HAITI
A haiti kontinentális konferencia állásfoglalása
az ENSZ-csapatok (MINUSTAH) kivonásáért
Latin-Amerika
és karibi térség országainak kormányaihoz
A
Haiti megszállásában érdekelt minden kormányhoz
A tanácskozáson résztvett 400
küldött (Haiti, Martinique, Guadeloupe, Argentina, Brazília, Mexikó, Salvador,
USA, Algéria, Franciaország), kiket szervezeteik bíztak meg, valamint
Guadeloupe, Sainte-Lucie, Martinique, Trinidad and Tobago, USA, Ecuador,
Martinique, Peru, Brazília, Bolívia, Franciaország, Dominikai Köztársaság, stb.
számos szervezete küldött üzenetet.
2013 május 31-én és jún. 1-én
Port-au-Prince-ben gyűltünk össze Haitiban, a világ első fekete köztársaságában,
mely a francia gyarmatosítók elleni
felszabadító háború után 1804-ben jött létre és 9 év óta tartják
megszállás alatt az ENSZ csapatai (MINUSTAH).
«Haiti védelme a saját védelmünk».
1-
Meghallgattuk a haiti polgárok és
szervezeteik beszámolóját a megszállásról és következményeiről.
2-
A
hozzászólások megerősítették, hogy a megszálló csapatok nem változnak: az
uruguay-i csapatok tagjai megerőszakoltak egy fiatalt Cayes-ban (Port Salut), a
szakszervezeti tevékenységet és a szociális követeléseket megtorolják, a drog-
és fegyverkereskedelem növekszik. A csapatok a Hope-törvény alapján az USA és szövetségesei
multinacionális cégei érdekvédelmében tartózkodnak itt. A szabadzónákban a
dolgozók túlzott kizsákmányolása folyik, az ország szabad kirablása. 3 évvel a
földrengés után még mindig több százezer haiti él sátrak alatt gyalázatos
körülmények között és ehhez hozzáadódnak a megszállók által behurcolt kolera
okozta károk (9 ezer ember halála és többszázezer fertőzött beteg).
2-
Megismertük az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013 márc. 8-i, Ban-Ki-Moon főtitkár által ismertetett
jelentését.
- A
jelentés azt állítja, hogy a MINUSTAH Haitiban a biztonságot garantálja – de
kiét? A misszió a szociális és gazdasági követelésekkel szemben állva általános
civil ellenállásba ütközik. A drága életkörülmények elleni gyakori
tiltakozásokat, az élelmiszerbiztonság hiányát is megemlíti (2012 aug-nov. között a tüntetések száma átlagosan
havi 22-ről 64-re emelkedett).
-
Ezután a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy meg kell erősíteni a
rendfenntartó-megtorló erőket, s amíg ez el nem jön, a MINUSTAH-nak maradnia,
sőt légierőt is alkalmaznia kell. A «zavargások», amelyekről a jelentés szól,
valójában azok a mozgalmak, amelyek követelik a Cayes-Jérémie út három éve tartó építése
befejezését, melyet az OAS brazil vállalat egyszerűen elhagyott.
- A
jelentés kiemeli a szenátusi, helyhatósági választások szükségszerűségét és a
2015-ös elnökváklasztás előkészítését. De nyíltan beismeri, hogy se a legutóbbi
választásokat, sem a következőket nem a haiti szervek végzik.
Az USA kormánya a MINUSTAH-ot
felhasználva megfosztja a haiti népet jogaitól a haiti alkotmány és az ENSZ
alapokmánya ellenére.
-
Sőt,
a jelentés be meri ismerni, hogy a MINUSTAH «küzdelme» a kolera ellen csak
néhány héttel annak kitörése után kezdődött el, azt a nepáli csapatok hurcolták
be, s az ENSZ mégsem hajlandó az áldozatok kártalanítására, mondván, hogy
személyzetének diplomációi immunitása van.
A
felsorolt tények a MINUSTAH-csapatok, de maga az ENSZ főtitkára elleni vádakat
is képezik, mivel utóbbi védelmébe veszi a csapatok 2016-ig tartó jelenlétét,
mely nem csak elfogadhatatlan, de elviselhetetlen is.
3
– Az UNASUR (Dél-Amerikai Államok Uniója) államok
kormányaihoz
Az UNASUR alapokmánya kimondja,
hogy az «államok szuverenitását, területi
integritását és a népek önrendelkezését teljes mértékben tiszteletben tartja».
