2015. május 20., szerda

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
225.sz.  (594) –2015.május 15.

Burundi

Tüntetések Pierre Nkurunziza jelölése ellen: “A békeharc alapvető, mert semmi nem lehetséges béke nélkül!”

Miért vannak Bujumburában tüntetések?

Április 26, óta  a főváros 13 negyede közül 9 megbénult (Musaga, Nyakabiga, Kinindo, Kanyosha, Cibitoke, Buterere, Bwiza, Ngagara és Buyenzi). Az erőszakszervezetek barikádokkal akadályozzák, hogy a tüntetők a város központjába jussanak, ami halálos összecsapásokkal is jár. Az ország belsejében, Mugongo-Manga, Mukike, Gisozi, Matana, Nyabiraba, Kanyosha, Isare településeken is tüntetések zajlanak. A mai napig több, mint egy tucat halottal, száz sebesülttel és 600 letartóztatással járt.  
A tüntetések az ellenzéki pártok és a civilszervezetek hívására folynak az elnök, Pierre Nkurunziza harmadik mandátuma ellen. Úgy tartják, hogy az elnök ezzel a harmadik jelölésével erőszakot tesz az arushai egyezményen (melyet Bill Clinton védnöksége alatt kötöttek a megbékélésért Burundiban 2000. aug. 28-án), ti. ez előírja, senki nem választható háromszor egymásután köztársasági elnöknek, s ugyanezt tartalmazza az Alkotmány is.
Nkurunziza 2005 óta van funkciójában, de saját tábora azt állítja, hogy első mandátuma nem számít, mert arra kinevezték, nem az általános választójog alapján országosan választották. Nkurunziza jelölését a jún. 26-i választásokon az Alkotmánybíróság elfogadta.

Mit tartanak az imperialista hatalmak nagykövetségei?

A nyugati nagykövetségek, az amerikai és az EU szerint Nkurunziza nem vehet részt a választásokon, mert ez az arushai egyezménnyel és az Alkotmánnyal ellentétes. Ezek a reprezentánsok azért, hogy az ország nemzetközi intézmények alá rendelése fennmaradjon, kifejezik egyetnemértésüket az erőszak alkalmazásával is. Oroszország és Kína egyetértenek Nkurunziza jelölésével.

Mit akarnak a dolgozók, a nép?

A dolgozók és a nép soha nem tapasztalt nyomorúságnak van kitéve a «szegénység elleni küzdelem stratégiai kereteinek» (CSLP) keresztelt kiigazítási programok és következményei, a privatizáció és az adósságfizetés, a közszolgálat (iskola, egészségügy, infrastruktúra, stb) tönkretétele nyomán. A munkanélküliség tömeges a fiatalok és a kevésbé fiatalok körében, a dolgozók bére nyomorúságos, és eközben a szakszervezetek vezetése a rombolásnak asszisztál, politikáját ehhez igazítja. A paraszti réteg, amely a legnagyobb a népességben, egyre szegényebb lesz a kávéágazat magánkézbe adása miatt – amely pedig az államnak az export 80 %-át adta. A tanulóifjúságot az alapiskolák bevezetése óta már 15 éves korban az oktatási rendszerből kihajítják.
A dolgozók, a fiatalság, a parasztok, és az egész népesség szembenáll a nagyhatalmak és intézményeik (az IMF, Világbank, Európai Unió, stb) követelte politikával. Törekvéseiket csak egy alkotmányozó nemzetgyűlési mandátum tudná megvalósítani, amely szakít az imperializmussal. Ami az azonnali vágyakat illeti, az a béke kérdésére koncentrálódik.
   
Miért kozponti ez a kérdés?

Béke nélkül semmi sem lehetséges, márpedig a jelen körülményei háborúval fenyegetnek. A mai napon már 50 ezer személy menekült el az országból, több, mint fele Ruandába, mások pedig a Kongói Köztársaságba és Tanzániába. Minden burundi békében akar élni. Béke nélkül még választások sem lehetnek, semmilyen tevékenység nem lehetséges. Mi, a Dolgozók és Demokrácia Pártja ezért tettünk lapunkban (Tribune libre des travailleurs, 2015 ápr. 77.sz.) felhívást: «Mindenekelőtt békét!». Az egész népességnek e jelszóval kell összefogni az ország szuverenitása érdekében. Ezért is intéztük nyílt levelünket az elnökválasztás jelöltjeihez, ezért növeljük a mindenki számára nyitott békebizottságok számát.       

Levelezőnk, 2015.május.8.

(A ford. megjegyzése: május 13-án egy vezető tábornok jelentette be, hogy átvette a hatalmat, miközben az államfő külföldön tartózkodott. A fokozódó erőszak elől már csaknem százezren menekültek el az országból. Tanzániában az egyik menekülttáborában kolerajárvány tört ki.)


