Guadeloupe

“Rabszolgakereskedelem”: a francia gyarmati hatalom alkudozása

 

2015. május 10-én Elie Domotát interjúvolta meg a France Inter rádió. A guadeloupe-i UGTG titkára Pierre Weill kérdéseire válaszol abból az alkalomból, hogy Hollande elnök látogatást tett Pointe-á Pitre-ben a Rabszolgák emlékműve felavatásán.

Pierre Weill: Elie Domota, jónapot kivánok. Telefonon beszélünk, Guadeloupe-ban már éjszaka van, az időzónák eltérése miatt.

Elie Domota: Jónapot.

P. W.: Ön az UGTG szakszervezeti tömörülés főtitkára, az LKP, a túlzott kizsákmányolás elleni közösség szóvivője. Ez a nap a rabszolgakereskedelem, a rabszolgaság és annak megszüntetése napja. François Hollande Guadeloupe-ban, Pointe-á-Pitre-ben egy nagy emlékezőhelyet avat, a Mémorial ACTe-ot, egy 260 méter hosszú épületet 4 300 m² kiállítási területtel. Elie Domota, az Ön számára ez fontos pillanat, és büszkeség tölti el?

E. D.: Annak kéne lennie. Sajnos az avatandó épület szelleme rettenetesen zavaró, mivel Hollande úrnak, előtte Sarkozy úrnak és másoknak feltett számos kérdés rendezetlen.

P. W.: Melyek?

E. D.: Néhány példa. Ma Guadeloupe-ban számos utca viseli a rabszolgatartók nevét. A tábornok, akit Napóleon küldött, aki visszaállította a rabszolgaságot, itt van eltemetve Basse-Terre-ben, a helyi tanács gondozza sírját. Ki fogadná el, hogy egy náci vezér Franciaországban legyen elhantolva és a francia hatóságoknak kelljen gondozni a sírját? 

Legutóbb állami szervek engedélyezték az első rabszolgatartók érkezésének emléket állító kő felállítását. Vagy itt van pl. a soha el nem törölt 1849-es törvény, amely a rabszolgatartók, nem a rabszolgák kárpótlását írja elő.

Másik példa: a rabszolgatartás védelme; amikor azt tartják, a rabszolgatartás nem emberiség elleni bűncselekmény, pláne, amikor azt, hogy az afrikai származásúak jól jártak a rabszolgaság intézményével – és ezért senkit nem ítél el a francia bíróság. Ma is vannak olyan történészek, akik azt állítják, ismétlik, írják, hogy a rabszolgakereskedelem nem genocídium volt, mert Afrikába nem azért mentek, hogy megöljék az embereket, hanem, hogy dolgoztassák, mégha egymillió halottat is eredményezett. Még tovább is mennek, azt mondják, hogy a «Code noir»-t nem úgy kell nézni, mint a rabszolgatartást szabályozó és legalizáló törvényt, hanem mint egyfajta «jogi eszközt» a négerek védelmére.

(A «Code noir»-t XIV. Lajos alatt fogadták el, felhatalmazta a rabszolgatartókat a szökött rabszolgák lábának levágására, stb.)

Mindez jogos gyanakvásunkat eredményezi.  

P. W.: Elie Domota, Ön, mint rabszolgák leszármazottja, az állampolgárok ama csoportjához tartozik, akik a francia államtól a rabszolgakereskedés és rabszolgaság jóvátételét igénylik. Még mindig pénzbeli kártérítést szeretnének?

E. D.: Pontosan. Azt hiszem, tudják, hogy a rabszolgaság eltörlésekor volt kártérítés – a rabszolgatartóknak. Guadeloupe-ban gyakorlatilag 90 000 volt a felszabadított rabszolgák száma. A telepesek rabszolgánként kicsivel több, mint 363 frankot kaptak és 20 évig járadékot, amelynek segítségével meg tudták őrizni gazdasági és társadalmi dominanciájukat, bankokat létesítettek, és megőrizték a gyarmati gazdaságot.

A felszabadítottakat, a volt rabszolgákat nyomorban, szegénységben, prekaritásban hagyták, kötelezték arra, hogy volt gazdájuknál dolgozzanak…

Ma azt kérjük, hogy azokat az 1848-49-es törvényeket, amelyek a telepeseket kártérítették, töröljék el, mivel ezek nem felelnek meg a Franciország alkotmányának, az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványának, de az Európai Bíróság általános alapelveinek sem.

P. W.: Elie Domota, tudja, François Hollande nem ért egyet a rabszolgaság eltörlése után 170 évvel történő pénzbeli jóvátétellel? Kérjen bocsánatot a rabszolgatartás bűncselekményeiért?

