Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

131.sz. (500) –2013.jún.28.

                 

            Brazília

 

 

Három kérdés a két hete tartó mobilizáció megértéséhez 

 

 

1. A két hete tartó, példa nélküli tüntetések nem szünnek. Miért?

 

Brazíliában új helyzet keletkezett azzal, hogy az ifjúság mobilizálódott a közlekedési tarifák emelésével szemben. A Dolgozók Pártja (DP) tízéves hatalma során adaptálta a korábbi rendszertől örökölt intézményeket. Ez a mozgalom most az ezen intézmények elleni látens népi elégedetlenség katalizátoraként működik, melynek alapja az elégtelen egészségügy, oktatás, közlekedés, a közszolgáltatások.

 

A népi tömegek által kicsikart vívmányok elfedték a realitást: a tömegközlekedés, az iskolák és minden oktatási intézmény állapotát, az agrárreform hiányát, a privatizáció folytatását, stb. Ebben a kontextusban kell értelmezni a futballvilágbajnokságra kiadott milliárdokat, amelyet inzultusként fog fel a brazilok többsége.

 

Jelentős szerepet játszik a Dolgozók Pártja vezetését érintő «mensalão-ügy» (1), melyben a DP nem védte meg pártját, így a sajtómanipulációt megkönnyíti. Pártellenes hangulat alakult ki, melynek következtében az diákszervezetek, a CUT szakszervezeti szövetség eltávolodott, de magában a pártban is megfigyelhető ez a bomlás. Így lehet, hogy mandátum és bázis nélküli szervezetek «autoproklamált» vezetéssel kerültek előtérbe («Passe livre», «ingyenes közlekedés» (2)) és mások párttalanítást követelve.

 

Az államapparátus belsejében is megindult – a sajtótámogatással – a pártok utáni vadászat (3).

 

A manipuláció ellenére a tömegmozgalom elérte, hogy két hét alatt visszavonják a tarifaemelést mintegy tucat városban és államban. Jelentős részgyőzelem született a minőségi közlekedés elérésében, a diákok ingyenes utazásában – de ezt véglegesen csak az államosítás tudná garantálni.

 

2. Mi magyarázza a jobboldal betörését, milyen szerepet játszik?

 

A megmozdulásban többszázezren vesznek részt. Szinkronizáltan tűnt fel a jobboldal, a szélsőjobb a fiatalok között, s egyéb, a kispolgársággal rokon mozgalmakkal a dolgozói szervezeteket támadva, provokálva. Politikai-gazdasági érdekük éppen ellentétes a mozgalom érdekeivel.

«Mit is akarnak azok, akik Brazíliában a káoszt próbálják hinteni, a «rendet» hirdetik? A két hete tüntetők államreformot kívánnak követeléseik kielégítésére», jegyzi meg az O Trabalho, a DP egyik irányzata.

 

3. A köztársasági elnökasszony, Dilma Rousseff ezt nyilatkozta a tévében: «Sok mindent nem sikerült megcsinálni Brazíliában a politikai-gazdasági akadályok miatt», és «megértette az utca hangját». Szerinte «az intézményeket és kormányokat meg kell változtatni».

 

Dilma Rousseff azt mondta, «megértette az utca hangját». A kormányzókkal, polgármesterekkel a közszolgáltatások javítását célzó közös intézkedésekről akar egyezséget kötni. A békés tüntetők, az ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, dolgozói és népi mozgalmak vezetőivel találkozni akar. Nagyon helyes, de azonnaliként mit javasol?

Például az olajbevétel egy része oktatásra fordítását. De miért nem végez a külföldi és magán olajtársaságok prrofitjával egyszer s mindenkorra és államosítja a Petrobrast100 %-ban? Az olaj teljes haszna miért nem az oktatást és közlekedést szolgálja?

 

Véletlenül nem «a politikai-gazdasági akadályok», tehát az «intézmények» miatt? Az elnökasszony maga mondta, «az állampolgárokat kell megérteni először is és nem pedig a gazdasági hatalmat» és «mély politikai reformot» akar. (4)

 

Mit mond az utca? «Igen, mély államreform kell, hogy a társadalmi igazságosság, a nemzeti szuverenitás megvalósuljon».

 

Erre az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képes, szabadon választott képviselőivel, egyetlen képviselői házzal, arányosan létrehozva – úgy, hogy minden választó szavazata egy voksot ér, nem pedig mint ma, hogy pl. egy Rondonia állambeli szavazat 11-et ér Sao Pauloban –, listákkal, a közszféra által finanszírozva.

 

 

(1) Az imperialistabarát sajtó a Dolgozók Pártja vezetőit korrupcióval vádolta,  a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságot (STF) nyomás alá helyezve elérte a megvádoltak elítélését bizonyítékok nélkül.

(2) a középiskolások, egyetemisták részére ingyenes utazás követelése

(3) a rendőrségi, ügyészségi, bírósági, igazságügyi arisztokrácia kontroll nélküli hatalmának követelésével.

(4) Dilma Rousseff javasolt «egy politikai reformról szóló népszavazást».

 

Levelezőnk

 

 

A DP  O Trabalho irányzatának nyilatkozata,

 (részlet)

 

«A CUT-tal együtt a tüntetések demokratikus jogát védve kijelentjük, hogy a dolgozói szervezetek elleni támadásokat megengedhetetlennek tartjuk.

A dolgozói és népi szervezetekhez fordulunk, hogy a követelések  közös platformját alakítsuk ki demokratikus módszerekkel, hogy a köztársasági elnök kormányát pozitív válaszra késztessük.

Az egész országban, minden városban nyissunk vitát erről.

— A közlekedési tarifák csökkentése, ingyenes diákbérlet. Az államok és települések szociális kiadásainak szintentartása.

— Véget vetni a (tőkés) adókedvezményeknek, amely az államot dönti romba.

— Invesztálások a közszolgáltatásokba, egészségügybe, oktatásba, közlekedésbe.

— A katonai rendőrség leszerelése.

— Szakítás a «piacoknak» tett engedményekkel, az olajkincs átadásával, az adókedvezményekkel, a privatizációkkal.

— Agrárreformot, nemet a nemzetközi agrártőke követeléseire.

Itt az ideje, hogy új politika szülessen!»

 

 

Törökország

 

Dokumentum

 

Szuverén alkotmányozó nemzetgyűlést

békénk, a kenyerünk, szabadságunk védelmében

 

Tayyip Erdogan azt állította: «A Gezi parkot használják fel a kormány megdöntésére.» Nem tudjuk, hogy a kormány megdől-e, de éppen Tayyip Erdogan használja a Gezit ürügyként a fiatalok és a nép elleni támadásra, méghozzá olyan brutális módon, hogy még Izrael is megirigyelhetné.

 

Nemet az AKP-kormányra, erre a háborús gépezetre! Ez a kormány nem az imperializmus szövetségese, mint a korábbiak, hanem kiszolgálója. Olyan messzire ment viszonyában Izraellel, Katarral és Szaud-Arábiával, hogy pápább lett a pápánál is. Szíriában Bachar El Assad kormányának ellenállása megőrjíti az Erdogan-kormányt.

 

Nem lehet a rendőri erőszakon csodálkozni, mivel annak kormánya deklarálta a szomszédos állam elleni háborús szándékát. Az Uluderében (Roboski) és Reyhanban elkövetett mészárlások tanuskodnak. A háborúba igyekvő kormány saját állampolgárait is kiszolgáltatja zsoldosainak. Ha már háború lenne, akkor haditörvények léptek volna életbe, de mivel nincs, ostromállapotról sem lehet szó. A népharag tört ki a kormány politikája ellen, a fiatalok vezették. Követeljük a kormány lemondását, s nem csak néhány fa végett, hanem mert fiataljainkat nem akarjuk feláldozni egy háborúban.

 

«Tayyip, mondj le!»

 

Az új kormánynak egyesíteni kell a török és a kurd népet!

A megoldás: szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés!

 

A kurd népet évek óta érik ugyanolyan megtorló akciók, amelyek most a török népet. Ez mindkettőt közös harcba invitálja, holott egymás ellen akarták fordítani őket.

A megbékélés politikáját használva a kormány megpróbálta magának megnyerni a kurdokat, ahogy Izrael is próbálkozott a palesztin néppel. A kurd népet sem lehet azonban megtéveszteni. Törökök és kurdok egyaránt a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlésben érdekeltek.

 

Az AKP-kormány elleni küzdelem - antiimperialista harc!

 

Erdogan kormánya, amely a közel-keleti háborúban Izrael és az USA szövetségeseként részt akar venni, népünk és ifjúságunk közös ellensége. Békénkért, kenyerünkért, szabadságunkért egyesülnünk kell vele szemben és messze kerülni a washingtoni, brüsszeli, tel-avivi diktálástól.

 

Az IKP párbeszédre hív, az egész népet szólítja, a szakszervezeteket, pártokat, állampolgárokat, bármilyen valláshoz tartozókat, fiatalokat és nőket, hogy demokratikus front jöjjön létre az AKP-kormánnyal szemben. Az IKP ehhez lehetőségei szerint minden segítséget megad.

 

İŞÇİ KARDEŞLİĞİ PARTİSİ  

 

 

 

Svédország

 

Áramszolgáltatói és építőmunkások tüntetés szakszervezetükkel a

Laval-törvény ellen

 

Jún. 3-án  Stockholmban a Laval-törvény és a svéd munkatörvényre mért következményei ellen tüntettek.

 

A két szakszervezet az ILO febr. 1-i nyilatkozatára apellál, amely elutasítja az Európai Bíróság Laval-ítéletét, s az ugyanezt az elnevezést viselő később kihirdetett svéd törvényt.

 Az ILO a szakszervezeteknek ad igazat a Vaxholm-Laval-ügyben, s ennek rendkívüli jelentősége van a szakszervezeti alapjogok szempontjából.

  

A tüntetésen a dolgozók a Rosenbad building, a miniszterlnök Fredrik Reinfeldt székháza előtt gyűltek össze. Bemutatták a 3 millió svéd koronás számlát (kb. 280 000 euró), az Európai Bíróság döntését követő büntetést.

 

«Azt kérjük, hogy ezt a a pénzt bocsánatkérés közepette adják vissza, de főként azt hogy a kormány védje meg a svéd modell szerinti kollektív tágyalások jogát és a Laval-törvényt semmisítse meg.»

 

Mi a Laval-törvény?

Johan Lindholm, az építőmunkások szakszervezetének elnöke:

«A Svédországban működő külföldi vállalatoknak rosszabbul kellene fizetniük alkalmazottjaikat, rosszabb munkakörülményeket kellene biztosítaniuk, mint svéd társaiknak? A kormány igenlően válaszolt a Laval-törvény bevezetésével, a svéd munkáltatók nagy örömére.

Ugyanakkor a svéd kollektív szerződések modelljét is likvidálták és elkezdődött a bérek lefelé versenyeztetése.»

«Ma már szemérmetlenül kihasználják a külföldi munkaerőt Svédországban. Féktelenül folyik a verseny az egyre olcsóbb bérek után, az építőiparban kaotikus a helyzet.», mondja Jonas Wallin, az áramszolgáltatók szakszervezeti elnöke.

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse