«Rabszolgaság», «középkor», «éhezünk»…

«Rabszolgaság», «középkor», «éhezünk»… 
ezt mondják Amindeo-ban a szeptember óta sztrájkoló bányászok (forrás: Michel Collon weblapja) 

Az Aghi Anargyri 9-es külszíni fejtés munkásai: «A bérünk gyalázat, nem tudjuk még kenyerünket, vizünket, a villanyt sem kifizetni belőle».

Giorgos Dakis, a regionális kormányzó (a jobboldali Új Demokrácia képviselője): «Európa nagy vívmánya a demokrácia és a párbeszéd».

 

A bányászokat az AKMI toborozta, a DEI alvállalkozója. Napi 26 eurót ígért az idősebb dolgozóknak, 20-at a fiatalabbaknak 25 évre. S prémiumot a rendkívül nehéz munkáért. Semmit nem tartott be. A bér kevesebb, számos ledolgozott napot ki sem fizet, mivel (a rossz időjárás miatt) a munka nem halad elég gyorsan, prémium pedig nincs. A 700 bányász bére még a minimálbért sem éri el, 586 euró a 25 évnél idősebbek számára (2010-ben 751 euró). Késve fizetnek, jogaik nincsenek, ez az, amit nem viselnek el tovább, 90 %-uk döntött a munkabeszüntetés mellett. «Nincs mit vesztenünk», mondja a sztrájkbizottság egyik tagja.

 

A 21 éves Marios: «Biológus végzettségem van, de itt találtam csak munkát, napi 19 euróért. De ez kevés a megélhetéshez».

Az 54 éves Alexandros: «Egész nap csákányozok. Biztonsági felszerelés nincs, még bakancs sem. Azelőtt az építőiparban dolgoztam, de a válsággal megszűnt minden aktívitás a szektorban. Örültem, hogy munkát találtam, 4 gyerekem van, enniük kell.»

A 20 éves Nicolaos: «A munka fárasztó, és ezzel a ritmussal nagy a balesetveszély, megsebezhetjük a mellettünk dolgozókat és bele is eshetünk a mélybe».

A sztrájkbizottság egy másik tagja: «Voltak is balesetek. Nekünk magunknak kellett foglalkozni a sebesültekkel, a helyszínen nincs orvos, nincs mentő, hiába is kötelező.»

 

A térségben körülbelül 60 ezer ember él, a DEI ebből 8 ezret foglalkoztat alvállakozókon keresztül. A munkanélkülség 2012-ben 29,9 %-os volt.

Fannis: «Görögországban nincs jövőnk. A munkakörülmények borzasztóak, olyanok, mint a XIX. század elején, vagy mint a rabszolgaság idején. Sose gondoltam, hogy elhagyom Görögországot, de most el akarok menni innen».

A 30 éves Emilio: «Nem tudunk még tejet sem venni a gyerekünknek. Két és fél hónapos. Az AKMI elbocsátott, mivel részt vettem a sztrájkban.» Felesége is munkanélküli, s mivel régóta, nincs semmilyen járandósága. «Azért bocsátottak el, mert a jogainkért küzdök. Tizen lakunk az apósomééknál, egyik szobában az én családom, a másikban a sógoromé.Csak akkor vásárolunk élelmet, ha pénz áll a házhoz, húst pedig nagyon ritkán, drága. A tél itt, északon hideg, előre félünk, hogyan fogunk fűteni, a fa ára is felment.» A választásokon részt akar venni. «Leteszteltem a Pasokot, a Syrizát, az Új Demokráciát, de még az újnáci Arany Hajnalt is. Azt szeretném, hogy a pártok együtt harcoljanak az én családom és Görörország segítéséért.»