E. D.: Nézze, nem gondolom, hogy bocsánatot akarna kérni, mert François Hollande-nak csakúgy, mint Sarkozynek a gyarmatosítás pozitív dolog volt, a rabszolgatartás szintén, mivel őszerintük civilizációt hozott, a keresztény vallást, stb.

P. W.: De várjon csak, hol hallotta ezt?

E. D. : Nézze, ha nem értenek egyet a kompenzációval, az azt jelenti, a francia állampolgársággal minden megoldódott, ezzel mindent helyrehoztak.

Olyan ez, mintha Ön valakinek lemészárolná az egész családját, megerőszakolná a lányát, aztán pedig összeházasodna vele, közös gyerekeik lennének és ezzel lenne el intézve a dolog, hiszen az Ön nevét viseli.

P. W.: De…

E. D.: Azt hiszem, máskép kell felfogni: minden elkövetett bűnt meg kell próbálni jóvátenni.

P. W.: Ez az emlékmű, amit ma avatnak, végülis nem annak jele, hogy Franciaország vállalja történelmét?

E. D.: Nézze, a felállítás költségeinek nagy részét maguk a guadeloupe-iak állják. Másodszor, ha a francia állam valóban vállalja történelmét, kezdje talán azzal, hogy megsemmisíti a 48-49-es törvényeket, kezdjen egy szakértőcsoporttal vizsgálatot a kalina indiánok 1635. évben kezdődött lemészárlása és a rabszolgának elhurcolt afrikaiak ügyében.

Azt gondolom, az emberiség ellen elkövetett bűn elévülhetetlen. Nem mi találtuk ki, hanem azok a nemzetközi intézmények mondják, amelyekben Franciaország hisz. Számos ilyen nemzetközi egyezményt írt alá. Ebben a szellemben idéztük a francia államot bíróság elé, hogy az kötelezze egy szakértőcsoport felállítását, amely megállapítja az elszenvedett károkat, az alkotmányellenes törvények megszüntetését kéri.    

P. W.: És…

E. D.: Tudja, a dolgok egyszerűek. Hogyan lehet ma megmagyarázani azt, hogy a hóhérokat kártalanították, azok ebből hasznot húztak, és nem az áldozatokat? Megmagyarázhatatlan.

P. W.: Ez az emlékmű mégiscsak az elkövetett bűnök állami beismerése és bizonyos módon békéltetés. Mert el kell jutni odáig.

E. D.:  Ma még a hóhér az, aki elutasítja az áldozatok meghallgatását.

P. W.: Elie Domota, Ön a szóvivője annak a társadalmi mozgalomnak, amely a megélhetés drágasága ellen irányul és 2009-ben 48 napig megbénította az Antillákat. Még mindig magasak a megélhetési költségek?

E. D.: Igen, még mindig, mert Monsieur Hollande és Monsieru Lurel (a Guadeloupe-i régiós tanács szoc. párti elnöke) ígéreteiket nem tartották be. Lurel meghozatta a «minőség-ár pajzs»-törvényt, de végülis az importőrök járnak jól. A boltokban van kitéve egy árlista, de a szakszervezeteket és a fogyasztók szervezeteit kizárták ezek megtárgyalásából. A prefektus a importőrökkel együtt állapítja meg az árakat teljesen átláthatatlanul. Emiatt semmilyen információ nincs az elért haszonkulcsról, tiszta szélhámia az egész.

És mit hallunk ma? Hollande gratulál Lurelnek ezért a törvényért. Holott nem több, mint egy vicc. Az árak nem csökkentek, Hollande soha nem tartotta be a szavát sem a guadeloupe-i alapélelmiszercikkeket, sem az üzemanyagárakat illetően.

P. W.: 2012-ben François Hollande Guadeloupe-ban a szavazatok 72 %-val választották meg. Tehát Ön szerint az egyenlőtlenségeket nem csökkentette?

E. D.: Egyáltalán nem.

P. W.: Az alárendeltségi viszonyok, Elie Domota, léteznek még mindig az Antillákon?

E. D.: Hát persze. Tudja, Hollande több, mint 650 csendőrrel kísérve látogatott ide. Gondolom, ha egy franciaországi régióba utazik, nem visz magával ennyit. A mai Guadeloupe-ban a 25 év alatti fiatalok 60 %-a munkanélküli. A lakosság egyharmadának nincs munkája. Az analfabetizmus meghaladja a lakosság körében a 25 %-t. A helyzet súlyos, és a politika válaszai erre tökéletesen elégtelenek. Hollande inkább 2017-es jelölését készíti elő, mintsem a különbségek csökkentésén spekulálna.