A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) - a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért - 4. kongresszusa

 

A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) – a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért 4. kongresszusának üzenete (2020. szept. 26-27.)

Minden dolgozóhoz, aktivistához, a fiatalokhoz!

Mindenkihez, aki elutasítja a fennálló rendet!

Mindenkihez, aki a küzdelem útját választja!

 

Az elkövetkezendő hetekben a francia kormány ratifikáltatni fogja a nemzetgyűléssel «fellendítési tervét», jelentette be a miniszterelnök. 100 milliárd euró a tőkéseknek, amihez adjuk hozzá a már megszavazott 460 milliárdot. Összesen 560 milliárd, megegyezik az előzetes éves nemzeti költségvetés összegének kétszeresével!

Ugyanilyen «fellendítések» dollár- és eurómilliárdok százait szórják szét a tőkés országokban. Soha nem láttuk a kapitalizmus történetében, hogy egy kisebbség ennyi gazdagságot halmozzon fel ilyen kevés idő alatt a kezében: augusztus végén a világ 500 leggazdagabb milliárdosának 209 milliárd dollárral emelkedett jövedelme (Bloomberg, 2020 aug.29.)!

Miért nem 560 milliárd a dolgozó nép oltalmazására?

A szavaknak egy a jelentése, akár «fellendítési terv», akár «gazdaságvédelem» kifejezésekkel illetik - mivelhogy az ő gazdaságukról van szó. Az ő gazdaságuk épül a munkaerő kizsákmányolására, az nyugszik a profit realizálásán. Minden olyan termelés, szolgáltatás, amely mégha hasznos is a társadalomnak, haszontalan, ha nem termel elég profitot a tőkések gazdagítására. Ezért van az, hogy napjainkban Franciaországban és az egész világban a természeti kincsek, a termelési eszközök, üzemek, munkahelyek, s közöttük a munkaerő tömeges tönkretételéhez kell asszisztáljunk.  Világszinten hivatalosan is többszáz millióval több lett a munkanélküli.

 

560 milliárd euró! Ha hiszünk a kormánynak és a munkáltatóknak, nem kell mindent globalizálni, hanem ellenkezőleg, megkülönböztetéseket kell tenni az államilag garantált kölcsönök, a vállalatoknak nyújtott szubvenciók, a «társadalmi terhek» és az adók elengedése, a munkanélküség részleges finanszírozása, stb. között.

Ezekkel a zagyva magyarázatokkal szemben a dolgozóknak joguk van azt válaszolni: "Miniszterhölgyeim és -uraim, tőkéshölgyek és -urak, úgy forgatjátok a dolgokat, ahogy akarjátok, de az igazság mégiscsak az, hogy 560 millárd eurót adtok ki azért, hogy a ti gazdaságotok profitábilis legyen." A Renault 5 milliárdot kapott, 4 600 munkahelyet szüntetett meg, az Air France 7 milliárdot, 7 500 dolgozót bocsájtott el, hogy másokról ne is beszéljünk.

Ugyanakkor napi jelenség a dolgozók megsarcolása, a gyerekeknek a maszkért fizetni kell az iskolában, el kell viselnünk - hosszù időre - a részleges munkanélküliséget és az elbocsátásokat …ugyanakkor 560 milliárd a tőkéseknek. Miért nem a népnek?  

A márc. 19-i szavazás lezárta a szentszövetséget

A POID - a demokrácia, tehát a többség szempontjából – a Nemzetgyűlés márc. 19-i döntését ezért minősíti botrányosnak. A «baloldali» képviselők egyhangúlag szavazták meg jobboldali és macronista kollégáikkal a munkáltatóknak adandó 343 milliárd (!) eurót (azóta újabb milliárdokat a ford;). Végleg lezárult a szent egység, amelynek összetartó ereje a «gazdaság fellendítése» volt, mert az csak a profit fellendítését tűzi ki.  

Ellenben a társadalom elsőrendű feladata az, hogy minden tagja méltón élhessen meg munkájából. Ezért kell a munkahelyeket fenntartani, az elbocsátásokat megtiltani, a társadalmat újraszervezni és rekonstruálni, a túlnyomó többség számára garantálni az élet jogát. Olyan terv kell, amely a méltó életet teszi lehetővé teszi a dolgozók, közöttük a legprekáriusabb rétegek számára (fiatalok, migránsok, családanyák, stb).

Több hónapja már, hogy az USA-ban tüntetők milliószámra ismétlik: «Black lives matter», «számít a feketék élete». S az egész világon igaz, számít a dolgozók, a fiatalok élete.

Országunkban az 560 milliádot el kell kobozni, a munkahelyek részére kell mobilizálni, az elbocsátásokat meg kell tiltani. Ez az első lépés ahhoz, hogy a demokrácia szabályai szerinti, a többség érdekeinek megfelelő társadalom létrejöjjön.

Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, közszolgáltatásokra van szükségünk

Ki merné azt állítani, hogy nincs szükségünk a létező munkahelyek fenntartására és újak létrehozására? Vegyük a tanév kezdetét. 12 millió iskolásnak és 2 millió felsőoktatási hallgatónak mindenféle pluszjuttatás nélkül kellett kezdenie késve, minden plusz pedagógus nélkül a megduplázódott osztályokban  és így megpróbálva behoznia az elvesztett időt. Semmiféle segítséget nem kaptak a családok, pedig a helyzet megkövetelné, hogy több tízezerrel több pedagógust vegyenek fel, nem pedig a szerződésesek ezreinek elbocsátását, ahogyan a kormány teszi.

Mit mondjunk az iskolai és egyetemi egészségvédelemről? Lehet garantálni a biztonságot a rendelkezésre álló eszközökkel és személyzettel? Nem, ahhoz még több tízezer dolgozó kellene.

Ami pandémiát illeti… Kongresszusunkon egy kórházi dolgozó, szakszervezeti aktivista mondja: «A Covid létezik, a második hulláma érkezik. Az egyetlen különbség az első hullámmal szemben, hogy az azonnal mintegy nyílként terjedt, most pedig lassabb. Nyáron már megjelent, az intenzív osztályok megteltek és a hagyományos kórházi ágyak is. Készen áll a kórház? Nem. A kórházak megtették a szükséges lépéseket a járvány második hullámának fogadására? Nem. Az igazgatóság folytatta az ágyak megszüntetését. Azóta is. Néha pedig már foteleket kell kitenni az ágyak helyére.»

A kormány, miután megtapsolta a gyógyító személyzetet és kénytelen volt engedni a mozgalom bérkövetelésének, cinikusan folytatja osztálypolitikáját. A járvány újabb hullámának közeledtével  felkészületlenül az egész országban emelkedik a kétségbeesés, a düh.

Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, tömegközlekedésre van szükségünk, építőipari fejlesztésekre, a köz érdekében végzett munkákra.

Na és mit mondjunk a kutatásokról? A koronavírus legyőzéséhez nem kellenének kutatók, a vakcina megtalálásához, előállításához, a kezeléshez? A szűréshez? Szeptemberben tört ki a botrány, hogy nincs elég eszköz hozzá, napokat és napokat kell várni mielőtt teszthez jutunk, újabb napokat és napokat míg az eredményt megtudjuk.

Nem kellene állandó, állami felügyelettel működő országos laboratórium-hálózatot létrehozni, amely szisztematikus kutat, nyomon követ, mint más országokban?

Adjuk hozzá, hogy a munkahelyek és a fizetések fenntartása a fogyasztás visszatérését jelenti, a termelés, szállítás, kereskedelem fenntartását …

Szakítás, újjáépítés, újjászervezés

Jogunkban áll kimondani, hogy ez az 560 milliárd euró a munkahelyekre szánva lehetővé tenné a valóságos fejlődést a nagy többség alapvető szükségleteinek kielégítésére. 

Tervezést igényel, nem azt, amit Macron nevez tervnek, amelyet bizonyos «baloldal» hasznosnak tart megtapsolni. Ez a terv az 560 millárd elkobzásával, a kártérítés nélküli államosításból indulna ki, az ipar szektoraival, a bankokkal kezdve, a közszolgáltatások újraállamosításával, a gazdaságot a népesség szolgálatába állítva.

A munkásosztály és a demokrácia oldaláról nézve nem a spekulációs és parazita tőkés rendszer fellendítésére van szükség, hanem szakításra ezzel a rendszerrel, a gazdaság  újjáépítésére a népesség szolgálatában és a társadalom újjászervezésére az emberi szükségletek kielégitése érdekében.  

Sürgős, hogy szakítsunk az elmúlt 40 évvel, amelyben az egymást követő (jobb – és «baloldali») kormányok privatizáltak, a közszolgáltatásokat tették tönkre, munkásellenes és antiszociális reformokat vezettek be, ezekhez hozzácsatolták a szakszervezeteket; az európai közös mezőgazdasági politikát pedig egyedül a nagy élelmiszeripari trösztök érdekeinek vetették alá.

Legyen vége ennek. Ne mondja senki, hogy meg kell várni a 2022-es elnökválasztást. Addig a helyzet tovább romlana, még több munkahely veszne el, a kormány és a munkáltatók még több kárt csinálnának. Az öt évente ismétlődő választások nem a demokráciát jelentik. Országunk, az V. köztársaság eleve bonapartista rezsim, minden hatalom az elnök kezében összpontosul egyedül és kizárólag a tőkés érdekek szolgálatában. Korona nélküli királyunk monarchiája egyre inkább önkényuralommá válik, a demokratikus jogok megsemmisítése, a megtorlás eszközévé.

A népnek kell eldöntenie a politikai hatalom formáját és tartalmát  

A Független Demokratikus Munkáspárt szerint a kiút nem az elnökválasztások hozadéka. A népre tartozik – az aktív és nyugdijas dolgozók, fiatalok óriási többségére  – meghatározni a politikai hatalom formáját és tartalmát. A köztársasági elnökválasztást hatálytalanítani kell, az egy ember kezében összpontosuló hatalom-koncentrációt meg kell szüntetni. Alkotmányozó nemzetgyűlés döntön a dolgozó nép választotta képviselők révén, akik meghatározott mandátummal rendelkezzenek, vegyék kezükbe a teljes hatalmat, kezdjék lebontani a létező intézményeket, az Európai Uniónak alávetést.

Egy ilyen, a népet reprezentáló Alkotmányozó nemzetgyűlés tudna dönteni arról, hogy az 560 milliárd euróval garantálni kell a munkahelyeket és béreket. Ez a nemzetgyűlés helyreállítja majd a demokráciát, a dolgozók autentikus kormányát nevezi ki a dolgozók által a dolgozókért, végképp szakítani fog az V. köztársasággal, az Európai Unióval – a dolgozók és a demokrácia Európájáért.

Egység az elbocsátások megakadályozásáért

A POID ezen javaslatok megvitatására szólítja fel a dolgozókat, az aktivistákat.

Cselekednünk kell, semmi kétség. Meg vagyunk győződve arról, hogy egység kell az elbocsátások megakadályozásáért, ami lehetséges és kiinduló pont a tőkés érdekekkel való szakítás felé.  

Beszéljük meg és gondolkodjunk együtt:

– a következő hetekben az egész országban meghirdetett vitaösszejöveteleken;

– a Párizs, nov. 7-i központi meetingen.

 

Elfogadásra került a a Független Demokratikus Munkáspárt 4. kongresszusán, 2020.szept.27-én