Nemzetközi információk 336.sz.

2009. máj.13.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Genf, 2009.jún.6.: 16. találkozó az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmére – a Nemzetközi Egyetértése kezdeményezésére.
Meghívólevél «a dolgozók képviselőinek, a szakszervezetek felelőseinek».

Svájc: felhívás: «Nem a spekulánsok, hanem a dolgozók megmentésére kellene, hogy az USS és a PSS berni demonstrációra hívjon a köz- és a magánszféra összes munkahelye megtartása, az elbocsátások megtiltása érdekében születendő törvény követelésére».

Spanyolország:
— A spanyol Munkásbizottságok (CCOO) vezetésének egyik tagja:
«Miért nem értek egyet a CCOO konföderális tanácsa által elfogadott, a gazdaságra, a munkaügyre és a szociális kohézióra vonatkozó “törvényhozói paktummal”».
— Levelezőnk: 400 euró az RMI-től a 4 millió elbocsátott dolgozó «kíséretére».

Oroszország, Litvánia, Kazahsztán, Szakha Köztársaság (Jakutföld): információk

Franciaország: május 16-án a Független Munkáspárt (POI) Párizsban nagygyűlést tart: «az Európai Unióval való szakítás, az elbocsátások megtiltása – erről fognak beszélni a német, olasz, spanyol, ex-jugoszláv, román és francia aktivisták, kik elkötelezték magukat ezen célokat szolgáló egység megvalósításáért».

Oroszország: Orosz munkásaktivák tudomásunkra hozták, hogy a 6 év börtönre ítélt szakszervezeti felelős Valentyin Uruszovot a Legfelsőbb Semmítőszék szabadlábra helyzete (Szakha Köztársaság) május 11-én.



Svájc

«Minden nap 200 emberrel több veszíti el munkáját Svájcban.»
(Christian Levrat, a PSS elnöke)
Cselekedni kell!

Nem a spekulánsok, hanem a dolgozók megmentésére kellene, hogy az USS és a PSS berni demonstrációra hívjon az összes munkahely megőrzése követelésével, s az elbocsátások megtiltása érdekében születendő törvényt követeljen

A válság következményei drámaiak a világgazdaság egészére, maga a svájci gazdaság is egyre mélyebbre süllyed. 2008 nyara óta a pénzügyi összeomlás a gazdasági ágazatokra is kihat. A recesszió átalakult globális depresszióvá. A pénzügyi kártyavár összomlott, termelési válság, szociális krízis… a termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer egésze került válságba. A széteső rendszer a munkahelyek százezreit semmisíti meg. A közszolgáltatások, a szociális háló szétszaggatásával, az általánossá váló pauperizmussal csakúgy, mint a nemzetek szuverenitásának brutális megkérdőjelezésével kellene a népeknek fizetni a spekulánsok és ügynökségeik, a bankok megmentéséért.
8700 munkahellyel több szűnik meg. Az UBS (bank) már megszüntetett 10 300-at. Svájcban tízből egy állást likvidálni kell, 2500-at, melyből 1200-1500-at „szárazon”! Ez mintegy 4 milliárd „költségcsökkentést” jelent, annyit, amennyit a részvényesek kaptak 2008-ban! Ez idő alatt pedig az amerikai vagyonkezelők 16 milliárd frankos növekedést regisztráltak…!
Az elbocsátások az exportágazatban (gépipar, óraipar) is megjelentek. A technikai (rész-) munkanélküliség terjed, egyre megszokottabbá válik, gyakorlattá. A vállalatok egyre kevesebb fiatalt vesznek fel. A SECO (munkanélküli hivatal) szerint több mint 10 000 fiatal kerül a munkaerőpiacra 2009-ben nem találva magának hivatásbeli perspektívát! Az USS (szakszervezeti unió) 60 000 fiatalról beszél, kiknek nem jut munka a következő évben.

Egyesüljünk, követeljük az elbocsátások megtiltását és munkát mindenkinek!

A dolgozók jogait, a demokráciát, Svájc szuverenitását fenyegeti az amerikai nyomás, az Európai Unió és maga a Föderális Tanács is, mely enged ennek a nyomásnak.
Hogy a spekulánsokat, a tőkéseket védi, a Föderális Tanács megmutatta azzal, hogy az állami szektorban megváltoztatta a tövénykezést a kollektív szerződésekre, a munkakörülményekre vonatkozólag is, a dolgozók eredeti országának javára (a Rüffert-ítélet és a külföldön dolgozókra vonatkozó direktíva). Ugyanilyen módon a Föderális Tanács nem habozik saját törvényein átlépni az USB érdekében, de a munkahelyekért már egy tapodtat se mozdul!
Milliárdokat költött a tőkésekre, a spekulációs rendszer védelmére, de még ez sem volt elég, a járadékosokat is meglopja, a II. támasz átváltási arányának csökkentésével. A szoc. párt által is támogatott szakszervezetek referendumot kezdeményeztek a «dolgozók tagdíjának meglopása» címmel. 200 000 aláírásnál tartanak.
A Föderális Tanács és Parlament több mint 68 milliárd frankot teremtett elő a bankok és spekulánsok talpraállítására. Ezt a dolgozók fizessék meg? A 68 milliárdot vissza kell kapni, a munkahelyek, a bérek, a szociális szolgáltatások garantálására kell szolgáljon!
Program kell a dolgozó lakosság és a fiatalság megmentésére, ebben ki kell mondani az elbocsátások, a munkahelyek megszüntetésének tilalmát az állami és magánszektorban egyaránt. Minden vállalatnak, mely részesült vagy részesül az állami támogatásokból, pénzügyi előnyökből, az elbocsátást meg kell tiltani!

Szervezzük magunkat, hogy az egységet elősegítsük!

Sürgőssé vált. Le kell állítani a lakosság általános elszegényedését. A referendum 200 ezer aláírása azt mutatja, hogy dolgozók készek a küzdelemre. Ha fő vezetőik, a Szocialista párt és a szakszervezeti unió, melyek a svájci dolgozók nevében nyiltakoznak, együtt hívnának ugyanarra a napra országos demonstrációra, hogy megmondják a kormánynak: stop, ennyi elég! – utat nyitnának afelé, amely a kormányt meghátrálásra késztetné. A márc. 9-i berni tiltakozáson 600, az ipari UNIA-hoz tartozó szakszervezeti felelős részvétele szintén a mozgolódás jele. A márc. 28-i SSP-VPOD küldöttértékezlete azt kérte az USS-től, hogy a decentralizált tiltakozások után szeptemberben országos demonstrációt szervezzen a gazdasági krízis hatásai ellen és nyisson párbeszédet egy általános sztrájk lehetőségéről. A kezdeményezések jó irányban haladnak!
Lehetnek különbözőek nézőpontjaink az EU kérdésében és arról, hogy intézményei milyen veszéllyel járnak a népszuverenitás és minden ország törvényesített, szociális és politikai demokráciájába beépült vívmányai szempontjából. Ez azonban nem akadályozhat bennünket abban, hogy egységet formáljunk a halálos tervet ellen és követeljük azt a törvényt, mely megtiltja az elbocsátásokat, a Föderális Tanács ellen forduljunk, mely állandó jelleggel a társadalombiztosítás (AI ; AVS, munkanélküli biztsítás …) megsemmisítésére törekszik, a járadékosok kifosztására és az EU politikájának feltétlen követésére!

A felhívást a 7. Munkásaktiva-találkozó fogadta el Neuchâtelben, márc. 14-én, melyen szakszervezeti felelősök, a munkásmozgalom különböző irányzataihoz tartozó szervezetek, a PSS, káderei és aktivái vettek részt (a febr. 8-i az EU politikájának svájci alkalmazásának következményeziről szóló szavazás után).


Az ILO konvenciói védelméért, Genf 2009. jún. 6.

