Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

107. sz. (476) – 2013. janv. 11.

 

MALI

 

Két cikk, megjelentek a Fraternité, a Parti des travailleurs d’Algérie (Algériai Dolgozók Pártja) lapjában, 2012.dec.

 

Interjú Sissiko Cheick Oumarral, az Afrikai Szolidaritás a Demokráciáért és Függetlenségért szervezet (Sadi) elnökével

 

A háborús gépezet mögött…“kolosszális érdekek”

 

 

–        A Malival szembeni katonai intervenció fenyegetése kapcsán tudna-e adni számunkra információkat a politikai fejleményekről?

 Először is szeretném kifejezni mélységes tiszteletemet az Önök pártja, a Parti des travailleurs (PT) iránt, az Önök népe iránt, amely fél évszázada óriási harcban és hatalmas áldozattal érte el függetlenségét. A nyugati országokban most alakulnak azok a forgatókönyvek, amelyek a népekkel akarják megfizettetni a tőkés rendszer válságának számláját. Ebben Líbia az első áldozat és valószínűleg Algériának követnie kell; de szerencsére ezt eddig sikerült elkerülni. A mozgósítás, elsősorban az Önök pártja részéről, az algériai hatóságok háborúellenes álláspontja e pillanatban elhárította a veszélyt.

Mali azonban a líbiai NATO-beavatkozás közvetlen áldozata. Rögtön Kadhafi rendszere bukása után állig felfegyverzett emberek szelték át a nagy sivatagot – az amerikai szatellitek előtt persze láthatóan – és Mali északi részébe hatolva meghódították azt.

A mali reguláris hadsereg villámgyors veresége azzal magyarázható egyrészt, hogy felszerelése szinte nevetséges, másrészt pedig az ide érkezett különböző csoportok logisztikailag sokkal jobban ellátottak, fegyveres arzenáljukat pedig megerősítették Líbiából.

A jelenlegi kaotikus helyzetet kihasználják a nagyhatalmak kormányai, hogy olyan vezetőket állítsanak Mali élére, akik engedékenyek velük szemben, s az idegen érdekeknek megfelelő politikát folytatnak.

A miniszterelnök, akit pedig dec. 12-én a katonák állítottak félre, az idegen katonai beavatkozás elősegítésén munkálkodott. Ez az oka, hogy Mali lakossága egyáltalán nem reagált elmozdítása hírére. Mi a helyzet megoldása érdekében párbeszédet szeretnénk, ebbe bevonnánk az összes erőt.

A területi integritás és a külső beavatkozás megakadályozása az a két legfontosabb pont, amely Mali lakosait egy táborba gyűjti. A mostani gondok megoldása nélkül a választások sem jelentenek megoldást. Egyébként a volt elnök, Amadou Toumani Touré egy harmadik mandátumot is szeretne (az alkotmány csak kettőt tesz lehetővé), holott az ország szétszakadt és pontosan ez a szándéka provokálta ki a múlt év március 22-én a katonai fellépést is.

Azóta az események felgyorsultak, jelesen az MNLA-val (Azawed Felszabadítási Nemzeti Mozgalma), melyet Franciaország támogatott politikailag és pénzügyileg, mely kihirdette az ország északi részének függetlenségét, vagyis felosztotta Malit. A nyugati hatalmak manipulálnak és országunkat csakúgy, mint a Száhel-övezetet akarják feldarabolni.

A terrorista csapatok megszaporodása, a minden típusú csempészet és a drogkereskedelem, ez az északi részben a legalapvetőbb tevékenység. Ez az 1994-es egyezmény következménye, amely északra szimbolikus katonai jelenlétet írt elő. Ez az a szervezett káosz, amelyet ma a háborús gépezet beindításának igazolására használnak fel.

A sajtó hallgat arról, hogy kolosszális stratégiai érdekek forognak kockán Mali eme nagy térségében. Kőolaj, uránium, óriási földalatti vízkészletek, művelhető földek, stb. .. s minderre a francia, katari, amerikai multinacionális vállalatok akarják kezüket rátenni. Ne felejtsük el a Tassalit síkságot sem (Kidal mellett), amelyet az amerikaiak és franciák akarnak hatalmas légibázissá alakítani és innen ellenőrizni az egész Száhelt, a Mediterránumot, a Vörös tengert. Ez a bázis fogadhatná a nagy hadigépeket, s ezen felül megtámadhatatlan, mivel sivatag veszi közül.

