Szolidaritási felhívás

Algériában doktor Kameleddine Fekhar politikai fogoly éhségsztrájkja 50. napján elhunyt. Vannak más politikai foglyok is: a pedagógus Hadj Brahim Aouffal, akit doktor Fekharral tartóztattak le és élete szintén veszélyben, mert éhségsztrájkol, a fiatal Hadj Ghermoul, akit januárban vetettek börtönbe, mert elsőként emelte fel a táblát: «Nemet a köztársasági elnök ötödik mandátumára!», valamint Louisa Hanoune is, a Parti des travailleurs, Dolgozók Pártja főtitkára, aki márc. 9. óta van bezárva .. valamint mások.  

 «Május 28-án délben fájdalommal és mérhetetlen haraggal tudtuk meg, hogy a letartóztatott doktor Kameleddine Fekhar elhunyt. Ghardaïa berber népessége demokratikus jogainak, az FFS-nek (Szocialista Erők Frontja) aktivistáját egyszerűen azért tartóztatták le, mert a berberekkel szembeni diszkrimináció ellen harcolt.

A szabadonbocsátásukat követelő tiltakozások ellenére a hatóságok hagyták, hogy egészen halálig jussanak a dolgok. Néhány órával kórházba szállítása után meghalt doktor Fekhar.

A tragédia felelőssége a hatóságoké.

Követeljük, hogy független vizsgálat folyjék, milyen körülmények vezettek Kameleddine Fekhar halálához!

Még egy dráma nem következhet be: Aouf Hadj Brahimot és társait azonnal szabadlábra kell helyezni!

Május 30-ra Alger-ban a dolgozók, fiatalok, diákok, tanárok, ùjságírók, művészek és demokratikus szabadságjogokhoz ragaszkodó szervezetek kezdeményezésére gyűlést hívtak össze, gyűjtést tartanak a megtorlás és a véleményszabadság megsértésének áldozatai számára. Azonnali szabadonbocsátásukat követelik, amelyhez mi is csatlakozunk.

Szabadságot Hadj Ghermoul, Hadj Brahim Aouf és társainak, Louisa Hanoune-nak; a köztévé és az egyetemek elleni szankciók megszüntetését, az Aokas, a városi erdők védelmi aktivistái vegzálásának befejezését!»

Egyetértesz? Küldd el a fenti üzenetet e-mailben Algéria budapesti nagykövetségére: ambalbud@t-online.hu

"Ez az Európai Unió nem a mienk!" - Nagy Britannia, Írország

Strasbourg, május 11. Európai munkástalálkozó, nagygyűlés az Igazságügyi Palota előtti téren: „Ez az Európai Unió nem a mienk!” címmel 

Liverpooli és manchesteri munkásdelegációval érkezett Doreen McNally szakszervezeti felelős (az 1995-ös nagy liverpooli sztrájk dockerfeleségeinek szóvivője) a demokrácia létét hiányolja 2016 júniusa óta: «Három éve Nagy-Britannia arra szavazott, hogy elhagyja az Európai Uniót. Azóta a média, a politikusok, a tőkések – az EU hvei – azt magyarázzzák, hogy nem értettünk semmit, tehát újra kell egy népszavazást tartani. Szembemegy a demokráciával». A brit dolgozók tömegesen szavaztak a «Brexitre», húzza alá Doreen McNally, mert elutasítják ezt a politikát. «10 év alatt 50 millió fontsterlinget (57 millió eurót) vettek el a szocális juttatásoktól. Ezidő alatt 320 ezer hajléktalant láthatunk Nagy-Britanniában, minden kétszázadikból egy pedig gyermek».

Elutasítva mindenkit, aki «megosztani akar, hogy uralkodhassék, betegek, munkanélküliek ellen fordítva azokat, akiknek van munkahelyük; a migránsok ellen a nemzeti lakosságot”, kiemelte: «Egyetlen (volt, jelenlegi, leendő) dolgozó sem ellensége a másiknak. Nem hagyjuk magunkat megosztani!».

