Az európai termelőerők
példanélküli rombolásában nem csak a kelet- és közép-európai országok, Görögország,
Olaszország, Spanyolország, Portugália áll prédaként az egyik oldalon … Nincs
egyetlen ország, földrész sem, amely kivételt képezne, mégha kormányaik különböznek
is. Azonban olyan ország sincs, amelyben a dolgozók ellenállása ne létezne
egyre intenzívebben. Az International New York Times
jan. végi megállapítása: “növekszik az emberek elégedetlensége a pénzügyi
fegyelem nevében követelt áldozatok politikája ellen».
2005-2013 között ezer munkavállalóra
Franciaországban esett a legtöbb sztrájk (139 munkanap), a második Dánia (135
nap), a harmadik Kanada (102 nap).
Az afrikai Togóban 3
éve folyik szakszervezeti keretekben a béremelésért folyó sztrájkmozgalom; az
energiaszektor szakszervezete az ügyfélszámlák inkasszálását megtagadta, s a
főváros bizonyos kerületeiben kikapcsolta az áramot, febr. 24-től hat
szakszervezet együttesen lépett sztrájkba közös követelésekkel.
Egyiptomban 2014-ben
2274 munkásakció zajlott. 2015 januárjában négy napon át az állami gyapotfeldogozó 10 000
munkása a Nílus deltájában folytatott ülősztrájkot. Követelték a
gyapottermesztés állami szubvenciójának visszaállítását, amelyet január elején
kormányuk megszüntetett az IMF és a Arab-öböl haszonélvezői követelésének
megfelelően. «Tönkreteszik a termelőket, általában az egész parasztságot»,
mondják a fellahok független szakszervezetének tagjai.
Az USA nagy közel-keleti barátjánál,
Szaud-Arábiában, ahol még a tüntetés is tiltott, februárban a politikai
reformokat követelőkkel csapott össze a rendőrség …
Belgiumban – a tavaly évvégi után – március-áprilisban
újabb sztrájkhullám indult a megszorítások ellen. Bérindexet, erős, egységes társadalombiztosítást,
minőségi munkahelyteremtő befektetéseket és minőségi közszolgáltatásokat,
fiskális igazságot követelnek a dolgozók szakszervezeteikkel együtt.
Németországban a vasasok győztes
bérkövetelése mellett a Lufthansa pilótái és a földi személyzet státuszuk,
nyugdíjuk megvédésére már 12-szer szüntették be a munkát, napainkban pedig sztrájkra
készülnek az önkormányzati bölcsődék, óvodák.
A munkásosztály kemény válasza nem
kíméli magát az USA-t sem az őt érő támadások visszaverésére. Az olajfinomítók
sztrájkja a termelési kapacitás 20 %-át megbénította, a szakszervezet a
kollektív szerződés megújítását követeli, amely mintegy 30 ezer dolgozót érint
és béremelésekre, az állományra, a munkakörülményekre és a munkahelyi
biztonságra vonatkozik.
Romániában ismét erősödik a
szervezett munkásellenállás. A bányászati és energiaipari dolgozók 2015. jan.
végén Zsilvásárhelyen gyűltek össze tiltakozni az Oltenia komplexum cégvezetése
által tervezett 40 %-os bércsökkentés ellen.
Magyarországon a szociális dolgozóknak
lett elegük a végtelenül húzódó «tárgyalásokból», az ápolónők, orvosok is sztrájkra
készülnek; az osztrák multi Hödlmayr félelmében törvényellenesen
elbocsátotta egyik, a tisztességes bérezést biztosító kollektív szerződésért küzdő
szakszervezeti felelősét; a Liga tagjai
pedig megszabadultak „vezetőjüktől”...
A válságba jutott pénzügyi tőke azt követeli, hogy
a nép fizesse ki a spekulánsoknak és bankoknak azt az adósságot, amelyet ő maga
hozott létre csak azért, hogy profitját növelje. Ugyanezt követeli minden
országban – azoktól a népektől, amelyeket deregularizációnak vetett alá,
egészségügyi rendszerüket, szociális hálójukat és oktatásukat teljesen
tönkreteszi és közszolgáltatásaikat magánkezekbe adja.
A harc ezellen
sehol sem megy sem nyílt levelekkel, sem könyörgéssel, ennek egyetlen eszköze
csakis az egyesült mobilizáció, az osztályharc, a dolgozók és szervezeteik
egységében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.