A IV. Internacionálé francia szekciójának
(kommunista internacionalista irányzat) fiatal aktivistái Kell-e zöldnek
lenni? alcímmel írtak és terjesztettek egy kis brosúrát, amely Daniel
Gluckstein elvtársunk a párizsi nyári táborban elmondott expozéját mutatja be
(a L’Internationale szintén publikálta). Második rész.
Tény, hogy a kapitalizmus fenyegeti az emberiséget (beleértve a
természetet). Világosan ki kell hát mondjuk, a kapitalizmus abba a stádiumba
érkezett, amelyet imperializmusnak hívunk, amely minden téren veszélyezteti az
emberi civilizáció, az emberiség létét. Külső háborúk, nukleáris fegyverkezés, általában
a fegyverkezési politika, a dolgozói jogok megsemmisítése, a közintézményeké, a
társadalombiztosításé, közegészségügyé, stb.
A kapitalizmus dominanciája az imperialista korszakban képes egyszerre
szinte határok nélküli gazdagságot létrehozni, valamint ugyanakkor a termelő erőket,
különösen a proletár munkaerőt tömegesen pusztítani, saját – és bármiféle – értéket megkérdőjelez minden területen. Magába foglalja a környezet pusztítását
is.
Amit tagadunk, az annyi, hogy a környezetet fenyegetése elválasztható lenne,
mintegy önmagában való dolog, elkülöníthető a többitől. Ha ezt nem értjük, álláspontunk
retrográd, nem old meg semmit. Az emberiség egésze fenyegetett, minden, ami
jellemzi, ideértve környezetét is. Nyilvánvaló a levegő-, vegyi, nukleáris, stb
szennyezettség, mindez együttesen képezi azt az általános bomlást, ami az
emberiség lényegét jelenti.
Vitathatatlan tény, s ennek megállapításában nekünk, a IV. Internacionálé
aktivistáinak az a meggyőződésünk erősödik meg, hogy az emberiség egésze
fenyegetett. Programunk jelzi, hogy a munkásosztály (történelmileg belátható) gyors
győzelme nélkül az emberi civilizáció el fog tűnni. Amikor programunkba került,
akkor sem volt túlzás, hanem a tényeken alapuló világos ítélet, bizony, az
emberi civilizációt óriási veszély fenyegeti, ezr számtalan tény igazolja.
A Le Monde három napja egy kétoldalas rioportot szánt a rohingyák
helyzete bemutatásának, ennek a muzulmán népességnek, akit üldöznek Burmában. Bangladesbe voltak kénytelenek menekülni, ahol szintén nem tart karokkal fogadták
őket ... Borzalmas, őrjítő, hogy nők tízezreit
erőszakolták meg a burmai, a Nobel-díjat kapott miniszterelnök irányította hadsereg
katonái. Nyilvános,
a Le Monde mindent elmond. Azt mondjátok: dehát micsoda barbárság ez?
Az emberiség válsága megköveteli, hogy
végezzünk a kapitalizmussal.
Ez csak egy példa volt a sok közül. Az emberiség válsága egyenesen a
kapitalizmus bomlásából és túléléséből fakad. Végeznünk kell a kapitalizmussal,
ez veti fel a munkásosztály szerepét, mozgalmáét, vezetéséét, a forradalmi párt
létrehozását.
Ezért beszélgetünk ma.
Az emberiség és környezete viszonya,
szerintünk ugyanehhez a következtetéshez vezet.
Miért vagyunk ilyen helyzetben? Engels
a Természet dialektikájá-ban ezt írja:
«Minden termelési mód a múltban csak azt vette célpontba, ami közvetlen,
azonnali hatást hozhatott»,
Engels folytatta: «Teljességgel
mellőztük a távoli következményeket» és Mezopotámia példáját említi azokból
az időkből, amikor elkezdték művelésre alkalmassá tenni a földet, és nem merült
fel, hogy az összes földet ki lehet meríteni, mindez messzinek tűnt. Ha
kimerült, odébb vonultak. Érthető, az emberi lény,
mint bármely más állat a túlélésre rendezkedett be; ha nyúlra vadászott, nem
foglalkoztatta, hogy mennyi marad, örült, hogy akkor rögtön nem halt éhen.
Engels hozzáteszi: «Minden
magasabbrendű termelési forma oda torkollott, hogy a különböző osztályhelyzetű
népességet elválasztotta, aztán a domináns és elnyomott osztályokat szembeállította;
de ugyanakkor az uralkodó osztály érdeke lett a termelés motorjának eleme (…). Ezt a tőkés termelési mód valósította meg leginkább. Az individuális tőkések
dominálják a termelést és cserében nem kell aggódniuk csak akciójuk legközvetlenebb
hatása miatt. Még ez a közvetlen hatás is (…) teljes egészében másodrendű; az
eladás által realizálandó profit lesz az
elsőszámú motor». Ha kapitalista vagyok, akcióm, azaz befektetésem generálja
a hasznomat. Nincs más gondom, minthogy tőkém elegendő profitot hozzon. Engels
pontosít: «Ott, ahol az individualista tőkés termel és forgalmaz az azonnali
haszonért, csak a legközelebbi, legközvetlenebb eredményt lehet számításba
venni. (...) Ez a természete az ilyenfajta akcióknak. A kubai
spanyol növénytermesztők felgyújtották az erdőket, a hamu elég műtrágyát tartalmazott
a kávécserjék egy generációja számára, a kávétermesztés extra módon rentábilisnak
bizonyult, aztán később a trópusi viharok lepusztították a talaj védelem
nélküli felső rétegét, csak puszta sziklákat hagyva maguk mögött». Nem az ő gondjuk volt, az övék csak az: egy generációnyi cserje hoz-e
elegendő hasznot. Aztán? Ahogy XV Lajos mondta «utánam a vízözön».
Engels egy általánosabb reflexiót is leszűr: «A természettel, ahogyan
a társadalommal szemben is, a jelenlegi termelési módban is alapvetően csak a
közvetlen eredményt, a legkézzelfoghatóbbat vesszük figyelembe».
Itt a válasz, hogy miért vagyunk ilyen helyzetben.
A társadalom egy elven alapszik, a tőkés alapvető és elvehetetlen
joga a profit realizálása a proletár és a természet kizsákmányolása révén. Egyébbel nem
foglalkozik. Sok a félreértés e kérdés körül.
Antoine Waechter, aki 1974-ben «zöld»
jelölt volt a köztársasági elnökválasztáson: «A “természet” szó minden
diskurzusból kizárattatott, mintha méltatlan lenne (…). A környezet szó kötelező,
annak van hitele (…). A választás nem semleges. Etiomológialag a «környezet»
azt jelzi, ami körülvesz bennünket, emberi lényeket (igaz; mi, marxisták is ezért használjuk).
Ez az emberközpontú vízió (ami Waechtert és barátait dühíti) megfelel győzedelmes civilizációnk lelki
habitusának, egyetlen hivatkozási alapja az ember, akinek minden cselekvése a
Föld leigázását célozza (…). Ez a
koncepció az emberi lényt kiemeli a sokmillió más közül». Hát igen, ez is egy felfogás, de nem a
mienk.
Engels azt állította: «Az ember a
természet része, egymástól elválaszthatatlanok», de megjegyzi, hogy az emberiség a természeten uralkodik
(természetesen ez nem azt jelenti, hogy kínozzuk az állatokat), de a természet
leigázása az emberiség túlélésének feltétele és záloga.
Waechter ezt tagadja mondván, hogy
minden élő organizmus jogokban egyenlő – és ez a nézőpont van terjedőben politikai irányzatként. Már a náci irodalomban
is előfordult. Az ismert zöldmozgalom, a Greenpeace írja újságában: «A
humanista értékrendszert szuprahumanistával kell felülírni, amely a növényi és állati
világot törvényi vagy erkölcsi szférába helyezi». Egy absztrakt természetet az emberiség fölé
helyezni, ez is egyfajta logika. De, hogy a természet igázza le az embert, az visszatérést
jelent a legsötétebb időkhöz: jogtalan egy szál búzát letépni, halat vagy húst
enni .. és rövid időn belül eltűnne az emberi faj.
A természet ember általi leigázása
maga az emberi civilizáció fejlődése. Ez a leigázás, ami kicsúszott kezünkből
olyan okok következtében, mint maga a kapitalizmus. A válasz erre azonban nem az, hogy a természet uralkodjék az ember
felett. Van még egy nyíltan reakciós ökológiai politikai áramlat, ez a megoldást
a kisebb termelésre, kevesebb fogyasztásra vezeti vissza, tehát az “ipari társadalom”
a hibás. A marxisták ellenben ezt semmiképpen nem támogathatják, mert az ipari
társadalmat is a profitlogika szervezi. Maga a “csökkenés” teróriája sem új, a
XVII. században Malthus úgy tálalta, hogy a népességet kell csökkenteni vagy
elfogadható mértékben csökkenteni a növekedést. Az ökológiai malthusianizmus
tartja úgy: ha kevesebbet termelünk, jobb lesz. Tényleg kevesebbet kell
termelni a sokmillió munkanélküli, éhező emberek millárdjai, védőoltás hiányában
rubeolában meghalt gyerekek millói mellett? Miből legyen kevesebb, védőoltásból
és orvosból?
Nyilván nem, hanem több kell, de arra, amire az emberiségnek
szüksége van, az pedig nem a profit. Az emberiség 90 %-a hiányt szenved,
szükségben él.
Éppen ezért különlegesen reakciós ez az ökológiai kategória,
annak a variánsa, amely a természet alá helyezné az embert, mintha előbbi egy
istenség lenne, s az emberi beavatkozás elveszti szerepét.
(a harmadik rész néhány napon belül)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.