A
CELAC (Latin-Amerikai és Karib-térségi Államok Közössége) kormányaihoz
A caracasi nyilatkozat megerősíti
a nemzeti, népi szuverenitást, sőt köszönti «a
több mint kétszáz éves haiti függetlenséget», emlékeztet a haiti nép
segítségére Simon Bolivarnak a spanyol gyarmatosítók elleni függetlenségi
harcában.
A
MINUSTAH mindennek a tagadása. A MINUSTAH a multinacionális vállalatok szolgálatában
álló erő, az általa biztosított «béke» a kizsákmányolásnak, az ország
kirablásának biztosítását jelenti.
A
tanácskozáson meghallgattuk az USA és Franciaország, tehát a BT két állandó
tagországa küldötteit. Mindnyájan
elítélik eme kormányok gyalázatos szerepét a megszállásban, mely bűncselekmény
saját népeik és dolgozói ellen is.
A
tanácskozás megállapította, hogy Haiti katonai megszállása az amerikai
imperializmus és szövetségesei politikájának része, mely a háborúk és
fosztogatások politikájával mintegy válaszként született a tőkés rendszer
válságára.
Emlékeztetünk
arra, hogy:
2011
szept. 20-án a haiti szenátus egyhangúlag elfogadta azt a határozatát, mellyel
felszólítja a kormányt, hogy kérje az ENSZ BT-nél a fokozatos és végleges
csatatkivonást 2012 okt. 15-ig.
A
MINUSTAH parancsnoklását ellátó brazil védelmi miniszter, Celso Amorim 2012.
júl. 10-én kijelentette: «Azt gondolom, hogy a MINUSTAH jelenléte a kívántnál
máris hosszabb».
2012
októberében egy delegációt fogadva az ENSZ-nél Ban Ki-moon, az akkori főtitkár
megbízottja azt nyilatkozta: «a BT nemsokára intézkedéseket hoz a haiti
csapatok csökkentése ügyében».
Hol
tartunk egy évvel később?
Argentínában
áprilisban a belügyminisztériumi meghallgatáson a diplomata Pablo Tettamanti
megerősítette: «ez már belbiztonsági ügy, a MINUSTAH pedig nem ezért van ott.
Azelőtt igazolva volt jelenléte, most már nem, mert a tüntetések Haiti
belügyei, azokkal nekünk semmi tennivalónk.»
Még
a MINUSTAH belső felelőse, Nigel Fisher is azt nyilatkozta 2013 februárjában,
hogy «a MINUSTAH jelenléte Haitiban zsákutcába futott.».
2013.
május 28-án a haiti szenátus újból megszavazta a MINUSTAH-csapatok kivonásának
reklamálását.
Mindezek következtében az összes
kormánynak azonnal kell reagálnia és csapatait hazahívni.
Konferenciánk
ennek a sürgetésnek ad hangot:
Kivonni
a csapatokat!
Az
ENSZ-ben a haiti katonai jelenlét meghosszabbítása elleni szavazást kéri!
Fejezzétek
ki a haiti néppel való szolidaritásotokat, kőveteljétek a kolerajárvány
áldozatainak kárpótlását!
Haiti védelme saját magunk
védelme!
4
– Mi, a konferencia mintegy tucat országa, közöttük Uruguay** szervezeteinek
küldöttei;
Üdvözlünk
minden olyan kezdeményezést, amely 2013 jónius 1-én, Haiti megszállásának 9.
évfordulóján az ENSZ-csapatok kivonását követeli.
Kontinentális
szinten koordináljuk a népek közötti szolidaritást és
egységet a csapatkivonások érdekében. A jelenlegi szervezeteken túl
(l’Association des Travailleurs et des Peuples de la Caraïbe, ATPC; Comité de
l’ Assemblée législative de São Paulo «Défendre
Haïti c’est défendre nous-même»; Guadeloupe-Haiti Campaign Committee, New
York; le Comité d’organisation de la conférence continentale en Haïti; le
Comité mexicain pour le retrait des troupes en Haïti, stb.) másokat is
bevonunk.
A
2013.júl. 39-től aug. 3-ig terjedő hetet a mobilizációnak szenteljük: gyűlések,
összejövetelek, küldöttségek, a kormányokhoz intézett interpellációk, petíciók,
stb. lebonyolításának.
