Nemzetközi információk

új széria 49-sz. (418) - 2011.okt.18.

Az Egyetértés koordinátorainak közleménye

A dolgozókhoz, a munkás- és demokratikus szervezetek aktivistáihoz, akik szerte a világon támogatják a Nemzetközi Egyetértés nemzetközi kampányait.

Barátaink, Elvtársaink!

Támogattátok, részt vettetek az Egyetértés kampányaiban, lehet, a 2010. novemberi algíri nyílt konferencián is, ahol a koordinációt létrehoztuk.

A múlt hónapban a koordináció összeült és javaslatokat tett, melyeket a 46-os Nemzetközi információk mellékleteként közzétettünk. Megvizsgáltuk a munkásmozgalom szempontjából alapvető jelentőségű kérdést, a pénzügyi függetlenségét, mely – tudjuk mindannyian – a politikai függetlenség záloga. A Nemzetközi Egyetértésnek nincs civilszervezeti státusza, erre nem is törekszik, csak a munkásszervezetekre tud támaszkodni és rajtuk keresztül a dolgozókra, aktivistákra, akik szabad akaratukból döntenek tevékenysége finanszírozásáról. Ekként történt az algíri konferencián is, a delegációk és a kampányok önfinanszírozásával.

Az Egyetértés koordinációja évente kétszer ül össze. Nem tud másra számítani, mint önkéntes adakozásotokra. Ugyanez a helyzet a Nemzetközi információkkal, melyet francia, angol, spanyol nyelven jelentetünk meg minden héten – melyről sokat mondjátok, hogy hasznos híreket közöl a világ munkássága demokratikus harcáról. Ezért döntöttünk úgy, hogy a 2012-es tevékenység finanszírozására alapot nyitunk. 30 000 € (40 000 $) összeg szükséges a Nemzetközi Egyetértés független működésének biztosításához.

Hozzátok fordulunk, a munkásmozgalom minden politikai és szakszervezeti szervezetéhez, a népi felszabadítási mozgalmaihoz, egyéni aktivistáihoz. Következő számunkban megnyitunk egy listát. Kérünk benneteket, hogy küldjétek el anyagi hozzájárulásotokat a saját magatok által meghatározandó időpontig.

Köszönjük. Rendszeresen számot fogunk adni e pénzbéli támogatás eredményéről.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinációja nevében:
Louisa Hanoune,
Az algériai Dolgozók Pártja főtitkára, az Egyetértés koordinátora.
Daniel Gluckstein,
Független Munkáspárt (Franciaország) országos titkára, az Egyetértés koordinátora.

Olaszország

Interjú

Lorenzo Varaldo torinói pedagógus.
Szakszervezeti felelős, a torinói UIL-Iskolák pedagógusainak szervezetének vezetőségi tagja. A «bizottság a dolgozók pártjáért» szervezője.

Nyilvánvalóan az európai vezetők döntötték el, hogy Berlusconi már nem alkalmas a programok végrehajtására. Szerinted miért?

Az EU vezetői beidéztek Berlusconit, hogy megmondják, azonnal el kell fogadni a programot. A dolgozók reakciója ez alkalommal is nagyon fontos, azonnal spontán sztrájkok kezdődtek, melyek a három nagy szakszervezeti szövetséget arra indították, hogy bejelentsék, ha a kormány elfogadja a szigorítást (benne az elbocsátások és a privatizációk komplett liberalizálásával), általános sztrájkra szólítanak.
A «baloldali» pártok vezetői (ténylegesen a –Kereszténydemokrata Párt és a volt Kommunista Párt többsége fúziójával létrejött – Demokrata Párt, a PD) azt mondták: Berlusconi nem képes a piacok bizalmát elnyerni. Diszkreditálódott, másik kormány kell. A harmadik szigorítási programnál tartunk, de rögtön életbe kell lépjen. Közvetkezésképpen tartózkodtak a bizalmi szavazásnál lehetővé téve a 3. program adoptálását.
Nov. 3-4-én a G20 folyamán Olaszország az IMF és az Európai Bizottság felügyelete alá került, de ez nem volt elég.
A köztársasági elnök kormányalakítási mandátummal ruházta fel Mario Montit. Monti európai biztos volt. Bankár (a Goldman Sachsnak dolgozott), közgazdász. Ott volt az európai ipar tönkretétele kezdeteinél.
Berlusconi végül nov. 12-én lemondott. Casini, a harmadik pólus (jobboldal) egyik vezetője megerősítette, hogy a PD-vel kellett a kormányt létrehozni, mert felelőtlenség lenne egy olyan pártot háttérbe szorítani, melynek jelentős szerepe van és közvetlenül reprezentálja a munkás- és szakszervezeti világot.
Berlusconi pedig úgy nyilatkozott, hogy rendelkezésére áll a nemzeti egységkormány támogatásában.

