Mit üzen az Októberi Forradalom?

Az orosz forradalom, mint minden forradalom, mozgásba lendült embermilliók műve volt. A párt csak eszköz volt, hogy segítsen - «a dolgozók felmelkedése saját maguk műve lesz», Marxot idézve az I. Internacionálé szervezeti szabályzatában megformálta szavakkal. Az egyetlen valódi biztosíték a széles tömegek aktivitása, mely lehetővé teszi az apparátus fölötti ellenőrzést – és nem megfordítva! A Bolsevizmus és sztálinizmus-ban Trockij ezt írta: «Vitathatatlanul az egypárt dominanciája szolgált a totalitárius sztálini rendszer jogi kiindulópontjaként. De a kifejlődés oka nem a bolsevizmusban, sem pedig az időszakos háborús intézkedésként betiltott más pártok hiányában, hanem a proletariátus európai és ázsiai kudarcainak örökségében található.»

Az egyetlen iránytű, ami segíteni tud bennünket, a marxizmus, tehát az első munkásállam elfajulása okának tudományos elemzése. A forradalmi munkásmozgalom (bolsevizmus) legjobb tradicióinak kontinuitása nem állhat helyre a sztálinizmus mérlegének levonása nélkül.

Az egész világot sújtó gazdasági válság a végletekig kiélezte a tőkés társadalmi osztály ellentmondásait, ma pedig korábban sosem látott offenzívája a munkásosztálynak a XX. század első felében kivívott jogait támadja. Az uralkodó osztály és államapparátusai megpróbálnak a rendszer válságán felülemelkedni, gigantikus csökkentéseket végrehajtva a szociális kiadásokban, megsemmisítve a társadalmi jogokat (lásd a tőke nemzetközi szervezetei, tehát az IMF, a Világbank, az Európai Újjáépitési és Fejlesztési Bank, az Európai Unió által diktált «szigorítási politikát»), a bankszektorba az állami költségvetésből milliárdokat és milliárdokat áttéve, a jogszabályozást a dolgozói jogok jelentős limitálása irányába módosítva (erre szolgál a «munkaerő rugalmassága»), megerősítve a nyomást a szakszervezetekre, ideértve a közvetlen erőszakot is, új barbár háborúkat indítva.
Iskolákat és kórházakat zárnak be, csökkentik a tanítók és ápolónők számát, a kollégiumokban és egyetemeken megszüntetik a költségvetési helyeket, az egészségügyi ellátások térítésének listája állandóan szűkül. Az egészségügy és az oktatás majdnem teljes egészében fizető lesz, versenyeztetik egymással és önfinanszírozásba csapott. Állandóan növelik a nyugdíjkorhatárt és csökkentik a szociális szolgáltatásokat, a nyugdíjakat, minden ilyen jellegű kiadást csakúgy, mint az azokat igénybevevők számát.

Az új Munkatörvénykönyvek az elbocsátási procedúrát egészen leegyszerűsítik, engedélyezik a 12 órás napi munkaidőt is (akár a XX. század elején!), leszűkítik a sztrájkjogot, a szakszervezeti szabályozást.

Az imperialista nagyhatalmak Líbiában háborúznak, vizsgálják a beavatkozás lehetőségét a Maghrebben és folytatják Irak és Afganisztán megszállását. Országaink kormányai ilyen-olyan módon, de támogatják ezeket a háborúkat.

A burzsoázia a rothadó tőkés rendszer konzerválására megsokszorozza erőfeszítéseit, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti helyzetébe taszítsa a munkásosztályt, abszolút munkáltatói alárendelésbe, a szociális védelem teljes hiányába és könyörtelen kizsákmányolásba.

A munkásszervezeteknek tehát kötelességük új harci stratégia kidolgozása az októberi forradalom eredményeinek védelmére és a dolgozók szervezésére, a tőkés reváns kísérlet megakadályozására.