November 3-án, 4-én és 5-én "Nemzetközi konferenciát tartottunk Franciaországban a Negyedik Internacionálé, a szocialista forradalom világpártjának újjáalakításáért".

 

Minden kontinens munkásaihoz és fiataljaihoz, akik a háború és a kizsákmányolás ellen, valamint a munkások és a népek felszabadításáért harcolnak!

 

November 3-án, 4-én és 5-én "Nemzetközi konferenciát tartottunk Franciaországban a Negyedik Internacionálé, a szocialista forradalom világpártjának újjáalakításáért".

 

1.      A konferencián 32 ország küldöttsége vett részt, akik a CORQI-hoz (a Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervező Bizottsága) tartozó csoportokat és szervezeteket, valamint a CORQI-hoz nem tartozó, de a kapitalizmus, az imperializmus és a háború elleni küzdelemben részt vevő csoportokat és aktivistákat képviseltek, és szabadon részt vettek a vitáinkban. Hét másik ország küldöttségei nem tudtak részt venni a megbeszéléseinken, mert a francia kormány megtagadta tőlük a beutazási vízumot.

 

2.      Egy olyan időszakban gyűltünk össze, amikor a palesztin népet eltiporják a naponta több száz új áldozatot követelő gázai szőnyegbombázás  alatt. Az USA és a többi kapitalista hatalom által katonailag, politikailag, diplomáciailag és gazdaságilag támogatott Izrael Állam nem titkolja, hogy milyen célt szeretne elérni: a második Nakba megszervezését, vagyis a jelenlegi mészárláson túl a kétmillió-háromszázezer palesztin kiűzését a Gázai övezetből.

 

3.      Október 7-e másnapján a CORQI állást foglalt: "A világ dolgozói, fiataljai és népei megrendülten sajnálják a több ezer civil áldozatot, különösen azokat a fiatalokat és gyermekeket, akiknek brutálisan elragadtak az életét Izraelben és Gázában. "Ez a háború" - jelentette ki Netanjahu izraeli miniszterelnök. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a háború nem 2023. október 7-én kezdődött? Hetvenöt éve pusztít a térségben. Hetvenöt éve a palesztin népet elűzték a földjéről, elűzték a falvaiból, lerombolták az otthonait. Hetvenöt éve megtagadják tőle a visszatérés jogát, és olyan gyarmatosítással szembesül, amely egyre több és több palesztin földet emészt fel. A megkülönböztetés, az elnyomás és a megaláztatás valóságos apartheid rendszerének van kitéve, de az ellenállás és a harc soha nem szűnt meg.

 

4.      Netanjahu, miután felelősséget vállalt a "háborúért", kijelenti, hogy meg kívánja hosszabbítani az 1947-es háborút, és bejelenti: "Még csak a kezdetnél tartunk". Minden munkásnak, minden fiatalnak, minden aktivistának, a szabadság és a demokrácia minden támogatójának elsőrendű kötelessége, hogy kiálljon a palesztin nép mellett, hogy azonnal véget vessenek a mészárlásnak. A minden kontinensen és minden országban megkezdett mozgósításnak folytatódnia és bővülnie kell, hogy kikényszerítsük az izraeli bombázások azonnali leállítását és a blokád feloldását, amely már közel 10 000 áldozatot követelt, és valószínűleg további tízezreket fog követelni a víz, az élelmiszer és a gyógyszerek megvonása miatt is. Semmi sem indokolja, hogy Gáza "szabadtéri tömegsírrá" váljon, ahogy az Orvosok Határok Nélkül alelnöke fogalmazott. A bombázások befejezése, a légi és szárazföldi beavatkozás befejezése, az ostrom megszüntetése a demokrácia minden támogatójának, az emberi faj minden védelmezőjének közös ügye.

 

5.      Ezen túlmenően minden aktivistának, minden munkásnak, minden fiatalnak, aki a szabadságot, az igazságosságot és a demokráciát akarja, kötelessége támogatni a palesztin nép önrendelkezési jogát és a földjére való visszatérést, a szabadsághoz és az élethez való jogot. Semmi sem indokolhatja, hogy egy népnek ne legyen joga az élethez. A kapitalista rezsim által a nácik által a második világháború alatt a zsidók ellen elkövetett szörnyűségekkel előidézett borzalmak nem igazolhatják azt a borzalmat, amelyet Izrael Állam követett el a palesztin nép ellen. Egy népirtás nem igazolhat egy másik népirtást; a varsói gettó szörnyű körülmények közötti kiirtása nem igazolhatja a gázai gettó mai likvidálását. Az a zsidó gyermek, aki 1943 áprilisában, a hősies varsói gettólázadás utolsó napjaiban a náci katonák előtt emelte fel a karját, nem igazolhatja a 2023-ban az izraeli bombák alatt összezúzott palesztin gyermeket.

 

6.      Hetvenöt éve Palesztina felosztása, amelyet az ENSZ a palesztin nép feje fölött kényszerített ki, szenvedést hozott a palesztin népnek, amely végtelen vándorlásra és korlátlan elnyomásra van ítélve. De ez a szenvedés a zsidó lakosságot is sújtja, akik megfizetik annak a helyzetnek a következményeit, amelybe a cionista projekt hozta őket. A barbárság elleni küzdelem semmiképpen sem táplálja az antiszemitizmust - amely ellen küzdeni kell -, hanem éppen ellenkezőleg, pozitív megoldáshoz vezet a Palesztina földjén élő zsidó és arab komponensek számára. Napjainkban egyre több hang hallatszik - ha még mindig kisebbségben is -  a palesztinai arab lakosság és az 1947-es határokon belül élő zsidó lakosság körében, hogy egy másik perspektívát védelmezzenek: hogy zsidók, arabok, keresztények, muszlimok és ateisták egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel élhessenek egy demokrácia elvein alapuló államban, egy szekuláris, demokratikus és független Palesztinában, Palesztina egész történelmi területén. Így vagy úgy, de ez az egyetlen megoldás, amely tartósan véget vethet a hetvenöt évvel ezelőtt kezdődött helyzetnek.

 

7.      A nyugati hatalmak összes kormánya, beleértve az USA kormányát is, követeli az ENSZ-határozatok alkalmazását. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a palesztinai drámai helyzet az ENSZ 181. számú határozatának megszavazásából ered, amely 1947. november 29-én létrehozta a felosztást? Emlékeztetnünk kell Önöket arra, hogy ez a határozat egy kizárólagos zsidó államot hozott létre, és megtagadta a palesztin néptől a jogot, hogy saját földjén az állam része legyen? Az ENSZ volt az, amely a tőkés hatalmak és az akkor Sztálin vezette Szovjetunió közötti megállapodás alapján lehetővé tette az 1948-as Nakbát, 800 000 palesztin végleges kiűzését földjéről, földjeiről és otthonából. Minden, ami azóta történt, az 1947-es szavazás következménye.

 

8.      Az ENSZ Palesztina felosztását jelenti. Az ENSZ nem lehet megoldás. Természetesen mindenki azt állítja, hogy támogatja: Izrael, az Egyesült Államok, de a baloldali pártok és a különböző szervezetek vezetői is, akik azt állítják, hogy "a palesztin nép barátai". Azt mondjuk a munkásoknak és a fiataloknak: "Óvakodjatok azoktól, akik az ENSZ-határozatok követelésére szólítanak fel benneteket". Az ENSZ által 1947 óta a Közel-Keletről elfogadott 81 határozat közül az egyetlen, amelyet alkalmaztak, az az, amely lehetővé tette a cionisták számára, hogy kizárólag a zsidók számára államot hozzanak létre. Az összes többi határozatot, beleértve azokat is, amelyek a megszállt területek visszaadását vagy a gyarmatosítás mérséklését követelik, soha nem alkalmazták. Az ENSZ, hogy Leninnek az őséről, a Népszövetségről szóló kifejezésével éljünk, nem más, mint "rablók barlangja", mert az a funkciója, hogy lehetővé tegye a kapitalista "rablók" mindenféle fajtájának (tegnap még egyetértésben a sztálini ellenforradalmi bürokraták rablóival, akik mostanra a Kreml oligarcha rablóivá váltak), hogy megegyezzenek egymás között. Az ENSZ nem egy nemzetközi szervezet, amely a békét garantálja, hanem egy nemzetközi szervezet, amely a különböző kapitalista államoknak biztosítja a szabadságot, hogy érdekeik szerint cselekedjenek.

 

9.      A Palesztinát háromnegyed évszázada sújtó tragédiára pozitív megoldást csak a Negyedik Internacionálé és annak palesztinai szekciója által már 1947-ben megfogalmazott perspektíva megvalósítása jelenthet: a Palesztin Alkotmányozó Gyűlés, amely zsidókat és arabokat egyenlően egyesíti Palesztina egész történelmi területén. Az igazság az, hogy a szekuláris és demokratikus Palesztina perspektívája - amelyet az 1968-as Palesztin Nemzeti Charta rögzített - eredetileg a palesztin nemzeti mozgalom valamennyi összetevőjének perspektívája volt, de később az imperializmus és a reakciós arab rezsimek nyomására feladták. Ahogyan a Szovjetunió összeomlása óta a munkásmozgalom minden hivatalos vezetője feladta - nemcsak a gyakorlatban, hanem szavakban is - a szocializmus perspektíváját, és így a termelőeszközök magántulajdonának megszüntetését. A győzelemhez a munkásoknak olyan pártokat és Internacionálét kell (újra)alakítaniuk, amelyek szavakban és a gyakorlatban teljes mértékben felvállalják azokat az álláspontokat, amelyek a munkásmozgalom alapító álláspontjai voltak annak kezdetén: teljes szakítás a burzsoáziával, a termelőeszközök kollektív kisajátítása. Ez az a perspektíva, amelyet az osztályharcokban kell kifejleszteni. Mert az osztályharc él és virul.

 

10.   Ha a Gázai övezetben és Ciszjordániában a palesztin nép ellen barbárság elszabadult, az azért is van, mert hetvenöt éve, a vereségek, a mészárlások, a csapások ellenére a palesztin forradalom nem adta fel. Nemzedékről nemzedékre a palesztin nép nem hagyta abba a harcot a jogaiért, a visszatéréshez való jogért, a jogért, hogy a felosztás és az első Nakba idején elkövetett szörnyű igazságtalanságot helyrehozzák. A palesztin forradalom és annak folytonossága az elmúlt hetvenöt év során része azoknak a forradalmi folyamatoknak, amelyek minden kontinensen azt látták, hogy a népek, és különösen a munkások, felemelkednek követeléseikért. Az elmúlt időszakban - amint arra konferenciánk küldöttei rámutattak - láttuk a tömeges sztrájkokat az Egyesült Államokban az autó- és szórakoztatóiparban; láttuk a sztrájkok szaporodását Kínában a szakszervezetek betiltása ellenére; láttuk a munkások szűkebb körű, de igen jelentős sztrájkjait Oroszországban a háború közepette és a háború ellenére; Láttuk Egyiptom és Algéria népeinek felkelését; láttuk Nyugat-Afrika népeinek mozgósítását a francia gyarmati jelenlét ellen és annak megszüntetését követelve; láttuk a bangladesi textilmunkások tízezreinek sztrájkját. A tőkés barbársággal szemben a munkások és a népek jogaikért való törvényes mozgósítása áll. Néha eléri követeléseit. Néha a munkások mozgósítása sikertelen. Mindezek a küzdelmek azonban az osztályharc valóságát fejezik ki. Nemzetközi szinten ez az osztályharc azt mutatja, hogy az elnyomottak és kizsákmányoltak újra és újra felveszik a harcot kizsákmányolóik és kormányaik ellen.

 

11.   A munkásosztály kezében van az emberiség jövője. A bomlófélben lévő imperializmus mindenütt megkérdőjelezi a demokratikus jogokat, beleértve a tüntetéshez és a szervezkedéshez való jogot. A történelem kereke mindenütt visszafelé forog a dolgozó nők által megszerzett jogok vagy a fiatalabb generáció oktatáshoz való joga tekintetében. Mindenütt támadás éri a népek által kivívott függetlenséget, ahogyan a feketék által az Egyesült Államokban kivívott formális egyenlőséget is. Az elmúlt években a korábbi gyarmati hatalmak és az imperializmus még Mali, majd Niger teljes blokádját is meghirdették. A munkásosztály, a munkásmozgalom, amely a társadalom minden elnyomott rétegével szövetségben áll, a szervezkedéshez való jogáért, a demokratikus szabadságjogokért, a dolgozó nők jogaiért, a nemzetek szuverenitásáért, a társadalmi visszafejlődéssel szembeni küzdelemmel száll szembe a kapitalista rendszerrel, a termelési eszközök magántulajdonának rendszerével. Ez a munkásellenállás ellenáll annak a lejtőnek, amelyen a tőkés hatalmak most haladnak, az általános háborúnak, a harmadik világháború felé való menetelésnek, amelyet csak a nemzetközi munkásosztály mozgósításának kiszélesítésével lehet megakadályozni.

 

12. A kilencedik egymást követő évben a fegyverekre fordított globális kiadások meredeken emelkedtek: 2023-ban 2,5 billió dollárt költenek majd háborúra, ennek 40%-át csak az Egyesült Államok! Áldás a fegyverkereskedők és a hadiipar számára. Az emberekre nézve a következmények rémisztőek, mert mint minden árucikket a kapitalista rendszerben, az egyre növekvő mennyiségű előállított fegyvereket is el kell fogyasztani. Ennek eredményeképpen a háborúk egyre terjednek. Ugyanakkor az állami költségvetéseket egyre inkább elvonják az emberek szükségleteiről és a közszolgáltatásokról, hogy a háborút táplálják. Ez különösen igaz az Ukrajnában kirobbantott háborúra. Ezt közel két évvel ezelőtt Putyin, az orosz oligarchák, a milliárdosok képviselője indította el, akiknek vagyona az állami vagyon kifosztásán alapul. De nagyon gyorsan kiderült, hogy mi is ez: egy de facto háború az amerikai imperializmus és Oroszország között, egy olyan háború, amelyben a NATO az az eszköz, amely lehetővé teszi az amerikai imperializmus számára, hogy meghatározza az útitervet az összes kapitalista állam számára, amelyek a szövetségesei. A Negyedik Internacionálé újjáalakításáért küzdők a háború első napjaitól kezdve a "No Putin, no Biden", "orosz csapatok ki Ukrajnából, NATO csapatok ki Európából" jelszavakat hirdették. Emellett a neokoloniális rendet fenntartó csapatok, különösen az Afrikában állomásozó francia csapatok kivonását követelték.

 

12.   Az imperializmus a barbárságba vezeti az emberiséget. Ennek a barbarizmusnak jelentős elemei vannak. A terjedő háborúk ennek kifejeződései. A Kína elleni fenyegetések, amelyet az amerikai kapitalisták teljesen le akarnak igázni a saját igényeiknek meegfelelően, olyan háborúhoz vezethetnek, amely az emberiséget egy olyan tűzvészbe rántja, amely a létét fenyegeti. Ugyanilyen súlyosak a környezetet fenyegető veszélyek, amelyeket a kapitalisták eltökéltsége jelent, hogy szégyentelenül hajszolják a profitot, függetlenül az emberiségre gyakorolt potenciálisan drámai következményektől. Miközben a pénzügyi spekulációval a kapitalisták soha nem látott profitot halmoznak fel, az emberek milliárdjainak helyzetének romlása új csúcsokat ér el: az éhínség egyre nő, a járványok terjednek, a bizonytalanság növekszik, egész államok bomlanak fel és tűnnek el, vagy kerülnek a multinacionális cégek által finanszírozott fegyveres bandák kezére, amelyek az altalajban rejlő gazdagságra pályáznak. Emberek tízmilliói kerülnek a száműzetés útjára, akik közül évente ezrek pusztulnak el. A társadalom összeomlása az egyik végleten és a mérhetetlen gazdagság felhalmozódása a másikon drámaian szemlélteti a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer zsákutcáját.

 

13.   A barbárság felé való meneteléssel szemben a szocializmusért folytatott harcot állítjuk, hogy a termelést maguk a termelők irányítsák.Így a gazdaság az emberiség szükségleteinek, fejlődésének és környezetének megóvásának szolgálatába áll, nem pedig a kizsákmányoló kisebbség profitjának hajszolására. Ez jelenti, hogy harcolni kell azért, hogy a munkásosztály kormányai, a béke és nem a háború kormányai előtt nyissuk meg az utat.

 

14.   Ezen az úton a dolgozók szembekerülnek azzal, hogy a munkások és a nép érdekeinek képviseletére hivatkozó szervezetek vezetői nem hajlandók szakítani a kapitalista renddel. Tény, hogy a kommunista pártok és a szocialista pártok vezetői, akik évtizedek óta támogatják az általuk "piacgazdaságnak" nevezett rendszert, világszerte makacsul elutasítják a kapitalista renddel való szakítást.Amikor részt vesznek a kormányokban, akkor az az IMF, az EU és a Világbank által diktált kapitalista tervek végrehajtása érdekében teszik, a törvénytelen adósság és annak érdekeinek kifizetése nevében. Azt is meg kell jegyezni, hogy az újabb politikai formációk, amelyek kinyilvánították a régi pártokkal való szakítás szándékát - a Sziriza Görögországban, a Podemos Spanyolországban, az 5 Csillag Mozgalom Olaszországban, a Baloldali Blokk Portugáliában, a La France insoumise Franciaországban - nem haboztak és nem haboznak a háború és a háborús hitelek mellett szavazni saját parlamentjükben vagy az Európai Parlamentben. Amikor részt vesznek a kormányokban, beleegyeznek abba, hogy támogatják a tőkések által diktált politikákat, milliárdos támogatásokat szavaznak meg a kapitalistáknak, és ezzel hátat fordítanak azoknak a törekvéseinek, akik a munkájukból élnek, és akik éheznek, nyomorognak és szenvednek a közszolgáltatások hiányától.

 

15.   15. Létfontosságú, hogy a munkások osztályterületen, a tőkésosztálytól és kormányaitól függetlenül csoportosuljanak. Ezt a követelésekért folytatott osztályharcuk fejlesztésével teszik. Ezt úgy teszik, hogy az osztályharc eszközeit használják a demokratikus jogok védelmére.Ezen túlmenően tudatosan segíteni kell a munkásmozgalom újjáalakulását egy új tengely mentén: a függetlenség, a kapitalista renddel való szakítás mentén. Tudjuk - és ezt konferenciánkon meg is mértük -, hogy a miénktől eltérő munkáshagyományokból származó csoportok, pártok és szervezetek, amelyek nem vallják magukat a Negyedik Internacionálé tagjainak, olyan út mellett kötelezték el magukat, amely - kicsit korábban vagy kicsit később - átfedésben lesz a miénkkel. Talán nem a Negyedik Internacionálé formájában, de a Munkás Internacionáléért, a munkáspártokért folytatott közös küzdelemben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkásmozgalomnak ez az újjáalakulása hosszú időt vesz igénybe. Mi a Negyedik Internacionálé vagyunk, hűek programjához, amely szerintünk megfelel a kizsákmányoltak emancipációs harcának. Nem áll szándékunkban senkire semmit sem rákényszeríteni. Megerősítjük - amint azt vitáink is megmutatták -, hogy amíg tiszteletben tartjuk a munkásdemokráciát és a munkásmozgalom áramlatai közötti szabad vitát, addig a vitákban és a cselekvésben közelebb kerülhetnek egymáshoz a nézőpontok. A közös cél a békéért, a kenyérért, a szabadságért és a szocializmusért folytatott küzdelem. És ezért a harc a szocialista forradalom világpártjának felépítéséért, a Munkás Internacionálé megteremtéséért - amely örököse Marx és Engels Első Internacionáléjának és a párizsi kommünnek,  a tömeges munkáspártokat létrehozó Második Internacionálénak, a Lenin vezette orosz forradalom győzelmével támogatott Harmadik Internacionálénak és a bürokrácia és az annak úgynevezett "szocializmus egy országban" elmélete elleni küzdelemben a Lev Trockij által alapított Negyedik Internacionálénak.

 

Ezt az utat választottuk. Arra hívjuk a munkásokat és a fiatalokat minden irányzatból, hogy kövessék ezt az utat, hogy együtt építsük fel a forradalmi Internacionálét, amelyre a munkásoknak és a népeknek szükségük van a harchoz és a győzelemhez, hogy véget vessenek a kapitalista rezsimnek. Hogy a szocializmus győzedelmeskedjen a barbarizmus felett.

 

Egyhangúlag, két tartózkodással, 2023. november 6-án elfogadva.