Osztályharc

Az európai termelőerők példanélküli rombolásában nem csak a kelet- és közép-európai országok, Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália áll prédaként az egyik oldalon … Nincs egyetlen ország, földrész sem, amely kivételt képezne, mégha kormányaik különböznek is. Azonban olyan ország sincs, amelyben a dolgozók ellenállása ne létezne egyre intenzívebben. Az International New York Times jan. végi megállapítása: “növekszik az emberek elégedetlensége a pénzügyi fegyelem nevében követelt áldozatok politikája ellen».

2005-2013 között ezer munkavállalóra Franciaországban esett a legtöbb sztrájk (139 munkanap), a második Dánia (135 nap), a harmadik Kanada (102 nap).

Az afrikai Togóban 3 éve folyik szakszervezeti keretekben a béremelésért folyó sztrájkmozgalom; az energiaszektor szakszervezete az ügyfélszámlák inkasszálását megtagadta, s a főváros bizonyos kerületeiben kikapcsolta az áramot, febr. 24-től hat szakszervezet együttesen lépett sztrájkba közös követelésekkel.

Egyiptomban 2014-ben 2274 munkásakció zajlott. 2015 januárjában négy napon át az állami gyapotfeldogozó 10 000 munkása a Nílus deltájában folytatott ülősztrájkot. Követelték a gyapottermesztés állami szubvenciójának visszaállítását, amelyet január elején kormányuk megszüntetett az IMF és a Arab-öböl haszonélvezői követelésének megfelelően. «Tönkreteszik a termelőket, általában az egész parasztságot», mondják a fellahok független szakszervezetének tagjai.

Az USA nagy közel-keleti barátjánál, Szaud-Arábiában, ahol még a tüntetés is tiltott, februárban a politikai reformokat követelőkkel csapott össze a rendőrség …

Belgiumban – a tavaly évvégi után – március-áprilisban újabb sztrájkhullám indult a megszorítások ellen. Bérindexet, erős, egységes társadalombiztosítást, minőségi munkahelyteremtő befektetéseket és minőségi közszolgáltatásokat, fiskális igazságot követelnek a dolgozók szakszervezeteikkel együtt.

Németországban a vasasok győztes bérkövetelése mellett a Lufthansa pilótái és a földi személyzet státuszuk, nyugdíjuk megvédésére már 12-szer szüntették be a munkát, napainkban pedig sztrájkra készülnek az önkormányzati bölcsődék, óvodák. 

A munkásosztály kemény válasza nem kíméli magát az USA-t sem az őt érő támadások visszaverésére. Az olajfinomítók sztrájkja a termelési kapacitás 20 %-át megbénította, a szakszervezet a kollektív szerződés megújítását követeli, amely mintegy 30 ezer dolgozót érint és béremelésekre, az állományra, a munkakörülményekre és a munkahelyi biztonságra vonatkozik.

Romániában ismét erősödik a szervezett munkásellenállás. A bányászati és energiaipari dolgozók 2015. jan. végén Zsilvásárhelyen gyűltek össze tiltakozni az Oltenia komplexum cégvezetése által tervezett 40 %-os bércsökkentés ellen.

Magyarországon a szociális dolgozóknak lett elegük a végtelenül húzódó «tárgyalásokból», az ápolónők, orvosok is sztrájkra készülnek; az osztrák multi Hödlmayr félelmében törvényellenesen elbocsátotta egyik, a tisztességes bérezést biztosító kollektív szerződésért küzdő szakszervezeti felelősét;  a Liga tagjai pedig megszabadultak „vezetőjüktől”...

A válságba jutott pénzügyi tőke azt követeli, hogy a nép fizesse ki a spekulánsoknak és bankoknak azt az adósságot, amelyet ő maga hozott létre csak azért, hogy profitját növelje. Ugyanezt követeli minden országban – azoktól a népektől, amelyeket deregularizációnak vetett alá, egészségügyi rendszerüket, szociális hálójukat és oktatásukat teljesen tönkreteszi és közszolgáltatásaikat magánkezekbe adja.

A harc ezellen sehol sem megy sem nyílt levelekkel, sem könyörgéssel, ennek egyetlen eszköze csakis az egyesült mobilizáció, az osztályharc, a dolgozók és szervezeteik egységében...