Németország: Első repedések az új kormánykoalícióban: "Nem lesz nagy változás"

 

"Nem lesz nagy változás".

Ezek a szavak, amelyeket Olaf Scholz, az új szövetségi kancellár (miniszterelnök) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetője mondott a Merkellel való hatalomátadáskor, megfelelnek annak a politikai irányvonalnak, amely mellett elkötelezte magát. Emlékezzünk arra, hogy a 2000-es években ő volt a védelmezője és társszervezője Schröder (volt SPD-kancellár) munkásellenes Agenda-politikájának. Ezután Scholz 2021-ig a Merkellel közös "nagykoalíció" alkancellárja lett, és a bankoknak és vállalatoknak nyújtott 1200 milliárd eurós "gazdaságélénkítési terv" kezdeményezője, állítólag a Covid-19 elleni küzdelem nevében. Scholz az SPD, a hagyományos munkáspárt, valamint a polgári Zöldek és az FDP (liberáldemokrata párt, a finánctőke igen bőkezűen finanszírozza) koalícióját vezeti.

E koalíció politikája az "adósságfék" (nulla államháztartási hiány) és a maastrichti kritériumok melletti elkötelezettségéből fakad. Így az elkövetkező évek költségvetését a "járványadósság" visszafizetése fogja meghatározni a munkásosztály rovására. Ami máris megmutatkozott a tartományok közszolgálatában folyó bértárgyalásokon: több mint egymillió munkavállaló bérének csökkentése. Az FDP vezetőjét azért nevezték ki pénzügyminiszternek, hogy ezt a politikát folytassa.

A koalíció felbomlásának első jelei már látszanak. A Bundestagba december 8-án titkos szavazással megválasztott Scholz nem kapta meg a koalíciós képviselők összes szavazatát. Huszonegy szavazattal maradt le: a polgári pártok tagjai szándékosan demonstráltak, hogy emlékeztessék az SPD-t arra, hogy a koalícióban rájuk van utalva. Másnap a külügyminiszter (Zöldek) - aki az Egyesült Államok Oroszországgal és Kínával szembeni politikájához igazodik - a kínai olimpiai játékok "bojkottja" mellett foglalt állást, akárcsak Biden. A Bundestag SPD-s vezetői is ellenzik, hogy Scholz döntsön a német külpolitikáról, mondván, hogy ez a Bidenhez való igazodás veszélyes a német tőkéscsoportok hatalmas oroszországi és még inkább kínai érdekeire.

De a kormány és a munkásosztály közötti következő összecsapások is küszöbön állnak. Az SPD-hez tartozó egészségügyi miniszter egyértelműen támogatja a kis kórházak bezárását az orvosi ellátás minőségének "javítása" és a munkaerőhiány "megoldása" érdekében. A munkaügyi miniszter, aki szintén az SPD tagja, felelős azért, hogy a nyugdíjbiztosítási rendszer tartalékait átadja a "tőkepiaci" spekulációnak. Az új belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy folytatja a menedékjog leépítését, és végrehajtja az EU politikáját, azaz szögesdrótkerítéseket állít fel a külső határokon. A zöldek tagjaként a gazdasági miniszter az "ökológiai átállás" nevében munkahelyek százezreinek feláldozását fogja megszervezni az acéliparban, a bányászatban és különösen az autóiparban.

 A munkásosztály a vívmányai megvédéséért folytatott harcában szükségszerűen szembe fog szállni ezzel a kormánnyal, a "haladás koalíciója" címke ellenére, amely mellett a  DGB szakszervezeti szövetség vezetése konokul kitart.

Heinz-Werner Schuster  (tudósítónk)

La Tribune des Travailleurs