Szíria

(La Vérité, 79. sz. 2013. szept.)

 

« A proletariátus harca a háború ellen az osztályharc folytatása » (a IV. Internacionálé alapítőprogramja, 1938.)

Szíria: az Egyesült Titkárság ismét átlépte a határt

 

Az elmúlt hónapokban láttuk, hogyan erősödött fel a Szíriában két éve tartó polgárháború provokálta destruktív folyamat. Az imperialista katonai beavatkozás fenyegetése erős hangsúlyt kapott a Le Monde úgynevezett «revelációja» másnapján, miszerint a szíriai rezsim vegyi fegyvereket vetett be. Annak ellenére, hogy az imperializmus csúcsai válságba kerültek, ezek a «feltárások» Szíria felbomlasztása súlyosbításának offenzívájaként a «Nagy Közel-Kelet» tervének részei. Ugyanakkor Algéria szuverenitása ügyében is egyre jobban kirajzolódik a veszély, és Irak a tízéves megszállás következményeként újabb támadások hullámával barbárságba merült.

A termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer rothadása provokálta körülmények között a IV. Internacionálé leszögezte:

 

«a XIX. század óta teljes mértékben a munkásmozgalom építésének, a nagyhatalmak háborúi elleni küzdelem talaján áll. A IV. Internacionálé, ahogy Líbia esetében is, mindenfajta intervencióval határozottan szemben áll, még a humanitárius okokra hivatkozott beavatkozás esetében is (Szíria, Irán).»

Ez a teljes IV. Internacionálé, s különösen az imperialista államok (USA, Franciaország, stb.) forradalmi aktivistáinak álláspontja, az Obama-, Hollande-, stb. kormányoktól független politikájának feltétele.

Ennek ellenkezőjét művelik a munkásmozgalom képviseletét hirdető, különösen a IV. Internacionálét és a trockizmust magukénak vindikáló politikai erők, amelyek hátat fordítottak ennek az alapvető álláspontnak. Nem csak az imperializmus eszközévé tették magukat az elnyomott országok (mint Szíria) népelnyomása terén, hanem magukban az imperialista országokban is a munkásosztály elleni offenzíva eszközei lettek.

Ezért térünk rendszeresen ki az «Egyesült Titkárság» pablista irányzata politikájának bírálatára, ez ellen vértezzük fel a munkás élcsapat nemzetközi aktivistáit. Nem mintha ez lenne az egyetlen irányzat a «szélsőbalon», amely ilyen eszközökkel él, hanem azért, mert ezt fondorlatosan a IV. Internacionálé nevében teszi.

 

Az NPA «követelése»: az imperialista kormányok fegyverezzék fel a lázadást

 

Akkor, amikor az amerikai imperializmusnak szembe kellett néznie Törökországban az amerikabarát rezsim és a szíriai lázadók útját egyengető Erdogan elleni felkeléssel, jún. 13-án, a francia Új Antikapitalista Párt (NPA) hetilapja ezt írta a francia imperialista kormány szíriai politikájáról:

 

«Hollande és külügyminisztere, Fabius tiltakozhatnak a szíriai rezsim bűncselekményei ellen, még a lehető legbuzgóbban is, jobban, mint a francia újságírók, akik életüket veszélyeztetve igyekeznek ezeket felderíteni. A tényeket tekintve, a válságban lévő állam élén álló francia kormány segítségét minimumra korlátozza, még a humanitáriust is: 2012-ben 13 millió euró.»

 

Azt hányja az NPA a francia kormány szemére, hogy a lázadóknak nyújtott pénzbeli segítsége kevés.

 

Ezek a «forradalmárok» összefoglalják:

«A munkás– és nemzetközi demokratikus mozgalmak felelőssége, hogy követeljék kormányaiktól az azonnali fegyverszállítást a Szíriai Szabad Hadsereg számára, melyet a szíriai forradalom látott el mandátummal, hogy azt megvédje.» (kiemelés tőlünk)

 

Ragyogó! Az NPA szerint a demokratikus és munkásmozgalom feladata lenne, hogy nyomást gyakoroljon az imperialista kormányokra avégett, azok még jobban elkötelezzék magukat a szíriai intervencióban! Kérni kellene Omabát, Hollande-ot, Cameront és más brigantikat, hogy folytassák a fegyveres csoportok finanszírozását, melyek legutóbbi összecsapásai Szíria etnikai-vallási feldarabolása előképeként a Katar finanszírozta dzsihadisták és kurd csapatok között zajlottak.

