál (9,5%) több.

Angela Merkel koalíciós kormányai által dédelgetett reformok állnak a következő törvényhozói választások középpontjában.

Az SPD jelöltje, Martin Schulz megígérte, hogy a munkanélküli járadék idejét meghosszabbítja és a határozott idejű szerződéseket megfékezi.

Bochum, a 360.000 lakosú volt bányászvárost a Nokia és az Opel egyik üzeme bezárása traumatizálta és a társadalmi igazság nem hagy senkit sem érzéketlenül.

"Az egész rendszert át kell gondolni" -  Anton Hillebrand, a Ruhr-szociális tanács elnöke szerint (a szervezet támogatást nyújt a rászorulóknak az adminisztratív lépések megtételéhez).

Az 54 éves Rainer Piske 32 évet húzott le eddig taxija volánjánál: "1.135 eurót keresek, egyáltalán nem elég a megélhetéshez" a heti 40 óra munka mellett (a 2015-ben bevezetett minimál órabér 8 euró 84 cent). A családapának szociális segélyhez kell folyamodnia. "Igazságtalan", állapítja meg.

Petra Vogel, az Agenda 2010 megsemmisítését követeli. "Addig, míg egy totálisan más kormányunk nem lesz, semmi sem fog változni".