Brexit 2019

Jajveszékel a nemzetközi és hazai nagysajtó: a nemzetállamok csődjét vízionálja, mi lesz veled Nagy-Britannia, káoszba merülsz …

Tényleg?

Nem újság, hogy az Unió összeegyeztethetetlen a demokráciával, a népek akaratának elfogadásával. Dánia, Franciország, Írország, Görögország… Vagy addig kellett ismételteni a népszavazást, amíg az számára kedvező eredményt nem hozott, vagy egyszerűen túllépett rajta. Nagy-Britannia esetében a dolog nehezebb volt, mivel a referendum nem az EU működésének módozatairól szólt, hanem egyenesen az odatartozásról.

A 2016. jún. 23-i Leave (Brexit) eredményét végre fogja hajtani, jelentette ki Theresa May, azonban ezideig ebből semmi nem történt. A brit burzsoázia jelentős szektorainak alapvető érdeke fűződik az EU-hoz, az pedig számunka elsőbbséggel bír… Az egymást követő “kiválási elképzelések” nyilvánvalóan jelzik, hogy a burzsoázia nem hajlandó betartani saját játékszabályait sem; a Leave ugyanis az egész EU-t elvetette Mastrichtostól-mindenestől, így annak a kilépésre vonatkozó 50. cikkelyét is. Erről senki nem beszél.

A vonakodàs mintegy megerősíti, hogy egyedül a munkásosztály képes a demokrácia védelmére - még a munkásmozgalom élén álló apparátusok ellenére is, amelyek csak nem hagynak fel az abszurd állítással: az EU-nak joga van megszabni a kilépés körülményeit és persze ugyanakkor az Unió szabályainak további betartását is előírni. Pontosan úgy, mintha mintha nem is lett volna Brexit … márpedig akkor nincs visszaállamosítás, nincs köztulajdonú egészségügy, közoktatás, vasút, posta, stb. sem.

A Labour és a Trade Unions vezetése nem hajtotta végre a júniusi népszavazás döntéssel kapott mandátumot, minden reakciós erőnek átengedte a kezdeményezést, így a Brexit javára megnyilatkozott uralkodó köröknek és a szélsőjobbnak is. Ezért alakulhatott ki az “Orwell-i hangulat”, ahol a béke háborút jelent, a terror a demokráciát és így tovább.

Igencsak népszerű lett, hogy az EU védelme jelenti az “internacionalista” álláspontot, holott a munkásjogok elleni támadások és a migránsok elleni hajsza szervezője minden tagországban éppen az Unió. ((És ne tévedjünk, az “EU ellenes” Orbán-kormány ugyanúgy alkalmazza az Unió előírta privatizációkat, a munkásjogok megszüntetését, az ellentét csak látszólagos - komprádorburzsoáziája megerősítése érdekében.))

A 2017-s előrehozott választásokat May provokálta abban a reményben, hogy a konzervativokat erősíti. Nem sikerült. A Labour berkeiben pedig némelyek azt gondolják, hogy a Brexit csak megosztja a pártot, anélkül a választásokon kormányváltást lehetne elérni. Pedig, ha ragaszkodnak az EU-hoz, az esély megfordulhat … egyre hangosabban hallik: “Labour Party vezetők ! A brit nép mandátuma alapján: szakítást az EU-val !”

A Labour egy aktivista és szakszervezeti csoportja a referendum másnapján megfogalmazta:

«A népszavazás demokratikus döntése győzelem az ápolónőknek, vasutasoknak, az alulfizetett dolgozók millióinak, a kétmilliós számú «zéró órás» szerződéssel bíró fiatalnak és mindenkinek, aki jogait védi.»

«A munkásosztály legfőbb követelései:

-        Végezni a prekárius, a zéró órás munkákkal, a nyomorúságos bérekkel. Kollektív szerződéseknek kell szabályozniuk a béreket és a munkát!

-        Meg kell nyitni a határokat a migráns dolgozók előtt, akiknek egyenlő jogaik legyenek!

-        Az EU elhagyásával véget kell vetni az úgynevezett költségvetési szabályoknak! Le kell állítani az egészségügy és oktatás privatizációját!

-        A botrányos fegyverkezési kiadásokat be kell szüntetni, a NATO-ból kilépni, abbahagyni a részvételt az agresszióban és katonai kalandokban!

-        A vasúti, a posta-, az energiai szolgáltatásoknak vissza kell térniük a köztulajdonba!

Ki tudná megvalósítani ezeket az intézkedéseket? A Labour Party kormánya a szakszervezetek támogatásával. Az a kormány, amely felhatalmazást kapott a néptől jún. 23-án arra, hogy a munkásosztály követeléseit teljesítse”.

Soha nem volt nagyobb aktualitása ezeknek a szavaknak.