Hogyan reagált a PD?

A PD megerősítette, Monti a helyzet kulcsa és a pártoknak egységbe kell tömörülniük. Kész vállára venni a felelősséget az áldozatot kívánó intézkedések bevezetésére.

Más «baloldali» pártok mit mondanak?

Mások, a Refondazione és a Kommunista Párt az Unióhoz fordulnak, hogy az más politikát csináljon. Ideértve a Sinistra Criticalt is (az Új Antikapitalisa Párt testvérszervezete), egyetlen párt sem követeli a programok visszavonását.

Milyen az olasz dolgozók lelkiállapota mostanában?

Sokan kezdik mondogatni, hogy nem mehet ez így, már nem tudunk hónap végéig kijönni a keresetből, a legelemibb dolgokra sem futja: iskolai füzetekre, gyógyításra, lakbérre vagy élelemre.
Mindenkiben kezd felmerülni, hogy ez egy vég nélküli helyzet. Minden alkalommal azt mondja a kormány, ezzel a programmal javulni fog a helyzet. De már megértik, hogy soha nem látjuk a végét. A programokat le kell állítani.

Koordinátora vagy a «Bizottság egy Dolgozók Pártjáért»- nak. Milyen javaslataitok vannak?

Ebben a helyzetben a kormány keresi, hogyan tudná belekeverni a szakszervezeteket az ügybe, így a dolgozóknak, a szakszervezeti aktivistáknak eszközt kell nyújtanunk ahhoz, hogy ellenállásukat folytathassák a programok ellen és arra is, miként lehet az integrációs kísérleteket elutasítani.
A dolgozók szervezetükkel való együttes mobilizációjának kérdése merül fel. Erről kell vitát folytatni a vállalatoknál, az iskolákban, a lakónegyedekben és a szakszervezeteknél.
Iskolám kerületi tanácsában az elnöknő a PD tagja. A munkahelyek megszüntetése elleni mobilizáció nyomására szavazásra bocsájtotta javaslatomat az iskolai munkahelyek megszüntetését célzó cikkely megsemmisítésére és egyébként a helyhatóságoknak is azt tanácsolja, a cikkely megsemmisítése mellett foglaljanak állást.
De a trojka terveinek meghiúsítása politikai téren is felvetődik. Azt a feladatot jelöltük ki magunknak, hogy ezzel a jelszóval meetinget készítsünk elő Torinóban, folytassuk ezt a vitát a Fiat dolgozóival, legyen ez rendszeresítve a lakónegyedekben, különösen abban, ahová iskolám is tartozik.


Emlékeztető:
Jun.: a CISL és az UIL szakszervezeti szövetség aláírta a kormánnyal és a munkáltatókkal azt a paktumot, amely az országos szerződéseket hatályon kívül helyezi. A CGIL szövetség eleinte elutasította, aztán szintén aláírta.
Júl.: az első megszorítási program parlamenti szavazása az EU és a pénzügyi piacok nyomása alatt.
Aug.: az első elégtelennek bizonyult és a Berlusconi-kormány összehívja a Parlamentet, hogy azonnali hatállyal egy második programot vezessen be.
Szeptember: a dolgozók nyomása a CGIL-t arra indítja, hogy szept. 6-ra sztrájkra szólítson. A dolgozók tömegesen mobilizálódnak. Az aktivisták, a CISL és az UIL tagjai is elfogadják az indítványt és részt vesznek.
A kormány a második programot is elfogadja. De a tőzsde esik és az EU vezetői köteleznek egy harmadik programra is. A kormány engedelmeskedik.



Görögország
Szakszervezeti dokumentum
Az OLME regionális vezetőihez (ELME)

Nov. 11-én munkaleállítás 2 órára

Az Olme végrehajtó bizottsága 2 órás sztrájkra hív (12-14 és 14-16) az ADEDY által kibocsájtott munkabeszüntetés keretében; Athén és Thesszaloniki központjaiban a közszolgáltatás tönkretétele ellen, az elbocsátásokat felfüggesztéséért.

