Figyelmeztető kiáltvány 3. rész

A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

 

 

9/ Marx elemzésére hivatkozunk, amely szerint «fejlődésük egy szakaszában a termelőerők destruktív erőkké válnak», elsőként Marx «a gépesítést és a pénzt» jelölte meg. A gépesítés az élő (emberi, az értékteremtő) munkát helyettesíti holt munkával (a gép értékének egy részét átadja anélkül, hogy maga új értéket hozna létre), ma helyébe egy «szuper-gépesítés» lépett, mely ugyanazt a feladatot látja el felsőbb szinten.   

Mint minden technikai és tudományos előrelépés esetén, el tudjuk képzelni, hogy megszabadulva a termelésnek kizárólagosan a profitra koncentráló diktátumától és a termelőerők harmonikus szolgálatába állítva, az új technológiák véget vethetnek a dolgozók fiizikai és morális tönkretételének, mindnyájunk munkaidejét lerövidíthetik és pihenésre, szórakozásra szóló szabadidőt teremthetnek. De ebben a halálthozó  kapitalizmusban csak illúzió, hogy az új technológiák igénybevétele megjavíthatja a munkásosztály életét. A realitás éppen fordított: a digitális gazdaság alapvetően dectruktívan hat az emberi munka tömegére: sokszázmillió munkahely tűnt el vagy éppen azon az úton van, a munkásosztály által kikényszeített kollektív garanciákat feláldozták a távmunka, az individualizáció, a kiszervezés, a szerződéskötések, az önfoglalkoztatás oltárán.

Minden elemi szükségletet alárendeltek ennek a profitkereső logikának. A vad hajszában, hogy ki legyen az első a vakcinában, így nem az a cél, hogy az emberiség megmeneküljön a pandémiától, hanem az államok, multik közötti küzdelem, aminek egyetlen motorja  a profit új útjainak megkaparintása.

Ugyanez van az adósságokkal. A Standard & Poor’s jelentése szerint a világ teljes adóssága (állami, vállalati és személyi) csak 2020 folyamán 10 %-kal emelkedett.  Elérte a csillagászati 200 000 milliárd dollárt, vagy a világ össz-GDP-jének két és félszeresét. Soha a történelem folyamán nem ismert jelenség. A tőkés vezetők fiktív dollárok millió milliárdjaival öntik el a piacokat, a spekuláció azonnal felpumpálását célozva. De ezen túl, ha a tőkés rendszer ezzel is menekülne előre, évtizedeken át arra fog szolgálni, hogy a munkásosztályt legázolja, minden kollektív jogot lebontson, a dominált nemzeteket préselje.

A világadósságot csak az amerikai imperializmus katonai hegemónája bázsián lehet fenntartani. Az adóság így hát a fegyverkezés, a másik destruktív erő motorja is. 2020 októberében a NATO egyik sajtóközleménye az USA vezette katonai szövetség 30 országa katonai kiadásainak növekedéséről adott számit. A recesszió kellős közepén átlagosan 4,3 %-kal emelkedtek a NATO-országokban, több mint ezer milliárd dollárt szánnak erre. A cél minden tagország GDP-jének 2 %-a volt (amit nemrég nehéznek látszott elérni), ma viszont ezt meghaladja az USA, Görögország, Nagy-Britannia, Észtország, Litvánia, Lettország, Franciaország. Na és persze nemcsak a GDP csökkenése miatt, hanem a fegyverkezési célokra fordított abszolút kiadások okán.

A fegyverkezési költségvetés általános növekedése összefüggésben áll a csődbe jutott kapitalista gazdaság parazita jellegével. A végső romboló erő, a fegyverkezési ipar összefügg a megsokasodó háborúkkal, diszlokációkkal, és a nemzetállamok megcsonkításával.

A nemzetet a burzsoázia leszálló ágában hozta létre mintegy keretként, melyben fejleszteni tudta a termelőerőket és a világpiacot uralni. A rothadó imperializmus a nemzetek létét vonja kétségbe és a szétesés, feldarabolódás politikája felé taszítja.   Különböző formákat vehet fel, ilyen pl. a Szahel-övezetben a terrorista csoportok és az imperialista (nevezetesen francia) beavatkozás kombinációja, vagy, hogy a palesztin néptől még mindig megtagadják a nemzetalkotás jogát.

A nemzeti szuverenitásért folytatott harc véglegesen a proletariátus kezébe került.

A fegyveres konfliktusok megsokszorozódása előkészíti a háború lehetőségét – egy másik szinten. A dolgozók nem felejtik el, hogy 1945-ben az amerikai imperializmus nem habozott Hirosimára és Nagaszakira atombombát dobni, hogy világszintű túlsúlyát mgerősítse. Ma, akármi is legyen a kockázata, a háborúhoz fordulás a tőkés rendszert fojtogató válság megoldására kínálhat egyetlen eszközt.

10/ A tőkés barbárság másik kifejeződését nap mint nap konstatálhatják a menekülésre késztetett emberek, férfiak, nők, gyerekek tízmilliói. Saját nemzetetüket az imperializmus, az IMF és Világbank strukturális kiigazításai, a multinacionális vállalatok úgymond szabadkereskedelme által gerjesztett háborúk pusztítják. Vérfagyasztó képek: afrikai menekültek ezrei fulladtak a Földközi- tengerbe, a rohingyákat lemészárolták és elűzték saját országukból, fiatalokat, dolgozókat vetnek börtönbe a mexikói határon családjuktól elszakított és ketrecbe zárt gyerekek százaival  együtt, a Közel-Keletről és Szíriából jött végeláthatatlan menekültfolyam áll Európa szögesdrótjai előtt. Az ENSZ jelentése szerint a világon közel 80 millió ember kényszerül elhagyni lakóhelyét és a menekültek száma több mint duplájára nőtt az elmúlt évtizedben.

11/ Egy másik téren ugyanilyen fenyegető veszélyt jelent az emberiség és környezete viszonyának alakulása. Mi, e figyelmeztető tanácskozás résztvevői, teljes mértékben osztjuk a Fiatalok Nemzetközi Szövetsége a Szocializmusért 2019 szeptemberi dokumentumának megállapítását: «A szocializmus nem utópia, hanem egész egyszerűen az emberi nem és környezete védelmének ez az egyetlen útja a fejlődés felé». A tőkés rendszer túlélése határtalan destruktív következményekkel járt számos területen. Ma már az emberiség létét fenyegeti, a környezetét pedig elkerülhetetlenül. A két kérdés szorosan kapcsolódik egymáshoz.

Elutasítunk minden kísérletet, amely a környezetet fenyegető veszélyt önmagában állónk tekinti, az emberiséget, elsősorban a termelőerőt érő romboló erőktől függetlennek. Az ilyen elkülönítés elkerülhetetelenül visz olyan állásponthoz, miszerint a csökkenésért folytatott mozgalom elítéli a «ipari társadalmat», a «túlfogyasztást», de nem az emberi környezet pusztításáért felelős kapitalizmust.

Ez az állásfoglalás vezet a felmelegedés elleni küzdelem nevében a szent szövetséghez a tőkés osztállyal együtt, holott utóbbi az egyetlen felelőse az emberiség és a természet tönkretételének.

A magántulajdon rendszerét egyetlen alapjogon szervezik: a dolgozók munkaereje és a természet kizsákmányolásán nyert profit elideníthetetlen jogán. Ez a logika csak a rövid távú érdekeket nézi. A tőkés termelés totálisan anarchikus fejlődése hozta létre a pusztító környezeti következményeket. Latin-Amerika nagyvárosaitól, ahol a lakosság toxikus szemét között él, az indiai Bophal vegyigyárán át a michigani Flint vízkészleteinek megfertőzéséig, Amazónia és egyéb alapvető nagy erdők tönkretételéig, melyeknek az ózonréteg védelmében van szerepük, minden kizárólag a rövidtávú profithajsza eredménye.

Pedig lehetséges az a társadalom, amely nem csak az emberiség rövidtávú igényeit veszi figyelembe, hanem a hosszútávú történelmi szükségleteket. Az ilyen társadalom nem nyugodhat egyesek profithajhászásán, hanem az emberi szükségletek kielégítésének, a természettel harmonikus egységben élő emberiség fejlődésének kutatásán. A termelőeszközök magántulajdonának rendszere ennek ellentmond, ennek tehát véget kell vetni. Napirendre kell tűzni a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét, kollektív kisajátítását, ez az, ami megkívánja a munkásosztály kormányát, a munkástanácsok kormányát. Ezért kell a munkásforradalom, amely a kizsákmányolás rendszerét megszünteti.

(a negyedik rész néhány nap múlva)