Egyébként is alá kell húzni azt a szélsőségesen káros szerepet, amelyet Katar játszik a a különféle iszlám csoportok finanszírozásával és felfegyverzésével. Katar tisztán alvállakozó az imperializmus afrikai és közel-keleti politikájában. Ahogyan Líbiában is, a nemhivatalos információk alátámasztják a munltinacionális vállalatok és Katar közötti titkos egyezségeket, amik Észak-Mali olajmezőire vonatkoznak. A humanitárius segítséget közvetlenül az azt küldő országok irányítják és a hatóságok nem is tudják, hogy valójában kikhez jut el; reális tényeken alapszik, hogy fegyverszállítmányok találhatók azokban a csomagokban, melyeknek élelmiszert kellene tartalmazniuk.

Pontosan ellenkezőleg azzal, mint amit a sajtó akar elhitetni, a mali nép tömegesen és többször is mobilizálódott a háború ellen. Elutasítja a Cédéao (Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége) francia befolyás alatt maradását, és azt, hogy nemzeti szuverenitását elvegye. Ez a népi megmozdulás akadályozta meg Alassane Ouattara Bamakóba jöttét, aki a külföldi katonai beavatkozást igazoló «legitim» hatalom berendezkedését akarta segíteni.

–        Ön szerint, mi lesz a megoldás?

Mivel a térség minden országa érintett a jelenlegi fejleményekben, az kell, hogy a népek közötti szolidaritás kifejezésre jusson, az itteni politikai és szakszervezeti erők egyesülhessenek segíteni a szervezést egymás országainak védelme érdekében.

–        Ismét és sürgősséggel kell tartani egy tanácskozást a háborús megszállás és a rablás ellen. Mi a véleménye erről?

Algírba most azért jöttem, hogy kifejezetten a PT képviselőivel találkozzam, akik minden eszközzel igyekeznek megakadályozni a háborút országomban. Ahhoz, hogy a nemzeteket megőrizzük és lehetővé tegyük a népek, a dolgozók és a fiatalok számára, hogy mindenki megélhessen saját országa természeti és emberi kincseiből, egymást kell segítenünk.

Pártunk, a Sadi minden energiáját abba fekteti, hogy a 2011 decemberi sürgősséggel megejtett tanácskozás második részét előkészítse.

Hazám szakszervezeteivel együtt tesszük, informáljuk partnereinket, az Alliance des partis de gauche africaine-t (Alnef, Baloldali Afrikai Pártok Szövetsége), hogy háborúellenes harcunkban a széles részvétel nyomjon a latban.

R. Y. T.

 

2 –A beavatkozás tengelyében: Algéria

 

Dec. 19-20-i algíri látogatása alatt a francia elnök François Hollande sajtókonferencián nyilatkozta, hogy volt «közeledés Algéria és Franciaország között» Mali kérdésében, pontosítva, hogy «politikai megoldást favorizál a terroristákkal minden kapcsolatot megszakító tuareg felkelőkkel folytatott párbeszéd révén» (L’Expression, dec. 23.). De másnap az előző napon kijelentettekkel teljes ellentmondásban a Tlemcen egyetemen üdvözölte a Biztonsági Tanács 2085-ös határozatát, amely engedélyezi, hogy afrikai vezetéssel nemzetközi haderő (kezdetben egy évre) csatarendbe álljon.

A 2085-ös határozat nem rögzít időpontot a katonai támadás kezdetére Maliban, a francia védelmi miniszter, Jean-Yves le Drian «nem tart az ENSZ-határozat határidejétől», jelentette ki egy újságnak és a Le Courrier d’Algérie  dec.25-i számában hozzátette: «a katonai beavatkozásra 2013 első félévében fog sor kerülni. Jelenleg nincs mód a politikai rendezésre» Maliban. Az USA már az elején kifejezte kétkedését az azonnali katonai intervencióról – elvetve a Cédéao által támogatott  francia tervet. Susan Rice utóbbit így minősítette: « it’s crap » («sz..r»).

Laurent Fabius francia védelmi miniszter szerint az amerikai politikusoknál alapjában két elemet kell tekintetbe venni. «Az első, hogy ez pénzbe fog kerülni, és nehéz a Kongresszust rábírni, hogy adjon rá. A második érv, hogy a beavatkozás erős katonai támogatást igényel», amikor «terroristákkal kell ütközni» (Le Temps d’Algérie, dec. 18.). Az amerikai külügyminisztérium afrikai felelőse, Johnnie Carson, úgy ítélte, hogy a Cédéao (Franciaország által kidolgozva) «nem felel meg több alapvető kérdésnek», közöttük pl. «a mali és nemzetközi erők kapacitását a misszió teljesítésére» és költségeit «legalább 200 millió euróra» becsülte.

Ha a 2085-ös határozat, pontosabban az USA kizárja az katonai azonnali beavatkozást Maliban, „az  azért van, mert számít Algéria részvételére benne. Pedig, ha Algéria harcol is a dzsihádisták ellen, elképzelhetetlen, hogy egy belső konfliktusba beleártsa magát” (Le Quotidien d’Oran, dec. 25.) «A franciák nem akarnak az első vonalban szerepelni, mielőtt eldöntik, hogy odamennek», teszi hozzá.

A legnagyobb imperialista hatalmak, az USA és Franciaország saját belső politikai következményei miatt és megfelelő ürügy nélkül haboznak, talán a dezintegrációs száheli háború nem holnap következik be.

Hamid B.

NÉMETORSZÁG

 

A SoPoDe, a «Független Munkáspolitikáért, Társadalmi Egységért» újságban megjelent cikk (összefoglaló)
 

 

A dolgozók és szervezeteik egysége a harcban

 

Dec. 10-én az Opel főnöke, Thomas Sedran bejelentette a bochumi Opel dolgozónak, hogy trösztje, az amerikai General Motors (GM) leállítja 2016 augusztusában az itteni termelést és bezárja az üzemet, mivel «Európában túlteng a kapacitás». A GM ismét egy olyan országban játsza ki kártyáit, melyben úgymond «magas a bérszínvonal», így nem „versenyképes” az alacsonyabb bérű országokkal.

Közvetlenül 3 400 kollégát érint a döntés, velük együtt pedig a térségben 40 000 munkahelyet. Érinti a Ruhr-vidéki acélipart, ahol a már mai 10 %-ról 12-14 %-ra nő a munkanélküliség.

A Merkel-kormány elutasít bármiféle állami beavatkozást az Opel munkásainak védelmében. Az SPD vezetői „sajnálatukat” fejezik ki, az Opelhez és a GM-hez felhívást intéztek, hogy azok az üzem bezárását „társadalmilag elfogadható mértékűvé” tegyék.

Mielőtt villámgyorsan megfutamodott Sedran (az Opel főnöke), az összegyűlt munkások előtt cinikusan azt javasolta, hogy miután leáll a termelés Bochumban, legyen abból logisztikai telep és alkatrészgyártó. Steinbrück, az SPD jelöltjeként azt merészelte ajánlani még az üzemi bizottságnak és az IG Metall-nak is: «Fenn kell tartani az autógyártás leállása után is a telepet, én azt várom az Opel és az GM vezetésétől, hogy az IG Metall-lal és az üzemi bizottsággal olyan megoldást találjanak, mely a csökkentendő személyzeti létszámnak szociálisan elviselhető «száraz» elbocsátás nélkül.»

Ennek a jelöltnek szeretne a DGB vezetése támogatást nyújtani, átadni követeléseit a «politikai változások» reményében a 2013-as választásokon?

A GM és Sedran szerint az üzembezárás az IG Metall-lal és az üzemi bizottsággal folytatott hathavi tárgyalások utáni eredmény. Voltak már többször is tárgyalások, igaz. Az eredménye is mindig ugyanaz volt: bérveszteség a munkásoknak, a prekaritásos munka kiterjesztése, munkahelyek megszüntetése – az Opelnél Németországban 26 ezerről 21 ezerre csökkent az utóbbi években a létszám, az Opel-Bochumnál ezerötszáz kollégát bocsátottak el.

Az utolsó tárgyalásokon is erről volt szó, úgy bevezetve, hogy áldozatot kell hozni azért, fennmaradjon az üzem. A GM döntött arról, hogy bezár, megzavarva az IG Metall számításait.

A vállalatvezetés, vállalati bizottság és szakszervezet közötti ilyenféle tárgyalások – szakszervezeti sztrájkjog nélkül – nem valódi tárgyalások, nincs egyenlőség az ellenfelek között, így a szakszervezet „kollektív koldulásra” ítéltetik és persze eredményei is eképpen alakulnak. A szakszervezetekben fel is erősödött az ez elleni «hogyan cselekvés» kérdése és a sztrájkjog követelése.
 

Knut Giesler, az IG Metall felelőse úgy jellemzi a bezárást, mint háborút a dolgozók ellen és követeli a gyártás folytatását. «Az IG Metall nem fogadja el a bochumi üzem bezárását’», mondja az IG Metall vezetője, B. Huber is: «Ha az Opel fenntartja az összes munkahely megszüntetését, ez nyílt háborút jelent ellenünk.» Belenyugszik ezzel abba, hogy a gyártás végetér Bochumban? Alkatrészgyártóként funkcionálva

Mindenesetre Huber folytatja a «tárgyalásokra» hivatkozást, reklamálja az elfogadható megoldást, az elbocsátások mellőzését az összes német Opelnál és fejlesztési tervet ezek számára.

2004-ben a Bochum munkásai spontán sztrájkot folytattak az akkori elbocsátások ellen. Most, a bezárás bejelentése után többszáz kollégánk felfüggesztette a munkát néhány órára. Minden munkás szeretné megvédeni munkahelyét, az összes munkatársa munkahelyét. Megkérdezve egyikőjüket az esetleges sztrájkról, így felelt: «Mindenestere a szakszervezetek támasza nélkül semmi sem történik.»

Szükségünk van a szakszervezetekre. Szükségünk van az általuk megszerezett egységre Bochumban és az összes német Opelnél, a közös követelések alapján, az üzemek és a munkahelyek védelméért.  A dolgozókkal folytatott beszélgetések alapján a munkásoknak sürgős segítségre van szükségük. Csak egy egyesült sztrájk vezethet eredményre, mégpedig az összes Opel-üzemben a GM destruktív tervei ellen. Dolgozók, szakszervezeti tagok, politikai aktivisták fordultak ennek érdekében a dolgozók szervezeteihez. Mozduljon meg minden Opel-munkás és a lakosság, tüntessen Berlinben vagy Düsseldorfban, hogy a szövetségi kormány intézkedjen, helyezze védelme alá az Opel-üzemeket és garantálja megtartásukat, 

Ez jelentene politikai változást. Ehhez pedig más út nem vezet, mint a dolgozók és szervezeteik egysége a szervezett harcban.

A kérdés az, el tudjuk-e érni az elbocsátásokkal, a deregularizációval, a prekaritással való szakítást és az úgynevezett versenyképességgel szemben csakúgy, mint az európai szerződésekben előírt adósságcsökkentési diktátumok ellen. Ez lesz központi témánk a jan. 26-i berlini országos munkásértekezletünkön.

DÁNIA

 

Dániai társaink levele felkészülésükről a tarragonai európai munkástalálkozóra (helye: Spanyolország, márc. 16-17.)

 

2012.dec.19.

 

Tudósítunk benneteket, hogy támogatjuk a tarragonai munkástalákozó gondolatát javaslatotok alapján. Az általaltok felsorolt tényeket túlságosan is jól ismerjük: az Európai Unió általánossá vált agresszív fellépését a munkás- és szakszervezeti jogok ellen, a társadalombiztosítási rendszerekkel és a demokráciával szemben; mindez napirenden szerepel Dániában is. Febr. 16-án országos gyűlést tartunk Koppenhágában a tarragonai felkészülés jegyében. Ennek eredményét el fogjuk küldeni Nektek, valamint a küldendő delegáció összetételéről is számot adunk.

 

Kim BILFELDT (BJMF elnöke); Per SORENSEN, szakszervezeti felelős, Koppenhága; Brian OLSEN, kőműves, Aalborg; Kim HOLM, fémmunkás szakszervezeti felelős, Horsens; Anton SCHOU, európai unió elleni népi mozgalom, Aalborg.

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse