Fiatal barátaink figyelmébe

Ahhoz, hogy bármely nemzet önállóan határozhassa meg a politikai, társadalmi, és gazdasági berendezkedését, önálló bel-és külpolitikát folytasson, önrendelkezési joga kell legyen. Ekkor szuverén egy állam, ha pedig nincs ez a demokratikus joga, akkor nem az.

Tekinthető-e ma szuverénnek az Európai Unió tagjaként Magyarország? 2004-ben országunkat az akkori politikai osztály vezetői csatlakoztatták az EU-hoz, a szerződés aláírásával egyúttal elfogadták azt a feltételt is, hogy alárendeljük magunkat az Unió törvényeinek. Az, hogy Magyarország «önként» vállalta az EU támasztott követelményeket, nem von le semmit abból, hogy szuverenitását elvesztette.

Azzal szoktak válaszolni erre, hogy az EU-ból bármikor ki lehet lépni, tehát az ország bármikor visszakaphatja abszolút, teljes szuverenitását. Azonban gondoljunk arra, a francia, holland, ír népszavazások az európai alkotmányra nem-et mondtak a múltben, ezt a népakaratot mégsem fogadta el az Unió és az érintett országok vezetése. Azt is mondják, ha kilépünk, megszűnik az EU védernyőjének a hatása, így Magyarország ki lesz téve a nemzetközi politikai, gazdasági, és egyéb spekuláció hatásainak is. Vajon az EU kivédi ezeket a hatásokat? Kivédte Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Írország, stb. esetében? Az EU nemcsak hogy nem védi meg tagállamait, hanem maga táplálja ezt a folyamatot a pénzügyi világ érdekében, melynek a minél olcsóbb munkaerő és a minél magasabb profit elérése áll a középpontjában. Semmiféle más fejlődést nem kínál az EU a munkavállalók tömegeinek, a fiataloknak, a nyugdíjasoknak, a népességnek még a legfejlettebb orsszágokban sem.

Ezért kell feláldoznunk a nemzeti szuverenitásunk jórészét, ahogyan más tagországoknak is. A Fidesz politikai demagógiával, a nemzeti büszkeségre hivatkozva időnként az EU, az IMF ellen fordul szavakban, amit saját politikai céljaira akar felhasználni, egyébként pedig hűségesen teljesíti mindazt, amit előír neki az EU, az IMF.

Azzal szoktak érvelni, az EU-tól reális segítséget kapunk. Különböző pénzügyi forrásokat, tanácsokat, előírásokat, amik szükségesek ahhoz, hogy hazánk a fenntartható fejlődés útjára álljon, és ne két- vagy többsebességes Unió alakuljon ki; biztonságérzetet ad, mert az EU mindig a hátunk mögött lesz és segít. Az elmúlt évek történései mindennek élő cáfolata. A „pénzügyi támogatás” annak fejében érkezik, amit befizetünk az Unió kasszájába, az uniós diktátumok teljes betartásának jutalmaként. Másrészt pedig pontosan előírja, mire költhető, Az előírások megkérdezésünk nélkül születnek, akár nemzeti érdekeink ellenére, s ha nem tartjuk be, bizony jön a büntetés (amit nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek kell megfizetnie). A „két-, vagy többsebességes Európa” kialakulása már régen megtörtént, a gyengébb gazdaságú országok a nemzetközi tőke alvállakozói továbbra is alárendelt szerepben. Ugyan milyen „segítségről” lehet szólni pl. Görögország esetében? Az EU közvetlenül döntött az ország csődbe jutásáról, 30-40 %-os bér- és nyugdíjcsökkenést, elbocsátások tízezreit, a végletekig fokozódó privatizációt kényszerítve a görög népre. Az EU számára csupán az a fontos, hogy hazánk bizonyos gazdasági célokat teljesítsen (a munkaerő olcsó maradjon, a tőke haszna nagy), de hogy azt konkrétan hogyan teljesíti, az másodlagos dolog (a demokrácia lerombolásával, fasisztoid irányzatok feltámasztásával, a munkaerő nyomorba döntésével, stb.). Ez volna a „biztonságérzet”?

Az IMF-fel a helyzet nagy vonalakban hasonló. Az IMF-fel sem önálló döntésünk alapján léptünk kapcsolatba, abba az 1982-es vezetés léptetett minket, miután a 70-es évektől kezdődően külföldi hiteleket vett fel. Az IMF támogatását senki sem erőszakolja ránk, mondják, csak pénzügyi elvárásai lehetnek. Merő hazugság. A válsághitelezés révén a nemzetközi pénzügyi rendszerben, a világgazdaságban az IMF-nek feltételei vannak. Ezek a feltételek súlyosak, a gazdasági krízist társadalmi és munkaügyi válsággal, a szociális problémák sokasodásával fejelik meg. A bérek, nyugdíjak reálértéke csökken, az állami feladatok (közszolgáltatások, egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, stb.) leépülnek, magánkézbe kerülnek, hogy a tőke húzzon hasznot belőle. Az IMF «nem diktálja, hogy mennyi legyen a növekedés, vagy mennyi legyen Magyarország költségvetése, kiadása» mondják, és tényleg, csak közvetlenül, mert a piszkos részmunkákat az EU-ra és a hazai kiszolgálóira hagyja.

Felmerül a kérdés, hogy az IMF, mint hitelező, nyújt-e nekünk segítséget, vagy sem. Pl. arról szó sem lehet, hogy FCL (Flexible Credit Line), azaz rugalmassági típusú hitelt kapjunk, azt jól működő gazdaságoknak "prémium" hitel gyanánt folyósítják. Így tehát marad a PCL (Precautionary Credit Line), azaz elővigyázatossági típusú hitel. Ennek feltétele egyéb hókuszpókusz között az, hogy «a tőke mérlegét a privát szektor tranzakciói dominálják» (magyarul a magántőke uralkodjon), és a «piaci források hozzáférhetősége» (idegen tőke számára nyitott legyen). Ezeket még a hitel felvétele előtt megvizsgálják, továbbá a hitel folyósítása után negyedévente ellenőrzik meglétét. Persze kamatot is kell fizetnünk, összege akkora, hogy Magyarország pl. már háromszor visszafizette hiteleit, a hitel azonban még mindig fennáll, sőt újabbakkal növekszik.

Hogyan lehet megszabadulni ettől az átkozott helyzettől? Hát, egyedül nem; ehhez nemzetközi összefogás kell. Szakítani kell a tőke intézményeivel, az EU-val, IMF-fel, vissza kell szerezni az ország szuverenitását, meg kell tagadni az adósságfizetést, helyre kell állítani a munkavállalók jogait, tulajdonát, olyan Európát kell kiépíteni, amely a dolgozók érdekeit szolgálja a népek egyenrangúsága, kölcsönös érdekeire épülve. Ezt a munkát a jelenleg uralkodó politikai elit – „baloldaliak” és „jobboldaliak” – sosem végeznék el, hiszem éppen ezek hozták létre és szolgálják teljes mellszélességgel a tőke intézményrendszerét. Csak a dolgozók együttes, szervezett keretekben végzett tudatos harca szüntetheti meg, visszaállítva az országok szuverenitását, a dolgozók, a népesség nemzeti keretekbe foglalt jogait, megvalósítva felszabadulását a tőke béklyói alól.