A dolgozók determináltnak tűnnek a memorandum elleni harc folytatását illetően, mely — még ha kormányváltás is volt — érvényben marad és szélesedik, a munka világát sújtja, a nyugdíjasokat, munkanélkülieket, a fiatalokat, a legszélesebb népi rétegeket és a középosztályokat is.
Az OLME arra szólítja a kollégákat, hogy tömegesen vegyenek részt a tiltakozó gyűléseken nov. 15-én Athénban a Klauthmonos téren és Thesszalonikiben a Venizelos szobornál 13 órakor.

Sajtóközlemény a nemzeti Műszaki iskola ünnepi bizottságától

Nov. 15 13h, a Patission sugárúti épületegyüttes Tositsa első emeletén az 1973. nov. 17-i felkelés évfordulóján.

A műszaki iskola 38 évvel ezelőtti eseményei, melyen a felháborodott ifjúság jelszava ez volt: «kenyeret, oktatást, szabadságot», új körülmények között és irányt mutatva a mai fiataloknak és dolgozóknak a ma is aktuális, a jobb jövőért vívott harcban, az idegen hatalom megdöntéséért és abban, másik hatalmat, politikát lehet létrehozni a nép, a dolgozók és az ifjúság jogainak és érdekeinek védelméért.

«Nemzeti függetlenség – népszuverenitás - társadalmi haladás»
A műszaki iskola felkelése üzenetének kontinuitása alapján elutasítjuk a politikai rendszer és a sajtó zsarolása által keltett dilemmákat a nép manipulálása és alávetése érdekében.
A jelenlegi politikai együttműködés nem kelthet illúziókat.
A «Műszaki» történelmi emlékét nem lehet és nem is kell múzeumba tenni. A jelenlegi politikai aktualitása ennek folytatása. A politikai küld üzenetet: a citoyen aktív társadalmi-politikai részvétele kell avégett, hogy saját sorsát saját felelősségével formálja.
Az ünnepi bizottság újból felemeli a «Műszaki» zászlaját a társadalom jelenlegi küzdelmeinek újrakeresztelt követeléseivel.

Kiemeljük, hogy harcolunk minden olyan politika ellen, mely fenyegeti a szociális hálót, a társadalombiztosítást, a dolgozók jogait, tisztes életnívóját, a környezetet, az ingyenes közoktatást, az egyetemi védelmet, minden politikát, mely fenyegeti a demokratikus szabadságjogokat.

Szerveződésre és küzdelmük megerősítésére hívjuk a fiatalokat, a dolgozókat, a munkanélkülieket, a nőket.

Harcoljunk, hogy megdöntsük ezeket a barbár intézkedéseket, szigeteljük el azokat az erőket, melyek ezt elkövetik vagy támogatják.

Felszólítjuk a népet, a fiatalságot, hogy vegyen részt tömegesen és nagy erőkkel a Műszaki tüntetésein, fejezze ki a népellenes, a szolgalelkű politikával szembeni ellenérzéseit az amerikai nagykövetség előtt (a nov. 17. athéni tradicionális irányba) összefutó menetben.

Más fejlődési utat követelünk, a dolgozók érdekében, szabad és népi szuverenitást.


Athén, 2011.nov.9.


Tunézia

Sawt Al Oummal, 2.sz., 2011. nov. 1.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés választásának eredményeit közzétették, a Ben Alit elkergető forradalom kérdései azonban továbbra is érvényben vannak. A Sawt Al Oummal, az osztályharc szabad fóruma ismét felveti vitára bocsájtva azokat.

Nyilatkozat


Várt eredmények
A nép forradalmi mobilizációja rákényszerítette az ideiglenes kormányt az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kiírására.

A nép követelte ki a rezsim bukását, jogát a kenyérhez és vízhez, szabad életéhez, ő követelte a Ben Alit és rendszerét az utolsó pillanatig támogató nagyhatalmakkal kötött kapcsolatok megszakítását. Az Átmeneti Kormány olyan pártokra támaszkodva, melyek a forradalom által felvetett és tunéziaiak millióinak központi gondolatai centrumában álló alapvető kérdéseket elutasítják, megpróbálta a választási folyamatot eltulajdonítani, annak tartalmát kiürítve. Nyilvánvaló bizonyítékul szolgál a választások eredménye. A 7 569 824 választó közül mindössze 3 702 627, az összes szavazásra jogosult 48 %-a voksolt.

