Cigányság - rasszizmus

A magyar közvéleményben terjed a rasszizmushoz mindenképpen közelálló fóbia. Durva cigányviccek, hamis statisztikák, tudományos alapot nélkülöző eszmefuttatatások keringenek. Komoly emberek hiszik, hogy a fő gond : a magyarországi cigányság.
Ilyen téveszme, hogy a cigányság létszáma olyannyira növekszik a magas gyermekszületési aránnyal, hogy az már-már veszélyezteti a «magyarság fennmaradását». Túl azon, hogy ezt semmiféle statisztika alá nem támasztja, a cigányság létszáma jóval az egymillió alatt marad szemben a 9 millióval, hozzá kell tenni még egy adatot: a cigány (mélyszegény) körülmények között élők születéskor várható életkorát, mely jelenleg 17-18 évvel alacsonyabb a «magyar» átlagnál. Ez a mérőszám igen fontos körülményekre utal, arra, hogy a környezet, amibe születünk, jelentősen befolyásolja nemcsak életünk minőségét, hanem hosszát is. Nézzük akkor, mennyiben vétkesek a cigányok ők maguk ezért a várhatóan korai halálért. Azt mondják, a cigányok nem dolgoznak, nem akarnak dolgozni. Egyetlen érvvel meg lehet cáfolni. A múlt rendszer, a «létező szocializmus» teljes foglalkoztatást nyújtott a cigányoknak (is), gyakorlatilag a cigánysággal építtette fel az ipart: az építkezések, a nagyüzemek, a bányák, stb. alkalmazták őket, a nehéz fizikai munkakörülmények között becsülettel helyt is állt. Fizetéséből megélt, gyarapodott. Az elmúlt 20 évben – a privatizálásokkal, a nagyüzemek likvidálásával, a munkahelyek megszűnésével – elsőként a romákat tették ki az utcára, azóta pedig, tudjuk jól, nem csak ők, de diplomások, pedagógusok, szakmunkások, stb. sem kapnak munkát (egyszerű, nézzük meg mennyi munkahelyet kínálnak mennyi munkanélkülire!). Ma már 2-3 millió ember él „szociális gettóban”, s csak harmaduk cigány! Annak ellenére, hogy az ország 20 éve attól hangos, hogy mennyi pénzt áldoz az állam a cigányságra (1996 és 2006 között 120 milliárd), maga a Számvevőszék állapította meg, hogy ”nem lehetséges ezen összeg nyomonkövetése”. Nem, mert felemésztette a bürokrácia, az uram-bátyám klikkek adom-veszemje; az bizonyos, hogy célját, ha volt neki, el nem érte, a cigányság helyzetén jottányit nem javított. A kis „zsákutca-falvakén” sem, ahová kerültek, s manapság sok helyen már többségi lakosként élnek, nincs munka, nincs infrastruktúra, az alapvető szolgáltatásokat nem tudják fizetni, lakásukat elveszítik (már vannak olyan családok, melyek ismét barlangokban laknak!). A túlélés is eleve hihetetlen, 2007-ben egy négytagú család megélhetéséhez hivatalosan 192 ezer Ft kellett, az egy családra jutó havi átlagos segély pedig 32 ezer Ft volt.... Mindent megmagyaráznak ezek a számok, azt is, amit Ferge Zsuzsa így jelez: «a többi tragikusnak nevezhető társadalmi folyamat - például a cigányok erősödő, szegregálódást erősítő elutasítása, a területi olló nyílása, rossz képzési struktúra, illetve az "életbe kilépők" ötödének piacképtelenséghez vezető rossz iskolázása... ». A cigányokat – és a marginalizálódott magyarokat – nem kellene «eltartani», ha az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság egésze nem került volna magánkézre, a közszolgáltatások nem csökkennének, nem tették volna tönkre és adna mindenkinek megélhetést. A rendszerváltás óta minden kormány a tőke szolgálatába ált, az új kormány is a belőlünk profitáló, a mi munkánkból élő munkáltatók terheit csökkenti, a munkavállalókét pedig emeli, most is velünk akarja megfizettetni a proftszerzés, a válság árát!
A cigányság évszázadokkal ezelőtt vándorolt be a Kárpát-medencébe (ugyanúgy került ide, mint a magyarság ősei), «befogadta» az akkori állam, mert hasznos szerepet töltött be. Ebből az országból kizárni nem lehet, úgyanúgy államalkotó, mint a «magyarok», betelepült svábok, szlovákok, keleti területeink románjai, délen pedig délszávjaink. Mindannyiunknak jogunk van nyelvünk használatára, kultúránk, hagyományaink ápolására. Jogunk van a munkához is! A romák, éppúgy, mint bármely más nép, maguk sem egységesek, s sem csak törzsi különbözőségeik tekintve, hanem az osztálytagozódásuk szerint is: vannak gazdagok és szegények, s érdekellentéteik is tettenérhetők pl. a törvényellenes kölcsönügyletekben. Aki cigánybűnözés után kiált, nézzen körül! Mit várhat a piacgazdaságtól, aki nyomorban él, munkája valószínűleg soha nem lesz ebben a társadalomban, de méltó élete bizonyosan nem? Becsületesen gyűjtheti a vasat kiskocsival, túrhat gödröt szén után kutatva… élet ez? Mindnyájunknak, aki nem tőkepénzéből él, azonos az érdeke! Munkát akarunk, azok számára is, akikre «nincs szükség», azoknak, akiknek van, de bármikor elveszíthetik! Biztos és tisztességes megélhetést!
Mit tehet az átlag állampolgár? Ha lehet, vitakozzunk, ha nem, vissza kell utasítani a vádakat. Nincs bűnöző és becsületes nép, csak egyedek. Keresni kell az okokat, az előítéleteket magunkban kell legyőzni először, meg kell érteni azokat, olvasni (szépirodalmi műveket, Gorkijt, Choli Daróczit, Lakatos Menyhértet, Moldovát), s ha megismerünk valamit, attól sem vagyunk messze, hogy tegyünk is. A népek egymás ellen ugrasztása csak igazi ellenségeinknek kedvez …