A «Brexit», magyarázza Ciaran Campbell (Írország), a Mandate szakszervezet nevében felszólalva, “nálunk is a politikai aggodalmak középpontjában található”, mivel “történelmi alkalmat kínál arra, hogy Írország megosztásának hibáját korrigálni lehessen”. Az ír nép azonban nem fogadja el azoknak az érvelését, akik «Írország egyesítését ahhoz kötik, hogy maradjon az Európai Unióban (…). Szakszervezetünkben vannak olyan tagok, akik családjukkal együtt hajléktalanok, annyit sem keresnek, hogy méltóképpen megéljenek a fizetésükből  (…). Ahogy Marx mondta, valami rothad a társadalmi rendszerben, amely növeli a gazgadságot anélkül, hogy csökkentené a szegénységet. Mondhatta volna az Európai Unió apropóján is!»

Ilyen EU-t nem akarunk, ez nem a mienk

A Kolozsvári szalonna (Swan Edgar) rendkivül durva hangú cikket közölt (https://kolozsvaros.com/2019/05/21/azt-sem-ertik-hogy-az-unio-tudna-oket-kihuzni-a-szarbol-meg-a-budos-kinai-cipobol/ ). Nem is kéne ezzel foglalkozni, ha a « baloldal » nem ugyanezzel a tartalommal nyilatkozna…

Hát, kérem nem, Magyarország SEM a “hülyék hazája”, az azoké, akik folyamatosan becsapnak minket a “jó Európa és rossz Fidesz-kormány” illetve a “rossz Európa – jó kormány” hazugságaival, az EU “önzetlen jósága” és a “tolvaj kormány” illúziójával.

Az Unió nem Teréz-anya!

Az Unio a szabadpiac intézménye. Nem arra szakosodott, hogy a népek jólétét biztositsa, hanem, hogy a nagy termelési eszközök magántulajdonának (a nemzetközi, európai, amerikai tőkének) az uralmát fenntartsa. Erre utal korábbi neve: Közös Piac, erre szolgálnak szerződései, felépitése, de még szépszavú Chartája is kimondja: csak a szerződések kereteiben érvényes. Ennek a szűk tőkés rétegnek az érdeke az egységes piac, s ez az EU-s pénzek (befizetésünket leszámítva a GDP-nk 2-3 %-a) ideutalásának magyarázata. Ráadásul címzett támogatások formájában, az állam közfeladatok ellátására nem költheti, az a “szabad versenyt” akadályozza, tiltott. Ennek az Európának hűséges kiszolgálója kormányunk, ahogyan a tagországok mindenféle politikai színű kormányai is, nevezhetik magukat konzervatívnak, illiberálisnak vagy éppen szocialistának – mind végrehajtják az uniós direktívákat.

Európai parlamenti választások előtt állunk. A hivatalos statisztikák kimutatják, hogy a választói hajlandóság minden alkalommal csökkent, 1979-ben (EU-9) még 61,99 %-os volt, 2014-ben (EU-28) már csak 42.61 %-s. Ebben a 40 évben kiderült, hogy az EU nemcsak, hogy nem oldja meg problémáinkat, de azokat súlyosbítja. Nem lett béke, tagországaink részt vesznek a megszállásokban, háborúkban, Magyarország sem kivétel. Nem lett demokrácia, a népszavazások eredményeit rendre elutasítja az európai vezetés; az ipar leépül, tovább áll oda, ahol kedvezőbb a profit, majd onnan is még tovább (lásd : Nokia);  a mezőgazdaság nagybirtokhálózattá alakult Nyugattól Keletig; a bankok hatalma és haszna töretlen, gondoskodik róla a – mindentől független – Európai Központi Bank; a nagytőke fojtogatja a kis- és középvállalatokat adó- és pénzügyi könnyítéseivel; nincs fellendülés a periférián, félperiférián, sőt, a centrumországok is lesüllyednek: az oktatás a tehetősek privilégiumává válik, de az egészségügy is; a prekárius munkavégzés terjed, mint a pestis, a dolgozói szegénység emelkedik, a jogok, munkatörvénykönyvek pedig eltünedeznek; nem oldódtak meg a minden országot érintő nemzetiségi problémák sem; nem, hogy nem tünt el a korrupció, de emelkedik és egyre láthatóbb a hatalom csúcsain is; a környezet védelme csehül áll; a «külső migráció» ellen egységes a gyalázatos, antihumánus fellépés, a belső viszont megfoszt egész országokat orvosoktól, képzett munkaerőtől és bérdömpinget generál.

