Algéria,
a Fraternité cikke, 71.sz., 2015 márciusa
A szociális világfórumot
Tunézia fővárosában, Tuniszban már második alkalommal tartották meg.
A 2015 márc. 24-28 közötti, immár 13. fórum az algériai palagázkitermelést is
napirendjére tűzte.
Az algériai UGTA szakszervezeti tömörülés először vett
részt erős delegációval, többek között éppen azért, hogy megcáfolja az algériai
állam elítélését, azt a vádat, hogy «népességét halálos veszedelemmel fenyegeti»
– mivel szuverén módon döntött, saját eszközeivel fogja saját földje alatt a
kitermelést folytatni (a Sonatrach szénhidrogén vállalat állami többségi
tulajdon).
Tuniszból hazatérve az UGTA-delegáció egy tagja
tanuskodik:
«1 200 demonstrációt
tartottak a fórum idején. Naponta 240 tematikus és más műhelykonferencia a
Ferhat Hechad egyetem területén Tunisz külvárosában, ahol naponta közel 50 ezer
résztvevő jelent meg. Az ilyen fórumokon nagyon elterjedt «baloldali» és «forradalmi» beszédek közelítenek a tőkés világrendszer válságkezelőinek reálpolitikájához.
Olyan pártok politikai szereplői, képviselői, amelyek kormányai szigorításokat
valósítanak meg, privatizálnak, dolgozók ezreit bocsátják el, mindenféle kedvezményeket
tesznek a munkáltatóknak, most vitát folytatnak az ehhez való asszisztálás elsőszámú
áldozataival, a szakszervezeti aktivistákkal, fiatalokkal, dolgozókkal.
A szélesen elterjedt nézet
szerinti nyílt, szabad és demokratikus vitával ellentétben több ízben is a tanácskozások
előzetesen ismert konklúziókkal álltak elő. Néhány példa: március 26-án tartottak
egy gyűlést a külső adósságról, melyet több szónok «a dominancia és fosztogatás eszközeként» aposztrofált. Több olyan jellegű radikális felszólalás
után, mint «nem kell megfizetni olyan adósságot, amely
nem a népeké», a konferencia elnöke határozatot
javasolt. Azt módosító javaslatoknak vetette alá, mikor egy francia jelezte,
hogy a határozatot nem lehet módosítani, végülis utóbbi egyedül tehetette meg
ezt méginkább lefelé nivellálva a határozat tartalmát. Végül az sült ki belőle,
hogy az ENSZ határozatát támogatja, amely az Ebola vírus által érintett országok
adósságainak eltörléséről szólt! A külső adósságfizetés megtagadása elutasításra
került. Egy másik felszólaló hozzátette, hogy végülis nem léphetünk át az adósságfizetésen,
mert «ha az adósság az ország
fejlesztésére szolgál, fizetni kell, de
ha diktátorok elsikkasztják, akkor nem!».
Másik példa az olasz demokrata párti képviselőké, akik a palesztin kérdésről
tartottak tanácskozást március 27-én. Egy brossúrában ismertették Izrael állam
létrehozását, az irtóháborút, amely 800
ezer palesztin elűzésébe torkollott, a menekültek kálváriájába és visszatérésük
kizárásába. Több hozzászóló kért igaz, valós határozatot, megállapítva az oslói
egyezmények kudarcát. Az egyik felszólaló demonstrálta a ”két állam-megoldás”
vereségét és azt, hogy az egyetlen tartós megoldás, ha a palesztinok visszaszerzik
történelmi jogaikat, Palesztina minden lakója békében és egyenlőségben él
diszkrimináció nélkül, demokratikus és világi államban. Forró tapsot kapott, de
a határozat mégsem tért el egy jottányit sem a szokásostól: «a két
konfliktusban álló fél között folytatni kell a tárgyalásokat, hogy a “két állam-megoldás”
létrejöjjön». Vagyis a nagyhatalmak
kötelezte pszeudomegoldás, ami a palesztinok minden bajának okozója idestova 70
éve. A harmadik példa, amit idézek, az algériai palagáz ellenzői által
szervezett konferencia márc. 27-én délután. Meg kell jegyezni, hogy főleg a
francia Attac folytatja az Algériát «kitüntető» antipalagáz kampányt. Többezer
öntapadós matricát adtak ki «az algériai palagáz-kitermelés ellen» felirattal. Néhány algériai antipalagáz-aktivista
egyébként a Total színeivel dekorálta ki ezeket (a francia multiról azt
terjesztik, hasznot húzna az algériai palagázkitermelésből). Az algériai antipalagáz-kampány
okait firtatva, felmerül, hogy miért itt, ahol mindössze 3 kutat fúrtak, míg az
USA néhány év alatt 500 ezret. Az Attac egyik tagja azzal érvelt, azért, hogy
Algériát a figyelem középpontjába állítsa. E kettős mércéjű zöldaktivista számára
sem a francia, sem más ország nukleáris energiájáról nincs mit beszélni. Egy másik
bevallja, hogy Franciaország, amely energiájának 75 %-át nyeri atomerőművekből,
nem hagyhatja azt el egyik napról a másikra. A pszeudotanácskozás persze nem a
palagázt vitatta meg. A találkozón vagy 20 európai volt jelen, két algériaival.
A többi algériai megérkezése teljes mértékben destabilizálta a szervezők
terveit, akik 7 perc alatt gyorsan lezavarták a konferenciát: 4 perc jutott a
bevezetésre és 3 az előre elkésztett és módosíthatatlan határozatra, amely elítéli
az algériai palagázkitermelést. A szervezők meglehetősen agresszívnek
mutatkoztak azokkal szemben, akik nem értettek egyet téziseikkel. Egyik algériai az európaiaktól támogatva konfrontálódást színlelt
az UGTA delegáltjaival, saját magát azzal vádolva, hogy a Moszad fizetett
ügynöke. Nyilván azért, hogy áldozatnak mutassa be magát.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a szociális világfórum nem
zárja ki az őszinte személyeket a részvételből, kész mindenről vitázni, de úgy,
hogy bizonyos vonalakat soha nem lépne át. A fórum kiötlőinek a tőkés rendszer
válságából adódó gondok megoldása a “globalizáció” keretein belül kell maradjon.
Ezért a szociális világfórum csak asszisztál a globalizációhoz,
anélkül, hogy azellen küzdeni akarna”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.