Olaszország

A közoktatásban dolgozók pedagógusok és személyzet szakszervezeteikkel együtt elutasítják a kormány ellenreformjait
Az “ország történelmében legfontosabb” sztrájk

Május 5-én szakszervezeteik felhívására sztrájkolt a közoktatás (80-85 %-ban). Öt regionális tüntetés: Rómában 100 ezren, Milánóban 35 ezren, Bariban 20 ezren, Palermóban 10 ezren, Cagliariban 5 ezren. Még a kisvárosokban is volt spontán tüntetés, Torinóban pedig a szakszervezetek gyűlést tartottak azok számára, akik nem tudtak Milánóba menni: 10 ezren vettek részt, diákok és pedagógusok.
A Monti-kormány volt miniszterhelyettese  a La Stampa-ban kénytelen volt kijelenteni: «Nem csak a pedagógusok egy része sztrájkolt a kormány iskolaátalakítási javaslata ellen, az iskolák ezrei haltak ki ezen a napon egész Olaszországban». Hozzátette: «Nem szélsőséges elemek, hanem kiegyensúlyozott és szakértő pedagógusokról van szó». Összefoglalta: «Most aztán meg kell hallgatni őket».

Maguk a pedagógusok tömegesen kezdték felépíteni szeptembertől azt a mozgalmat, amely megszervezte a számos kommentátor által «az ország történelmében legfontosabbnak» nyilvánított sztrájkot. Pedig a mozgalom szembetalálta magát azzal a ténnyel, hogy a szakszervezetek nem mondták ki világosan : «vissza kell vonni a törvénytervezetet», eképpen lehetőséget adnak arra, hogy a kormány «meghallgatva az utca szavát» módosítson rajta anélkül, hogy a lényeghez nyúlna. Számos szakszervezeti föderáció már jelezte, a módosítások nem változtatnak semmit, vissza kell vonni az egész törvénytervezetet, újra alkalmazásba venni azokat a tízezreket, akik prekaritásos helyzetben várják kinevezésüket.

Mi a kormány válasza? Renzi «módosításokat» ajánl, de elutasítja a találkozót a szakszervezetekkel: «Nem beszélek velük, csak egyenesen a pedagógusokkal. Ha a szakszervezetek tárgyalni akarnak, mehetnek a Demokrata Párt székházába».

Az óriási mozgalommal szemben Renzi nehézségekkel küzd, jobban, mint a decemberi, az ehhez a mobilizációhoz kapcsolódó munkaerőpiaci reform és pénzügyi törvény elleni általános sztrájk idején. De meghátrálása reformja legfontosabb pontjain azt jelentené, hogy elismerné nem csak a mobilizáció erejét, hanem a szakszervezetekét is — amelyek körül alkotják a dolgozók osztályukat  —, még azt is, hogy a pedagógusok a munkásosztály egészének része. Mindenárom likvidálni akarja a közoktatást, az országos munkaszerződést, ezért jelentette ki minisztere, Boschi: «El kell tünteni a szakszervezetek hatalmát az iskolákban».

Renzi ápr. 30-án az alkotmánybírósági döntés révén kénytelen lett semmissé tenni elődje, Monti nyugdíjreformjának kulcsát, a nyugdíjak 2012-es és 13-as befagyasztását. Szeretne egyszer s mindenkorra leszámolni a szakszervezetekkel mindössze néhány nappal az új választási törvény után, amellyel a lehetséges ellenzéket, a «reformok» előtt álló parlamenti akadályokat likvidálja.

De a leszámolás vége messze van… Május 9-én egy másik tüntetésen egy szakszervezeti felelős kimondta: «A kormány arroganciája mindannyiunkat egybetömörít, pillanatnyilag megakadályozza megosztásunkat». A CGIL országos titkára a mobilizáció folytatását deklarálta.

A visszavonás kérdése azonban központi marad csakúgy, mint a mozgósítás kiszélesítése más kategóriákra. Most is a szakszervezetek, a munkásosztály függetlensége a tét.

Az «500-ak manifesztuma» (1) nyílt levelet intézett a képviselőkhöz azzal, hogy ne szavazzanak az ellenreformra: «A módosítások semmin nem változtatnak, nem lehet «javítani» az iskolák tönkretételét». Néhány nap alatt többszázan írták alá.

(1) Az «500-ak manifesztuma» egy pedagógus-szülői szervezet a közoktatás védelmében. Tagjai a Nemzetközi Egyetértés hívei is, hogy egységben harcoljanak a pusztító «reformok» visszavonásáért.  

Lorenzo Varaldo



Franciaország
A POI (Parti Ouvrier Indépendant, Független Munkáspárt) országos föderális tanácsának nyilatkozata

A kormánynak buknia kell politikájával együtt

·         François Hollande az Európai Unió képviselte nemzetközi pénzügyi tőke érdekeit szolgálja. A Minisztertanács május 6-án elfogadta, hogy az «alapvetően fontos strukturális reformokat» felgyorsítja «a vállalatok mozgási terének helyreállításááért».
·         Ennél világosabb nem lehet: az Hollande-Valls-kormány a pénzügyi tőke, az Európai Unió, az IMF kormánya. Az imperialista katonai koalíció tagja, amely minden földrészen jelen van. A közszolgáltatásokat megnyirbálja, hogy háborúira 4 milliárd eurós pluszkiadást fordítson. Az Hollande-kormány: a Tourraine-törvénnyel az egészségügyet regionalizálja, szórja szét; a Najat Vallaud-Belkacem-reformmal a tanintézetek atomizálja; a Macron-törvénnyel a munka törvénykönyvét bontja le; adatszolgáltatási törvényével a demokratikus jogokra jelent veszélyt; a regionalizációs és a NOTRe törvényekkel a Köztársaságot bontja le. E kormány politikája minden területen a lebontás, megosztás, a jogok és kollektív garanciák megszüntetése a kizsákmányolás érdekében.
·         Senki nem képviselheti a dolgozók, a fiatalok érdekeit — még a «baloldali» alternatívával sem —, ha e kormányt akár a legkisebb mértékben is támogatja. Mindenki, aki esetleg még kritikusan is támogatja, hozzájárul ahhoz, hogy az ország káoszba hulljon.
·         A Parti ouvrier indépendant a helyzet súlyosságának tudatában, megerősíti, hogy a kormánynak buknia kell politikájával együtt. Minél hamarabb, annál jobb. Véget kell vetni annak, hogy – ahogy minden kormány – az Európai Unió hűbérese legyen: ez a válságból való kijutás demokratikus feltétele.
·         Ápr. 9-én a CGT és CGT-FO, FSU, Solidaires szakszervezetek hívására dolgozók százezrei válaszoltak sztrájkolva és tüntetve a Macron-törvény ellen, a kormánypolitika ellen. Megmutatták, hogy ebben az országban van olyan erő, amely képes megnyitni az utat a kilábalás felé. Mindenki azzal próbálkozott, hogy ennek a napnak ne legyen folytatása. Május elseje is a megosztás jegyében zajlott. De számos megyében a visszája következett be a CGT-FO-SUD-FSU együttes fellépésével a felelősségi paktum és a Macron-törvény ellen. Számos szektorban nem fogadják el a mérsékletre és várakozásra intés tanácsait, sztrájkokat szerveznek a nemzeti oktatásban, az egészségügyben…
·         Ugyanekkor a polgármesterek, helyi képviselők is túlléptek az egyszerű vitán és elutasítják azt, ami náluk történik, szervezetten követelik a területi reform eltörlését, a pénzügyileg fojtogató és százezres elbocsátással fenyegető költségvetési megnyirbálások visszavonását – itt is az európai szerződéseken alapuló felelősségi paktumot vonva vád alá.
·         A Parti ouvrier indépendant minden körülmények között harcol, hogy végetérjen ez az – európai szerződéseken alapuló – politika, amely a megszorításokhoz vezet. A POI azért küzd, hogy az EU-kapcsolatok, a pénzügyi tőkének alárendelt viszonyok megszünjenek, azért, hogy az V. Köztársaság intézményei eltöröltessenek, és szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására kerüljön sor. A POI meggyőződése, hogy a sokmillió dolgozó mozgalmának van akkora ereje, hogy ezt a szakítást kikövetelje és utat nyisson a nép és a demokrácia szükségleteinek megfelelő politikai megoldás előtt.
·         Egész Európában folyik az Európai Unió intézményeinek alávetett hűbéres-kormányokkal szembeni, a szerződések elleni küzdelem. Az EKB, a trojka diktátumai ellenében különböző formákban, de minden országban.
·         A mozgalmakban, amelyek a dolgozók, szervezeteik közös frontját erősítik az Hollande-Valls-kormánnyal szemben, a különböző irányzatokhoz tartozó aktivisták megtanultak együtt cselekedni, testvéri kapcsolatokat és bizalmat létrehozni a bekövetkező osztályharc előkészítésében. Ebben a szellemben jún. 6-án a POI osztályharcra épülő lapja, az Informations ouvrières, széles körben vitát kezdeményez.
·         Soha ilyen mértékben nem volt szükségük a dolgozóknak szakszervezeteik visszaszerzésére az osztályfüggetlenség céljából. Harcuk folytatása érdekében soha ilyen mértékben nem volt szükségük, hogy autentikus pártra támaszkodhassanak. Ennek szenteli a POI minden erejét, ezért hív soraiba. 2015. szept. 21-22-i nyílt V. kongresszusa előkészületeinek központjában ez áll.



Párizs, 2015. május 9., 14 óra




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein  Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.