  

Európai Parlamentet választunk. De nem tudjuk, hogy ez NEM parlament, hiszen törvényeket nem hozhat, mindössze bólogathat a Bizottság előterjesztéseire. A politikai döntések a Tanács kezében vannak, annak pedig a mindenkori kormányok, s legtöbbször vétójoggal is rendelkező tagjai. A senki által nem választott Bizottságba, amely a minden tagországra kötelező érvényű rendelkezéseket hozza (direktívák), a kormányok delegálnak, csakúgy, mint a Bíróságba, amely a szerződések betartásán őrködik és a felépítmény egyéb területeire … de még a nemzetközi szakszervezetek is a kezükben vannak.

Pesze, nem Európa-ellenesek vagyunk, csak Európai Unió-ellenesek.

Képes-e az Unió a maga piacgazdaságával, versenyeztetésével, megszoritásaival, közszolgáltatás-leépitésével, privatizácios folyamataival, antidemokratizmusával bármilyen szociális, népbarát, kisebbségbarát rendszer felépitésére? Hogyan tovább, mi legyen a cél? Nem kellene-e már kimondanunk, hogy ilyen EU-t nem akarunk, ez nem a mienk – és elkezdeni egy másmilyen Európa felépítését, a tőkeuralomtól szabad országok szabad választására bízott és egyenlőségen alapuló együttműködését?

IDA

Strasbourgi nemzetközi munkásgyűlés, állásfoglalás

Strasbourgi nemzetközi munkásgyűlés 

Állásfoglalás : Ez nem a mi Európánk! (2019. màjus.11.)

Mi, Európa különböző országaiból itt, az európai «parlament» közelében összegyűlt német, francia, belga, görög, román, magyar, ír, brit, olasz, portugál, svájci, török dolgozók, munkásaktivisták, fiatalok, kijelentjük: Ez nem a mi Európánk!

Ahogyan a párizsi munkáskonferencián 2018. május 12-13-án megfogalmaztuk, ez az Európa a nagytőke és a háborúk Európája. Ez az Unió a privatizációké, a prekaritásé, a migránsvadászoké és a megtorlásé! Ez az EU eszköz a hatalmasok, a nagy multinacionális vállalatok, az amerikai adminisztráció és fegyveres karja, a NATO kezében!

Északtól Délig, Kelettől Nyugatig földrészünkön minden (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozó tapasztalja, hogy akármilyen politikai színezetűek is legyenek kormányaink – mondják magukat «baloldalinak», jobbolodalinak, «populistának», szélsőjobbnak vagy nagykoalícionak –,  az Európai Unió intézményei által kötelezett programokat és intézkedéseket valósítanak meg, amelyek minden országban ugyanahhoz a munkásellenes, antidemokratikus politikához vezetnek.

A május 26-i európai parlamenti választások előtt két héttel – akármi is legyen véleményünk annak hasznáról – le kell szögezzük: a dolgozók csak saját erejükre számíthatnak!

Az európai szerződésekben rögzített privatizációkkal, deregularizációkkal és prekaritással szemben a munkásjogok védelmét, a munkásszervezetek függetlenségét képviseljük, és a dolgozók és a demokrácia egyesült, testvéri Európáját állítjuk! Ezen elvek mentén európai kapcsolattartó bizottságot hozunk létre, mert a privatizáció öl, gyilkol a kórházakban,  beteggondozókban, mert elhanyagolják, bezárják őket. Öl a vasúti, légi és szárazföldi közlekedésben, az elhanyagolt utakon, ahol a deregularizáció megsokszorozza a baleseteket. Az ideiglenes munkák, a prekaritás, a túlzott kizsákmányolást erősítik és remélytelen cselekedetekhez vezetnek. Kiterjednek az iskolákra, egyetemekre, a közoktatásra és az ifjúságot  megfosztják jövőjétől. A «közkiadások csökkentése» visz a kórház-, iskolabezárásokig, a közszolgáltatások (utak, Posta, művelődés, kultúra, stb) tönkretételéhez.

A privatizáció maga az Európai Unió. Minden magánosításnak ugyanaz az eredete: az Európai Uniót kimondó Maastrichti szerződés 129b cikkelye, amely a népeket «nyitott piacgazdaságra» kötelezi « amelyben szabad a verseny ». Az európai direktívák révén a gazdaság teljes területének privatizációja zajlik.

