Nemzetközi információk

 

 

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

128. sz. (497) –  2013. jún. 7.

 

 

HAITI

 

A haiti kontinentális konferencia állásfoglalása

az ENSZ-csapatok (MINUSTAH) kivonásáért

 

Latin-Amerika és karibi térség országainak kormányaihoz

A Haiti megszállásában érdekelt minden kormányhoz

 

A tanácskozáson résztvett 400 küldött (Haiti, Martinique, Guadeloupe, Argentina, Brazília, Mexikó, Salvador, USA, Algéria, Franciaország), kiket szervezeteik bíztak meg, valamint Guadeloupe, Sainte-Lucie, Martinique, Trinidad and Tobago, USA, Ecuador, Martinique, Peru, Brazília, Bolívia, Franciaország, Dominikai Köztársaság, stb. számos szervezete küldött üzenetet.

2013 május 31-én és jún. 1-én Port-au-Prince-ben gyűltünk össze Haitiban, a világ első fekete köztársaságában, mely a francia gyarmatosítók elleni  felszabadító háború után 1804-ben jött létre és 9 év óta tartják megszállás alatt az ENSZ csapatai (MINUSTAH).

«Haiti védelme a saját védelmünk».

1-     Meghallgattuk a haiti polgárok és szervezeteik beszámolóját a megszállásról és következményeiről.

2-     A hozzászólások megerősítették, hogy a megszálló csapatok nem változnak: az uruguay-i csapatok tagjai megerőszakoltak egy fiatalt Cayes-ban (Port Salut), a szakszervezeti tevékenységet és a szociális követeléseket megtorolják, a drog- és fegyverkereskedelem növekszik. A csapatok a Hope-törvény  alapján az USA és szövetségesei multinacionális cégei érdekvédelmében tartózkodnak itt. A szabadzónákban a dolgozók túlzott kizsákmányolása folyik, az ország szabad kirablása. 3 évvel a földrengés után még mindig több százezer haiti él sátrak alatt gyalázatos körülmények között és ehhez hozzáadódnak a megszállók által behurcolt kolera okozta károk (9 ezer ember halála és többszázezer fertőzött beteg).

 

2- Megismertük az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013 márc. 8-i,  Ban-Ki-Moon főtitkár által ismertetett jelentését.

 

- A jelentés azt állítja, hogy a MINUSTAH Haitiban a biztonságot garantálja – de kiét? A misszió a szociális és gazdasági követelésekkel szemben állva általános civil ellenállásba ütközik. A drága életkörülmények elleni gyakori tiltakozásokat, az élelmiszerbiztonság hiányát is megemlíti (2012  aug-nov. között a tüntetések száma átlagosan havi 22-ről 64-re emelkedett).

- Ezután a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy meg kell erősíteni a rendfenntartó-megtorló erőket, s amíg ez el nem jön, a MINUSTAH-nak maradnia, sőt légierőt is alkalmaznia kell. A «zavargások», amelyekről a jelentés szól, valójában azok a mozgalmak, amelyek követelik a    Cayes-Jérémie út három éve tartó építése befejezését, melyet az OAS brazil vállalat egyszerűen elhagyott.

- A jelentés kiemeli a szenátusi, helyhatósági választások szükségszerűségét és a 2015-ös elnökváklasztás előkészítését. De nyíltan beismeri, hogy se a legutóbbi választásokat, sem a következőket nem a haiti szervek végzik.

Az USA kormánya a MINUSTAH-ot felhasználva megfosztja a haiti népet jogaitól a haiti alkotmány és az ENSZ alapokmánya ellenére.

-          Sőt, a jelentés be meri ismerni, hogy a MINUSTAH «küzdelme» a kolera ellen csak néhány héttel annak kitörése után kezdődött el, azt a nepáli csapatok hurcolták be, s az ENSZ mégsem hajlandó az áldozatok kártalanítására, mondván, hogy személyzetének diplomációi immunitása van.

 

A felsorolt tények a MINUSTAH-csapatok, de maga az ENSZ főtitkára elleni vádakat is képezik, mivel utóbbi védelmébe veszi a csapatok 2016-ig tartó jelenlétét, mely nem csak elfogadhatatlan, de elviselhetetlen is.