Addig
is előkészítjük újabb delegáció menesztését az ENSZ-hez októberre, a
MINUSTAH-erők megújításának idejére.
Port-au-Prince, 2013.jún.1.
A határozatot a küldöttek egyhangúlag elfogadták.
——————————————————
* A COB
kezdeményezésére rádióadást szenteltek e nap eseményeinek.
* * A PIT-CNT,
több uruguay-i szervezet Skype-konferencián kapcsolódott be munkánkba.
FRANCIAORSZÁG
POI PARTI OUVRIER
INDEPENDANT (Független Munkáspárt)
Párizs május 31.
– jún.1– .jún. 2.
A 4. nyílt kongresszus üzenete a dolgozókhoz, a
fiatalsághoz
A 4. kongresszus mindenféle irányzathoz
tartozó küldöttei két napon át megvitatták a jelenlegi helyzetet.
Hogyan
lehet elhárítani a veszélyt, amely a dolgozók, a nép, a demokrácia felett
lebeg?
A Parti ouvrier indépendant
tagjai osztják a párton kívüli, vagy más pártokhoz tartozó munkásaktivistákkal
együtt ezt az aggodalmat és velük együtt keresik a választ rá.
Mindnyájan bízunk a dolgozókban,
azok azon képességében, hogy szervezeteikkel a vitális követelések talaján
egyesülve a kormányt és a tőkés osztályt meghátrálásra képesek késztetni. A
politikai helyzet központi kérdése a munkásmozgalom függetlensége.
Miután az új európai szerződést
(TSCG, a GPUSKK) a Hollande-Ayrault kormány ratifikáltatta, az EU, tehát a
pénzügyi tőke követeléseinek megfelelő újabb intézkedéseket hozott:
- hagyta soha be nem avatkozva
többszáz munkahely megszűnését, de még addig is elmerészkedett, hogy maga is
részt vett az elbocsátások szervezésében, mint a PSA-nál, az Arcelornál, stb.;
- általánossá tette a fiatalok
ideiglenes jellegű munkavégzését, a túlzott kizsákmányolását a «jövő
munkahelyei» programban, kizárva azokat a valódi munkahelyek köréből az
országos szakmaközi egyezséggel (ANI), melyet az FO és a CGT föderációk
elvetnek, mivel a munkatörvénykönyvet helyezi hatályon kívül;
- minden szinten általánossá
tette a szigorítások politikáját a közszolgáltatások költségvetésének
többmilliárdos megnyirbálásával;
- folytatja a Köztársaságnak az
előző kormányok által megkezdett lebontását;
- folytatja azt az európai
agrárpolitikát (PAC), amely a parasztság rombadöntéséhez és eltűnéséhez vezet.
A
kormányzásból elzavart Sarkozy után Hollande és kormánya, mely változásokat
ígért, folytatja, sőt, még súlyosabbá teszi az alapvető népi vívmányokat támadó
politikát.
Az ellenállás számos jelét
látjuk, sztrájkokat, tüntetéseket a regionalizálás ellen, a települések
eltűnése ellen, az iskolai reform ellen; az elszászi népszavazás is erre mutat;
a helyi, szektoriális és országos tiltakozások a megyék megszüntetése és a
munkatörvénykönyv tönkretétele ellen.
Az V. Köztársaság eme kormánya a
válság jeleit mutatja, botrányok támadnak, s mégis hatalmon marad.
Hogyan
lehet segíteni a dolgozókat, fiatalokat, a népességet az országot katasztrófába
sodró politika blokkolásáért folyó egységharcban?
A szocialista párti
képviselők — ideértve «balszárnyát» is,
bármennyire is kritikusan lép fel — végül mindig megszavazzák és támogatják a
kormány javaslatait. Ami a Front de gauche-t (Baloldali Front) illeti,
kormánykritkáját rengeteg dolgozó osztja, azok is, akik részt vesznek
kongresszusunkon.
De ugyanakkor le kell szögeznünk,
hogy a Front de gauche – hangos kritikája ellenére – saját szenátorai
egyhangúlag megszavazták a Peillon-törvényt (iskolarefom) a pedagógusok
szakszervezeteikkel közös mozgalma ellenére, melyet támogatnak a szülői
szervezetek is. Számos küldött megállapította itt is, hogy a régiókban,
megyéknél és településeken – gyakran a Szocialista Párttal együtt – a Front de
gauche képviselői támogatják a Brüsszel diktálta szigorítási intézkedéseket
(úgymond a «költségvetési hiány csökkentése érdekében»).