A demokrácia van veszélyben. Minden egyes alkalommal, amikor egy-egy nép népszavazáson elutasította a “szabad és akadályozatlan verseny” politikáját, demokratikus jogait taposták lábbal, 2005-ben Franciaországban és Hollandiában, 2015-ben Görögországban, 2016 óta pedig a brit kilépési szándék nyomán. Az Európai Unió minden demokráciával ellentétes.

Osztályharc! Egyik oldalról az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a kormányok veszélyeztetik civilizációs vívmányainkat egyedül a tőkésosztály profitnövelése érdekében. Másik oldalról a munkásosztály saját munkásszervezeteivel, elsősorban szakszervezeteivel, a mezőgazdaságból élők, a fiatalok, a népi rétegek keresik az ellenállás útját. Erre utalnak a sztrájkok és tüntetések ezrei szerte Európában.

A privatizációk, a deregularizációk és a prekaritás elleni kapcsolattartó bizottságunk felhív mindenkit a csatlakozásra. Fel kívánunk lépni:

-        a privatizációs politikával szemben;

-        új európai konferencián döntéssel a következő lépésekről az elkövetkező hónapokban;

-        német társainkat bízzuk meg, hogy az európai dolgozók és az ifjúság ellenállásáról minden országban rendszeresen nemzetközi levél közreadásával tájékoztassanak bennünket.

SSJ

Algéria: egységet, hogy végezzünk a rendszerrel

A Minbar El Oummel (Munkástribün) szerkesztőségi cikke, 17-es szám, 2019. május 12.

Állásfoglalásunk: egységet, hogy végezzünk a rendszerrel

Louisa Hanoune-t, a Dolgozók pártja (PT) főtitkárát katonai bírósági döntés alapján a blidai polgári börtönbe küldték. Semmiféle okot nem jelöltek meg a határozat igazolására. A politikust Saïd Bouteflika, a volt elnök fivére és két titkosszolgálati felelős, Toufik és Tartag ügyében tanuként hallgatták meg. Utóbbiakat «az állam és a katonai haóságok elleni összeesküvéssel» vádolták és ítélték el.

Tudomást szerezve a PT főtitkára beidézéséről, még bebörtönzése előtt a Szocialista internacionalisták szervezőbizottsága (COSI) azonnal biztosította a főtitkárt és pártját feltétlen támogatásáról. A Szocialista internacionalisták szervezetének aktivistáit, csakúgy mint más emberjogi aktívákat ugyanúgy indok nélkül hívogatnak szüntelenül be Aokasban rendőrségi kihallgatásra. Szolidaritásunk töretlen és nyilvános tüntetésen követeljük Louisa Hanoune és társai szabadon bocsátását.

Álláspontunk, a COSI állásfoglalása nem véletlenszerű. Arról van szó, hogy együtt, és elvek alapján építettük a munkásmozgalmat. Minden más irányzattal szolidárisak vagyunk, a burzsoá állammal szembeni megtorlást mélyen elítéljük és harcolunk ellene nem csak szavakban, hanem tettekkel, a tiltakozás kiszélesítésével. A legszélesebb egységet keressük, a szervezés érdekében országos bizottságot hoztunk létre és bíztunk meg, annak ellenére, hogy a COSI nem ért egyet a PT politikai orientációjával, politikájának sok pontjával. A megtorlás elleni harc mindnyájunkat összeköt, ahogyan kimondtuk Hadj Ghermoul emberjogi harcos, az «ötödik mandátum» első elutasítójának januári bebörtönzése alkalmából és a fiatalok, diákok, dolgozók, aktivisták vegzálásakor.

Álláspontunkhoz és cselekvési programunkhoz akkor is ragaszkodunk, ha a a PT erről nem vesz tudomást.

-    Nemet a megtorlásra!

-    Társadalmi, demokratikus követeléseink kielégítését!

-    Az UGTA, a CSA és a szabad szakszervezetek egységét, általános sztrájkot, végezzünk a rendszerrel!

-     Szuverén alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat!

-     Népi bizottságok szervezését, hogy sorsunkat a saját kezünkbe vegyük!