 

 

3 – Az  UNASUR (Dél-Amerikai Államok Uniója) államok kormányaihoz

 

Az UNASUR alapokmánya kimondja, hogy az «államok szuverenitását, területi integritását és a népek önrendelkezését teljes mértékben tiszteletben tartja».

 

A CELAC (Latin-Amerikai és Karib-térségi Államok Közössége) kormányaihoz

 

A caracasi nyilatkozat megerősíti a nemzeti, népi szuverenitást, sőt köszönti «a több mint kétszáz éves haiti függetlenséget», emlékeztet a haiti nép segítségére Simon Bolivarnak a spanyol gyarmatosítók elleni függetlenségi harcában.

 

A MINUSTAH mindennek a tagadása. A MINUSTAH a multinacionális vállalatok szolgálatában álló erő, az általa biztosított «béke» a kizsákmányolásnak, az ország kirablásának biztosítását jelenti.

 

A tanácskozáson meghallgattuk az USA és Franciaország, tehát a BT két állandó tagországa küldötteit. Mindnyájan elítélik eme kormányok gyalázatos szerepét a megszállásban, mely bűncselekmény saját népeik és dolgozói ellen is.

 

A tanácskozás megállapította, hogy Haiti katonai megszállása az amerikai imperializmus és szövetségesei politikájának része, mely a háborúk és fosztogatások politikájával mintegy válaszként született a tőkés rendszer válságára.

 

Emlékeztetünk arra, hogy:

 

2011 szept. 20-án a haiti szenátus egyhangúlag elfogadta azt a határozatát, mellyel felszólítja a kormányt, hogy kérje az ENSZ BT-nél a fokozatos és végleges csatatkivonást 2012 okt. 15-ig.

 

A MINUSTAH parancsnoklását ellátó brazil védelmi miniszter, Celso Amorim 2012. júl. 10-én kijelentette: «Azt gondolom, hogy a MINUSTAH jelenléte a kívántnál máris hosszabb».

 

2012 októberében egy delegációt fogadva az ENSZ-nél Ban Ki-moon, az akkori főtitkár megbízottja azt nyilatkozta: «a BT nemsokára intézkedéseket hoz a haiti csapatok csökkentése ügyében».

Hol tartunk egy évvel később?

 

Argentínában áprilisban a belügyminisztériumi meghallgatáson a diplomata Pablo Tettamanti megerősítette: «ez már belbiztonsági ügy, a MINUSTAH pedig nem ezért van ott. Azelőtt igazolva volt jelenléte, most már nem, mert a tüntetések Haiti belügyei, azokkal nekünk semmi tennivalónk.»

 

Még a MINUSTAH belső felelőse, Nigel Fisher is azt nyilatkozta 2013 februárjában, hogy «a MINUSTAH jelenléte Haitiban zsákutcába futott.».

2013. május 28-án a haiti szenátus újból megszavazta a MINUSTAH-csapatok kivonásának reklamálását.

Mindezek következtében az összes kormánynak azonnal kell reagálnia és csapatait hazahívni.

 

Konferenciánk ennek a sürgetésnek ad hangot:

 

Kivonni a csapatokat!

 

Az ENSZ-ben a haiti katonai jelenlét meghosszabbítása elleni szavazást kéri!

 

Fejezzétek ki a haiti néppel való szolidaritásotokat, kőveteljétek a kolerajárvány áldozatainak kárpótlását!

Haiti védelme saját magunk védelme!

 

4 – Mi, a konferencia mintegy tucat országa, közöttük Uruguay** szervezeteinek küldöttei;

 

Üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely 2013 jónius 1-én, Haiti megszállásának 9. évfordulóján az ENSZ-csapatok kivonását követeli.

 

Kontinentális szinten koordináljuk a népek közötti szolidaritást és egységet a csapatkivonások érdekében. A jelenlegi szervezeteken túl (l’Association des Travailleurs et des Peuples de la Caraïbe, ATPC; Comité de l’ Assemblée législative de São Paulo «Défendre Haïti c’est défendre nous-même»; Guadeloupe-Haiti Campaign Committee, New York; le Comité d’organisation de la conférence continentale en Haïti; le Comité mexicain pour le retrait des troupes en Haïti, stb.) másokat is bevonunk.

