Kína-levél 391.sz.,
2012.dec.15.
Xi Jinping turnézik. «Guangdong tartomány meglátogatása mellett döntött Xi első «inspekciós
körútja» alkalmából. A megfigyelők összevetik Teng Hsziao Ping 1992-es
látogatásával és apjára, Xi Zhongxunra emlékeznek, aki a guangdongi speciális
gazdasági zóna építésze volt a 70-es években» («Le Monde», dec. 11.).
A Kínai Kommunista Párt új első számú vezetője ezen utazás
alkalmából tette szimbolikus kijelentését – a deregularizált speciális
gazdasági zónák kapcsán – a reformok újabb hullámáról…
Dec. 4-én a pártvezetés
előtt szapulta a bürokraták üres vitáit és extravaganciáját így fejezve be: a hivatalos látogatások alkalmával vége
a «köszöntő feliratoknak, a vörös
szőnyegeknek, a virágkompozícióknak és a
luxusfogadásoknak». De ezek csak a népnek vetett csontok, nem reformok! Milyen reformokra
célozhatott Xi Jinping?
A reformok apropóján… A kínai alkotmány 30 éves évfordulója alkalmából
megerősítette, hogy «egy törvényekkel
irányítottországnak elsősorban az alkotmány révén
kell annak lennie, és az alkotmányon alapuló törvénytisztelő kormányzat által». A hivatalos hírügynökség, a Xinhua ezt írja (dec. 4.): «Minden államolgár egyenlő a törvény
előtt, az emberi jogokat tisztelni és óvni kell, a nép széleskörű jogait és
szabadságát garantálni kell.»
Bizonyos megfigyelők azt
látják, hogy «nagy változás történt a kormány
viselkedésében» (Cheng Li, akit a «Financial Times» idéz
dec. 4-én). Mások megjegyzik, hogy ha «a vezetők együttesen
konstatálják a politikai reform szükségszerűségét», nem marad más, mint «egyre fontosabbá válik a nézetkülönbség
azon, mit is értünk reform alatt, ahogy Li Keqiang, a hivatalbalépő
miniszterelnök mondja» (PacNet 78, CSIS alapítvány, nov. 28.).
«A korrupció a pártot és
az államot veszélyezteti.» Nov. 29-én Xi Jinping
óvta a legfelsőbb vezetést a káderek megvesztegethetőségétől, melyek szerinte
aláaknázzak az államot és a pártot: «A test rothad, a férgek
nyüzsögnek». A támadás mellett döntött ebben a
feltételezett harcban, mint mindig is, ami a vezetők örökös vesszőparipája
elenfeleik megsemmisítése érdekében. Választott, Szecsuán második számú kommunista vezetőjét, Li
Chunchenget, aki éppen bekerült a központi bizottságba, a távozó Hu
Jintao elnök védencét. Azt hányják szemére, fizetett azért, hogy az apparátus
ranglétráján feljebb jusson és ingatlancégektől fogadott el baksist. Egy másik
klánból pedig Liang Daoxingot választotta, Shenzhen, a leghíresebb
speciális övezet volt polgármesterhelyettesét… Tajvanban a
rendőrség feje lett eltávolítva, mert korrumpálni
próbált egy rendőrt és Lanzhouban, Gansu tartomány fővárosában pedig a
polgármester. «Egy tényfeltáró újságíró
még magasabbra csapott le: a Weibo-n, a “kínai Twitteren” az energiaügyek országos
főnőkét vádolja diplomacsalással, korrupcióval és halálos fenyegetések
kibocsátásával. Liu Tienan kísérte hivatalos
látogatásra Oroszországba a korrupcióellenes harc új felelősét,Wang Qishant», hozta le az AFP (dec.
9.).
Mit akar Xi Jinping? Nyilvánvaló, bizonyos megfigyelők azt szeretnék látni ebben a
korrupcióellenes kampányban vagy néhány pekingi titkos helyen tartott
tartományi rab szabadon bocsátásában, hogy a hatalom új helyzetet hozott létre.
Ugorjunk át azon a tényen, hogy a helyi apparátcsikoktól a legmagasabb
vezetésig terjedő körben általános a korrupció. Felejtsük el, a petícióíróknak
újból el kell szenvedniük a rendőri vegzálást saját településük hatóságai felügyeletével, és tegyük
fel a kérdést: bizonyosak lehetnek-e a panaszokat benyújtók, hogy akadály
nélkül fogadják majd őket Pekingben, megtorlás nélkül megvizsgálják ügyüket?