COSI

"Ez az Európai Unió nem a mienk!" - Belgium

Strasbourg, május 11. Európai munkástalálkozó, nagygyűlés az Igazságügyi Palota előtti téren: „Ez az Európai Unió nem a mienk!” címmel (felszólalás belga részről, a többit későbbi időpontban publikáljuk).

"Gaëtan vagyok, pedagógus. Először is arról a küzdelemről szeretnék szólni, ami nálunk, az ország francia nyelvű részében zajlik a «Pacte d’excellence»-nak (kiválósági paktum) keresztelt oktatási reform ellen. A reformot olyan miniszterek szorgalmazzák, akik a szocialista párthoz tartoznak, de sajnos, politikájukban nincs semmi szocialista. Elmagyarázom, hogy miért.  

A reformnak több oldala van. Először is, a pedagógusok jogállását kérdőjelezi meg értékelésük önkényes rendszerével, szankciókkal fenyegeti, ha nem érnek el olyan célokat, aminek még köze sincs a pedagógiához. A tanárok munkaterhe még inkább növekszik az úgynevezett együttműködő munka során. Van egy másik oldala, mégpedig a technikai és szakmai oktatás teljes destrukciója olyan ifjúság számára, amely kiszolgáltatott lesz (a munkáltatóknak) az ipari tanulók egységek szerinti igazolási rendszerén keresztül. Van egy harmadik oldala is a speciális oktatás lebontásával. Azt a döntést idézném, amely szerint a közoktatás váljon új, «autonóm közvállalkozási» típussá, vagyis, annak privatizációját késziti elő.

A pedagógusok mobilizálódnak a Pacte d’excellence-szal szemben, de állandó jelleggel beleütközünk a szakszervezetek vezetésébe, akik annak ellenére támogatják a reformot, hogy nemcsak saját bázisuk is ellenére van, hanem még a szakszervezeti struktúra jelentős része is. Elfogadhatatlan.

A Pacte d’excellence egyenesen az Európai Uniótól származik. A költségvetési spórolásokat, melyeket előirják a szerződések, ki is mondja a paktum; így lehetséges, hogy az Európai Bizottság közvetlen módon befolyásolja, ezért van, hogy az oktatásban, és máshol is persze, az Unió minden országában ugyanazt a politikát fedezzük fel.

Azonban tovább elemezném. Tudjuk jól, hogy a dolgozók nagy tömege elutasítja az Uniót. Azt is tudjuk, hogy minden népszerűtlensége ellenére az EU még mindig talpon van, s ez azért lehet, mert mindenféle szervezetünk vezetői, akik a dolgozók nevében beszélnek,  támogatják azt.  

Ezek a vezetők folytatják kiárusításunkat a nagy szavakkal, de semmi tartalommal nem bíró Uniónak.  

Például azt mondják, hogy az Unió a pénzügyi és környezetvédelmi megoldások céljából szükséges. De meg kell állapítanunk, hogy azt nem merik állítani, hogy az EU megerősíti majd a közszolgáltatásokat, vagy megvédi a munkahelyeket és a béreket. A dolgozók nem is hinnének ilyan állításnak. Tudják jól, hogy a szociális Európa elérése lehetetlen ezzel az Unióval. De megállapítani persze nem elég.

Amit ma tennünk kell, az az, hogy a dolgozói, népi mozgalmak bázisát megvetni, amelynek célja az Unió intézményének lebontása. Ezt a mozgalmat minden kétértelműséget mellőzve, biztos alapokon kell megteremteni. Nem mondhatjuk, hogy maradhatunk az Unióban, de nem fogadjuk el döntéseinek végrehajtását. Nem azért vagyunk, hogy egyensúlyozgassunk.

Így, a célunk az kell legyen, hogy nem egyszerűen meghátrálásra késztessük az Európai Bizottságot ilyen-olyan témában, hanem magát a Bizottságot kell megszüntetni. Nem az európai intézmények működését kell módosítani, szabályozni a lobbikat, nem az európai biztosok multinacionális kötődéseit firtatni, és persze még sorolhatnánk a kritikai részleteket.

Nem az Európai Unió keretében létező vonalakat kell mozgatunk a szerződéseknek az összes kormány egységét kívánó módosítása végett.

De még azt sem lehet a célunk, hogy az EU-n belül építsünk ki  a megfelelő erőt, mivel a kudarc a dolgozók vállát nyomja. A mi célunk csak az lehet, hogy az Európai Uniót megszüntessük, utat adjunk a népek és dolgozók felszabadításának.

Persze, ez nem egyszerű, komoly akadályai vannak. Meg akarnak ijeszteni bennünket. Egyik baloldali belga párt jelöltje így beszél: «Ha például Belgium kilépne az EU-ból, a konkurencia logikája, a verseny, vagy a kapitalizmus még mindig megmaradna.  Sőt, a dolgozóktól még nagyobb erőfeszítést kérnének, hogy az «ő» munkáltatójuk legyen a verseny győztese a francia, német, vagy más tőkéssel szemben. A szigorítások még nagyobbak lennének, nem nyernénk az önállósággal. Sokkal kiszolgáltatottabbak lennénk a nagy multikkal és a pénzpiaci szeszélyekkel szemben» (1)

Barátaim, ez a fajta szöveg akadályoz bennünket abban, hogy haladjunk, ez a fajta úgymond «baloldal» teszi lehetővé, hogy az Unió még mindig itt legyen. Nem fogadhatjuk el.

Az ilyen zsarolással szembe kell állítanunk a dolgozóknak a tőkével szembeni egységéről szóló álláspontot, hogy a jogok bázisán az európai szabad együttműködés alapjait alakítsuk ki. Lépjünk előre, végezzünk az Európai Unióval!"

(1)  https://blogs.mediapart.fr/aurore-van-opstal/blog/190419/marc-botenga-ptb-macron-et-le-pen-cest-deux-faces-de-la-meme-medaille-0

"Ez az Európai Unió nem a mienk!"

Strasbourg, május 11. Európai munkástalálkozó, nagygyűlés az Igazságügyi Palota előtti téren: „Ez az Európai Unió nem a mienk!” címmel (felszólalás magyar részről, a többit későbbi időpontban publikáljuk).

"Üdvözöllek Benneteket, Barátaim!

Magyarországról jöttem. Azt szerettük volna, ha ezúttal valaki a győri Audi független szakszervezetét képviselné – sajnos, ez nem volt lehetséges. Így aztán magam mesélem el a nagy sztrájk történetét, amely egy egész sorozat munkabeszüntetést indított el a többi multinacionális vállalatnál, nevezetesen a Hankooknál, a Sanofi-Chinoinnál, Wescastnál, Continentalnál, Boschnál stb.,  ahol a helyi szakszervezetek szintén komoly béremelést és egyéb anyagi  előnyöket értek el. És a sztrájkok folytatódnak most is a közszférában ...

Az Audi (Volkswagen-csoport) üzemét 1998-ban indította Magyarországon, 13 ezer dolgozót foglalkoztat és az éves GDP kb. 1,5 %-át produkálja 100 ezer gépkocsival és 2 millió motorral. Nem csak az „olcsó munkaerő” miatt épitették itt az üzemet, hanem már a kezdetek óta óriás állami szubvenciókhoz jutott, pénzbeli „ajándékokat” és adómentességet kapott.

A sztrájk ereje az egész országot meglepte, ideértve magukat a sztrájkolókat is. Az egység, amit a szakszervezet kimondott, nem propagandisztikus frázisnak bizonyult, hanem az ebben a mozgalomban született tiszta és világos valóságnak.

Hogyan lehetséges egy ilyen fellendülés nálunk – olyan országban, amelyet a privatizációk, a régi ipar, a bányák, a mezőgazdaság eltűnése jellemez, párhuzamosan a munkásjogok megsemmisítésével, a „erősen lelassult” osztályharccal? Hogyan lehetséges?

Pedig az autóipari szektor munkásai jól kerestek az ország maradék részével szemben. Azonban, ahogy a munkások mondták: a gyár vezetése a munkaritmust az elviselhetetlenségig fokozta, és ugyanakkor egyre több dolgozó láthatta a német, szlovák üzemeket a maguk nyugodtabb légkörével, ahol még többet is kerestek. Ezen felül, hogy „motiválják” a „lassú munka ellen”, még bérük egy részének megvonásával is fenyegették őket. Szintén ebben az időszakban lépett életbe a parlament által megszavazott „rabszolgatörvény”, amely évi 400 túlórát tesz lehetővé (az európai szabályozásnak megfelelően) és a túlórák hároméves időszak végén történő elszámolását.

A független szakszervezet (1994-ben kezdte aktivitását és 8 ezer tagja van) működése 25 éve alatt egyetlen egyszer hirdetett egy kétórás sztrájkot, ekkor azonban jól ráérzett, hogy itt a pillanat a szervezett erőt felmutatására a támadások visszavése érdekében.

Az egész sztrájk alatt az igazgatóság nem túl barátságos üzenetei uralták az 

üzemet: „ha sztrájkolsz, nem kapsz bért”, mivel a munkabeszüntetés kihatott az ingolstadti központi üzemre is, mely kénytelen volt három napra bezárni és a heilbronnira, amely két napra. Mindezen fenyegetés dacára először 5 ezer dolgozó tette le a munkát, majd a többi is követte.

A munkások kizsákmányolásról, túlzott kizsákmányolásról beszéltek és az egység szükségéről, amellyel ezt meg lehet akadályozni..

Az Audi Hungária független szakszervezetét más szakszervezetek is támogatták és nem csak szolidaritással, hanem anyagilag is. Így a tagdíjbevétellel együtt képes volt sztrájkalapot létrehozni, hogy a sztrájkolókat bizonyos mértékben kompenzálja.

Nyolc nap telt el és a végén a munkások győztek: 18 %-os kombinált béremelést értek el egyéb kedvezmények mellett. De hozzá kell tenni, hogy az üzemi vezetés megpróbálja átverni a dolgozókat a múlt évi bérek alapján számolva a prémiumot, amellyel fejenként 60 ezer Ft-nál többet veszítenének ... és az Audi nyerne az ügyön 3 millió eurót. Tehát a harc folytatódik.

Azt gondolom, hogy Győrben az Audi dolgozói számára a „jó kapitalizmus”  alaposan veszített illúziójából. A termelőeszközöktől megfosztott nép a köztulajdon romjain, a fel- és elszabadult tőkés rendszer pedig berendezkedett az erősen reakciós és féktelen állammal az Európai Unió égisze alatt: a megszorítások, a szerződések és direktívák teljesítése kivánnivalót nem hagy maga után...

Ez az Európa csak a nagytőke Európája; annak kormányai és parlamentjei csak helytartók és a dolgozók nem várhatnak tőlük semmit, nekik maguknak kell elérni azt, amit akarnak és megérdemelnek.

Ez alkalommal történt egy lépés előre, a jövő felé...

Folytassuk, barátaim!"

SJ

Strasbourg: nemzetközi munkásgyűlés

(kép: brit tüntetés az Európai Unió megszorításai ellen)

Párizsban a múlt év május 12-13-i európai munkáskonferencián száz munkás- és demokratikus mozgalmi aktivista (belga, brit, fehérorosz, német, francia, görög, ír, macedón, magyar, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, svájci, szerb, török)

felhívására

május 11-én, szombaton 14 órától 17 óráig Strasbourg-ban (place Broglie) nemzetközi munkásgyűlés
MEETING OUVRIER INTERNATIONALISTE

Felszólalnak:

• Andréas Gangl, Németország, az Amazon dolgozóinak sztrájkbizottságától;

• Gaétan Coucke, belga pedagógusszakszervezet;

• Doreen McNally, liverpooli munkásaktíva;

• Dimitris Vassiliou, görög munkásaktíva ;

• Somi Judit, magyar munkásaktíva;

• Ciaran Campbell, az ír Mandat szakszervezettől;

• Monica Grilli, olasz pedagógusszakszervezet;

• Manuel Teiga, portugál munkásaktíva;

• Constantin Cretan, román bányászszakszervet, volt politikai fogoly;

• Thomas Bruchez genfi fiatal szocialista;

• Cemal Bilgin, török szakszervezeti felelős;

• egy-egy francia diák, dolgozó fiatal, vasutas, kórházi dolgozó, pedagógus, vasas szakszervezeti felelős, Christel Keiser, a POID országos titkára és a nemzetközi munkásbizottság nevében Daniel Gluckstein.

Levezető elnök: Jean-Michel Delaye, szakszervezeti felelős

Emiliano Zapata 1879 – 1919

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

                                                              

2019 június 7. péntek:

Emiliano Zapata  1879 – 1919

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.

DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS

7th of June  2019

Emiliano Zapata  1879 – 1919