 

A 2013.júl. 39-től aug. 3-ig terjedő hetet a mobilizációnak szenteljük: gyűlések, összejövetelek, küldöttségek, a kormányokhoz intézett interpellációk, petíciók, stb. lebonyolításának.

 

Addig is előkészítjük újabb delegáció menesztését az ENSZ-hez októberre, a MINUSTAH-erők megújításának idejére.

 

Port-au-Prince, 2013.jún.1.

A határozatot a küldöttek egyhangúlag elfogadták.

 

 

——————————————————

* A COB kezdeményezésére rádióadást szenteltek e nap eseményeinek.

* * A PIT-CNT, több uruguay-i szervezet Skype-konferencián kapcsolódott be munkánkba.

 

 

 

 

FRANCIAORSZÁG

 

POI   PARTI OUVRIER INDEPENDANT (Független Munkáspárt)

 

Párizs május 31. – jún.1– .jún.  2.

 

A 4. nyílt kongresszus üzenete a dolgozókhoz, a fiatalsághoz

 

 

A 4. kongresszus mindenféle irányzathoz tartozó küldöttei két napon át megvitatták a jelenlegi helyzetet.

 

 

Hogyan lehet elhárítani a veszélyt, amely a dolgozók, a nép, a demokrácia felett lebeg?

 

A Parti ouvrier indépendant tagjai osztják a párton kívüli, vagy más pártokhoz tartozó munkásaktivistákkal együtt ezt az aggodalmat és velük együtt keresik a választ rá.

 

Mindnyájan bízunk a dolgozókban, azok azon képességében, hogy szervezeteikkel a vitális követelések talaján egyesülve a kormányt és a tőkés osztályt meghátrálásra képesek késztetni. A politikai helyzet központi kérdése a munkásmozgalom függetlensége.

 

Miután az új európai szerződést (TSCG, a GPUSKK) a Hollande-Ayrault kormány ratifikáltatta, az EU, tehát a pénzügyi tőke követeléseinek megfelelő újabb intézkedéseket hozott:

 

- hagyta soha be nem avatkozva többszáz munkahely megszűnését, de még addig is elmerészkedett, hogy maga is részt vett az elbocsátások szervezésében, mint a PSA-nál, az Arcelornál, stb.;

 

- általánossá tette a fiatalok ideiglenes jellegű munkavégzését, a túlzott kizsákmányolását a «jövő munkahelyei» programban, kizárva azokat a valódi munkahelyek köréből az országos szakmaközi egyezséggel (ANI), melyet az FO és a CGT föderációk elvetnek, mivel a munkatörvénykönyvet helyezi hatályon kívül;

 

- minden szinten általánossá tette a szigorítások politikáját a közszolgáltatások költségvetésének többmilliárdos megnyirbálásával;

 

- folytatja a Köztársaságnak az előző kormányok által megkezdett lebontását;

 

- folytatja azt az európai agrárpolitikát (PAC), amely a parasztság rombadöntéséhez és eltűnéséhez vezet.

 

A kormányzásból elzavart Sarkozy után Hollande és kormánya, mely változásokat ígért, folytatja, sőt, még súlyosabbá teszi az alapvető népi vívmányokat támadó politikát.

 

Az ellenállás számos jelét látjuk, sztrájkokat, tüntetéseket a regionalizálás ellen, a települések eltűnése ellen, az iskolai reform ellen; az elszászi népszavazás is erre mutat; a helyi, szektoriális és országos tiltakozások a megyék megszüntetése és a munkatörvénykönyv tönkretétele ellen.

 

Az V. Köztársaság eme kormánya a válság jeleit mutatja, botrányok támadnak, s mégis hatalmon marad.

 

Hogyan lehet segíteni a dolgozókat, fiatalokat, a népességet az országot katasztrófába sodró politika blokkolásáért folyó egységharcban?

 

A szocialista párti képviselők  — ideértve «balszárnyát» is, bármennyire is kritikusan lép fel — végül mindig megszavazzák és támogatják a kormány javaslatait. Ami a Front de gauche-t (Baloldali Front) illeti, kormánykritkáját rengeteg dolgozó osztja, azok is, akik részt vesznek kongresszusunkon.

 

De ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a Front de gauche – hangos kritikája ellenére – saját szenátorai egyhangúlag megszavazták a Peillon-törvényt (iskolarefom) a pedagógusok szakszervezeteikkel közös mozgalma ellenére, melyet támogatnak a szülői szervezetek is. Számos küldött megállapította itt is, hogy a régiókban, megyéknél és településeken – gyakran a Szocialista Párttal együtt – a Front de gauche képviselői támogatják a Brüsszel diktálta szigorítási intézkedéseket (úgymond a «költségvetési hiány csökkentése érdekében»).

 

Ugyanakkor azt is látni, hogy a kormány tudatában van, hogy az efféle támogatás nem elég a lakosság túlnyomó többsége akaratával szemben, mely véget akar vetni a nyomorúság, a munkanélküliség, a megsemmisítés politikája folytatásának.

 

Ezért ragaszkodik egyetlen fegyveréhez. Közvetlenül az európai szerződések inspirálta korporatista eszközökkel operál, melyek a demokráciát magát veszélyeztetik. Mindenáron keresztül akarja verni az Unió és a trojka programjait, s ennek érdekében hívja össze jún. 20-21-re második szociális konferenciáját. Napirendjén szerepel hat kerekasztalon az ANI súlyosbítása, a munkaerőpiac reformja, az acte III-hoz asszisztálási elképzelések a tisztviselői státusz elleni offenzívában, az újabb nyugdíj ellenreform elindítása.

 

A POI 4. kongresszusa figyelmezteti a dolgozókat, aktivistákat, demokratákat

 

Három szakszervezet, a CFDT, a CFTC, és a CGC a Medef munkáltatói szervezettel együtt kimunkált egy 165 oldalas közös programot, amely a tőkés érdekeknek megfelelő korporativ jelleggel együtt szervezné az elbocsátásokat, a munkásvívmányok letörését, a finánctőke és felépítménye, az EU minden igényének teljesítését. Maga a demokrácia került veszélybe, mert független munkásszervezetek nélkül nincs demokrácia. Akkor sincs, ha a településeket összevonják, hogy megkopasszák őket, minden szuverenitásuktól megfosszák, holott a Köztársaság «egy és oszthatatlan» elve szuverenitást biztosít számukra.

Gyorsan akarnak továbblépni. Jún. 21-én a köztársasági elnök ismerteti a szociális konferencia mérlegét. Legkésőbb szept. 21-én az egész nyáron tartó tanácskozás után a nyugdíj ellenrefom napvilágra kerül.

 

A POI minden bizottsága figyelmét felhívja, hogy a politikai csaták középpontjába helyezzék tevékenységüket, a korporatista szándékok érvényesülése elé, a munkásszervezetek függetlenségének, a demokráciának a védelme érdekében.

 

– Több rugalmassággal, kevesebb munkavállalói joggal, a munkaerő árának csökkentésével lesz munkahelyteremtés? A múltban ezek nem a munkanélküliség emelkedéséhez, a nyomor és a prekaritás növekedéséhez vezettek?

– A nyugdíjrendszer felborításával lehet-e garantálni annak egyensúlyát? Az eddigi, egymást követő társadalombiztosítási és nyugdíj-ellenreformoknak volt-e más eredetük, mint a spekuláció, a munkahelyek tönkretétele, a munkásosztály kifosztása a tőke felfújása érdekében? S a válságnak vége lett?

 

A választ mindenki ismeri.

 

Erőnk összefogása a trojka ellen sürgős feladat, az EU szerződései diktatúrájának véget kell vetni

 

Minden résztvevő aláhúzta a feladat sürgető voltát. A kérdés megoldása azt jelenti, hogy a Hollande-Ayrault politikájának opponálni kell, a szakszervezetek függetlenségét megőrizni. Az EU ultimátumával («2013 végére be kell fejezni a nyugdíjrendszer átalakítását») szemben a dolgozók ne higyjenek Hollande ellenállási ígéretének, hiszen az napirendre tűzte a nyugdíj-ellenreformot… A munkásmozgalmat illetően: nem szabad, hogy részt vegyen ennek kidolgozásában, ellenkezőleg! Az Unióval való szakítás legsürgősebb feladata most a munkásmozgalom függetlenségének biztosítása, visszatérés a régi követeléshez: «Ne merjetek a nyugdíjakhoz nyúlni!»

 

Kongresszusunk azokhoz a fiatalokhoz fordul, akik nem egyeznek bele, hogy a trojka a kormánnyal együtt katasztrófába kergesse őket, ahogy a görög népet, a portugált, a spanyolt, stb. A Parti ouvrier indépendant nem minden bölcsesség tudója. A problémákat nem tudja, és nem akarja helyettük megoldani, ellenben segíteni akarja ezeket az erőket, a szükségnek megfelelő kiút mutatásában közreműködni.

 

A fenyegető kapasztrófával szemben a 4. kongresszus kimondja, hogy az Európai Unióval való szakításért mindent elkövet, hogy létrejöhessen a szabad népek, nemzetek szabad uniója Európában, hogy az V. Köztársaság antidemokratikus intézményeivel végezve szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés álljon fel, amely meghatározza, milyen legyen a munkásosztály érdekeit szolgáló demokráciánk, s kormányunk.

 

A munkásmozgalom függetlenségének őrzése

 

Az első lépés a korporatizmus ellen a politikai küzdelem. A kormányprogramok blokkolása, az ANI-é, a Peillon-törvényé; az elbocsátások megtiltásának, a kollektív szerződésekkel igazolt valódi munka garanciáinak követelése a teljes fiatalság számára; visszatérés a települések szabad egyesülése és szétválása jogához; a privatizálások elleni harc, az ipar kulcsszektorai és a közszolgáltatások újraállamosításása; és persze a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer érinthetetlensége.

 

A 4. kongresszus résztvevői úgy döntöttek, a vitát folytatják a kongresszus után is a dolgozókkal, fiatalokkal, más irányzatokhoz tartozó aktivistákkal arról, hogyan folyjék a küzdelem, s erről hetente beszámol az Informations ouvrières hasábjain; ősszel Párizsban pedig újabb nagygyűlést tart.

 

 

A POI jún. 2-i kongresszus után naggyűlése

 

Nadia Chouitem, a Parti des travailleurs d’Algérie (algériai dolgozók pártja) országgyűlési képviselője beszédéből

 

“Szolidaritási felhívást adunk ki a nemzetközi munkásmozgalom felé”

 

 

“A Parti des travailleurs (PT) d’Algérie teljes erőbedobással részt vesz a dolgozók és a fiatalok harcában, a legfontosabb szociális követeléseket támogatjuk. De ismeretes az amerikai katonai beavatkozás veszélye, amely jelenleg egyre konkrétabban rajzolódik ki.

A veszélyekkel szemben együtt tartunk a szakszervezeti és ifjúsági mozgalmakkal a demokratikus és gazdasági jogok kivívása felé,  országos kampányt folytatunk a nemzeti szuverenitás védelmében bármilyen külső beavatkozás ellen (…). Csak néhány napja, hogy az USA 500 tengerészgyalogost és 8 katonai repülőgépet dobott át a spanyolországi Moronba (…).

A spanyol kormány hivatalos válaszában az szerepel, hogy «zavargások esetén Észak-Afrikában ezek az erők beavatkozhassanak». (…). Ugyanakkor pluszban 450 tengerészgyalogos csatlakozhat az olaszországi készenléthez. A líbiai, mali katonai beavatkozás, a nigeri és a észak-mali bázisok felállítása után – mindannyian szomszédaink –, a fenyegetés egyre nagyobb, biztosítalak benneteket, egyáltalán nem túlzunk. Líbiában, Maliban dezintegrációs háború folyik, az egész Szahel a szétesés állapotában van. Algéria határainak hossza 6 ezer km, s mindenütt háború, felfegyzerzett miliciák, instabilitás (…).

Azzal, hogy az algériai kormány elutasította a mali, líbiai háborús részvételt, útjába került a Szahel feldarabolásának, kirablása programjának (…).

A célkeresztbe Algéria került. Az USA külügyminisztériuma Algériát a diplomatákra veszélyes országok listájára tette, Kongresszusa e percekben tárgyal a terorrizmuselleni törvényről, amely lehetővé tenné, hogy kongresszusi hozzájárulás nélkül is döntsenek egy észak-afrikai katonai beavatkozásról.