Ha ki akarja terjeszteni
és garantálni az állampolgári jogokat, ahogyan mondta, Xi Jinping dönthetne
arról, hogy szabadon gyülekezhessenek, a nekik tetsző egyesüléseket hozhassák
létre anélkül, hogy azonnal elkezdenék gyanusítgatni
őket az államhatalom felforgatásával, lehetnének független szakszervezeteik,
politikai pártjaik, a sajtó is szabad lehetne cenzúra nélkül, stb. De akarja-e
igazán? Sokan úgy tartják, Pekingnek nincs választása: szükséges, kockázatos,
és forradalom fenyeget, ha mégsem (a «Wall Street Journal» Kína
blog, nov. 19.).
«A reformokban nincs
szünet, a nyitás tovább folyik», erősítette meg Xi Jinping guangdongi
turnéján. Itt, Kína leggazdagabb tartományában robbant ki novemberben
mintegy 30 kifizetetlen bérügy, a «China Labour
Bulletin» híradása szerint. Shenzhenben a Ricoh japán televíziógyár
lányvállalata munkásai bíróságon keresték igazukat jogtalan elbocsátásuk miatti
kártérítés érdekében. Veszítettek, holott a dolog egyszerű. Ezer sztrájkoló
kollégájuk választotta ki a 19 munkást, hogy ők képviseljék követeléseiket a
vállalatvezetéssel szemben (50%-os béremelés, utazási kedvezmény az éves
szabadság idejére, stb.). Egyezményt is aláírtak. A vezetés azonban
elbocsátással kezdte fenyegetni a küldötteket, ha a munkát nem vetetik fel
társaikkal. Elutasították, mivelhogy őket nem ezért
választották meg – és 16-ukat utcára is tették.
A nyitás mindenekelőtt a
befektetők teljes szabadságát jelenti, a munkáltatói önkényt, és
tárgyalások folytatását a mégannyira legalapvetőbb jogokról is. «Nincs szünet a reformokban », jelentette ki
ünnepélyesen Xi Jinping. Hát akkor tessék megvédeni a munkásküldötteket! De ez
biztosan nem foglalkoztatja Xi urat.
Hogyan lehet megvédi a
sztrájkolók választotta küldötteket?
Egy dec. 7-i cikkben a «China Labour Bulletin»
munkásjogvédői egy fontos kérdésre térnek ki: támogatni kell és védeni azokat a
munkásküldötteket, akik a konfliktusokban, nevezetesen a sztrájkokban
képviselik társaikat a munkáltatókkal szemben.
Miért? Egész egyszerűen
azért, mert ezeket a küldötteket kollégáik választották ki, hogy továbbítsák
követeléseiket és védjék meg érdekeiket, de ennek ellenére nincs semmiféle
hivatalos mandátumuk és törvényes védelem alá nem esnek. A cikk idéz egy ügyvédi irodát, amely jelenlegi is több olyan üggyel
foglalkozik, amelyben ilyen dolgozók szenvedik el a munkáltatói önkényt
(elbocsátás, erőszakos lemondatás, rendőrségi letartóztatatás).
Egy illusztráció: «2012 áprilisában a Hengbao ékszerüzem (Kanton mellett) két alkalmazottját
helyezték háromhetes letartóztatásba, mivel munkatársaikat képviselték egy
konfliktusban, melyben munkáltatójukról kiderült, hogy nem fizette a
társadalombiztosítást a dolgozók után. Az ügy kirajzolja, hogy kockázatos az
üzemen belüli kollektív akció, de a
munkásszolidaritás is fontos, hogy a siker biztosítva
legyen. A Hangbao munkásai küldötteik letartóztatásával nem hagyták magukat megfélemlíteni,
pontosan ellenkezőleg: tüntetésbe kezdtek a fogda előtt kiszabadításukért, sőt,
újabb követeléseik támadtak – s kevéssel utána el is érték
társadalombiztosításuk jogos kifizetését.»
Védeni kell a
küldötteket – ugyanúgy, mint a hivatalos szakszervezet kádereit
Az esetek töbségében a
kollektív tárgyalásokat a dolgozók soraiból választott
küldöttek folytatják le a munkáltató képviselőivel. Fel kell tennnük akkor a
kérdést, ezek a küldöttek miért nem részesülnek a törvény védelméből, miért
csak a hivatalos szakszervezeti káderek. Mivel, emlékeztet a «China Labour
Bulletin», a törvényes védelem hiánya miatt a küldötteknek már megválasztásuk
pillanatában számolni kell esetleges elbocsátásukkal, ahogyan történt a foshani
Honda két sztrájkbizottsági küldöttével is 2010 májusában. Máskor a megtorlás
különböző: «Liu Ting küldöttet pl. a munkaügyi
szabályzat megsértése miatt bocsátották el 6 hónappal később (a Citizen óragyár
shenzheni üzemének 2011 végi tárgyalásai)».
A hivatalos szakszervezet
képviselőjét eme tevékenysége keretében törvényes védelem illeti meg, a
munkaügyi hatóságok, a közbiztonságiak, stb. védelmét élvezi. A
szakszervezetekről szóló törvény 51-es cikke rendelkezik így.
…vagy : csatlakozni
a hivatalos szakszervezethez?
Ki kellene tehát
terjeszteni ezt a védelmet a kollektív tárgyalásokra demokratikusan megválasztott összes munkás- és
dolgozói képviseletre. De hogyan lehetünk bizonyosak, hogy a munkáltatók vagy a
bíróságok elismerik a dolgozók saját soraiból választott
képviselőit? A «China Labour
Bulletin» azt javasolja, hogy talán szerencsésebb, ha a dolgozók
szakszervezetet hoznak létre, vagy csatlakoznak a létezőhöz, ott választják meg
képviseletüket, így
védelmük eleve biztosított.
Nyilvánvaló, pontosít
a cikk, «a múlt tapasztalatai
alapján a dolgozóknak nincs nagy kedvük a vállalati szakszervezethez, mivel azt
az üzemi vezetéshez túl közelállónak tartják. De a helyzet mára változott,
miután Shenzhenben az OHMs-nál közvetlenül választottak májusban szakszervezeti
felelősöket. Ezután jelezte a szakszervezetei föderáció, hogy a város
163 vállalatánál is ilyen választásokat akar, megnyitva az utat a dolgozók
előtt, hogy valóban részt vehessenek a szakszervezeti ügyekben.» Meg kell persze győzni még az érintetteket arról, hogy ez a folyamat
hatásos lesz… A cikk folytatja: «10 évvel ezelőtt kételkedtünk volna még egy
ilyen legális védelmi rendszerben. 2000-ben nagyon kevés dolgozó küldte bíróság
elé munkáltatóját, de ma, különösen a 2008-as munkaszerződésekről szóló törvény
óta milliószámra fordul elő».
––––––––––––––––––––––
Li Bifenget ismét elítélték! A 48 éves írót 24 éves börtönbüntetésre ítélték. Szintén író
barátja, Liao Yiwu, aki Németországba menekült, azt írja, «a diktatúra elővette
régi módszereit, a vádat légbőlkapott pontokból tákolták össze» («Le Monde», dec. 10.), hogy most 12 évet kapjon.
Li Bifeng és Liao Yiwu a
börtönben ismerték meg egymást az 1989-es nagy népi mozgalom másnapján. Lit 5
évre ítélték
„ellenforradalmi cselekedetekért”, aztán 1998-ben 7 évre „pénzügyi csalásért”.
Ő volt, akik hírt adott Kínának és a világnak a két hétig sztrájkoló százezer
munkás tüntetéséről Mianyangban (Szecsuán),
1997. júl. 16-án levelet küldve az ILO-nak is a sztrájkolók érdekében…
134 Nobel-díjas Liu Xiaoboért
Dec. 5-én a 84-es béke
Nobel-díjas dél-afrikai érsek
Desmond Tutu nemzetközi peticiót kezdeményezett Liu Xiaobo kiszabadításáért
és ehhez a kezdeményezéshez megnyert még 133 Nobel-díjast. Liut pontosan 4 éve tartóztatatak le a Charta 08
kezdeményezéséért, 11 év börtönre ítélték
az „államhatalom felforgatásának kisérlete” miatt. Ügyvéde, Mo Shaoping reménykedik, hogy
egészségi állapota miatt szabadon engedik és felhívja
a figyelmet arra, hogy felesége is rendőri felűgyelet alatt áll, ami
tökéletesen törvénytelen.
Bérek és életszínvonal. Még ha a minimálbéreket emelték is az utóbbi években, ez korántsem elegendő
még egy közepes életnívóra sem. Ha pedig a dolgozó a
magánszektorban helyezkedett el, különösen, ha migráns, miután kifizeti
szállását, napi háromszori étkezését, közlekedését, telefonszámláját, nem marad
semmije. Shenzhenben a minimálbér 1500 yüan (180€), az «életre» havonta 1600
yüant kell fordítani. Példa: egy kantoni kórházi portás bázisfizetése
1339 yüan (160 (160€), picivel több, mint a városi minimálbér (1300 yüan).
Ahhoz, hogy jobban keressen és 4000 yüant kapjon, 172 túlórát kellett vállalnia
novemberben! («China Labour Bulletin», dec. 14.)
Szándékos gyújtogatás. Egy ruhaüzemben 14 fiatal munkásnő vesztette életét dec. 5-én, mikor az
éjszaka kellős közepén kigyulladt Shantouban (Guangdong tartomány). Azt
beszélik, egy migráns dolgozó a munkáltatójával történt összetűzést bosszulta
meg eképpen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.