Ugyanakkor azt is látni, hogy a
kormány tudatában van, hogy az efféle támogatás nem elég a lakosság túlnyomó
többsége akaratával szemben, mely véget akar vetni a nyomorúság, a
munkanélküliség, a megsemmisítés politikája folytatásának.
Ezért ragaszkodik egyetlen
fegyveréhez. Közvetlenül az európai szerződések inspirálta korporatista
eszközökkel operál, melyek a demokráciát magát veszélyeztetik. Mindenáron
keresztül akarja verni az Unió és a trojka programjait, s ennek érdekében hívja
össze jún. 20-21-re második szociális konferenciáját. Napirendjén szerepel hat
kerekasztalon az ANI súlyosbítása, a munkaerőpiac reformja, az acte III-hoz
asszisztálási elképzelések a tisztviselői státusz elleni offenzívában, az újabb
nyugdíj ellenreform elindítása.
A
POI 4. kongresszusa figyelmezteti a dolgozókat, aktivistákat, demokratákat
Három szakszervezet, a CFDT, a
CFTC, és a CGC a Medef munkáltatói szervezettel együtt kimunkált egy 165
oldalas közös programot, amely a tőkés érdekeknek megfelelő korporativ
jelleggel együtt szervezné az elbocsátásokat, a munkásvívmányok letörését, a
finánctőke és felépítménye, az EU minden igényének teljesítését. Maga a
demokrácia került veszélybe, mert független munkásszervezetek nélkül nincs
demokrácia. Akkor sincs, ha a településeket összevonják, hogy megkopasszák
őket, minden szuverenitásuktól megfosszák, holott a Köztársaság «egy és
oszthatatlan» elve szuverenitást biztosít számukra.
Gyorsan akarnak továbblépni. Jún.
21-én a köztársasági elnök ismerteti a szociális konferencia mérlegét.
Legkésőbb szept. 21-én az egész nyáron tartó tanácskozás után a nyugdíj
ellenrefom napvilágra kerül.
A
POI minden bizottsága figyelmét felhívja, hogy a politikai csaták középpontjába
helyezzék tevékenységüket, a korporatista szándékok érvényesülése elé, a
munkásszervezetek függetlenségének, a demokráciának a védelme érdekében.
– Több rugalmassággal, kevesebb
munkavállalói joggal, a munkaerő árának csökkentésével lesz munkahelyteremtés?
A múltban ezek nem a munkanélküliség emelkedéséhez, a nyomor és a prekaritás
növekedéséhez vezettek?
– A nyugdíjrendszer
felborításával lehet-e garantálni annak egyensúlyát? Az eddigi, egymást követő
társadalombiztosítási és nyugdíj-ellenreformoknak volt-e más eredetük, mint a
spekuláció, a munkahelyek tönkretétele, a munkásosztály kifosztása a tőke
felfújása érdekében? S a válságnak vége lett?
A választ mindenki ismeri.
Erőnk összefogása a trojka ellen
sürgős feladat, az EU szerződései diktatúrájának véget kell vetni
Minden résztvevő aláhúzta a
feladat sürgető voltát. A kérdés megoldása azt jelenti, hogy a Hollande-Ayrault
politikájának opponálni kell, a szakszervezetek függetlenségét megőrizni. Az EU
ultimátumával («2013 végére be kell fejezni a nyugdíjrendszer átalakítását»)
szemben a dolgozók ne higyjenek Hollande ellenállási ígéretének, hiszen az
napirendre tűzte a nyugdíj-ellenreformot… A munkásmozgalmat illetően: nem
szabad, hogy részt vegyen ennek kidolgozásában, ellenkezőleg! Az Unióval való
szakítás legsürgősebb feladata most a munkásmozgalom függetlenségének
biztosítása, visszatérés a régi követeléshez: «Ne merjetek a nyugdíjakhoz nyúlni!»
Kongresszusunk azokhoz a
fiatalokhoz fordul, akik nem egyeznek bele, hogy a trojka a kormánnyal együtt
katasztrófába kergesse őket, ahogy a görög népet, a portugált, a spanyolt, stb.