Algériában pedig olyan, közismerten a CIA-hoz tartozó, kormányokon kívüli szervezetek, mint a Freedom House, NED, Canvas, stb. megpróbálnak befurakodni a szociális mozgalmakba és azokat zsákutcába terelni, zavargásokat, káoszt provokálni, hogy az idegen beavatkozás igazolhatóvá váljék. Pl. a fiatalok jogosan tüntetnek valódi munkahelyekért az ideiglenesek helyett – erre a Canvas munkatársa szeparatista kereteket jelöl ki számukra… Azt mondják, ne az algériai kormányhoz forduljanak a fiatalok, utasítsák el a 25 ezer új munkahelyet, s végül, hogy rendszerváltást követeljenek. (…). Ugyanakkor az elnök betegségét is erre a piszkos kampányra hahsználják. Persze, ellenünk is ilyet folytatnak.

A PT és az UGTA egymás függetlenségét tiszteletben tartva vív közös harcot, mindig a szervezett és szervezetlen dolgozókkal együtt (…).

Parlamenti csoportunk nehéz körülmények dolgozik javaslatai megformálásában. (…) Ítéljétek meg magatok:

 

• leállítattuk a privatizálásokat (a kiigazítási tervekre az IMF kötelezett, 1500 állami vállalatot adtak magánkézbe, és 1,2 millió személyt bocsátottak el);

• szabályozzuk a nemzeti termelést pl. a “51-49”-es törvénnyel (51 %-os állami tulajdon, 49 %-os külföldi) a nemzeti vagyon őrzésére;

• állami területen hazai preferencia (…);

• számos bezárt állami cég újranyitása, az aktívak adósságának eltörlése;

• a települési adósságok eltörlése;

• kétmillió szociális lakás építése a gyenge és közepes jövedelműek számára;

• a strukturális terveknek áldozatul esett szektorok költségvetési segítése (pl. az állami gyógyszeripar, vagy textilipar).

Kampányt folytattunk éveken keresztül az Arcelor Mittal szakszervezetével együtt az Annnaba komplexum államosításáért. Egy hete a kormány bejelentette az államosítást az “51-49”-es keretében. Ez nem 100 %-os, de nagy győzelem és támpont a tejipar, a cementipar és más vállalatok számára, amelyeknél jelenleg folyik az államosítás (…).

Szociális területen olyan béremelést értünk el, amely némely területen eléri a 70 %-ot (…).

Csak májusban a nyugdíjak 11 %-kal emelkedtek, a postások bére újból 30 %-kal emelkedett, az egészségügyben különféle prémiumokat értünk el. Az ideiglenes munkát végzőknél és a határozottidős szerződéseseknél is prémiumok: 25 000 az oktatásban, 12 000 a felsőfokon, 25 000 az egészségügyben (folyamatban van). Persze ez nem elég, itt nem lehet megállni, de ezeket az algériai dolgozók vívták ki maguknak.

Csak néhány példát idéztem pártunk harcából. A nemzet védelme az első feladatunk, mert a nemzet  a szociális és demokratikus vívmányokat jelenti a nép többsége számára. Pártunk alapításának 23. évfordulóját ünnepeljük  június végén az UGTA szakszervezettel közösen egy nemzetközi nagygyűléssel (…). Itt akarunk a közelmúltban elhunyt Mustapha Ben Mohamed elvtársunkról megemlékezni és nemzetközi szolidaritási felhívást kibocsátani ezzel a jelszóval: semmiféle idegen beavatkozást, nemet az amerikai intervencióra a nemzeti szuverenitás védelmében. Mi nagyon bízunk az alégriai dolgozókban, nem fogják hagyni, hogy függetlenségünket, amit 50 éve szereztünk meg, elvegyék tőlük.

 

Éljen a testvériség, a népek és dolgozók szolidaritása!»

 

A  POI  határozata

“El a kezekkel a független és szuverén Algériától!”

 

«Testvéri üdvözlettel Algéria dolgozóihoz és népéhez, különösen a munkásszervezetekhez!

Továbbra is határozottam kiállunk a háborúk és a beavatkozások ellen, s az algériai szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása mellett.

 

Az algíri nemzetközi tanácskozást tiszta szívből támogatjuk. A francia közvéleményt és munkásmozgalmat tájékoztatni fogjuk az algériai helyzetről újságunkában, az Informations ouvrières-ben.

 

Le a háborúval és az intervencióval!

El a kezekkel a független és szuverén Algériától!

