Free Kánaán!

BG (Red news)

Úgy érezzük, hogy szükséges milliós olvasótáborunknak tudomására hoznunk, hogy a magunkfajta baloldaliaknak nem céljuk a palesztin-ügyben a „ két állam megoldás”. Azaz a terület egy „zsidó” és egy „palesztin” államra való felosztás, akár a lehető legésszerűbb határok és megoldások mellett sem.
Dehogy is.
Nem beszélve arról, hogy a két fél finoman fogalmazva is egyenlőtlen erőviszonyai miatt egy ilyen béke amúgy is a lehető legvalószínűtlenebb. Alig tudjuk elrejteni azt a meggyőződésünket, hogy az egész egy igen nagy csapda: könnyen lehet, hogy a mai viszonyok között egy Palesztin Állam mindkét népnek a lehető legrosszabbat tenné.
Nem a határokról beszélünk, nem Kelet-Jeruzsálemről (noha nyilvánvaló, hogy ma egy ilyen állam milyen határok között, milyen realitásokat képezne és tenne hivatalossá), hanem a lehető legkézenfekvőbb demokratikus elvekről.
Számunkra a konfliktus megoldását egy szabad és független, demokratikus állam visszaállítása jelenti, ahol minden polgár, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, egyenlő jogokat élvez.
A minimum, nemde? Ehhez két, egy „palesztin” (vallási őrültek által irányított zöld enklávé) és egy „zsidó állam” (ez ugye a mai Izrael önmeghatározása...) létrehozása lenne az út?
Vagy éppen ilyen államok a céljuk. Ne essünk bele a két nép ellenségeinek csapdájába.
Egy egységes, valóban demokratikus állam azonnal megoldaná a menekültproblémát is: természetesen a palesztin menekültek visszatérhetnének a zsidó-arab közös hazájukba, hiszen egy demokratikus állam nem etnikai jellegű, nem létezik benne „etnikai egyensúly”.
Utópia? Nem utópikusabb azt képzelni, hogy létrehozhat két, egymással békében élő, mindenki által elismert határok között élő államot, két olyan egyenlőtlen viszonyban álló fél, ahol az egyik az elnyomott, a másik a katonai megszálló? Volt olyan helyzet ahol valaha létrejött ilyen helyzetben tartós béke?
Nekünk a két állam létrehozatala inkább a konfliktus talán ugyan egyenlőbb (erre még visszatérünk), de magasabb szintre helyezett változatát jelenti.
Abszurd azt állítani, hogy ez a két nép, az izraeli és a palesztin, a zsidó és az arab „képtelen együtt élni”, hiszen számtalan helyen a régi palesztin mandátumterületen ma is együtt él. Csak ma nem egyenlő jogokkal. Ez a megoldandó probléma nem „igazságos határok”, amúgy is lehetetlennek tűnő, rajzolgatása.
De a mi ellenvetésünk természetesen elvi jellegű is: nem akarunk etnikai-vallási államokat!
Hogy ezt az országot hogy hívják majd, ha valóban működik, mit se számít. Hívják Izraelnek, hívják Palesztinának, de mi inkább azt mondanánk, hívják (bizonyos kézenfekvő történelmi és stiláris okok miatt) Kánaánnak.
Akár két focicsapatuk is legyen, mint Angliának, meg Walesnek. Legalább közel-keleti derbi is lesz.
Mindenestre az emberi jó érzés, taktikai megfontolások, egy példátlan igazságtalanság megszűntetésének az óhajtása és még ezernyi más szempont arra késztetnek minket, hogy támogassuk a törekvést, hogy a palesztin népnek is legyen egyenlő jogú képviselete az ENSZ-ben.
De nem az 1967-es határok a cél, két egyaránt rasszista, „faji”, egy zsidó és egy arab állam létrehozatala. Ez nem a mi célunk, hanem a két nép ellenségeié. Legyenek azok akár a két nép (meg a világ) mostani irányítói.
Mi békét akarunk, de nem csak azt, hanem szabadságot, egyenlőséget és főleg: testvériséget is.