Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

131.sz. (500) –2013.jún.28.

                 

            Brazília

 

 

Három kérdés a két hete tartó mobilizáció megértéséhez 

 

 

1. A két hete tartó, példa nélküli tüntetések nem szünnek. Miért?

 

Brazíliában új helyzet keletkezett azzal, hogy az ifjúság mobilizálódott a közlekedési tarifák emelésével szemben. A Dolgozók Pártja (DP) tízéves hatalma során adaptálta a korábbi rendszertől örökölt intézményeket. Ez a mozgalom most az ezen intézmények elleni látens népi elégedetlenség katalizátoraként működik, melynek alapja az elégtelen egészségügy, oktatás, közlekedés, a közszolgáltatások.

 

A népi tömegek által kicsikart vívmányok elfedték a realitást: a tömegközlekedés, az iskolák és minden oktatási intézmény állapotát, az agrárreform hiányát, a privatizáció folytatását, stb. Ebben a kontextusban kell értelmezni a futballvilágbajnokságra kiadott milliárdokat, amelyet inzultusként fog fel a brazilok többsége.

 

Jelentős szerepet játszik a Dolgozók Pártja vezetését érintő «mensalão-ügy» (1), melyben a DP nem védte meg pártját, így a sajtómanipulációt megkönnyíti. Pártellenes hangulat alakult ki, melynek következtében az diákszervezetek, a CUT szakszervezeti szövetség eltávolodott, de magában a pártban is megfigyelhető ez a bomlás. Így lehet, hogy mandátum és bázis nélküli szervezetek «autoproklamált» vezetéssel kerültek előtérbe («Passe livre», «ingyenes közlekedés» (2)) és mások párttalanítást követelve.

 

Az államapparátus belsejében is megindult – a sajtótámogatással – a pártok utáni vadászat (3).

 

A manipuláció ellenére a tömegmozgalom elérte, hogy két hét alatt visszavonják a tarifaemelést mintegy tucat városban és államban. Jelentős részgyőzelem született a minőségi közlekedés elérésében, a diákok ingyenes utazásában – de ezt véglegesen csak az államosítás tudná garantálni.

 

2. Mi magyarázza a jobboldal betörését, milyen szerepet játszik?

 

A megmozdulásban többszázezren vesznek részt. Szinkronizáltan tűnt fel a jobboldal, a szélsőjobb a fiatalok között, s egyéb, a kispolgársággal rokon mozgalmakkal a dolgozói szervezeteket támadva, provokálva. Politikai-gazdasági érdekük éppen ellentétes a mozgalom érdekeivel.

«Mit is akarnak azok, akik Brazíliában a káoszt próbálják hinteni, a «rendet» hirdetik? A két hete tüntetők államreformot kívánnak követeléseik kielégítésére», jegyzi meg az O Trabalho, a DP egyik irányzata.

 

3. A köztársasági elnökasszony, Dilma Rousseff ezt nyilatkozta a tévében: «Sok mindent nem sikerült megcsinálni Brazíliában a politikai-gazdasági akadályok miatt», és «megértette az utca hangját». Szerinte «az intézményeket és kormányokat meg kell változtatni».

 

Dilma Rousseff azt mondta, «megértette az utca hangját». A kormányzókkal, polgármesterekkel a közszolgáltatások javítását célzó közös intézkedésekről akar egyezséget kötni. A békés tüntetők, az ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, dolgozói és népi mozgalmak vezetőivel találkozni akar. Nagyon helyes, de azonnaliként mit javasol?

Például az olajbevétel egy része oktatásra fordítását. De miért nem végez a külföldi és magán olajtársaságok prrofitjával egyszer s mindenkorra és államosítja a Petrobrast100 %-ban? Az olaj teljes haszna miért nem az oktatást és közlekedést szolgálja?

 

Véletlenül nem «a politikai-gazdasági akadályok», tehát az «intézmények» miatt? Az elnökasszony maga mondta, «az állampolgárokat kell megérteni először is és nem pedig a gazdasági hatalmat» és «mély politikai reformot» akar. (4)

 

Mit mond az utca? «Igen, mély államreform kell, hogy a társadalmi igazságosság, a nemzeti szuverenitás megvalósuljon».

 

Erre az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képes, szabadon választott képviselőivel, egyetlen képviselői házzal, arányosan létrehozva – úgy, hogy minden választó szavazata egy voksot ér, nem pedig mint ma, hogy pl. egy Rondonia állambeli szavazat 11-et ér Sao Pauloban –, listákkal, a közszféra által finanszírozva.

 

 

(1) Az imperialistabarát sajtó a Dolgozók Pártja vezetőit korrupcióval vádolta,  a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságot (STF) nyomás alá helyezve elérte a megvádoltak elítélését bizonyítékok nélkül.

(2) a középiskolások, egyetemisták részére ingyenes utazás követelése

(3) a rendőrségi, ügyészségi, bírósági, igazságügyi arisztokrácia kontroll nélküli hatalmának követelésével.

(4) Dilma Rousseff javasolt «egy politikai reformról szóló népszavazást».

 

Levelezőnk

 

 

A DP  O Trabalho irányzatának nyilatkozata,

 (részlet)

 

«A CUT-tal együtt a tüntetések demokratikus jogát védve kijelentjük, hogy a dolgozói szervezetek elleni támadásokat megengedhetetlennek tartjuk.

A dolgozói és népi szervezetekhez fordulunk, hogy a követelések  közös platformját alakítsuk ki demokratikus módszerekkel, hogy a köztársasági elnök kormányát pozitív válaszra késztessük.

Az egész országban, minden városban nyissunk vitát erről.

— A közlekedési tarifák csökkentése, ingyenes diákbérlet. Az államok és települések szociális kiadásainak szintentartása.

— Véget vetni a (tőkés) adókedvezményeknek, amely az államot dönti romba.

— Invesztálások a közszolgáltatásokba, egészségügybe, oktatásba, közlekedésbe.

— A katonai rendőrség leszerelése.

— Szakítás a «piacoknak» tett engedményekkel, az olajkincs átadásával, az adókedvezményekkel, a privatizációkkal.

— Agrárreformot, nemet a nemzetközi agrártőke követeléseire.

Itt az ideje, hogy új politika szülessen!»

 

 

Törökország

 

Dokumentum

 

Szuverén alkotmányozó nemzetgyűlést

békénk, a kenyerünk, szabadságunk védelmében

 

Tayyip Erdogan azt állította: «A Gezi parkot használják fel a kormány megdöntésére.» Nem tudjuk, hogy a kormány megdől-e, de éppen Tayyip Erdogan használja a Gezit ürügyként a fiatalok és a nép elleni támadásra, méghozzá olyan brutális módon, hogy még Izrael is megirigyelhetné.

 

Nemet az AKP-kormányra, erre a háborús gépezetre! Ez a kormány nem az imperializmus szövetségese, mint a korábbiak, hanem kiszolgálója. Olyan messzire ment viszonyában Izraellel, Katarral és Szaud-Arábiával, hogy pápább lett a pápánál is. Szíriában Bachar El Assad kormányának ellenállása megőrjíti az Erdogan-kormányt.

 

Nem lehet a rendőri erőszakon csodálkozni, mivel annak kormánya deklarálta a szomszédos állam elleni háborús szándékát. Az Uluderében (Roboski) és Reyhanban elkövetett mészárlások tanuskodnak. A háborúba igyekvő kormány saját állampolgárait is kiszolgáltatja zsoldosainak. Ha már háború lenne, akkor haditörvények léptek volna életbe, de mivel nincs, ostromállapotról sem lehet szó. A népharag tört ki a kormány politikája ellen, a fiatalok vezették. Követeljük a kormány lemondását, s nem csak néhány fa végett, hanem mert fiataljainkat nem akarjuk feláldozni egy háborúban.

 

«Tayyip, mondj le!»

 

Az új kormánynak egyesíteni kell a török és a kurd népet!

A megoldás: szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés!

 

A kurd népet évek óta érik ugyanolyan megtorló akciók, amelyek most a török népet. Ez mindkettőt közös harcba invitálja, holott egymás ellen akarták fordítani őket.

A megbékélés politikáját használva a kormány megpróbálta magának megnyerni a kurdokat, ahogy Izrael is próbálkozott a palesztin néppel. A kurd népet sem lehet azonban megtéveszteni. Törökök és kurdok egyaránt a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlésben érdekeltek.

 

Az AKP-kormány elleni küzdelem - antiimperialista harc!

 

Erdogan kormánya, amely a közel-keleti háborúban Izrael és az USA szövetségeseként részt akar venni, népünk és ifjúságunk közös ellensége. Békénkért, kenyerünkért, szabadságunkért egyesülnünk kell vele szemben és messze kerülni a washingtoni, brüsszeli, tel-avivi diktálástól.

 

Az IKP párbeszédre hív, az egész népet szólítja, a szakszervezeteket, pártokat, állampolgárokat, bármilyen valláshoz tartozókat, fiatalokat és nőket, hogy demokratikus front jöjjön létre az AKP-kormánnyal szemben. Az IKP ehhez lehetőségei szerint minden segítséget megad.

 

İŞÇİ KARDEŞLİĞİ PARTİSİ  

 

 

 

Svédország

 

Áramszolgáltatói és építőmunkások tüntetés szakszervezetükkel a

Laval-törvény ellen

 

Jún. 3-án  Stockholmban a Laval-törvény és a svéd munkatörvényre mért következményei ellen tüntettek.

 

A két szakszervezet az ILO febr. 1-i nyilatkozatára apellál, amely elutasítja az Európai Bíróság Laval-ítéletét, s az ugyanezt az elnevezést viselő később kihirdetett svéd törvényt.

 Az ILO a szakszervezeteknek ad igazat a Vaxholm-Laval-ügyben, s ennek rendkívüli jelentősége van a szakszervezeti alapjogok szempontjából.

  

A tüntetésen a dolgozók a Rosenbad building, a miniszterlnök Fredrik Reinfeldt székháza előtt gyűltek össze. Bemutatták a 3 millió svéd koronás számlát (kb. 280 000 euró), az Európai Bíróság döntését követő büntetést.

 

«Azt kérjük, hogy ezt a a pénzt bocsánatkérés közepette adják vissza, de főként azt hogy a kormány védje meg a svéd modell szerinti kollektív tágyalások jogát és a Laval-törvényt semmisítse meg.»

 

Mi a Laval-törvény?

Johan Lindholm, az építőmunkások szakszervezetének elnöke:

«A Svédországban működő külföldi vállalatoknak rosszabbul kellene fizetniük alkalmazottjaikat, rosszabb munkakörülményeket kellene biztosítaniuk, mint svéd társaiknak? A kormány igenlően válaszolt a Laval-törvény bevezetésével, a svéd munkáltatók nagy örömére.

Ugyanakkor a svéd kollektív szerződések modelljét is likvidálták és elkezdődött a bérek lefelé versenyeztetése.»

«Ma már szemérmetlenül kihasználják a külföldi munkaerőt Svédországban. Féktelenül folyik a verseny az egyre olcsóbb bérek után, az építőiparban kaotikus a helyzet.», mondja Jonas Wallin, az áramszolgáltatók szakszervezeti elnöke.

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Portugália

A szakszervezetek által meghirdetett sztrájk eredményes

 

A lisszaboni Volkswagen "Auto Europa" leállt. A Sine, a legjelentősebb elektromos központ 70%-ban megbénult. De a közszolgáltalásban volt teljes,  pl. a lisszabonil Sao José kórház csak sürgősségi műtéteket végzett. Az ápolók 80%-ban szüntették be a munkát, a repülőtereken 80 felszállást töröltek, a vonatok leálltak, a metró sem járt, a közhivatalok becsukva, stb.

A CGTP és az UGT együttesen szólított a költségvetési megnyirbálások elleni tiltakozásra.

A sztrájk folyamán az aktív lakosság felénél több szüntette be a munkát és tüntetett az Európai Unió kényszere ellen, s az azt kiszolgáló saját  kormányával szemben, tudnillik ismét drasztikus intézkedéseket jelentettek be: a heti munkaidő növelését és 30 ezer közszolga munkahelyének megszünését.

A Passos Coelho kormánya közkiadásait 4,7 milliárd euróval akarja csökkenteni 2014 végéig. Porugáliában a munkanélküliség 18,2 %-os az egymás követő megszorítások után beállt recesszió következtében.

A tüntetők jelmondata: «Le a kormánnyal!».

HÉTFŐTŐL

 

Júl. 1-től bővül az önvédelem köre. Ha valakit a saját laká­sában, házában, kertjében éjjel, fegyveresen vagy csoportosan támadnak meg, bármilyen módon megvédheti önmagát és a vagyonát. Vigyázat, a szomszédot ne látogasd az esti sötétben meg előzetes értesítés nélkül kezedben egy üveg borral – simán le is lőhet…

 A12 éven felüliek felelősségre vonhatók kifosztás miatt is, ha azt jelentős értékre, csoportosan vagy bűnszövetségben követik el. Mi vár rájuk, ha leszedik más fájáról az igencsak drága cseresznyét…

A drogfogyasztók is két évig terjedő börtönnel lesznek büntethetők. Akármilyen csekély mennyiségű kábítószerért. A kormánypropaganda nem számít drognak?

Szigorúbb büntetés vár a hivatalos személyek vagy közfeladatot ellátók elleni erőszakért. A verbális erőszak is erőszak, azt pedig majd a hatóság eldönti, mi számít annak.

Büntetett előélet, nem büntetett, egyremegy majd ezután.

Ettől szorulnak vissza a bűncselekmények?

Nagy-Britannia

A drasztikus szigorítási intézkedések céltáblája: közszolgálat és bérei

A költségvetési deficit elleni harc jegyében jún. 26-án bejelentették, hogy Nagy-Britannia 11,5 milliárd fontsterling megszorítást hajt végre a 2015-2016-ös évben (amely 2015 áprilisában kezdődik) és a 2010 óta bevezetett intézkedések súlyosbításaképpen.

Ami a tisztviselőket illeti, 144 000 poszt eltűnik. Vége az éves, a szolgálati időhöz kötött béremelésnek, melyet egy bizonyos - érdemek szerinti - bérezés helyettesít. A lépés semissé teszi a korábban a kormány és a szakszervezek között megtárgyalt és kötött egyezményeket.

A munkanélkülieket szintén célba vette. Az az idő, amelytől a munkanélküli jövedelemhez jut, 3 napról 7-re emelkedik. A munkanélkülieket segítő szervezetek aláhúzzák, hogy klienseik a rövid idejű szerződések és részidős munkák megsokszorozásával uzsorások nyomása alá fognak kerülni.

A helyhatóságok számára a költségvetés 2,1 milliárddal csökken, amely a szakszervezetek szerint 70 ezer munkahely megszünéséhez vezet, amelyet adjunk hozzá a 2010 óta megszünt 420 ezerhez. Különféle szervezetekhez tartozó képviselők riasztottak máris, hogy így nem maradnak működőképesek azok a szolgáltatások, amelyek szükségesek a lakosság számára. Karitatív szervezetekhez kell küldeni az embereket, de azok szubvenciói is drasztikus mértékben csökkennek (A rokkantellátáshoz jutás feltételei is jelentősen keményednek az eddigiek után ismét).

A katonai költségvetés marad a jelenlegi szinten, a titkosszolgálaté viszont 3,4%-kal növekszik.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 12600 kéksisakost küld Maliba

 

A haiti Minustah után most Minusma. Tegnap a Biztonsági Tanács úgy döntött, a következő hétfőtől 12 600 kéksisakost küld Maliba «integrált ENSZ-misszióként Mali stabilizációja érdekében (Minusma)», amelyről már ápr. 25-én határozott.  

Bizonyos afrikai erők is részt vesznek benne, amelyek januárban a francia csapatok oldalán már a beavatkozás részesei voltak és ezek Maliban is maradnak a kéksisakosok segítésére. Kb. 4 hónapra van szükség, hogy a Minusma megfelelően felszerelt és hadművetképes legyen.  

Tegnap szintén megjelent egy londoni publikáció (az IHS Jane’s katonai specialistáitól), mely kimutatja, hogy a világ fegyverkereskedelme  az utóbbi 4 évben 30%-kal ugrott meg. Ebben a tempóban növekedve 2018-ra meghaladja a 100 milliárd dollárt és 2020-ig megduplázódhat.  

Ha az USA marad is az elsőszámú exportáló Oroszország és Franciaország előtt, az ázsiai országok is kiveszik részüket a fegyverüzletből. Kína a 10.helyről a nyolcadikra került, és Izrael sem marad le.

Az eladás felfutását táplálja a katonai költségvetések megemelkedése, amely főként Kína, India, Japán, Ausztrália, Dél-Korea növekvő kiadásainak tudható be.

 

Vissza a középkorba

 

(Magyar Diplo) Írta: SERGE HALIMI

Vajon kompatibilis-e az euró fennmaradására irányuló gazdaságpolitika a demokrácia alapelveivel és gyakorlatával? A görög állami televíziót a katonai diktatúra bukásának másnapján hozták létre. Az Európai Unió (EU) utasításait végrehajtó athéni kormány, parlamenti felhatalmazás nélkül a képernyők elsötétítése mellett döntött. Még mielőtt megszületett volna a görög igazságszolgáltatás határozata a kormányzati döntés felfüggesztéséről, a brüsszeli Bizottság emlékeztethetett volna az Unió alapvető dokumentumának idevágó passzusaira, amelyek szerint „a tagállamokban az audiovizuális közszolgálat közvetlenül kapcsolódik a társadalom egészének demokratikus, szociális és kulturális igényeihez”. Ehelyett június 12-én inkább megtámogatta ezt a puccsszerű döntést, amelyet „a görög gazdaság modernizációjához szükséges fajsúlyos erőfeszítések” részének minősített. Az európaiak megtapasztalhatták, hogy a népszavazással elutasított alkotmánytervezet végül és mindennek ellenére bevezetésre került. Mindenki emlékszik azokra a jelöltekre, akik egy szerződés újratárgyalása mellett elkötelezték magukat, majd azt egy vessző változtatás nélkül ratifikálták. Cipruson majdnem bekövetkezett valamennyi bankbetét válogatás nélküli önkényes megcsapolása. Most átléptek egy újabb határvonalat: a brüsszeli Bizottság mossa kezeit, miközben szétverték a görög közmédiának azt a részét, amelyet a görög hajómágnások mindezidáig még nem kaparintottak meg maguknak. Csak azért, hogy megszabaduljanak a régóta gyűlölt állami szektor kétezer-nyolcszáz alkalmazottjától. Ezáltal lehetővé válik a trojka által diktált munkahely-felszámolási célkitűzések megvalósítása abban az országban, amelyben a fiatalok 60 százalékának nincs munkája. Ez a vad elszántság egybeesik az amerikai sajtóban megjelent bizalmas IMF jelentéssel, amely beismeri, hogy nyilvánvalóan kudarcot vallott a három év óta Görögországban alkalmazott politika. Talán kiderült, hogy túl optimista növekedési előrejelzéseket publikáltak? Nyilvánvalóan nem. Ha sikerül megfejtenünk a Wall Street Journal egy terjengős elemzését, akkor az derül ki, hogy az IMF beismerte: „a görög államadósság azonnali átütemezése olcsóbb megoldás lett volna az európai adófizetők számára, mivel Athén a felvett kölcsönökből a magánhitelezőket teljes mértékben kielégítette. A görög adósság tehát nem csökkent, de az mostantól fogva nem a bankokat, valamint a spekulatív alapokat terheli, hanem inkább az IMF-t és az eurózóna adófizetőit”. Így aztán a spekulánsok „megúszták”, s az Athénnek csillagászati kamatlábak mellett nyújtott kölcsönök kapcsán egy fillér veszteség sem érte őket. Érthető, hogy az európai adófizetők rovására és a spekulatív alapok javára végrehajtott briliáns manőver nagy tekintélyt kölcsönöz a „trojkának”, annak érdekében, hogy még egy kicsit jobban megkeseríthesse a görög nép sorsát. Az állami televízió után jöhetnek egymás után vagy akár egyszerre a bezárásra váró állami kórházak, iskolák és egyetemek. És persze nem csak Görögországban. Ugyanis Európa csakis ezen az áron folytathatja a középkorba vezető diadalútját.   Fordította: Forgács András

 

Hárommillió semmittevő Belgiumban?

 «Meg kell állapítanunk, hogy a 11 millió belga között 6,1 millió munkaképes korú. Ebből csak 3,1 millió dolgozik. (…) Egyszerűen nincs kedve dolgozni. Mert megteheti.» (Jan De Nul, flamand vállalkozó)

Az említett nagyvállalkozó az «Év humánmenedzsere» cím,  a Trends magazin kitüntetése átvételekor kritizálta eképpen a társadalmi viszonyokat: «3,1 millió nem tud eltartani 8 másik milliót.»

Hazugság. Jan De Nul azt állítja, adatait a statisztikai hivataltól szerezte be, holott hivatalosan ilyen számok nem léteznek. A BNB szerint Belgiumban 2012-ben közel  7,3 millió munkaképes korú (15-64 éves) személy élt, ezek között pedig 4,6 millió rendelkezik munkahellyel (63,8 %).

Mi csinál a maradék 2,6 millió? 646 ezren az ellátást kapó munkanélküliek sorait gyarapítják az Onem adatai szerint, ezek közül 445 ezren álláskeresők. A többiek előnyugdíjasok, a fizetetlen szabadságon lévők.  

A fogyatékkal élők és előrehozott nyugdíjasok az 500 ezer nem-aktív személy táborát képezik.  Marad 1,6 millió 15-64 év közötti, aki soha nem dolgozott, nem volt munkanélküli sem… tehát nem kap semmilyen ellátást, nincs jövedelme. Idetartozik Jan Hertogen szociológus szerint az az 1,4 millió tanuló, diák, aki nem kap családi pótlékot, és azok a háztartásbeli nők, akiknek nincs joguk munkanélküli jövedelemre.

Miért akkor e durva és brutális, ráadásul hazug és nemtelen megjegyzés? Hát kérem, ez a szociális vívmányok elleni támadás szerves része, ugyanaz a kategória, mint a tőke egyre magasabb GDP-részesedésének követelése, a társadalmi kiadásokban való egyre kisebb részvétele. Kompatibilis az EU-val, annak szerződéseivel, irányával - minden országban.

A számok mögött

 

 

A Tárki felmérése a szegénységi rátát uniós összehasonlításban vizsgálva azt mutatta ki, hogy míg 2009-ig Magyarországon a szegénység kockázata lényegesen az európai átlag alatt maradt, addig 2012-re a hazai mutatószám elérte az európai átlagot. A szegénység kiterjedtségével párhuzamosan növekedett annak mélysége is, tehát a szegények nemcsak többen lettek az elmúlt időszakban, hanem távolabb is kerültek attól, hogy ebből a helyzetből kikerülhessenek. Míg 2009 és 2012 között néhány társadalmi csoportot, elsősorban a gyermekes- és a sokgyermekes családokat, a fiatalokat, az alacsony iskolázottságúakat, a munkanélkülieket, illetve a roma családokat fenyegette a lecsúszás veszélye, ma a munkából élők sincsenek biztonságban.

A Szociális Szakmai Szövetség elnöke szerint ennél beszédesebb és összevethetőbb az unióban használatos szegénységi fogalmakat alkalmazó, a szegénységet "jövedelemegyenlőtlenségként vizsgáló" Tárki elemzés. Eszerint 2012-ben a háztartások egy főre jutó nettó jövedelmének átlaga az ország összlakosságára vetítve havi 84 ezer forint volt. Magyarországon a szegénységi küszöb értéke havi 66 ezer forint, ennél kevesebb jövedelemből a teljes népesség 17 százaléka gazdálkodott. Egyértelmű, hogy 2007 óta folyamatosan emelkedik a szegények száma, de ami még ennél is fontosabb, és amit az említett számok is mutatnak: nő a nyomor. A legmélyebb szegénységben élők számát félmillióra becsülte, de megjegyezte, a reprezentatív minták erősen torzítanak a jövedelmi skálák két végén, így az "alján" is, egyszerűen azért, mert nagy arányban nem lehet őket megtalálni, megkérdezni, így a számukat inkább csak becsülni tudják.

 

A lecsúszás okai

- A munkanélküliségi ráta 11 százalékos, az álláskeresés átlagos időtartama 15,7 hónap

- Lecsökkentették az álláskeresési támogatás idejét, 9 hónap helyett 90 napig jár a támogatás

- 98 ezer forintból mindössze 64 ezret kapnak meg a minimálbérért dolgozók

- Bevezették az egykulcsos adót, eltörölték az adójóváírást

- A nyolc órás közmunkáért mindössze 49 ezer forint jár

- A segély maximális összege 22 ezer 500 forint

- Nem emelkedett a családi pótlék összege 2008 óta

A szegénység számokban

- A 17 év alattiak 26, a 18-24 évesek 23 százaléka él szegénységben

- Valamivel jobban élnek az idősek, a 65 év felettiek szegénységi kockázata 8 százalékos

- Akik általános iskolát vagy azt sem végeztek, azok 40 százaléka él szegénységben, míg a diplomásoknak csak 2 százaléka

- A szegénységben élők 34 százaléka roma, ebből következik, hogy a szegények kétharmada nem roma

- Három- és többgyerekes családok 41 százaléka él szegénységben

- A gyereküket egyedül nevelők 30 százaléka szegény

- A családi pótlék és a gyes összege 2008 óta változatlan, így 2012 végéig 20 százalékot veszítettek értékükből

- 60 ezer család él olyan lakásban, ahol egy főre 10 négyzetméternél kevesebb lakóterület jut