(…)

Az NPA tehát imperialista beavatkozást propagál, fegyverszállítást az – egyébként az amerikai imperializmus, Katar, Szaud-Arábia, Törökország számlájára dolgozó «demokraták» által már állig felfegyverzett – felkelőknek. Az NPA szerint ez lenne a demokratikus és munkásmozgalom feladata!

(…)

 

Az imperialista beavatkozás elutasítása a «munkásmozgalom eltérítése» lenne?

 

De az Egyesült Titkárság pablista hívei számára a probléma ez:

 

«a szíriai helyzet inkább a nemzetközi baloldali frakciói felé «dezorientálódott», amelynek egyik része a gyilkos diktatúrát védi a napi mészárlásnak kitett nép ellenében».

 

De kicsoda «tereli rossz útra» a munkásmozgalmat? A IV. Internacionálé a maga részéről üdvözli azt a tényt, hogy a nemzetközi munkásmozgalom nem veszi készpénznek az imperializmus áldemokratikus propagandáját, és nem áll be a «humanitárius beavatkozás» sávos-csillagos lobogója mögé. A IV. Internacionálé az elnyomott népek mellett áll, a nemzetek szuverenitása mellett, még a «közvetett» imperialista beavatkozással is szemben. A Nagy Közel-Kelet minden diszlokációs politikájának kudarca egy-egy támpont, s nem csak az elnyomott nemzetek önrendelkezési joga számára, hanem az imperialista államok munkásosztálya számára is. Ez az egyetlen kritérium, amely alapján a IV. Intenacionálé állást foglal a szíriai beavatkozással szemben, bármilyen is legyen rendszerének jellege.

 

Ezeknek a «szélsőbaloldali» intervenciós felhívásoknak a szerzői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy «Bachar El Assad rendszerének végső sorsa másodlagos az imperializmus számára», ahogy írtuk is 2012 márciusában. Mert csak arról van szó, hogy «…fenntartsa kontrollját, s ez alapján ítéli meg a szíriai rezsimet».

 

De a mi «forradalmárainknak» az amerikai imperializmusra kell hagyatkozni, hogy az rendezze a népek sorsát. A genfi (Oroszország és az USA égisze alatti) konferencia összehívásával kapcsolatban ezt írják:

 

«A két legnagyobb imperialista hatalom végülis egyetértett május 7-én a «politikai megoldás» keresésében és nemzetközi konferencia összehívásában… anélkül, hogy előzőleg tárgyalt volna Assad távozásáról. John Kerry mégis deklarálta másnap, hogy Assadnak nincs helye az ‘átmeneti kormányban’». (kiemelés tőlünk)

 

Hihetetlen, de igaz. Szerintük tehát a nagyhatalmak feladata lenne, hogy a szíriai népet ki képviselje, ki nem. Az imperializmus «demokratikus és civilizált» táborának szélsőbaloldalát képezik ezek az «antikapitalisták», azt viszont határozottan.

 

10 évvel a «tömegpusztító fegyverekről» szóló hazugság után

Az «antikapitalistáknak» az amerikai imperializmus nem is titkolt támogatása különösen szembetűnt a francia «szocialista» kormány táplálta nemzetközi kampányban (a Le Monde «revelációi» után), az úgymond ‘a szíriai kormány vegyi fegyverek bevetésével’ kapcsolatban. Emlékszünk rá, ez történt pontosan 10 évvel ezelőtt is az Irak elleni invázió előtt a közvélemény felkészítése céljából. (…) Nyolc évvel később, mikor már Irak kivéreztetett, megszállás alatt állt, Colin Powell «magyarázatot» kért a CIA-től és a Pentagonról a hozzá eljuttatott «hamis információk» dolgában…

Ennek ellenére ennek az irányzatnak a lapja, az Inprecor/International Viewpoint megadja a szót egy, a szíriai hadseregből dezertált tisztnek, vegyifegyver-specialistának bemutatott egyénnek, ezzel a címmel: «Az Assad-rezsim bűnei: vegyi fegyverek a lázadók ellen».

