A CORQI (a 4. Internacionálé rekonstrukciós szervezőbizottsága) állásfoglalása: Algéria

Április 19-én pénteken a kilencedik alkalommal mentek ki az utcákra az ország minden városában. algériaiak milliói, hogy kifejezzék akaratukat a rendszer felszámolására. Ez az akarat fejeződik ki a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásában, ez az, amit szüntelenül hangoztatnak a Szocialista Internacionalisták Szervezőbizottságát (COSI) márc. 8-9-én létrehoztó aktivisták. Azóta 10 alkalommal jelentették meg sajtójukat Minbar El Oummel néven. Két hónapja, hogy sem a forradalmi folyamat miatt nyugtalankodó imperialista erők, sem a rendszer élén álló különböző frakciók, sem az «ellenzék» nem képesek megállítani a tüntetések folyamát. Mégis helyén áll a rezsim és az időre játszik a pár héttel ramadan előtt.

Az algériai forradalom a világ helyzetében meghatározó mozzanat, alkotóelem. Mi, akik a permanens forradalom marxista teóriáját valljuk, tudjuk, hogy egyetlen társadalmi erőnek érdeke a korlátok nélküli demokrácia elérése annak teljességében, és gazdasági, szociális kiterjesztése: a munkásosztálynak. Ezért a COSI aktivistái – joggal – segítik minden forma megerősödését és fejlődését, amelyek által az algériai munkásosztály megszervezi saját magát, legyen az az UGTA szakszervezet visszaszerzése (nevezetesen a vállalati szekció és a helyi szövetségek), legyen az szakszervezetek létrehozása sztrákok által ott, ahol eddig nem léteztek, vagy – egyelőre korlátozott számban, de már néha a maguk közötti koordinációt elkezdő  – népi bizottságok.

Az algériai forradalom nem «algériai» jelenség, hanem tartalma nemzetközi. A CORQI titkársága  a COSI aktivistáival együtt május végén a L’Internationale 14. számát az algériai forradalom fellobbanásának, az élgárda előtt álló problémáknak szenteli. Ez alkalommal ismét ki fogunk térni a permanens forradalom aktualitására a jelenleg folyó forradalmi események tükrében, arra a módra, ahogy az algériai centrista revizionizmus megfosztotta a tömegeket attól a támponttól, ami a PT (Dolgozók pártja) lehetett volna, arra, hogy a COSI aktivistái hogyan tudták kiadni sajtójukat minden olyan pillanatban, amikor megkövetelték az események és a feladatok. Az első lecke, amit le kell vonnnunk, az algériai forradalom nemzetközi karaktere, annak objektív és szubjektív nézőpontja, s ez lesz a CORQI kiszélesített titkárságának vitáinak központjában május végén.

Ugyancsak szerepel az algériai forradalom a párizsi, a fiatal forradalmárok augusztus végi nemzetközi találkozójának napirendjén, melyre a delegációk már alakulnak Brazíliában, az USA-ban, Marokkóban, Belgiumban, Oroszországban és Franciaországban.