Macron hatalomátvételének megakadályozására: általános sztrájkot!

 

Március 16-án Macron egy puccsal keresztülvitte a romboló erejű nyugdíjreformot.

Március 16-án az ötödik köztársaság megmutatta antidemokratikus természetének minden oldalát.

Így egy senki által el nem fogadott törvényt tudott ránkerőltetni és megsemmisíteni  munkavállalók millióinak nyugdíjba vonuláshoz való jogát.

Az V. Köztársaság intézményei lehetővé tették, hogy a nép abszolút többségi álláspontja ellenére olyan törvényt kényszerítsenek ki, amelyet senki sem fogadott el, ezzel a munkavállalók jogait semmisítették meg.

A "baloldali" pártok közül egyesek szemrehányást tesznek ennek a szavazásnak, hogy nem felel meg az Alkotmánynak. Pedig éppen ellenkezőleg, összhangban van ezzel a munkásellenes és antidemokratikus alkotmánnyal, amely mindenféle csapást megenged a munkások és a fiatalok ellen.

Ma este, márc.16-án több ezer munkás és fiatal gyűlt össze a párizsi Place de la Concorde téren.

Párizsban. A Független Demokratikus Munkáspárt harcosai is köztük voltak Párizs utcáin, jelen voltak a vidéki gyűléseken és tüntetéseken. Azt kiabálták: "Le Macronnal és a 49,3-mal! Ál-ta-lá-nos sztráj-kot!" - tudatosították a POID álláspontját.

Holnap, pénteken, a vállalatoknál, a közgyűléseken, a szakszervezetekben a dolgozók minden szinten megvitatják a helyzetet.

A megbeszélésen keresztül meg fogják határozni, hogy a dolgozók millióinak és millióinak hatalmas ereje hogyan fogjon össze a puccs ellen, hogyan szálljanak szembe a kormánnyal.

Semmi sem ért véget. Semmi sincs befejezve.

Minden az általános sztrájkra való felhívásban összpontosul.

Minden a szakszervezeti konföderációk vezetőinek felelősségében összpontosul, hogy haladéktalanul általános sztrájkot hirdessenek, hogy Macront és kisebbségi kormányát meghátrálásra kényszerítsék.

(a POID, a Független Demokratikus Munkáspárt röplapja)

Franciaország: A múlttal való szakításért

 

A történelmi március 7-e estéjén az ország példátlan helyzetben van.

Macron a nyugdíjreformjával nemcsak a munkásokat támadja, hanem megbontja az osztályok közötti (törékeny) egyensúlyt, amelyre a politikai demokrácia épül. Ez utóbbi ugyanis a szabadságjogok, a munkavállalói jogok és a szociális vívmányok elismerésén alapul, amelyeket a munkások és a demokraták két évszázadon át folytatott harcával vívtak ki.

Erre az egyoldalú szakító aktusra a munkásosztály a tőkés kizsákmányolás alapjául szolgáló társadalmi viszonyok (átmeneti) megszakításával válaszolt: a sztrájkkal, amely ma az általános sztrájkot tűzi napirendre.

A politikai demokrácia szempontjából a jobboldal a munkásosztály oldalán áll, önvédelemből a kormány agressziójával szemben.

Két hónap alatt munkások és fiatalok milliói sztrájkolnak és hatszor tüntettek. A kormány azonban kitart egy olyan reform fenntartása mellett, amelyet a lakosság óriási többsége elutasít, olyannyira, hogy három megkérdezettből kettő az ország blokádját tartja legitimnek. Mi tehát a megoldás, hogy meghátrálásra bírják Macront, ha nem egy általános sztrájk?

Az általános sztrájk szükségessége a munkásgyűléseken folyó viták középpontjában áll. Sok ágazatban a dolgozók a szakszervezetekkel együtt vállalták, hogy ezt az utat járják. Sztrájkalapokat hoznak létre, sztrájkbizottságokat választanak. Ez az "alulról" induló mozgalom erősebb és hatékonyabb lenne, ha a szakszervezeti konföderációk vezetői által "felülről" indított általános sztrájkra való egyértelmű felhívás támogatná.

Sürgős a dolog: Macron a szenátusban és a nemzetgyűlésben a republikánusokkal kötött szövetségnek köszönhetően akarja keresztülvinni az útját.

Ez visszavezet minket a politikai demokrácia problémájához. Igaz, hogy Macronnak és a Les Républicainsnek többsége van a parlamentben de ultrakisebbségben vannak az országban. Mégis - kitartanak. Mi teszi ezt lehetővé számukra? Azzal, hogy a "baloldali" pártok részt vesznek a nemzetgyűlés és a szenátus álvitáiban, amelyekből semmi sem derülhet ki, ami a munkavállalók számára kedvező lenne, a legitimitás látszatát adják Macronnak, amit az emberek nem ismernek el. Nemcsak hűséget fogadnak az V. Köztársaság antidemokratikus intézményeinek, hanem ráadásul az Európai Parlamentben és a Nemzetgyűlésben ismételt szavazásaikkal támogatják a Macron-Borne kormány növekvő elkötelezettségét a kelet-európai háború mellett.

A Nupes-pártok vezetői azt állítják, hogy támogatják a munkásosztály és a fiatalok mozgósítását - akkor pedig bizonyítsák be! Szakítsanak Macronnal, hagyják el a nemzetgyűlés és a szenátus padsorait, amíg ezt a tervezetet nem vonják vissza, de vegyék vissza a kormány háborús politikájának támogatását is! Bizonyítsák ezt azzal, hogy nyilvánosan kijelentik, hogy Macronnak mennie kell, és hogy készek most azonnal megalakítani egy "szakító kormányt", amelynek első döntése a demokráciával összhangban a nyugdíjreform visszavonása lenne.

Egy ilyen politikai perspektíva megnyitása kétségtelenül megerősítené az érlelődő osztálymozgalmat.

A POID harcosai, akik részt vesznek az általános sztrájk felé tartó mozgósításban, egy olyan pártot építenek, amely a válságból kivezető munkás- és demokratikus kiutat, a munkásosztály és a demokrácia kormányát szolgálja.

Daniel Gluckstein

A POID (Független Demokratikus Munkáspárt) lapja, La Tribune des travailleurs n°380 szerkesztőségi cikk