"Nem hazudhatnak mindig mindenkinek"

Eljött az az idő, amikor az ismételgetett hazugságok már nem elegendőek. Ez a magyarázata a brignoles-i választásoknak, amelyek ezt mutatják, mégha a Front National profitál is belőle. Az EU-nak és IMF-nek alávetett bal-jobboldali konszenzus elutasításáról van szó, nem pedig a közvélemény szélsőjobb felé fordulásáról. Ugyancsak ez az oka a Szocialista Párt igéretes jelöltje, Carlotti miniszter kudarcának a párt belső választásain.

«Lehet egyszer hazudni mindenkinek, lehet állandóan egy embernek, de nem lehet állandóan és mindenkinek», írta valaha Abraham Lincoln.

A Gad dolgozói tudják, hogy éhes tőkehegyek keresik a profitot az egész világon egyidőben az ő saját 900 munkahelyük megszüntetésével. A nyugdíij ellenrefommal szembenézők tudják, hogy akik 43 évre emelik a szolgálati éveket, azok ugyanazok, mint akik az Európai Központi Bank széfjeit nyitogatják a bankok «talpraállítására», hogy - mint mindig -  a spekulánsok, a bankárok, a nagyrészvényesek zsebét tömjék. A fiatalok az általánossá vált munkanélküliséggel találják magukat szembe, több százezer háztartásnak ebben az évben először adót kell fizetnie, az oktatási reform az iskolát diszlokalizálja, a kórházakat bezárják, a szülőotthonokat megszüntetik, a postahivatalokat becsukják,  s mindenki tudja, hogy hazugság az az áradat, amit a jobb– és a «baloldal» 30 éve szajkóz: «Nem tehetünk mást, ez a válság, ezek az európai direktívák, stb, stb».

Ahogy a breton mezőgazdasági-élelmiszeripari munkásnő mondta egy választott képviselőnek: «Abnormális! Hát mi a fenét csináltok? Minden alkalommal ezt kell hallanunk : nem mi vagyunk hibásak, a jobboldal, nem mi, a baloldal? De mi, mi mit tegyünk, hogy megélhessünk?»

A «nem lehet másképpen»–féle hazugságok már nem működnek a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszerben. A «nem lehet» - mivel a tőke, a spekulánsok diktálnak, a bankok és intézményeik, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió.  Már tudja mindenki, hogy a spekuláció dúskál a dollármilliárdok ezreiben, de a rádióban, televízióban ejtett krokodilkönnyek ellenére nincs semmiféle intézkedés a társadalombiztosítás úgynevezett hiányának pótlására. A politikai válság mélyül. S ebből nem lehet kivergődni anélkül, hogy meg ne kérdőjelezzük a «nem lehet másként csinálni»–féle hazugságokat. Vagyis: konkrét és gyakorlati lépések kellenek a pénzügyi tőkével, az Európai Unió diktatúrájával való szakításhoz. S minden országban.

Daniel Gluckstein,
a francia Független Munkáspárt országos titkára