A második fordulóban a
jobb- és baloldal szövetsége jött létre és akadályozta meg, hogy a Front national a régiók vezetését megkaparintsa. Az
intézményes pártok mégsem kiáltanak győzelmet, tudják jól, hogy az eredmény nem
változtat az országot destabilizáló politikai
és intézményes válság mélységén és szervezeteiket belső robbanás felé viszi.
A második forduló sem képes
eltüntetni az első fordulóban kifejezett elutasítást: a rekordszintű tömeges távolmaradás a
munkás- és népi negyedekben elérte a 80 %-ot. De ezt az első kört sem annyira a
Front national áttörése jellemezte (az csak a 2012-es szavazatait őrizte meg),
hanem leginkább az intézményes pártok
összeomlása.
Nagyon jól tudják e pártok vezetői,
hogy a Front national előtt ez a közös politika nyitotta meg az utat, és a választók szemében eltüntetett minden jobb-baloldali különbséget. A helyzet leírását a társadalmi
osztályok és a demokrácia oldaláról kell
közelíteni, nem pedig a «bal» és «jobb»
absztrakt szóhasználatával .
Osztályértelemben: 30 év óta
minden egymást követő jobb- és baloldali kormány az Európai Unió direktíváit
alkalmazza, a közszolgáltatásokat privatizálja, a bérből élők vásárlóerejét csökkenti, a prekaritást, az ideiglenességet teszi általánossá. Minden kormány az elbocsátásokat könnyíti, a közkiadásokat nyirbálja. Mindegyik támadja a nyugdíjakat, a
társadalombiztosítást, milliókat dönt szegénységbe vég nélkül. Mind a nagybankokat, a tőkés érdekek
védelmét szolgálja.
Osztályértelemben: minden kormány,
ideértve a jelenlegi Hollande-Valls kormányt,
munkásellenes és népszerűtlen.
Demokratikus felfogásban: minden
intézményes párt (PCF, PS, LR, UDI) megszavazta a szükségállapotot és annak
meghosszabbítását. Minden párt elfogadja a Köztársaság sejtjeinek, a települési
önkormányzatoknak a likvidálását, az európai séma alapján megrajzolt regionalizációt.
Mindegyik az V. Köztársaság alkotmányát támadja, azt még antidemokratikusabb irányba
tolva. Mind legitimnek ítéli a szíriai és iraki katonai beavatkozást.
Mind azt akarja, hogy a szakszervezetek csatlakozzanak a munkásjogok letöréséhez.
Demokratikus felfogásban: minden
kormány, a jelenlegi is, antidemokratikus módon nap mint nap tovább csúszik az önkényuralmi
rendszer felé a politikai demokrácia két oszlopát fenyegetve: a független
szakszervezetek és a települési önkormányzatok létét.
A Hollande-Valls kormány, amely ingatag nemzeti egységre akar támaszkodni, az országot romokba és
szerencsétlenségbe viszi. Pártjai már
foszlányokban, de vezetői gratulálnak maguknak a választási sikerhez. Mintha az
elutasítás holnapra eltűnne.
És folytatják. A Munkatörvénykönyv felszámolásával a vállalati szintű egyezségeket privilegizálva. Az individualizáció, az általános
prekaritás logikája. Attali, Mitterrand volt tanácsosa júniusban cinikusan
deklarálta az Europe 1 rádióhullámain, hogy «olyan jövő rajzolódik elénk,
amelyben mindenkinek csak epizodikus munkája lesz»!
A Munkatörvénykönyvvel együtt a társadalombiztosítás és a nyugdíj is
veszélyben forog. Mindent veszélyeztet ez a kormány, amit a demokratikus munkásmozgalom
– a nagy francia forradalom, az 1936-os nagy sztrájk, a 45-ös tömegfelkelés – ért
el kemény küzdelemben. Minden intézményes párt az "európabarát konszenzusra" támaszkodik.
Pedig a sztrájkok sűrűsödése jelzi, hogy a munkásosztály nem fogadja el a destruktív
programokat, és keresi az utat, hogyan tudja erejét összeszedni. Választott képviselőik,
a demokratikus politika hívei egy másik terepen a települési demokrácia ellenállását
fejezik kei.
A legnagyobb harc előttünk áll.
Mindenhonnan azt hallani, hogy a pártpolitizálás
ideje lejárt. Az elutasított pártoké csakugyan, de hiba lenne azt hinni, hogy
nincs szükség pártokra. A dolgozóknak, a
kizsákmányoltaknak, elnyomottaknak szükségük van egy olyan osztálypártra, amely
a munkás- és népi érdekeket védi, nem az úgynevezett «általános érdeket», azaz a
munkáltatókét, a bankokét és a multinacionális vállalatokét. Olyan hatalomra van szükségünk,
amelynek az érdeke nem különbözik az miénktől.
Szükség van egy pártra, amely segít azokban
az akciókban, amelyekkel megvédik a munkásosztály harcának eredményeit. Oyan pártra,
amelynek világos célja, hogy a nép kormányozzon a nép által a népért; a dolgozók
demokratikus kormányára, amely végez az Európai Unió és az V. Köztársaság diktatúrájával;
olyan kormányra, amely az egész világ népeinek oldalán harcol a háborúk ellen;
olyan képviselőkre, akiket Alkotmányozó Nemzetgyűlésen azért választ meg, hogy maga a
nép döntsön saját jövőjéről.
A POID (Független Demokratikus Munkáspárt) országos
irodája, 2015, dec. 13. 23 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.