1,2 millió szavazó, a voksolók 37 %-a pedig olyan listákra vagy pártokra szavazott, melyek egyetlen helyet sem kaptak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. Az érvénytelen, fehér lapos szavazást a választási felügyelet még közzé sem tette. Mindez azt jelenti, hogy a 7 és fél millió szavazásra jogosultból több mint 5 millió, négyből három választó az Alkotmányozó Nemzetgyűlés választásain hangját nem hallatta.
• Az Ennahdâ párt 90 helyet kapott egymillió szavazóval. Minden más pártot illetően mindössze 9-nek jutott hely az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben,
• az Ettajdid párt és a más pártokkal együtt létrehozott demokratikus pólus eképpen fizette meg az árat a három ideiglenes kormányban való részvételéért,
• a Demokratikus Fórum 21 helyet kapott,
• a Demokratikus Néppárt 17-et és
• a Kongresszus a Köztársaságért pedig 30 helyet,
• a milliárdos Hachmi Hamdi (az Ennahdâ sorait gyarapította, mielőtt Ben Alival szövetkezett) finanszírozta listák 19 széket (ebből 6-ot érvénytelenítettek).

Sok tunéziai nem volt képes a 120 pártból sem kire, sem mire szavazni, mivel a választási kampány a forradalom kulcskérdéseit – szociális jogok, gazdasági jogok, demokratikus jogok, nemzeti szuverenitás – nem érintette.

Az Ennahdâ a vallástalanság kérdése körül támasztott háborgásból profitált. Az agitációs kampány számára arra szolgált, hogy a «nyugati értékeket» védő és a líbiai testvérnép elleni NATO-beavatkozást igénylő némely pártokkal szemben magát tunéziainak mutassa be.

Az eredmény azt lett, hogy a tunéziai népet valójában érintő konkrét kérdéseket kiiktatva a nemzetgyűlési választásokból az átmenet kormánya a nagyhatalmak és bizonyos pártok kollaboráns támogatásával az Alkotmányozó Nemzetgyűlést elkonfiskálta a néptől, tartalmát kiürítette, és kitaposta az utat az Ennahdâ győzelméhez.

A nagyhatalmak és Tunézia
Az USA, Franciaország és az Európai Unió a mai Tunézia számára a demokrácia felé vezető modellnek kiáltatott ki. De cápaétvágyuk világosan látszik nyilatkozataikban. Az USA tunéziai nagykövetsége a választók iránti csodálatát fejezte ki, a francia Külügyminisztérium kijelentette, hogy «a Tunéziának nyújtandó segítség feltétele a demokrácia tiszteletben tartása lesz». Ez vezette az USA nagykövetét arra, hogy az okt. 28-i sajtókonferencián visszavágjon: «elutasítom a francia nyilatkozatokat» és hozzátette: «kritikával illetjük barátainkat anélkül, hogy feltételeket állítanánk fel» és pontosított: «Az Ennahdâ nem a Hamasz» (Le Temps du 29/10/11)

Még a választások estéjén az Ennahdâ deklarálta a piac megnyugtatását. Ami természetesen nem jelenti a dolgozók megnyugtatását.

A választások másnapján az Ennahdâ delegációját fogadták a tuniszi munkáltatók a tőzsdén. A küldöttség megbeszélése alapján az Ennahdâ végrehajtó bizottsága pontosított: «Nemcsak a pénzügyi előnyök fenntartását szeretnénk, hanem a piacgazdaság megerősítésének reményében konszolidálni is azokat.» Egy nappal később az Ennahdâ történelmi vezetője, Ghannouchi azt jelentette ki, hogy «Tunézia vonzóerejét meg akarja erősíteni a külföldi befektetők előtt.» Szintén felhívott a «kereskedelem újbóli kiegyensúlyozására». Tunézia kereskedelmének 80 %-át az Európai Unióval, ezen belül is Franciaországgal bonyolítja le, a francia munkáltatók 1200 vállalattal rendelkeznek országunkban. Okt. 28-án érkezik az első 13 amerikai munkáltatóból álló küldöttség Tunéziába, egy másik delegáció várható egy héttel később és nov. 15-én az amerikai állam szervez konferenciát a turizmusról.

Konszenzus vagy forradalom
A szociális ügyek minisztere jelentette ki: «a nemzeti konszenzus parancsoló módon szükséges a társadalmi és gazdasági gondok megoldásához». Még mielőtt a választásokat illetően a hivatalos eredmények megszülettek volna, az Ennahdâ vezetői már koalíciós kormány alakítására hívtak, különösen a «világi baloldal» vezetőit megszólítva, melyek közül bizonyosak el is fogadták ezt.

Konstatáljuk, hogy a választások végeredménye nem állította le a forradalmi folyamatot, ellenkezőleg, új korszakot nyitott. A nép, dolgozók és fiatalok ugyanazokkal a gondokkal kell szembenézzenek, mint azelőtt és választ kérnek. Akik azt gondolják, hogy az Alkotmányozóval véget ért a forradalom, tévednek. A forradalom követelései még nem teljesültek, és ezzel a helyzettel szembenézendő alakult meg a koalíciós kormány. Jebali, a jövendő miniszterelnök azt mondta, az Ennahdâ politikája azon alapszik, hogy «az alkotmányozó nemzetgyűlésen belül más pártok képviselőivel konszenzust» keres. Az Ennahdâ másik vezetője aláhúzta «most nem a követelések óráit éljük, hanem az alkotmány kidolgozásáét» – mintha ebben figyelmen kívül lehetne hagyni azt, amit a tunéziaiak akarnak és azt, amit a forradalom kérdése vet fel.
A nép elkergette Ben Alit az új alkotmányért, új Destour-ért (az 56-os függetlenség pártja, a köztársaság létrehozója – a ford.), hogy végezzen az RCD (Ben Ali szocialista pártja – a ford.) rendszerével, a munkanélküliséggel, a prekaritással, a túlzott kizsákmányolással, a nyomorúságos bérekkel és a fiatal diplomások jövőjének hiányával.
Az egész népet leképezve a tunéziaiak egyesültek abban, hogy maguk kívánnak jövőjükről dönteni, vagyis szabadságot és nemzeti szuverenitást akarnak.

Nemzeti szuverenitás vagy alárendelés?
Lehet-e biztosítani a szabadságot és a szuverenitást a Ben Ali által jelölt úton, aki aláírta az Európai Unióval és az IMF-fel az egyenlőtlen szerződéseket és egyezményeket? Folytatni kell-e az adósság fizetését, mely az a pénz, amit Ben Ali-klán lopott el a néptől? Tényleg nem kell államosítani a Ben Ali privatizálta vállalatokat azért, mert az EU-val kötött egyezménye tiltja a közvállalkozások finanszírozását közpénzekkel? Továbbra is el kell fogadni, hogy az EU és IMF döntsön?

Ugyanazt kell csinálni vagy ellenkezőleg, meghirdetni a nemzeti szuverenitást, lehetővé téve olyan azonnali intézkedések meghozását, mint pl. közmunkák, a Ben Ali privatizálta vállalatok államosítása, vagyis a fiatal munkanélküli diplomások munkához juttatása és béremelések. Tudjuk, hogy a helyzet nehéz és mindent nem lehet egy varázspálcával rögvest elrendezni, de azt is tudjuk, hogy egyedül a dolgozók szervezeteikkel együttes küzdelme a nemzeti szuverenitásért, a külföldi alávettetés szálaival való szakításért jelentheti a népet gyötrő problémák rendezésének kezdetét.

Ez a tunéziai nép forradalmi mobilizációja által elért Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelésének értelme. Ezt a programot vették el azok, aki azt akarják, hogy Tunézia alá legyen vetve a piac törvényeinek, az Európai Uniónak és az IMF-nek.

Az UGTT védelme
Azonban a dolgozók, a fiatalok követelései élnek és ez a nép forradalmi megmozdulásának rugója.

Sztrájkok fejezik ki az általános akaratot, a dolgozók követeléseik teljesítését, a fiatalok munkát akarnak. És nem az IMF és az EU kényszerítése előtti meghajlásnak köszönhetően fognak ezek a követelések kielégülni.

Ez méginkább sürgős, főleg, hogy látjuk az európai helyzetet, ahol a kormányok a válság nevében szörnyű szigorítási terveket kényszerítenek a dolgozókra és a népességre. Görögországban a 30-40 %-os bércsökkenés, az állami tisztviselők elbocsátása, privatizálás folyik; a görög nép felkelt ez ellen, százezrek mentek ki az utcákra ezzel a kiáltással: «Trojka, vedd a memorandumodat és menj!».

Menjen a trojka!, menjen az RCD-rezsim!, a dolgozók és fiatalok mindenhol meg akarják védeni szerzett jogaikat és követeléseik teljesítését akarják. A forradalom Európa ajtaján kopogtat, Egyiptomban pedig folytatódik.

A mozgalom függetlenségének védelme felfegyverez bennünket az idegen tervek elfogadását ránk kényszerítő konszenzus ellen: «Az UGTT jövője kérdéseket támaszt (…). Véd, keretbe foglal és mobilizál közel 3 millió tagot, akik eddig jól-rosszul ellenálltak a Burgiba és Ben Ali rendszerek ismétlődő integrálási kísérleteinek. (…) Az UGTT újabb próba előtt áll. Drágán, aktivistáinak élete árán megszerzett függetlenségét meg kell tartania (…) decemberben tartja következő országos kongresszusát.» (Le Temps, 11.10.29.)

A függetlenség őrzése, ez áll történelmünk középpontjában, ezért űztük el Ben Alit, ez marad központi kérdés akkor is, mikor mindenünnen a konszenzusra és nemzeti egységre hívnak a nép követeléseivel szemben.


És most?
A dolgok világosabbá válnak majd. A 120 legalizált pártból sok eltűnik, mert csak választási fikciónak szánták őket. Válságok jönnek más pártokban. Az UGTT védelméhez kötődő sok aktivista felvetette olyan tömegpártnak a szükségét, mely a munkások és fiatalok érdekeit védi. A forradalomnak nincs vége. A nagyhatalmak hűbéres rendszerének végét váró népakaratnak senki nem tud opponálni. A követelések érvényben maradnak.

A dolgozók, aktivisták, szakszervezeti tagok és felelősök között már a választások másnapján nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalmi, dolgozói, ifjúsági követelések politikai képviseletének tere üres.

Mi, a Sawt al Oummal körül csoportosulók, nem gondoljuk, hogy vannak kész megoldások. Bennünket, akik a forradalomhoz kötődünk, bármi is legyen politikai különbözőségünk, arra kötelez a komplex, változó helyzet, hogy nyissunk vitát a kialakult szituáció okairól és azokról az eszközökről, amelyekkel felül lehet emelkedni a forradalommal szembeni, a politikai képviselet hiányában fennálló problémákon.

A Sawt al Oummal az osztályharc szabad fóruma, célja, hogy a folyó közös akciókat és a munkásmozgalom szabad vitáit segítse.


BURUNDI

Interjú Paul NKUNZIMANA, a PTD, ’’TWUNGURUNANI’’ (a Dolgozók és Demokrácia Párt) irányító bizottsága tagjával

Mi a helyzet országodban?

Burundi, ez a kelet-afrikai, 28 ezer km²-es, 8,5 millió lakosú ország a Tanganyika tó partján fekszik keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság és Tanzánia, északon Ruanda határolja. A mi országunk az ENSZ legutóbbi jelentése szerint a Föld három legszegényebb országának egyike.

A legszegényebb ország Niger, amelyről tudjuk, a világon a második legnagyobb uránkitermelő (multinacionális vállalatok, közöttük a francia AREVA «kezelésében»). A következő a Kongói Demokratikus Köztársaság, szintén ismert óriási bányakincséről (amerikai multik fosztogatják). Ezt az országot gazdagsága miatt a geológiai botrány kifejezéssel szokták illetni. Harmadik helyen áll Burundi, földjében nagy mennyiségű szénhidrogénmező található és főként annyi nikkel, mely a világ tartalékának 5 %-át képezi.

A tutszik 1994-es genocidiumáról közismert Ruandával együtt ez az az ország, melyet a nagy afrikai tavak vidékén etnikai karakterű véres konfliktusok színtereként mutat be a nemzetközi sajtó. Az első ilyen természetű konfliktus 1965-ben a Bukeye-Busangana térségében robbant ki, az ország középnyugati részén, melyet 1972-ben az egész országra kiterjedő és szétdaraboló háború követett.

A tutszik legyilkolása 1988-ban északon Ntega és Marangara közösségeiben folytatódott és főleg az 1993-as háborúban, melynek nyomai máig hatnak a kormányzati egyezmények, tűzszünetek és az arushai (Tanzánia)-egyezség ellenére (a 2000. aug. 28-i egyezséget Burundi béke- és kibékülési egyezményének hívják).

Ezen utolsó egyezmény talaján, melyben az ország intézményei is szerepelnek, történt meg az etnikai arányoknak megfelelő elosztás a Nemzetgyűlésben, a Szenátusban, a kormányban, a diplomáciában és a területi közigazgatásban. E megosztás szerint 60 % jut a hutuknak, 40 % a tutsziknak. A helyek legalább 30 %-át a nőknek tartják fent. Ami a védelmi és biztonsági szervezeteket illeti, ugyanezen egyezmény szerint paritásos, 50-50 %-os a hutu-tutszi megosztás.

Ebben az országban az etnikumok az imperializmus kreatúrái, abban az értelemben, hogy ezek a népességek mindig békésen éltek egymással a síkságokon és dombokon, ugyanazt a nyelvet, a kirundit beszélve, ugyanazzal a vallással, a Kiranga-kultusszal, ugyanolyan népi szokásokkal és kultúrával felvértezve.

Milyen okok magyarázzák a kialakult helyzetet?

Az egésznek az alapja az imperialista politika, nevezetesen pedig a Világbank és az IMF strukturális kiigazítása programja a kormány és a Bretton Woods intézményei között 1986 novemberében aláírt egyezménnyel, a külső adósság fizetés és a rabló-privatizáció egyezményével, ami a 90-es évek elején került megvalósításra.
Jelenleg a privatizáció a közszolgálat lényegét érinti, ennek vállalatait és szolgáltatásait gyakorlatilag likvidálták, a bankokat, biztosítást, kereskedelmet, mezőgazdaságot és állattartást … a szektormaradványokat is privatizálni fogják, a vizet és az elektromosságot (Regideso), cukrot (Sosumo), szállítást (Bujumbura kikötője) és a telekommunikációt (Onatel).

Egy szektor van, ami mindig az államé, exportja 80 %-val; a kávéról van szó, melyet állami vállalat, az Ocibu (Office des cultures industrielles du Burundi) kezel ágával a Sodeco-val (Société de déparchage et de conditionnement du café), vele 133 Sogestal-lal (mosóvállalat), ebből 13-at privatizáltak és egy svájci multi, a Webcor szerzett meg.

A Világbanknak ez nem elég, a kávészektorral mint közszférával is végezni akar. Valójában likvidálni készül, hogy az államot megfossza ettől a bevételtől is.
Ez a konzekvenciája annak, hogy az ország a nemzetközi pénzügyi intézmények gyámsága alá került, az állam éves költségvetése több mint 50 %-ban a külső körülményektől függ.

Az intézmények diktátumai végrehajtásának nyomában a 2011-es évet leginkább az árak emelkedése fémjelzi. Többek között az üzemanyag ára, a gépkocsibiztosításé, az adóké, a személyi jövedelem adó emelkedett szédületesen, amit követett a vízé, az áramé és az utazási dokumentumoké; csak példaképpen a vízszámla 270 %-kal nőtt, az útlevélé 370 %-kal, miközben a személyi igazolványé pedig több, mint nyolcszorosára!

Ugyanakkor az ivóvízhez hozzáférés megritkult, emiatt kolera- és vérhasjárványok vannak, az áramtermelés elégtelen, számos ipari üzemben emiatt csökken a termelés a kisiparosokat bezárással fenyegetve, mindezt az általános fogyasztási cikkek áremelkedésének egy újabb hulláma kíséri.

Mára a lakosság nyomora különösen megnövekedett csakúgy, mint a mészárlások és a célzott gyilkosságok: mészárlás Gatumbában (2011.szept.) és Saga Rukokoban (Buringa, Bubanza tartomány (2011.okt.), emberrablások, emberi hullák titkos elföldelése, stb.

Mi lehet a megoldás szerinted és szervezeted szerint?

A dolgozók és a fiatalok széles tömegeinek helyzete tarthatatlanná vált. A közszférában sztrájkmozgalom indult. Az állam neuralgikus szektoraiban munkaleállásokat rögzítenek. Az állami tisztviselők szakszervezetükkel, a Symabuval ismét sztrájkba léptek, hogy státuszukat a 2007-es, a kormánnyal kötött egyezmény alapján határozzák meg, s a 2007-ben megszüntetett prémiumukat állítsák vissza.

Az állami rádió és televízió (RTNB) munkatársai szakszervezetükkel, a Syrttel 5 napra beszüntették a munkát szakmai besorolásukért (1995-ben állították le az előmeneteli rendszert!) és kifizetetlen munkabérükért (azért a 25 %-os emelésért, amit Buyoya és Nkurunziza elnökök adtak minden tisztviselőnek).

Van új adalék is: a magánszektor is harcol jogainak védelméért. Az Iron Steel üzem dolgozói az üzemi szerződés szabályozásáért sztrájkoltak, a Minolac (a régi állami tulajdon privatizálva Minoterie de Muramvya) béremelés követeléséért.

Ezeket a mozgalmakat természetesen támogatja pártunk, a PTD ‘’TWUNGURUNANI’’, a kormánytól és a munkáltatóktól követeli a munkatörvények és az ILO 87-es 98-as, ratifikált konvencióinak betartását.

Meg kell állapítanunk, hogy a bajok egymáshoz kapcsolódnak. Párban jár a háború, a népesség legyilkolása az egyik oldalról, az árak növekedése a másikról. Az ország szuverenitásának kérdése az alapja.

A nemzetközi pénzügyi intézmények gyámsága alatt az ország és a lakosság diszlokációja folytatódni fog.

De le lehet állítani. A lehető legszélesebb körű mobilizációval meg lehet szüntetni a privatizációs politikát, vissza lehet államosítani a közintézményeket, -vállalatokat. És mindenfajta kárpótlás nélkül kell megtenni. Első lépésben a kávészektor állami tulajdonát kell megvédenünk.
A PTD csatlakozik az algíri dec. 10-11-12-én tartandó konferencia felhívásához a háború és nemzetek diszlokációja ellen, s mindenkit megszólít, ideértve a kormánypártokat is, hogy csatlakozzanak, hogy meg tudjuk védeni magunkat ezektől a diktátumoktól, intézményektől, melyek az egész világon a destrukciót képviselik szigorítási programjaikkal.



Dél-Afrika


A SOPA kommünikéje
SOPA: Azániai Szocialista Párt (Dél-Afrika)

Megvádolásuk beszüntetését!
Feltétel nélküli szabadság mind a 26-nak!

Börtönbe vetették őket azért, mert harcoltak, hogy az áram mindenki számára hozzáférhető legyen!
Beszüntetni az összes vádat ellenük!

Júl. 5-én Soweto Chiawelo negyedének 3-400 lakosa tüntetett az elektromos áram horribilis ára miatt és az előfizetés intézménye ellen. Néhány elkeseredett tüntető felgyújtotta az ott parkoló autókat.

Néhány nappal később letartóztattak 26 személyt, akiket eltakart arcú besúgók jelöltek meg a rendőrségnek. A közrend háborításával, gyújtogatással, magántulajdon elleni vétséggel és gyilkossági szándékkal vádolják őket. Protea 8. sz. bírósági bírája elutasította szabadlábon védekezési lehetőségüket kaució nélkül, csak egy fiatalkorú számára tette lehetővé, de a 14 éves gyerek elleni vádakat fenntartva. Dél-Afrikában a gyanúsítottat ártatlannak kell tartani, amíg be nem bizonyosodik bűnössége, azonban a 26-okat másként kezelik. Sun City hirhedt börtönében tartották fogva őket nov. 10-ig, mikor kaució mellett szabadlábra helyzeték őket. Minden bizonnyal annak a kampánynak az eredményeként, melyet az egész országban folytattunk. A kampánynak nemzetközivé kell szélesednie.

Az elektromos áram tarifájának brutális emelkedése a szegények és a munkásosztály együttese ellen vívott harc részét képezi. Évente 25 %-kal emelkedik Dél-Afrikában. A Chiawelo lakóinak többsége, mint másutt Dél-Afrikában, munkanélküli.

Az ANC-kormány tőkésbarát politikája a nemzeti Eskom szolgáltatót magánvállalati viselkedésre biztatja, a költségek csökkentésére és a haszon növelésére a közszolgálat helyett. Az emberek ellenállása esetén pedig a felfegyverzett rendőrség közbelépését kérik, akik lőnek. Ez történt Ficksburgban, ahol Andries Tatane-t megölték. A megfélemlítés politikája Chiawelo lakosai ellen arra szolgál, hogy Soweto és más munkásnegyedek felhagyjanak az ellenállással.

Támogassátok kampányunkat a chiaweloi 26-ok elleni vádak elejtése érdekében!
Szabadságot a 26-oknak!


Támogatásokat és állásfoglalásotokat küldjétek el:
a SOPA-nak: lybonmabasa@mweb.co.za
Az Egyetértésnek: eitilc@fr.oleane.com





Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738