Franciaország: A múlttal való szakításért

 

A történelmi március 7-e estéjén az ország példátlan helyzetben van.

Macron a nyugdíjreformjával nemcsak a munkásokat támadja, hanem megbontja az osztályok közötti (törékeny) egyensúlyt, amelyre a politikai demokrácia épül. Ez utóbbi ugyanis a szabadságjogok, a munkavállalói jogok és a szociális vívmányok elismerésén alapul, amelyeket a munkások és a demokraták két évszázadon át folytatott harcával vívtak ki.

Erre az egyoldalú szakító aktusra a munkásosztály a tőkés kizsákmányolás alapjául szolgáló társadalmi viszonyok (átmeneti) megszakításával válaszolt: a sztrájkkal, amely ma az általános sztrájkot tűzi napirendre.

A politikai demokrácia szempontjából a jobboldal a munkásosztály oldalán áll, önvédelemből a kormány agressziójával szemben.

Két hónap alatt munkások és fiatalok milliói sztrájkolnak és hatszor tüntettek. A kormány azonban kitart egy olyan reform fenntartása mellett, amelyet a lakosság óriási többsége elutasít, olyannyira, hogy három megkérdezettből kettő az ország blokádját tartja legitimnek. Mi tehát a megoldás, hogy meghátrálásra bírják Macront, ha nem egy általános sztrájk?

Az általános sztrájk szükségessége a munkásgyűléseken folyó viták középpontjában áll. Sok ágazatban a dolgozók a szakszervezetekkel együtt vállalták, hogy ezt az utat járják. Sztrájkalapokat hoznak létre, sztrájkbizottságokat választanak. Ez az "alulról" induló mozgalom erősebb és hatékonyabb lenne, ha a szakszervezeti konföderációk vezetői által "felülről" indított általános sztrájkra való egyértelmű felhívás támogatná.

Sürgős a dolog: Macron a szenátusban és a nemzetgyűlésben a republikánusokkal kötött szövetségnek köszönhetően akarja keresztülvinni az útját.

Ez visszavezet minket a politikai demokrácia problémájához. Igaz, hogy Macronnak és a Les Républicainsnek többsége van a parlamentben de ultrakisebbségben vannak az országban. Mégis - kitartanak. Mi teszi ezt lehetővé számukra? Azzal, hogy a "baloldali" pártok részt vesznek a nemzetgyűlés és a szenátus álvitáiban, amelyekből semmi sem derülhet ki, ami a munkavállalók számára kedvező lenne, a legitimitás látszatát adják Macronnak, amit az emberek nem ismernek el. Nemcsak hűséget fogadnak az V. Köztársaság antidemokratikus intézményeinek, hanem ráadásul az Európai Parlamentben és a Nemzetgyűlésben ismételt szavazásaikkal támogatják a Macron-Borne kormány növekvő elkötelezettségét a kelet-európai háború mellett.

A Nupes-pártok vezetői azt állítják, hogy támogatják a munkásosztály és a fiatalok mozgósítását - akkor pedig bizonyítsák be! Szakítsanak Macronnal, hagyják el a nemzetgyűlés és a szenátus padsorait, amíg ezt a tervezetet nem vonják vissza, de vegyék vissza a kormány háborús politikájának támogatását is! Bizonyítsák ezt azzal, hogy nyilvánosan kijelentik, hogy Macronnak mennie kell, és hogy készek most azonnal megalakítani egy "szakító kormányt", amelynek első döntése a demokráciával összhangban a nyugdíjreform visszavonása lenne.

Egy ilyen politikai perspektíva megnyitása kétségtelenül megerősítené az érlelődő osztálymozgalmat.

A POID harcosai, akik részt vesznek az általános sztrájk felé tartó mozgósításban, egy olyan pártot építenek, amely a válságból kivezető munkás- és demokratikus kiutat, a munkásosztály és a demokrácia kormányát szolgálja.

Daniel Gluckstein

A POID (Független Demokratikus Munkáspárt) lapja, La Tribune des travailleurs n°380 szerkesztőségi cikk