XVI. nemzetközi találkozó a konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelmében az Egyetértés kezdeményezésére.
2009. jún. 6., szombat 11 óra
Maison des Associations, 15, rue des Savoises 1205 Genève (Genf)


A dolgozók képviselőihöz az ILO konferenciáról
A világ szakszervezeteihez

Meghívólevél

Mindnyájan ismerjük a válság konzekvenciáit, melyek nemzetközi szinten masszívan a munkahelyek, szociális vívmányaink megszünéséhez és szakszervezeti jogaink csorbításához vezetnek.

Mindnyájan szembetalálkoztunk saját országunkban és nemzetközi szinten azzal, hogy a szakszervezeteknek «megértőbbnek» kell lenniük, a tulajdonost mint partner kell kezelniük, le kell mondaniuk követelésekről. «Ugyanazon a hajón utazunk» és így a magántulajdonon alapuló rendszer válságából való kilábaláshoz mindannyiunktól azt kérik, hogy hagyjunk fel avval, amik tulajdonképpen vagyunk.

Adott a kérdés, hogyan viseljük el ezt a szituációt, milyen álláspontot képviseljünk: legyünk a kapitalista destrukció kísérői vagy függetlennek maradva álljunk ellent?

A Nemzetközi Munkaügyi konferencia 98. szessziója napirendi pontjára tűzte «sürgős megbeszélés szervezését a gazdasági és globális pénzügyi válság munkaügyi és szociálpolitikája konzekvenciáiról, mely ma a munka világát sújtja». Senki nem tagadhatja, hogy van mit tenni.

Szervezése meghirdetésre került «mint a 2009.jún.15-16-i, a munkaügyi világválságról szóló ILO csúcs fontos komponense».

Ez a «világcsúcs» nem csak – az ILO hagyományoknak megfelelően – az állami/kormány, a munkáltatói és munkavállalói oldalt, hanem a nemzetközi «döntéshozókat», a civil társadalom és a munltinacionális vállalatok kérviselőit is asztalhoz ülteti. Szintén megbeszélésre kerül a «munka - világpaktum» terve.

A Nemzetközi Egyetértés, ahogyan 18 éve teszi, elemzéseit és ezen csúcs előtti hozzászólások egészét meggondolásra a szakszervezetek rendelkezésére bocsájtja.

De máris óvatosságra int: amikor a kormányok mindenütt azt keresik, hogyan integrálhatnák a szakszervezeteket, hogy a munkahelyek megszüntetésével, a bankok talpraállításval egyetértő partnert találjanak, igencsak veszélyes a Világpaktum kidolgozása és elfogadása – együtt a multikkal, a munkáltatói szervezetekkel, kormányokkal, ahogyan a G20 vezetői előírták. Annál inkább, mert ennek a tervnek az a célja, hogy nemzeti és a «szabadkereskedelmi zónák» szintjén hitvallássá váljon.

Az Egyetértés felhívást tesz a genfi jún. 6-i, 11 órai kezdetű találkozóra, melyet az ILO konvencióinak és a szakszervezeti mozgalom függetlenségének védelmére hirdetett meg. Együtt határozzuk meg vita közben, hogy elfogadjuk-e a munkáltatók partnereinek szerepét vagy őrizzük továbbra is szervezeteink függetlenségét! Orientálódjunk-e a talpraállítási tervek támogatása, vagy a munka megvédése felé? Térjünk-e vissza az ILO eredeti alaprendszeréhez, konvencióihoz és normáihoz, vagy fogadjuk el, hogy a G 20 döntéseinek végrehajtó eszköze legyen?

Röviden, a munkásmozgalom integrálódjék-e a világkormányzatba minden szinten vagy ellenkezőleg, maradjon az osztályharc talaján vállalva a munkásérdekek védelmének történelmi küldetését.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése meghív mindenkit, ezenfelül a 44 ország aktivistáinak közreműködésével felhívást tesz közzé «Nyílt világkonferencia a háború és kizsákmányolás ellen (2010.máj. 21-22-23. -Berlin)» tartására.

Párizs, 2009.máj.12.

A 16. találkozó előkészítéseként az Egyetértés publikálta a Nemzetközi információkban a következő dokumentumokat:

— meghívólevél, a Munka-világpaktum kérdésének felvetésével
— Roger Sandri hozzászólása a világkormányzatról
— a CSI és a Global Unions deklarációi a G 20 előtt és után
— ugyanerről a témáról a KCTU (Korea)
— olasz szakszervezeti felelősök: a CGIL elutasítja az országos kollektív szerződések «modernizációjának» aláírását.
— spanyol Munkásbizottságok (CCOO) vezetőségi tagja nyilatkozata: «miért ellenzem a törvényhozói paktumot a gazdaságra, munkaügyre és szociális kohézióra» ; a CCOO konföderális tanácsa elfogadta.
— az amerikai munkásmozgalom vitaelemei, a UAW szakszervezet a «Chrysler-restrukturációs terv» körül
— vita a brazil CUT– ban «az elbocsátások megtiltásáért».

Várjuk a további hozzászólásokat!

Név, utónév:
Cím:
Ország:
Telefon: .................... e-mail:
o Személyes címen
o Szervezetem nevében

o Szeretnék a találkozó előkészületeiről értesülni
o Szereténk résztvenni a találkozón (felmiratkozás: 50 euró).
o Szeretnék hozzászólni (szóban, írásban).
Értesítendő: Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg Saint-Denis 75010 Paris, France


Spanyolország

«Miért ellenzem a “törvényhozói paktumot” a kormánnyal»

Luis Gonzalez, a Munkásbizottságok (CCOO) konföderális tanácsának tagja, egyike azoknak, akik a CCOO-n belül a vezetés által ajánlott «törvényhozói paktum ellen» opponálnak.

A munkásosztály helyzete igen súlyos. Több mint négymillió munkanélküli, ami még emelkedni fog, az ötmilliót is meghaladja szakértők szerint! Elbocsátások az építőiparben, az iparban, a szolgáltatásokban – s egymillió munkanélküli ember mindenféle kártalanítás, segély nélkül! Muszáj, hogy a dolgozók szervezetei, főleg a szakszervezetek cselekedjenek és kormány intézkedjen!
A Munkásbizottságok vezetése bemutatott egy javaslatot a törvényhozói paktumról a gazdaságra, a munkahelyre és a szociális kohézióra vonatkozólag, melyet nagy többséggel elfogadott és most fogja megtárgyalni az UGT (szakszervezeti unió) vezetésével.
Ideje lett volna, hogy a Munkásbizottságok kezdeményezzenek, de vajon ez a paktum lenne az, amire a dolgozóknak szüksége van? Nem gondolom.
A javaslat csak meghosszabbítása az utóbbi évek orientációjának a «szociális dialógus» felé. A paktum szövege maga mondja: «A Munkásbizottságok úgy tartják, látva az események fejlődését, hogy a társadalmi párbeszéd stratégiáját, melyet 2008 júliusában elképzeltek, újra kell gondolni. Új lendületet kell adni a szociális megbeszéléseknek». Ma a társadalmi dialógus megszakadt a munkáltatók maximalista attitüdje okából, melyet a paktumot javasló szöveg is beismer: «a munkáltatók képviselői a válságot arra akarják felhasználni, hogy profitszintjüket visszaszerezzék a régi módon, mely a munkaerőpiac deregularizációját és a szociális háló gyengítését követeli (…). Ez az attitüd vezette csődbe a kollektív tárgyalásokat (…), struktúrájáról beszélnünk kell, ha a munkáltatói magatartás változik».
Tényleg erre a társadalmi párbeszédre van szükség?
A társadalmi párbeszédek sokéves tapasztalata megmutatja, hogy csak a jogok csökkentéséről van szó. Sok évig a Munkásbizottságok vezetése (és az UGT-é) elfogadták ezeket a csökkenéseket a munkahelyteremtésért cserében. Mára a válság munkahelyek százezreit semmisíti meg. Munka nincs, de a tárgyalások alatt lemondott jogaink sem kerülnek vissza.

A paktumjavaslat egyébként nem vesz tudomást egy tényről, mely véleményem szerint központi helyet foglal: Zapaterot egy éve választották meg, tásadalmi bázisa a munkásossztály. Ami kell, az az, hogy Zapatero és kormánya «paktumot» kössön ezzel a többségi társadalmi bázissal. Mindeddig Zapatero nem találta meg ezt az utat, százmilliós segítséget nyújtott a bankároknak, néhány ezret a munkahelyekre. Ha a kormány nem vált politikát, ha nem saját társadalmi bázisát védi, ha nem támaszkodik rá, nem fog törvényhozó gyűlést tartani. Sem a szociális helyzet a több mint 4 millió munkanélkülivel, sem a parlamenti aritmetika nem engedi számára.
A paktum javaslata kéttengelyű akciót tartalmaz. «Először az aktuális válsággal kell szembenézni, beavatkozni: védelmezve azokat, akik szenvednek tőle, a munkanélkülieket, elkerülve szociális kirekesztésüket; a gazdaságot újraaktiválni, hogy a munkahelyek tönkretétele ne folytatódjék és megreformálni pénzügyi rendszerünket».
Másrészről, beavatkozásra tesz javaslatot «stratégiai látásmóddal, hogy az eddigi, a helyzetért nagy mértékben felelős spanyol feljődési modell megváltozzon: szilárd ipari bázisra kell szert tennünk, mely invesztál az I+D+i-ba, hogy az oktatási rendszert megreformálja és jobban kösse a termelés szükségleteihez, a szociális védelmet pedig konszolidálja és kiszélesítse».
A munkanélküliek járadékát illetően a paktum javasolja a rendelkezésre álló időszak növelését, a hozzájutás könnyítését és tartamának meghosszabbítását. Aki a dolgozókat védi, nem lehet ellene, de 4-5 millió munkanélkülivel, és – ahogy mondják – még legalább kétéves recesszióval kell számolni, aztán a felfutás lassúságával… az erre a célra fordítandó anyagi eszközök el fognak fogyni. Nem kellene inkább minden munkanélkülinek meghatározatlan idejű járadékot biztosítani? Persze, ezt finanszírozni kell, vissza fogok térni arra, hogyan.
A javaslat beszél a gazdaság reaktivizálásáról, hogy a munkahelyvesztés leálljon, de véleményem szerint ezt az utat nem tárgyalja elég mélyen. Ambiciózus közmunkákra kellene terv, mely oktatásra, lakásokra, stb. épül, persze ehhez is pénz kell. Szerintem a javaslat pénzügyi szektorról szóló része a leginkább vitatható. Kétségtelenül vannak pozitív vonásai, mint a Takarékpénztárak privatizációja elleni védelem kédése, de magán visel egy teljesen elhibázott irányt: egy pillanatig sem vonja kétségbe a bankoknak a kormány által adott százmilliókat. Milyen finanszírozási lehetőség marad a szociálpolitikának, a munkanélküli biztosításnak, a közmunkáknak, ha kiürítik az állami kasszát a bankok javára? A kormánytól követelnünk kell, hogy korrigálja ezt az irányt, hogy a bankok visszafizessék ezt a pénzt, hogy államosítson egy olyan bank létrehozására, mely nincs magánkézben és biztosítja a befektetési tervek pénzügyi hátterét, garantálja a termelés és a családok hitelezését. A banki alapokkal, a munkáltatóknak juttatott adókedvezményeket és –jóváírásokat megszüntetve, a vagyonon behajtva, a nagyvagyonokra adót kivetve, megszüntetve azokat az elemeket, melyek lehetővé teszik a fiskális csalást, mint pl. a SICAV (ahol a gazdagok a haszon 1%-át fizetik adóként, míg a dolgozók 20-30-szor többet adóznak).
Ami az iparpolitikát és a munkaügyet illeti, szintén nem hiszem, hogy a paktumban elfogadott irányra van szükségük a dolgozóknak. A munkanélküliség kérdése a legkegyetlenebb dolog. Mire számíthat egy ország, melyben 5 millióan lesznek, nagy számban nyomorúságos jövedelmi viszonyok között tengődnek (450 euró körül) vagy minden jövedelem nélkül?
Milyen lehetőség van tárgyalásokra, milyen erejük lehet a szakszervezeteknek egy munkaerejét alacsony áron eladni kész munkanélküli hadsereggel, a tárgyalásokat eleve vesztes pozicióba hozva?
Elég-e a transzfúzió, mikor a beteget elvérzés fenyegeti? Nem kellene elállítani a vérzést? Nem kellene előbb elállítani a munkahelyek, elbocsátások, munkanélküliség vérzését? A spanyol államnál kevésbé nehéz helyzetben, Epifani, a CGIL, a legfontosabb olasz szakszervezeti konföderáció főtitkára, a szakszervezete által megszólított két és fél milliós tüntető élén Rómában ápr. 4-én követelte kományától, hogy «blokkolja az elbocsátásokat». A spanyol szakszervezeknek nem kellene ugyanezt követelni? Ha nem vágjuk el az elbocsátások gyökereit, milyen költségvetés tud biztosítani segítséget 5 millió munkanélkülinek?
Véleményem szerint nem arról kell beszélnünk, hogy a szociális dialógust nyissuk meg újra, amiről a paktumjavaslat beszél.
A szakszervezeteknek saját szociális bázisukon kell paktumot kell kötni a kormánnyal, ami magába foglalja az elbocsátások megtiltását, a bankok államosítását és közmunkák tervét. Ezek azok az intézkedések, melyekre szükség van, ezeket kell követelniük a szakszervezeteknek.

A 400 eurós RMI 4 millió elbocsátott dolgozó “kíséretére”
Már most rögtön 300 000 dolgozót érint

2009. május 12-13-án vita lesz a nemzet állapotáról a képviselők kongresszusában.
A kormány itt mutatja be «szociális tervét» a szédítően növekvő elbocsátások kíséreteképpen.
Saját részükről az UGT és a CCOO vezetése bemutat egy «törvényhozói paktumot».

M. Corbacho munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a spanyol államot alkotó 17 régió kormányával megbeszéléseket folytat arról, hogy általánossá tegyenek havi 400 eurós minimáljövedelmet az egyedülálló dolgozók számára (a családosoké még nem fix). A kormány első becslése szerint ez az intézkedés azonnal 300 ezer dolgozót érint. Emlékeztetőül megjegyezzük, hogy több mint egymilló munkanélküli egyáltalán semmilyen jővedelemmel nem rendelkezik.
Ugyanekkor a Társadalombiztosítási államtitkár, Octavio Granado, nyilatkozta, hogy a nyugdíjak aktuális rendszere tarthatatlan a válság miatti befizetések szédítő csökkenése miatt.

A munkáltatók konföderációja, a CEOE a kormányhoz és a parlamenti pártok csoportjaihoz fordult, hogy követelje a kárpótlási következmények nélküli elbocsátások engedélyezését és újabb adócsökkentéseket számukra, valamint a nyugdíjkorhatár emelését a nyugdíjhoz szükséges munkaidő módosításával.

Ilyen körülmények között a Munkásbizottságok konföderális tanácsa az UGT felelőseivel egyezségben javasolt a munkáltatóknak és a kormánynak egy «törvényhozói paktumot a gazdaságra, a munkaügyre és a szociális kohézióra», mely arra vállalkozik, hogy konszenzusos politikát folytat a válságot kísérő intézkedések körül.

A dolgozók és a spanyol nép számára a kérdés a következő: a dolgozóknak szükségük van paktumra bizonyosan; a munkásszervezetek egymás közötti megegyezésére, hogy követeljék a kormánytól az elbocsátások megtiltását, a munkahelyek garanciáját és a szociális kohéziót.

Az Európai Unió politikájának néhány következménye Spanyolországra
• Csak áprilisban 36 900 elbocsátással több, összesen 4 100 000, az aktív lakosság 18 %-a. 1 180 000 családnak semmiféle jövedelme nincs. A becslések szerint a feketemunka megduplázódott, egymillió dolgozót érint.
• A kormány erőlteti a privatizációt a köszolgáltatásban, nevezetesen a városi közlekedésben.
• Az új Oktatási miniszter kijelentette, hogy a Bolognai processzust szó szerint alkalmazza és «master»-esítés lesz az összes egyetemi diplomában.


Röviden

Oroszország

Moszkva
Moszkvában ápr. 27-én a vasút székháza előtt az illegális elbocsátások ellen demonstráltak a vasutas szakszervezet szervezésében (RPLBG): «El a kezekkel a szakszervezetektől!», «A vasút államosítását!», «Le a vasút magántulajdonával!» olvashattuk, sőt: «Új 1917-et, mely helyreállít mindent!»

Szent-Pétervár
A General Motors munkásai ápr.23-án csökkenő bérük elleni tiltakozásképpen egyik metróállomás előtt koldusakciót tartottak, az autók szélvédőjét mosták. «Az üzemben egyre rosszabb a helyzet. Míg a szakemberek eleinte minimum 20 000 rubel fizetést kapyak, ma a vezetés, úgymond a válság miatt csak 14 000 ezret fizet», mondja egy szakszervezeti tag. A koldulással a GM dolgozói fel akarják hívni a társaság figyelmét arra, hogy ebből a fizetésből nem lehet megélni».

A szociális jogok elleni újabb támadásról: a oroszországi föderáció Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek nyilvánította a «Szakszervezetek, működési jogok és garanciák» törvényt, nevezetesen ami azt a kötelezettséget illeti, hogy a választott szakszervezet előzetes egyetértése kell a választott funkcióval bíró tagokkal szembeni fegyelmezési intézkedései megtételéhez.

A gazdaság fejlesztési miniszter adatai szerint 2009 márciusában a reálbérek 5,65 %-kal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Az első negyedévre ugyanez az adat 2,25 %, az ipari termelés 14,3 %-kal csökkent és a fix tőkeinvesztálás 15 %-kal. A kiskereskedelmi volumen 4 %-kal csökkent márciusra és 1,1 %-kal az első negyedévre. Az infláció elérte az 5,4 %-t három hónap alatt, a nemzetközi tartalékok ugyanerre az időre 43,2 milliárd dollárral csökkentek.

Litvánia

Astrid Kharbatsevitcha, a pedagógus- és kutatási dolgozók szakszervezeti vezetője szerint a kormány nem 4 ezer pedagógus állás megszűnésével számol, ahogyan Tatiana Koke miniszter nyilatkozta, hanem legalább duplájával. «Tragédia nem csak az oktatási rendszer számára, hanem az egész országra nézve. Nagyon nyugtalanító, hogy a miniszter szerint a reformnak konzekvenciái lesznek a középfokú továbbtanuláshoz jutás szempontjából is, holott már ma kétezer gyermek mindenfajta iskoláztatásból kimarad.»

Kazahsztán

Márc. 20-án a Burgylau (olajkitermelő üzem) 1800 munkása sztrájkba lépett. Követelték a vállalat államosítását, különleges intézkedések bevezetését a gazdasági és szociális helyzet stabilizálására, az elbocsátások leállítását és az összes bérhátralék kifizetését. Mivel nem érték el, hogy ezekről a kérdésekről tárgyalásokat nyissanak, a független munkásszakszervezet 14 tagja éhségsztrájkba kezdett az üzem területén Zhanaozen-ben (Mangystau területe).
Daniar Bespaevre (szakszervezeti felelős és a sztrájkbizottság vezetője) az adminisztráció és a «speciális szolgálat» a sztrájktörés reményében komoly nyomást gyakorolt, azonban 10 másik olajipari vállalati dolgozói is támogatták szolidaritásukkal.
Első alkalommal tapasztalhatjuk a dolgozók egységét és az államosítás követelését a termelés a likvidálása ellen.
A sztrájkot ápr. 2-án illegálisnak nyilvánította a zhanaozeni bíróság.
Mégis, ápr. 6-án a munkások megkapták fizetésüket, az üzem igazgatóját lecserélték, így a sztrájkot felfüggesztették. «Ha az ígéreteket nem tartják be, újra sztrájkba lépünk», nyilatkozta a sztrájkbizottság egyik tagja.


Franciaország

POI-FÜGGETLEN MUNKÁSPÁRT

A szocializmusért, a köztársaságért és a demokráciáért
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértés tagja

Az Európai Unió fosztogatja a közszolgáltatást, 26 millió munkanélküli 2010-re

Szakítást az Unióval, az elbocsátások megtiltását!

Az Európai Unió ápr. 27-én Franciaország és más tagállamok ellen eljárást indított «túlzott mértékű deficit» miatt.

Az orvosok, ápolószemélyzet, szociális gondozók és szakszervezeteik demonstrációja előtti napon, ahol a Bachelot-törvény eltörlését követelték és a kózházi állások megszüntetésére mondtak nemet, az Európai Unió ismét kötelezett a büdzsé megnyirbálására – kezdve éppen az egészségüggyel – a Maastrichti és az Amszterdami szerződés 104 cikkelye értelmében (mely tiltja a túlzott mértékű államháztartási hiányt).
Ez az Európai Unió!

Az Unió gratulált Sarkozy kormányának, hogy az 420 milliárdot adott a bankoknak … és most azt követeli, hogy az államháztartásból vonjon el 100 milliárd eurót és ezzel deficitje a GDP 3%-os hiányának határa alá szálljon.

Az Európai Unió egész Európában bizonyította, hogy mindent megtesz a bankások és spekulánsok érdekében, de a 87. cikkellyel, mely kimondja az «állami segítségnyújtás tilalmát», lehetetlenné teszi, hogy tagállamai a munkahelyek megmentésére áldozzanak.

Az EU összes intézménye, a Palament, a Központi Bank, a Bizottság, bármi is legyen politikai többsége, követi a Maastrichti és Amszterdami szerződésekbe foglalt «szabadpiac» előírásait, a közszolgáltatás privatizációját, a közszolgáltatások költségvetésének csökkentését. 26 millió munkanélkülit prognosztizál 2010-re Európa a «szabadverseny» miatt, ami a «munkaerő költségének» csökkentését igényli!

Egységet az elbocsátások megtiltására!
Szakítás az Európai Unióval és intézményeivel!

Május 16-án nagygyűlés Párizsban

Az elbocsátások megtiltásáért küzdő egység elszánt német, olasz, spanyol, román, szerb és francia aktivistái részvételével



Oroszország, Szakha köztársaság

Valentyin Uruszov szabad!

Kommüniké
2009. máj. 13.


Az orosz aktivisták informáltak bennünket arról, hogy a 6 éves börtönbüntetésre ítélt és bebörtönzött Valentyin Uruszov szakszervezeti felelőst szabadon engedték a jakutszki (Szakhai köztársaság) Legfelsőbb Semmítőszék döntése által 2009. május 11-én.

2008 júliusában Udachnyban (15 000 lakos), 20 km-re az sarkkörtől, a legnagyobb gyémántkitermelő üzemben, az ALROSA-ban egy független szakszervezet született. Két hónap alatt 1000 személy csatlakozott hozzá. De 2008. szept. 3-án vezetőjét, Valentyin Uruszovot letartoztatták «drog birtoklásáért». Valójában a kábítószerellenes brigád próbálta meg diszkreditálni az egész szakszervezetet és a munkások ellenállását megtörni. Dec. 26-án Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélték. Szakszervezétől, a «Profszvoboda»-ból tizenhárom szakszervezeti tagot elbocsátottak, feketelistára tettek, hogy megakadályozzák munkavállalásukat.

A nemzetközi szolidaritás megtette a magáét. A Kollektív Akció Intézete (IKD) Moszkvából és a Nemzetközi Egyetértés, az egész világ munkásszervezete az Alrosa vezetéséhez és az orosz hatóságokhoz fordult, Németországból, Pakisztánból, Franciaországból, Kazahsztánból, Svájcból, Belgiumból, (Magyarországról is) stb. Több tízezer rubelt gyűlt össze a szakszervezeti felelős érdekeit kéviselő ügyvéd fizetésére.
Valentyin Uruszov kiszabadulása komoly támpont mindenki számára, aki védeni akarja a független szakszervezeti mozgalmak létét.

Daniel Gluckstein,
A Nemzetközi Egyetértés koordinátora




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse