A francia elnökválasztás első fordulója

POID – Parti ouvrier indépendant démocratique, Független Demokratikus Munkáspárt)

Kommüniké

A mai napon az 5. Köztársaságot halálos csapás érte. Intézményes kereteiben a közel 60 éve kormányzó két párt – a republikánus és a szocialisták – az első körben kiestek.

A szavazás óriási elutasítást fejez ki. Az El Khomri törvény és a Hollande-kormány politikájának elutasítását. Annak a politikának az elvetését, amelyet évek óta folytatnak az egymást követő kormányok a tőke és az Unió szolgálatában. Az elbocsátásokat, privatizációkat, a társadalombiztosítást, kórházakat, iskolákat érintő csapásokat - mint a népellenes háború részét -, ezt vetették el.

A távolmaradás újabb rekordszintje aláhúzta az elutasítást (2002 kivételével most a legalacsonyabb a munkás- és népi kerületek részvétele az 5. Köztársaság összes elnökválasztásának első körét illetően). Ugyancsak kifejeződik - kisebb részben - a Jean-Luc Mélenchonra és Benoît Hamonra adott voksokban.

Pedig ezen az ápr. 23-án lehetséges lett volna - az eredmények mutatják -, hogy véget vessünk a gyűlölt intézményeknek, az 5. Köztársaságnak és az Európai Uniónak. De meghiúsult.

Pártunk, a POID hónapok óta kampányolt ezért. Más munkásmozgalmi és demokratikus irányzatokkal együtt mozgalmat hozott létre a szakítás érdekében, hogy megteremtődjenek a körülmények a munkáskormány létrehozásához, amely az osztályharc talaján állva ad választ a dolgozókat és fiatalokat érő csapásokra. Az ebben a kérdésben létrejövő egység híveként két hónapja deklaráltuk, hogy ha Hamon és Mélenchon egy emberként az El Khomri-törvény ellen foglal állást, a két jelölt egyezsége megmutatta volna a kiutat.

Az egység nem jött létre. A két jelölt megosztottsága megnyitotta az utat a Le Pen/Macron második forduló előtt.

Most pedig? A demokratikus és munkásjogok visszaszerzése van napirenden. A demokrácia nem annyit jelent, hogy minden ötödik évben korona nélküli királyt választunk és felruházzuk minden hatalommal a dolgozókkal szemben, a tőke és a bankok kívánságainak kielégítésére. A demokráciának akkor van értelme, ha a hatalom a nép kezében van, hogy az elutasított intézményeket likvidálja és újak létrehozásáról dönthessen.

Ezért kell arányosan választott Alkotmányozó Nemzetgyűlés a mandátummal ellátott visszahívható képviselőkkel, amely a népesség védelmében a sürgős teendőket megteszi, a bankok feletti kontrollt átveszi, az elbocsátásokat megtiltja, a profitot elkobozza, a nép számára szükséges konstrukciókba befekteti, az idegenben levő francia katonákat kivonva minden hadműveletből hazahozza. Ez a demokrácia értelme, a szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés, amely az összes hatalommal felruházva rögtön felszámolja az egyéni hatalmat, az 5. Köztársaságot.

Ami Guyanában történt, azt minden dolgozó jelzésként fogja fel: amikor a közhatalom blokkolja és visszaveri a követeléseket, az egész munkásosztály, a nép mobilizálódik és ez az egyetlen eszköz arra, hogy a kormány visszavonulót fújjon. Ami Guayanára igaz, igaz Franciaország dolgozói számára is. Egyesült mozgósítás kell, akármilyen kormány is jön és akkor meghátrálásra tudjuk kényszeríteni. Ehhez kell a párt.

Ne hallgassatok azokra, akik azt mondják, nincs szükség szakszervezetekre, nincs szükség pártokra! Ne hallgassatok azokra, akik "közérdekekre" hivatkozva az osztályérdekeket tagadják és híresztelik, hogy nincs többé osztályharc! Akárkik is legyenek, zsákutcába visznek bennünket.

Nagy szükségünk van a szakszervezetekre. Függetlenekre. Nagy szükségünk munkáspártokra. Politikai érdekképviseletünkre.

Május 7-én az elnökválasztás második fordulójában a dolgozók nem fogják bizalmukat Marine Le Pen-re testálni, mert annak programja elsősorban a «francia» és «migráns» ellentéten alapul azzal a céllal, hogy a dolgozók jogos haragja ne a munkanélküliségért és nyomorért felelős tőkések és bankárok ellen, ne a kormányok és intézmények ellen forduljon, hanem saját osztálytestvéreik ellen.

Dehát lehet-e Macront a demokrácia védőbástyájának vélni? Ma, az első kör végén hallottuk Macronnak a nemzeti egységre szóló pátosszal teli felhívásait. Hallottuk a jobboldali vezetőket is, de Benoît Hamont és a szocialista vezetőket is, sőt, Pierre Laurent-t (Kommunista Párt) és Alexis Corbière-t (La France insoumise/Lázadó Franciaország), akik a Macronra szavazásra szólítottak.

Emlékeztetni kell arra, hogy Macron volt az El Khomri-törvény egyik kidolgozója? Hogy ezt a törvényt még inkább súlyosbította, hogy egészen addig ment: a szakszervezetek létjogosultságát kérdőjelezte meg, hogy a munkanélkülieket arra kötelezi, akármilyen munkahelyet el kell fogadjanak, eredeti fizetésüknél akár 25%-kal kisebb bérrel is? Macron, ez Hollande rosszabb változata. Sarkozy rosszabb változata, El Khomri rosszabb változata.

Ki gondolhatja, hogy az a jelölt, akinek programja a munkásjogok letörése, a túlzott kizsákmányolás és a nyomor növelése, az a demokrácia bástyája?

A munkásmozgalom tradícióihoz híven a Parti ouvrier indépendant démocratique kimondja: nincs demokrácia, ha a szociális jogokat megnyirbálják, nincs demokrácia a munkatörvénykönyv lerombolásával, nincs demokrácia a szakszervezetek létezésének kétségbevonásával.

A demokrácia a munkásosztály harcban kivívott jogainak, garanciáinak védelmét jelenti. A demokrácia a munkásmozgalom függetlenségének feltétele. Ennek a küzdelemnek a szolgálatában hívunk Benneteket, dolgozók, fiatalok, aktivisták, vegyetek részt nyílt összejöveteleinken, vitáinkban. Új korszak nyílik, új harcok kezdődnek. Szervezzük meg magunkat, teremtsük meg azokat a körülményeket, amelyek között szembe tudunk nézni ezzel.

Egy dolog bizonyos: az 5. Köztársaságnak nincs jövője, el kell söpörni.

A szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlésért, az Európai Unióval szakításért, a munkáskormányért, csatlakozzatok!

Országos Iroda, 2017 április 23-án 23 h 30