Elképesztő érvelés: ha az amerikai kormány mondja, az bizonyíték arra, hogy igaz

Semmiféle megjegyzése nincs a szerkesztőségnek a fenti cikkre. Ezáltal jóváhagyja: Bachar El Assad rendszere nem engedi az ENSZ ellenőrzést (függetlenül attól, hogy néhány hét múlva azok mégis ott voltak). Az Inprecor/International Viewpoint határozott nyugalommal megerősíti, hogy teljes mértékben megbízik az ENSZ legitimitásában és pártatlanságában, s mint evidenciát közli, hogy az beavatkozhat az államok belügyeibe. Arról az ENSZ-ről van szó, amelynek jogelődjét Lenin «imperialista brigantik barlangjának» titulálta.

Carla Del Ponte, az ENSZ-bíróság volt főügyésze, a szíriai emberi jogok megsértését vizsgáló bizottság tagja aláhúzza: «a lázadók vegyi fegyvert haszáltak». Az Inprecor/International Viewpoint: «Az USA kormánya is ellentmond Pontének, s megerősíti, hogy csak a rezsim használhatta azokat».

Hát, ha az amerikai kormány mondja, akkor csakis igaz lehet!

A mi dezertált tisztünk hozzáteszi: «az Iránhoz, tehát Assad rendszeréhez közelálló Hezbollah-egységek szíriai területen megpróbáltak a rezsim által tárolt fegyverekhez jutni és azokat teherautóval elszállítani. Erről Izrael tudomást szerzett és ez az oka beavatkozásának, félt annak Izrael elleni felhasználásától…».

Nemcsak, hogy a rezsim tárol és felhasznál vegyi fegyvereket – ugye az USA megerősíti! –, hanem Izrael állam azért indított légitámadást Damaszkusz ellen, hogy magát védje a Hezbollahhal szemben… Hát ezt publikálták minden megjegyzés nélkül nemzetközi magazinjukban az «antikapitalisták», «antiimperialisták», akik emellett még a IV. Internacionálé nevét merik használni!

A jó tiszt még összefoglalja: «nem értem, hogy lehet, hogy a nyugati demokratikus erőknek és a baloldalnak kétségei vannak a rezsim elleni harc legitimitásáról».

Világos, az «antikapitalisták» feladata az lenne, hogy a munkás- és demokratikus mozgalmat a «demokratikus» imperializmus utánfutójává tegyék.

 

A szíriai ellenzék «tanácsadója», Gilbert Achar

 

S ezek nem csak szavak. A La Vérité egyik olvasója felhívta a figyelmet, hogy egy bizonyos Gilbert Achar, Inprecor/International Viewpoint szerkesztője, «specialista» 2011 októberében részt vett Stockholmban a szíriai ellenzék konferenciáján, ahol az idegen beavatkozásról is kiadott egy nyilatkozatot (az Al Akhbar libanoni újság 2011. nov. 16-i száma lehozta).

Persze a forma kedvéért azzal kezdi, hogy kissé fanyalog a közvetlen katonai beavatkozástól, inváziótól, bombázástól. Aztán elengedi magát:

«… a líbiai tapasztalatokra alapozok. Az arab közvélemény jó részének ellenében én kifejeztem megértésemet a líbiai lázadók külföldi segítségkérése iránt, erre rákényszerültek, hogy a mészárlást elkerüljék, ami biztosan bekövetkezett volna, ha Kadhafi beveszi a lázadók fellegvárát, Benghazi, Misratit és egyebet; a lázadóknak ekkor nem volt elég eszközük ellenállni».

A NATO-beavatkozás megakadályozza «a forradalmi folyamat legázolását» (Achar)

 

A líbiai lázadók, vagyis a törzsi vezetők, a Kadhafi-rezsimet elhagyók, egyéb homályos erők (közöttük egyenesen a nyugati érdekek mentén elhelyezkedők) vegyes koalíciója «kénytelen» volt a NATO erőket bombázásra hívni, hogy a civilek mészárlását megakadályozza! Ezt adta elő Achar a szíriai ellenzék előtt.

Folytatja:

«Az a benyomásunk ma, hogy ez a beavatkozás megakadályozta a líbiai felkelés legázolását, amely, ha bekövetkezett volna, megakadályozná a forradalmi folyamat kibontakozását a teljes arab térségben».

 

A IV. Internacionálé kezdettől fogva elutasította az «arab forradalom» koncepcióját, mely az imperialista médián át tagadja a tunéziai és egyiptomi folyamatok forradalmi és proletár jellegét, s ugyanabba a sémába helyezi a líbiai NATO-beavatkozást és a szíriai polgárháborút. Acher szerint azonban a NATO beavatkozása Líbiában pozitív, mivel az a forradalmi folyamatot elősegítette!

 

«Jó» és «rossz» imperialista beavatkozás

 

Achar ennél is tovább megy. «A beavatkozás lehetővé tette a líbiai rebelliseknek, hogy a brutális diktátor karmaiból kimentsék országukat olyan áron, amely bizonyosan kisebb, mint amit az irakiaknak kellett fizetni a külföldi invázióval a Szaddam Husszein zsarnoki rezsimjétől való megszabadulásért. Irak megszállása véget ér nyolc szörnyű év után, emberi és anyagi értékekben hatalmas veszteségekkel, sötét és fenyegető jövővel szembenézve».

 

Vannak tehát «jó» (Líbia) és «rossz» (Irak) imperialista intervenciók Achar szerint. De ha Irak esetében kemény is az ár, a 2013-as imperialista invázió lehetővé tette – nyilatkozza Achar – a «Szaddam Husszein zsarnoki rezsimjétől való megszabadulást».

(...)

Nem találtunk ki semmit, így vagyon leírva. Achar pedig egy másik szövegben: (az őt érő) „legromlottabb kritika egy lambertista weboldalrólról érkező lódítás (...), amelyek szerint én részt vettem volna egy összejövetelen, amelyen szíriai imperialista beavatkozást reklamáltam volna, holott ennek az ellenkezője történt”.

 

Lódítás? De hát mégis, ki merte kijelenteni a NATO líbiai beavatkozása másnapján: „Miért olyan alacsony intenzitású a légicsapás? S miért nem adott a NATO fegyvereket a lázadóknak, ahogy azok kérték?” Ki szájhősködött a szíriai ellenzék előtt a Nato-csapás gyengeségével, amelyet pozitívként mutatott be, ha nem Achar maga?

 

A bomló imperializmus által agressziót elszenvedő népek és a dolgozó tömegek túlélése megköveteli, hogy világosan jellemezzük az ilyen álláspontokat, melyek ellentétesek a demokráciával, a békével és az elnyomott, kizsákmányolt tömegek érdekeivel. Az igazság és a tisztánlátás megköveteli, hogy világosan kimondjuk, az ilyen politika a világimperializmus offenzívájának nyújt közvetlen segítséget az emberi civilizáció ellen.

Részünkről megerősítjük azt, amit 2012 márciusában mondtunk ki:

 

„Az imperialista beavatkozás már folyik és a nyílt katonai intervenció Szíria szétbomlasztásához vezet. Tény, hogy 10 évvel a beavatkozás után Irak széthullott, siita, szunnita, kurd zónákra oszlik, utóbbi kvázi autonóm. A szíriai beavatkozásnak ugyanilyen következményei lennének, ahogyan Líbia is diszlokalizálódik.

(...) Ennek az országnak a szétrobbantása kulturális, nyelvi, népi mozaikokra azonnali hatással bírna a szomszédos államokra. (...). Nyílt utat nyitna az újabb erőszaknak, kalandorságnak, barbárságnak. Ez az újabb offenzíva, amely a nemzetek diszlokációját célozza, a palesztin nép ellen is újabb támadást jelent, amely 60 éve szüntelen harcot vív a nemzetalkotás jogáért, a palesztin földért, s a helyzet imperialista ellenőrzés alatti „stabilizálásával” ellentétes.

(...) A IV. Internacionálé a nemzetek és szuverenitásuk első számú ellenségének az imperializmust tartja, és semmiképpen nem alkudozik a népek védelméről az imperializmussal szemben”.

 

Dominique Ferré, 2013. aug. 19.