Kína-levél

Kína-levél 391.sz., 2012.dec.15.

Xi Jinping turnézik. «Guangdong tartomány meglátogatása mellett döntött Xi első «inspekciós körútja» alkalmából. A megfigyelők összevetik Teng Hsziao Ping 1992-es látogatásával és apjára, Xi Zhongxunra emlékeznek, aki a guangdongi speciális gazdasági zóna építésze volt a 70-es években» («Le Monde», dec. 11.). A Kínai Kommunista Párt új első számú vezetője ezen utazás alkalmából tette szimbolikus kijelentését – a deregularizált speciális gazdasági zónák kapcsán – a reformok újabb hullámáról…

Dec. 4-én a pártvezetés előtt szapulta a bürokraták üres vitáit és extravaganciáját így fejezve be: a hivatalos látogatások alkalmával vége a «köszöntő feliratoknak, a vörös szőnyegeknek, a virágkompozícióknak és a luxusfogadásoknak». De ezek csak a népnek vetett csontok, nem reformok! Milyen reformokra célozhatott Xi Jinping?

A reformok apropóján… A kínai alkotmány 30 éves évfordulója alkalmából megerősítette, hogy «egy törvényekkel irányítottországnak elsősorban az alkotmány révén kell annak lennie, és az alkotmányon alapuló törvénytisztelő kormányzat által». A hivatalos hírügynökség, a Xinhua ezt írja (dec. 4.): «Minden államolgár egyenlő a törvény előtt, az emberi jogokat tisztelni és óvni kell, a nép széleskörű jogait és szabadságát garantálni kell.»

Bizonyos megfigyelők azt látják, hogy «nagy változás történt a kormány viselkedésében» (Cheng Li, akit a «Financial Times» idéz dec. 4-én). Mások megjegyzik, hogy ha «a vezetők együttesen konstatálják a politikai reform szükségszerűségét», nem marad más, mint «egyre fontosabbá válik a nézetkülönbség azon, mit is értünk reform alatt, ahogy Li Keqiang, a hivatalbalépő miniszterelnök mondja» (PacNet 78, CSIS alapítvány, nov. 28.).

«A korrupció a pártot és az államot veszélyezteti.» Nov. 29-én Xi Jinping óvta a legfelsőbb vezetést a káderek megvesztegethetőségétől, melyek szerinte aláaknázzak az államot és a pártot: «A test rothad, a férgek  nyüzsögnek». A támadás mellett döntött ebben a feltételezett harcban, mint mindig is, ami a vezetők örökös vesszőparipája elenfeleik megsemmisítése érdekében. Választott, Szecsuán második számú kommunista vezetőjét, Li Chunchenget, aki éppen bekerült a központi bizottságba, a távozó Hu Jintao elnök védencét. Azt hányják szemére, fizetett azért, hogy az apparátus ranglétráján feljebb jusson és ingatlancégektől fogadott el baksist. Egy másik klánból pedig Liang Daoxingot választotta, Shenzhen, a leghíresebb speciális övezet volt polgármesterhelyettesét… Tajvanban a rendőrség feje lett eltávolítva, mert korrumpálni próbált egy rendőrt és Lanzhouban, Gansu tartomány fővárosában pedig a polgármester. «Egy tényfeltáró újságíró még magasabbra csapott le: a Weibo-n, a “kínai Twitteren” az energiaügyek országos főnőkét vádolja diplomacsalással, korrupcióval és halálos fenyegetések kibocsátásával. Liu Tienan kísérte hivatalos látogatásra Oroszországba a korrupcióellenes harc új felelősét,Wang Qishant», hozta le az AFP (dec. 9.).

Mit akar Xi Jinping? Nyilvánvaló, bizonyos megfigyelők azt szeretnék látni ebben a korrupcióellenes kampányban vagy néhány pekingi titkos helyen tartott tartományi rab szabadon bocsátásában, hogy a hatalom új helyzetet hozott létre. Ugorjunk át azon a tényen, hogy a helyi apparátcsikoktól a legmagasabb vezetésig terjedő körben általános a korrupció. Felejtsük el, a petícióíróknak újból el kell szenvedniük a rendőri vegzálást saját településük hatóságai felügyeletével, és tegyük fel a kérdést: bizonyosak lehetnek-e a panaszokat benyújtók, hogy akadály nélkül fogadják majd őket Pekingben, megtorlás nélkül megvizsgálják ügyüket?

Ha ki akarja terjeszteni és garantálni az állampolgári jogokat, ahogyan mondta, Xi Jinping dönthetne arról, hogy szabadon gyülekezhessenek, a nekik tetsző egyesüléseket hozhassák létre anélkül, hogy azonnal elkezdenék gyanusítgatni őket az államhatalom felforgatásával, lehetnének független szakszervezeteik, politikai pártjaik, a sajtó is szabad lehetne cenzúra nélkül, stb. De akarja-e igazán? Sokan úgy tartják, Pekingnek nincs választása: szükséges, kockázatos, és forradalom fenyeget, ha mégsem (a «Wall Street Journal» Kína blog, nov. 19.).

«A reformokban nincs szünet, a nyitás tovább folyik», erősítette meg Xi Jinping guangdongi turnéján. Itt, Kína leggazdagabb tartományában robbant ki novemberben mintegy 30 kifizetetlen bérügy, a  «China Labour Bulletin» híradása szerint. Shenzhenben a Ricoh japán televíziógyár lányvállalata munkásai bíróságon keresték igazukat jogtalan elbocsátásuk miatti kártérítés érdekében. Veszítettek, holott a dolog egyszerű. Ezer sztrájkoló kollégájuk választotta ki a 19 munkást, hogy ők képviseljék követeléseiket a vállalatvezetéssel szemben (50%-os béremelés, utazási kedvezmény az éves szabadság idejére, stb.). Egyezményt is aláírtak. A vezetés azonban elbocsátással kezdte fenyegetni a küldötteket, ha a munkát nem vetetik fel társaikkal. Elutasították, mivelhogy őket nem ezért választották meg – és 16-ukat utcára is tették. 

A nyitás mindenekelőtt a befektetők teljes szabadságát jelenti, a munkáltatói önkényt,  és tárgyalások folytatását a mégannyira legalapvetőbb jogokról is. «Nincs szünet a reformokban », jelentette ki ünnepélyesen Xi Jinping. Hát akkor tessék megvédeni a munkásküldötteket! De ez biztosan nem foglalkoztatja  Xi urat.

 

Hogyan lehet megvédi a sztrájkolók választotta küldötteket?

 

Egy dec. 7-i cikkben a «China Labour Bulletin» munkásjogvédői egy fontos kérdésre térnek ki: támogatni kell és védeni azokat a munkásküldötteket, akik a konfliktusokban, nevezetesen a sztrájkokban képviselik társaikat a munkáltatókkal szemben.

 

Miért? Egész egyszerűen azért, mert ezeket a küldötteket kollégáik választották ki, hogy továbbítsák követeléseiket és védjék meg érdekeiket, de ennek ellenére nincs semmiféle hivatalos mandátumuk és törvényes védelem alá nem esnek. A cikk idéz egy ügyvédi irodát, amely jelenlegi is több olyan üggyel foglalkozik, amelyben ilyen dolgozók szenvedik el a munkáltatói önkényt (elbocsátás, erőszakos lemondatás, rendőrségi letartóztatatás).

Egy illusztráció: «2012 áprilisában a Hengbao ékszerüzem (Kanton mellett) két alkalmazottját helyezték háromhetes letartóztatásba, mivel munkatársaikat képviselték egy konfliktusban, melyben munkáltatójukról kiderült, hogy nem fizette a társadalombiztosítást a dolgozók után. Az ügy kirajzolja, hogy kockázatos az üzemen belüli kollektív akció, de a munkásszolidaritás is fontos, hogy a siker biztosítva legyen. A Hangbao munkásai küldötteik letartóztatásával nem hagyták magukat megfélemlíteni, pontosan ellenkezőleg: tüntetésbe kezdtek a fogda előtt kiszabadításukért, sőt, újabb követeléseik támadtak – s kevéssel utána el is érték társadalombiztosításuk jogos kifizetését.»

Védeni kell a küldötteket – ugyanúgy, mint a hivatalos szakszervezet kádereit

Az esetek töbségében a kollektív tárgyalásokat a dolgozók soraiból választott küldöttek folytatják le a munkáltató képviselőivel. Fel kell tennnük akkor a kérdést, ezek a küldöttek miért nem részesülnek a törvény védelméből, miért csak a hivatalos szakszervezeti káderek. Mivel, emlékeztet a «China Labour Bulletin», a törvényes védelem hiánya miatt a küldötteknek már megválasztásuk pillanatában számolni kell esetleges elbocsátásukkal, ahogyan történt a foshani Honda két sztrájkbizottsági küldöttével is 2010 májusában. Máskor a megtorlás különböző: «Liu Ting küldöttet pl. a munkaügyi szabályzat megsértése miatt bocsátották el 6 hónappal később (a Citizen óragyár shenzheni üzemének 2011 végi tárgyalásai)».

A hivatalos szakszervezet képviselőjét eme tevékenysége keretében törvényes védelem illeti meg, a munkaügyi hatóságok, a közbiztonságiak, stb. védelmét élvezi. A szakszervezetekről szóló törvény 51-es cikke rendelkezik így.

…vagy : csatlakozni a hivatalos szakszervezethez?

Ki kellene tehát terjeszteni ezt a védelmet a kollektív tárgyalásokra demokratikusan megválasztott összes munkás- és dolgozói képviseletre. De hogyan lehetünk bizonyosak, hogy a munkáltatók vagy a bíróságok elismerik a dolgozók saját soraiból választott képviselőit? A «China Labour Bulletin» azt javasolja, hogy talán szerencsésebb, ha a dolgozók szakszervezetet hoznak létre, vagy csatlakoznak a létezőhöz, ott választják meg képviseletüket, így védelmük eleve biztosított.

Nyilvánvaló, pontosít a cikk, «a múlt tapasztalatai alapján a dolgozóknak nincs nagy kedvük a vállalati szakszervezethez, mivel azt az üzemi vezetéshez túl közelállónak tartják. De a helyzet mára változott, miután Shenzhenben az OHMs-nál közvetlenül választottak májusban szakszervezeti felelősöket. Ezután jelezte a szakszervezetei föderáció, hogy a város 163 vállalatánál is ilyen választásokat akar, megnyitva az utat a dolgozók előtt, hogy valóban részt vehessenek a szakszervezeti ügyekben.» Meg kell persze győzni még az érintetteket arról, hogy ez a folyamat hatásos lesz… A cikk folytatja: «10 évvel ezelőtt kételkedtünk volna még egy ilyen legális védelmi rendszerben. 2000-ben nagyon kevés dolgozó küldte bíróság elé munkáltatóját, de ma, különösen a 2008-as munkaszerződésekről szóló törvény óta milliószámra fordul elő».

 

––––––––––––––––––––––

 

Li Bifenget ismét elítélték! A 48 éves írót 24 éves börtönbüntetésre ítélték. Szintén író barátja, Liao Yiwu, aki Németországba menekült, azt írja, «a diktatúra elővette régi módszereit, a vádat légbőlkapott pontokból tákolták össze» («Le Monde», dec. 10.), hogy most 12 évet kapjon.

Li Bifeng és Liao Yiwu a börtönben ismerték meg egymást az 1989-es nagy népi mozgalom másnapján. Lit 5 évre ítélték „ellenforradalmi cselekedetekért”, aztán 1998-ben 7 évre „pénzügyi csalásért”. Ő volt, akik hírt adott Kínának és a világnak a két hétig sztrájkoló százezer munkás tüntetéséről Mianyangban (Szecsuán), 1997. júl. 16-án levelet küldve az ILO-nak is a sztrájkolók érdekében…

134 Nobel-díjas Liu Xiaoboért

Dec. 5-én a 84-es béke Nobel-díjas dél-afrikai érsek Desmond Tutu nemzetközi peticiót kezdeményezett Liu Xiaobo kiszabadításáért és ehhez a kezdeményezéshez megnyert még 133 Nobel-díjast. Liut pontosan 4 éve tartóztatatak le a  Charta 08 kezdeményezéséért, 11 év börtönre ítélték az „államhatalom felforgatásának kisérlete” miatt. Ügyvéde, Mo Shaoping reménykedik, hogy egészségi állapota miatt szabadon engedik és felhívja a figyelmet arra, hogy felesége is rendőri felűgyelet alatt áll, ami tökéletesen törvénytelen.

Bérek és életszínvonal. Még ha a minimálbéreket emelték is az utóbbi években, ez korántsem elegendő még egy közepes életnívóra sem. Ha pedig a dolgozó a magánszektorban helyezkedett el, különösen, ha migráns, miután kifizeti szállását, napi háromszori étkezését, közlekedését, telefonszámláját, nem marad semmije. Shenzhenben a minimálbér 1500 yüan (180€), az «életre» havonta 1600 yüant kell fordítani. Példa: egy kantoni kórházi portás bázisfizetése 1339 yüan (160 (160€), picivel több, mint a városi minimálbér (1300 yüan). Ahhoz, hogy jobban keressen és 4000 yüant kapjon, 172 túlórát kellett vállalnia novemberben! («China Labour Bulletin», dec. 14.)

Szándékos gyújtogatás. Egy ruhaüzemben 14 fiatal munkásnő vesztette életét dec. 5-én, mikor az éjszaka kellős közepén kigyulladt Shantouban (Guangdong tartomány). Azt beszélik, egy migráns dolgozó a munkáltatójával történt összetűzést bosszulta meg eképpen…