A Parti ouvrier indépendant nem minden bölcsesség tudója. A problémákat nem
tudja, és nem akarja helyettük megoldani, ellenben segíteni akarja ezeket az
erőket, a szükségnek megfelelő kiút mutatásában közreműködni.
A fenyegető kapasztrófával
szemben a 4. kongresszus kimondja, hogy az Európai Unióval való szakításért
mindent elkövet, hogy létrejöhessen a szabad népek, nemzetek szabad uniója
Európában, hogy az V. Köztársaság antidemokratikus intézményeivel végezve
szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés álljon fel, amely meghatározza, milyen
legyen a munkásosztály érdekeit szolgáló demokráciánk, s kormányunk.
A
munkásmozgalom függetlenségének őrzése
Az első lépés a korporatizmus
ellen a politikai küzdelem. A kormányprogramok blokkolása, az ANI-é, a
Peillon-törvényé; az elbocsátások megtiltásának, a kollektív szerződésekkel
igazolt valódi munka garanciáinak követelése a teljes fiatalság számára;
visszatérés a települések szabad egyesülése és szétválása jogához; a
privatizálások elleni harc, az ipar kulcsszektorai és a közszolgáltatások
újraállamosításása; és persze a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer
érinthetetlensége.
A 4. kongresszus résztvevői úgy
döntöttek, a vitát folytatják a kongresszus után is a dolgozókkal, fiatalokkal,
más irányzatokhoz tartozó aktivistákkal arról, hogyan folyjék a küzdelem, s
erről hetente beszámol az Informations ouvrières hasábjain; ősszel Párizsban
pedig újabb nagygyűlést tart.
A POI jún. 2-i kongresszus után naggyűlése
Nadia Chouitem, a Parti des
travailleurs d’Algérie (algériai dolgozók pártja) országgyűlési képviselője
beszédéből
“Szolidaritási felhívást adunk ki a nemzetközi
munkásmozgalom felé”
“A Parti des travailleurs (PT)
d’Algérie teljes erőbedobással részt vesz a dolgozók és a fiatalok harcában, a
legfontosabb szociális követeléseket támogatjuk. De ismeretes az amerikai
katonai beavatkozás veszélye, amely jelenleg egyre konkrétabban rajzolódik ki.
A veszélyekkel szemben együtt
tartunk a szakszervezeti és ifjúsági mozgalmakkal a demokratikus és gazdasági
jogok kivívása felé, országos kampányt
folytatunk a nemzeti szuverenitás védelmében bármilyen külső beavatkozás ellen
(…). Csak néhány napja, hogy az USA 500 tengerészgyalogost és 8 katonai
repülőgépet dobott át a spanyolországi Moronba (…).
A spanyol kormány hivatalos
válaszában az szerepel, hogy «zavargások esetén Észak-Afrikában ezek az erők
beavatkozhassanak». (…). Ugyanakkor pluszban 450 tengerészgyalogos csatlakozhat
az olaszországi készenléthez. A líbiai, mali katonai beavatkozás, a nigeri és a
észak-mali bázisok felállítása után – mindannyian szomszédaink –, a fenyegetés
egyre nagyobb, biztosítalak benneteket, egyáltalán nem túlzunk. Líbiában,
Maliban dezintegrációs háború folyik, az egész Szahel a szétesés állapotában
van. Algéria határainak hossza 6 ezer km, s mindenütt háború, felfegyzerzett
miliciák, instabilitás (…).
Azzal, hogy az algériai kormány
elutasította a mali, líbiai háborús részvételt, útjába került a Szahel
feldarabolásának, kirablása programjának (…).
A
célkeresztbe Algéria került. Az USA külügyminisztériuma Algériát a diplomatákra
veszélyes országok listájára tette, Kongresszusa e percekben tárgyal a
terorrizmuselleni törvényről, amely lehetővé tenné, hogy kongresszusi
hozzájárulás nélkül is döntsenek egy észak-afrikai katonai beavatkozásról.
Algériában pedig olyan,
közismerten a CIA-hoz tartozó, kormányokon kívüli szervezetek, mint a Freedom
House, NED, Canvas, stb. megpróbálnak befurakodni a szociális mozgalmakba és
azokat zsákutcába terelni, zavargásokat, káoszt provokálni, hogy az idegen
beavatkozás igazolhatóvá váljék. Pl. a fiatalok jogosan tüntetnek valódi
munkahelyekért az ideiglenesek helyett – erre a Canvas munkatársa szeparatista
kereteket jelöl ki számukra… Azt mondják, ne az algériai kormányhoz forduljanak
a fiatalok, utasítsák el a 25 ezer új munkahelyet, s végül, hogy
rendszerváltást követeljenek. (…). Ugyanakkor az elnök betegségét is erre a
piszkos kampányra hahsználják. Persze, ellenünk is ilyet folytatnak.
A PT és az UGTA egymás
függetlenségét tiszteletben tartva vív közös harcot, mindig a szervezett és
szervezetlen dolgozókkal együtt (…).
Parlamenti csoportunk nehéz
körülmények dolgozik javaslatai megformálásában. (…) Ítéljétek meg magatok:
• leállítattuk a privatizálásokat
(a kiigazítási tervekre az IMF kötelezett, 1500 állami vállalatot adtak
magánkézbe, és 1,2 millió személyt bocsátottak el);
• szabályozzuk a nemzeti
termelést pl. a “51-49”-es törvénnyel (51
%-os állami tulajdon, 49 %-os külföldi) a nemzeti vagyon őrzésére;
• állami területen hazai
preferencia (…);
• számos bezárt állami cég
újranyitása, az aktívak adósságának eltörlése;
• a települési adósságok
eltörlése;
• kétmillió szociális lakás
építése a gyenge és közepes jövedelműek számára;
• a strukturális terveknek
áldozatul esett szektorok költségvetési segítése (pl. az állami gyógyszeripar,
vagy textilipar).
Kampányt folytattunk éveken
keresztül az Arcelor Mittal szakszervezetével együtt az Annnaba komplexum
államosításáért. Egy hete a kormány bejelentette az államosítást az “51-49”-es
keretében. Ez nem 100 %-os, de nagy győzelem és támpont a tejipar, a cementipar
és más vállalatok számára, amelyeknél jelenleg folyik az államosítás (…).
Szociális területen olyan
béremelést értünk el, amely némely területen eléri a 70 %-ot (…).
Csak májusban a nyugdíjak 11
%-kal emelkedtek, a postások bére újból 30 %-kal emelkedett, az egészségügyben
különféle prémiumokat értünk el. Az ideiglenes munkát végzőknél és a
határozottidős szerződéseseknél is prémiumok: 25 000 az oktatásban, 12 000 a
felsőfokon, 25 000 az egészségügyben (folyamatban van). Persze ez nem elég, itt
nem lehet megállni, de ezeket az algériai dolgozók vívták ki maguknak.
Csak néhány példát idéztem
pártunk harcából. A nemzet védelme az első feladatunk, mert a nemzet a szociális és demokratikus vívmányokat
jelenti a nép többsége számára. Pártunk alapításának 23. évfordulóját
ünnepeljük június végén az UGTA
szakszervezettel közösen egy nemzetközi nagygyűléssel (…). Itt akarunk a
közelmúltban elhunyt Mustapha Ben Mohamed elvtársunkról megemlékezni és
nemzetközi szolidaritási felhívást kibocsátani ezzel a jelszóval: semmiféle
idegen beavatkozást, nemet az amerikai intervencióra a nemzeti szuverenitás
védelmében. Mi nagyon bízunk az alégriai dolgozókban, nem fogják hagyni, hogy
függetlenségünket, amit 50 éve szereztünk meg, elvegyék tőlük.
Éljen
a testvériség, a népek és dolgozók szolidaritása!»
A POI határozata
“El a kezekkel a független és szuverén Algériától!”
«Testvéri
üdvözlettel Algéria dolgozóihoz és népéhez, különösen a munkásszervezetekhez!
Továbbra
is határozottam kiállunk a háborúk és a beavatkozások ellen, s az algériai
szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása mellett.
Az
algíri nemzetközi tanácskozást tiszta szívből támogatjuk. A francia
közvéleményt és munkásmozgalmat tájékoztatni fogjuk az algériai helyzetről
újságunkában, az Informations ouvrières-ben.
Le a háborúval és az intervencióval!
El
a kezekkel a független és szuverén Algériától!
Törökország
Levelezőnk
Az
Isztambulból kiindult tüntetések mára az egész országra kiterjedtek
Semmi nem lesz úgy, mint korábban
Amikor ez az írásunk készül, a fiatalok,
egyetemisták, középiskolások, egyetemi dolgozók mozgalma a lakosság
szimpátiájától övezve az egész országra kiterjedt. Isztambul után a
nagyvárosokra: Ankara, Izmir, (a kurd többségű) Adana és mások.
A
kiindulás apróságnak tűnik: a Taksim téren egy kereskedelmi központot akartak
felépíteni és a parkot felszámolni, ez ellen kezdődött. De hamar kiderült, hogy
óriási a feszültség az országban. A (konzervatív de «mérsékelten iszlám»)
AKP-kormány az utóbbi időkben megsokszorozta a lakosság mindennapjait érintő
megtorló intézkedéseket, például iszlamizál, az ország világi hagyományait
támadja, amely pedig az 1923-es alkotmány alapja. Minek a jele ez? Mi a tétje a
mobilizációnak? A szó a török aktivistáé, Sadi Ozansué, a Munkástestvériség
Pártja (IKP) felelőséé.
–
Hogyan fejlődött ki a mozgalom?
–
A
szikra, amely május 27-én gyújtotta meg a tüzet, az AKP vezette helyhatóság
elleni döntésre született tüntetés volt Isztambul központjában 600 fa kiirtása
ellen. A rendőrség rátámadt. Erre vált általánossá a felháborodás, kiterjedt a
gimnáziumokra és egyetemekre, akik csatlakoztak a tüntetőkhöz. Június elsején
egymillió ember gyűlt össze a téren, Isztambul lakosság elfoglalta a várost
összekötő hidat, csatlakozott. A kormánynak vissza kellett vonnia a rendőri
erőket, de a hétvégén a mozgalom már a kurd területekre is átterjedt. A
jelszavak is gyorsan átpolitizálódtak, a miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan
lemondását követelik.
–
Mit mondanak a különböző
politikai erők?
–
A
kormánypárt, az AKP, az ellenzéket manipulálással vádolja (nevezetesen a Népi
Köztársaságpártot [CHP]), amelyik a kemalizmust reklamálja (Kemal atatürk, a török köztársaság
megalapítója, a világi állam híve). Valójában teljesen spontán módon indult
a mozgalom, politikai erők csak utólag csatlakoztak, de pl a Törökországi
Fiatalok Szövetsége (DBP), amely a kurd nép jogai mellett száll síkra,
hivatalosan nyilatkozta, hogy nem támogatja a tüntetőket annak ellerée, hogy 36
képviselője közül hatan börtönben vannak. Mások pedig támogatják. Az állami
dolgozók szakszervezeti szövetsége különféle követelésekkel sztrájkra szólított
jún. 5-én. Más szövetségek nem nyilatkoztak még. A maga részéről pedig az
amerikai követség «aggódik» a fejlemények miatt, hivatalosan kijelentette, hogy
az embereknek joguk van tüntetni, de a rendőrség ellenőrizhetetlen és durva
beavatkozása miatt «aggódik».
–
Mik a tüntetők gondjai?
–
Először
is az AKP politikája, amely szó szerint követi az amerikai adminisztráció
utasításait. Az Erdogaan-kormány az alkotmányt felülvizsgálja, ami az állami
vállalatok létét teszi kérdésessé. Másodszor
pedig megpróbál elnöki jelleget adni a rendszernek, diktálni a törvényeket és a
világi államot támadni. Egyébként pedig az Erdogan-kormány szemenszedett
érvekből kampányt folytatott, hogy elérje, részt vehessen a szíriai katonai
beavatkozásban. Közismert, hogy támogatja a Szabad Szíriai Hadsereget a szíriai
határon. Ezt a lakosság teljes mértékben elutasítja, többségében nem akarja
Szíriában a török beavatkozást. Az utóbbi hónapokban impozáns tiltakozások
zajlottak ellene.
–
Mit hoz a jövő?
–
Hát,
azt senki sem tudhatja, hogyan folytatódik. Azonban máris látni az iszlám kormány
gyengeségét, társadalmi bázisa hiányát, s azt, nemzetközi téren csak dicsekszik
úgynevezett demokratizmusával. A kérdés ma az, mit tesz a munkásosztály,
szakszervezeteik a fiatalság támogatására.
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) -
Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.