 

Törökország

Levelezőnk  

 

Az Isztambulból kiindult tüntetések mára az egész országra kiterjedtek

 

Semmi nem lesz úgy, mint korábban

 

Amikor ez az írásunk készül, a fiatalok, egyetemisták, középiskolások, egyetemi dolgozók mozgalma a lakosság szimpátiájától övezve az egész országra kiterjedt. Isztambul után a nagyvárosokra: Ankara, Izmir, (a kurd többségű) Adana és mások.

 

A kiindulás apróságnak tűnik: a Taksim téren egy kereskedelmi központot akartak felépíteni és a parkot felszámolni, ez ellen kezdődött. De hamar kiderült, hogy óriási a feszültség az országban. A (konzervatív de «mérsékelten iszlám») AKP-kormány az utóbbi időkben megsokszorozta a lakosság mindennapjait érintő megtorló intézkedéseket, például iszlamizál, az ország világi hagyományait támadja, amely pedig az 1923-es alkotmány alapja. Minek a jele ez? Mi a tétje a mobilizációnak? A szó a török aktivistáé, Sadi Ozansué, a Munkástestvériség Pártja (IKP) felelőséé.

 

–        Hogyan fejlődött ki a mozgalom?

 

–        A szikra, amely május 27-én gyújtotta meg a tüzet, az AKP vezette helyhatóság elleni döntésre született tüntetés volt Isztambul központjában 600 fa kiirtása ellen. A rendőrség rátámadt. Erre vált általánossá a felháborodás, kiterjedt a gimnáziumokra és egyetemekre, akik csatlakoztak a tüntetőkhöz. Június elsején egymillió ember gyűlt össze a téren, Isztambul lakosság elfoglalta a várost összekötő hidat, csatlakozott. A kormánynak vissza kellett vonnia a rendőri erőket, de a hétvégén a mozgalom már a kurd területekre is átterjedt. A jelszavak is gyorsan átpolitizálódtak, a miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan lemondását követelik.

 

–        Mit mondanak a különböző politikai erők?

 

–        A kormánypárt, az AKP, az ellenzéket manipulálással vádolja (nevezetesen a Népi Köztársaságpártot [CHP]), amelyik a kemalizmust reklamálja (Kemal atatürk, a török köztársaság megalapítója, a világi állam híve). Valójában teljesen spontán módon indult a mozgalom, politikai erők csak utólag csatlakoztak, de pl a Törökországi Fiatalok Szövetsége (DBP), amely a kurd nép jogai mellett száll síkra, hivatalosan nyilatkozta, hogy nem támogatja a tüntetőket annak ellerée, hogy 36 képviselője közül hatan börtönben vannak. Mások pedig támogatják. Az állami dolgozók szakszervezeti szövetsége különféle követelésekkel sztrájkra szólított jún. 5-én. Más szövetségek nem nyilatkoztak még. A maga részéről pedig az amerikai követség «aggódik» a fejlemények miatt, hivatalosan kijelentette, hogy az embereknek joguk van tüntetni, de a rendőrség ellenőrizhetetlen és durva beavatkozása miatt «aggódik».

 

–        Mik a tüntetők gondjai?

 

–        Először is az AKP politikája, amely szó szerint követi az amerikai adminisztráció utasításait. Az Erdogaan-kormány az alkotmányt felülvizsgálja, ami az állami vállalatok létét teszi kérdésessé. Másodszor pedig megpróbál elnöki jelleget adni a rendszernek, diktálni a törvényeket és a világi államot támadni. Egyébként pedig az Erdogan-kormány szemenszedett érvekből kampányt folytatott, hogy elérje, részt vehessen a szíriai katonai beavatkozásban. Közismert, hogy támogatja a Szabad Szíriai Hadsereget a szíriai határon. Ezt a lakosság teljes mértékben elutasítja, többségében nem akarja Szíriában a török beavatkozást. Az utóbbi hónapokban impozáns tiltakozások zajlottak ellene.

 

–        Mit hoz a jövő?

 

–        Hát, azt senki sem tudhatja, hogyan folytatódik. Azonban máris látni az iszlám kormány gyengeségét, társadalmi bázisa hiányát, s azt, nemzetközi téren csak dicsekszik úgynevezett demokratizmusával. A kérdés ma az, mit tesz a munkásosztály, szakszervezeteik a fiatalság támogatására.

 

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse