Európai konferencia (előkészület) 4.

Németország 

Két világ: a dolgozók Európája és a munkásszervezetek vezetésének Európája. Védjük szakszervezeteink függetlenségét!

2018 május 12-13-án 16 országból kb száz aktivista gyűlt össze Montreuilben az európai munkáskonferencián. Ekkor határoztuk el, hogy a jövő év áprilisában Strasbourgban tartunk meetinget, s ezt készítjük elő ezekkel a cikkekel.

A konferencia végső nyilatkozatában kimondtuk: «Ez az Európa a háborúké, az európai intézményeké és szerződéseké, ennek a ‘népek börtönének’ opponálunk a Munkás Internacionálé és a dolgozók, a demokrácia Európájáért vivott küzdelem nevében. A háború felé menetelés ellen kötelezzük el magunkat. A dolgozóknak, népeknek és a munkásszervezeteknek a feladata, hogy a háború ellen mobilizáljanak. Ebben kötelezzük el magunkat.»

Ugyanakkor, 2018 május 11-én, egy évvel az EU «parlamenti» választása előtt 30 ország 150 neves személyisége bocsátotta ki a szöveget: «Felhívás Európáért – vállalatok és dolgozók, új utat Európának». A felhívás az európai parlamenti választásokra koncentrál. Ez a «parlament» a Bizottság és a Tanács mellett az EU intézménye. Ugyan rendkívül gyenge részvétellel választották meg legutóbb is, ugyan semmiféle parlamenti jellege nincs – hiszen nincs joga törvényeket hozni – ezen részletek megemlítését védelmezői nem tartják fontosnak, mégis hamisan «európai parlamentnek» hívják. A felhívás a CES (Európai Szakszervezeti Szövetség) struktúráját támogató szakszervezetek vezetésétől ered. A TUC elnöke, a CFDT-től Berger, a CCOO főtitkárai, a spanyol UGT, a CGIL és UIL elnökei, a Ver.di, az IG BAU, az IndustrAll csakúgy, mint az EP «széles koalíciója», élükön a szociáldemokratákkal, oldalukon a baloldallal (GUE/NGL) - majdnem az EP egyharmada, amihez tegyük hozzá néhány «baloldali radikálist».

A magukat «baloldalinak» deklaráló pártok és szakszervezetek valamint az Európai Néppárt reprezentánsai a «vállalatok vezetéséhez és a dolgozókhoz» címezték, mivel «valami nem stimmel az Európai Unióban». A Földközi tengerbe fulladt nyomorultak vagy a koncentrációs táborokhoz hasonlító belső gyűjtőhelyek nem képezik a felhívás tárgyát. Ugyanúgy nem számitanak a Trojka intézkedései vagy a a deficit 3 %-os aranyszabálya, a szigorítási diktátumok, a kollektív szerződések elleni folyamatos támadások, vagy a tagállamok munkajogai sem. Nem ezek, amik «nem stimmelnek», hiszen ezek maguk az EU konkrét megjelenésének, kifejeződésének, akciójának az alapjai.

A felhívás aláírói úgy találják, hogy 5 reform szükséges: a vállalatok adózása azokban az országokban, ahol azok «létrehozzák az értéket»;  «kompetens hatóságot kell létrehozni a munkaerő mozgásának kérdéseiben»; a dolgozók képviselőinek részvétele a vállalati tanácsban s így megerősítve a szakszervezeti jogokat; nagyobb legyen a éberség az alvállalkozásokat illetően; és «nagyobb átláthatóságot  a szociális és környezetvédelmi kérdésekben».

Nyilvánvalóan ez a vezetés egy pillanatig nem hiszi, hogy a «vállalatok új jogai és feladatai bázisát jelentő reformok» az európai dolgozókat meggyőzhetik arról, ez lenne az «új út Európának».

Mert a dolgozók nagyon jól tudják, hogy:

- nem a dolgozók követik el a «Paradise Papers» bizonyította pénzügyi csalásokat;

- az EU új hatósága, mely felügyeli a migránsok kizsákmányolását az EU-n belül, nem garantálja semmiképpen a dolgozók kollektív jogait;

- a szakszervezeteknek és vállalati tanácsoknak a vállalati igazgatással egy kalapba vetése hamis és csaló. Ez az osztálykollaboráció eszköze, a «társadalmi párbeszédeké»;

- az alvállalkozás olyan eszköz, amellyel sikeresen kikerülhetőek a kollektív szerződések, és csak a nyomorúságos munkaközvetítés, a prekárius munka, a pszeudo- és kényszervállalkozások favorizálása.

Mindezt világosan kimondtuk a május 12-13-i Európai Konferencián: «minden jogunkat védjük és visszaszerezzük, amelyet harcban szereztünk! Visszaállamosítása mindannak, amit privatizáltak! Nemet a szerződések diktátumaira, az európai direktívákra! A munkásszervezetek függetlenségét!»

Mire szolgált hát ez a kezdeményezés egy évvel az EP-választások előtt? Illeszkedik a Macron-féle «terv» – «a szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáalapítása» – támogatási hadműveletébe. Ezen frazeológia alatt rejtőzik az eurózóna két legerősebb imperialista hatalma összekovácsolására tett kisérlet az US-imperializmussal szemben, hogy "gazdaságilag az eurózóna képes legyen az USA-val, Kínánal szembeni versenyre".

Mindezeket energikusan követeli az SPD és támogatják a szakszervezetek. Rábízzák magukat a francia és német imperializmusra, osztályárulásra vetemednek. Berger ki is mondta a DGB májuis kogresszusán, hogy osztálykollaborációt kíván a «a munka átalakítása» kapcsán: - a tőkével - «együtt kell a kihívásokkal szembeszállni»!

Miért csoportosulnak a szakszervezetek a kormányok mögé? Trump közvetlenül avatkozik bele a német kormánypolitikába. Az Irán elleni embargó, retorziók, az aluminium megadóztatása, (csakhamar a gépkocsiké is), a NATO katonai beavatkozása által előidézett menekültválság, a « last but not least », a GDP 2%-ának követelése a fegyverkezésre előidézi a nagykoalíció válságát. Trump nem csak új kereskedelmi háborút hirdet, azt is követeli, hogy egész Európában végezzenek a munkásosztály szerzett jogaival.

Az EU egységes piacán a «szabad és hamisítatlan versenyben» a német tőke «a munkahelyi egyezségek», a moderált béremelések segítségével boldogul (a szakszervezetek által efogadva), úgy foglalja el domináns helyzetét, hogy a munkaerő árával kereskedik. Hogy ezt elérje, a «világbajnok exportőr» megkreálta a legalacsonyabb bérek szektorát a kollektív szerződések eróziójával és megsemmisítésével.  

A következmények világosak. A versenyeztetés diktátuma jelentősen súlyosbodott és jelzi, hogy az egész Európa munkásosztályának kell az USA-imperializmus számláját rendezni. A szakszervezeti vezetők pedig az «európai szociális modell» illúzióját lengetik be és az «öt reformot» mutatják be abszolút szükségesnek… Maszkírozzák a kíméletlen konkurenciát, amelyben helyüket keresik.

Emiatt kell harcolnunk a szakszervezetek védelméért és visszahódításáért .. és emiatt kell olyan politikai pártot létrehoznunk, amely elengedhetetlen a más politikához, más kormányhoz, munkáspolitikához, munkáskormányhoz minden országban.  

  

Az «európai konstrukció» meztelen. Ez az Európa sosem lesz a munkásosztályé, a dolgozóké. Más Európa kell, az európai  szocialista államok egyesülésével.

H.-W. Schuster, Freie Plattform für Arbeiterpolitik